Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)

1998-10-10 / 278. szám

1998. október 10., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 13 A közönség osztályzata jeles A BAT Pécsi Dohánygyár közönségdíját tavalyi művészi telje­sítményéért Fillár István, a Pécsi Nemzeti Színház színésze kapta. A díjat tegnap este, a premier eló'tt adta át Egyed Kál­mán PR-igazgató.-Alakította Freud doktor pá­ciensét, Hitlert, játszott a sike­res Színházkomédiában, a Csárdáskirálynőben, de biztos, hogy nem teljes a lista.- Caligula helytartója, a Csárdáskirálynőben Bóni gróf, most a Tizedes és a többiekben a komornyik — magam is úgy érzem, jól sikerült évad van mögöttem. 1989 óta vagyok Pécsett, és a Goodspel Jézusá­tól a Jó estét, nyár, jó estét, szerelem! Fiújáig sok jelentős szerepet eljátszhattam. — Sejtheti a színész, hogy ő lesz a közönség kegyeltje?- Más egy operett, ahol a ha­tás azonnal lemérhető a taps­ban, és más a visszacsatolás a drámai feszültséggel teli dara­bokban vagy kamaraszínház­ban. Az elmúlt évadban gyak­ran alakítottam negatív hősö­ket, gonosz embereket, olya­nokat, akik jellemüknél fogva nem lehetnek vonzók. De talán tudtam érzékeltetni valamit abból, hogy gonoszságuk nem eleve elrendelt, karakterük összetettebb - vannak bennük esendő, szánnivaló vonások is. Az elismerés, azt hiszem, az egész évadnak szól.- Nem fáradt el?- Nem, azt hiszem, szinte a végtelenségig terhelhető va­gyok. De ha még úgy is lenne, a színészi munka lényegéhez tartozik megtanulni azt is, hogy a fáradtságból a közön­ség semmit ne vegyen észre. Egyébként a pécsi közönség nagyon hálás, és egyre többen látogatnak bennünket.-Nem gondolt arra, hogy másutt is kipróbálja magát?- Tavaly a Gyulai Nyári Já­tékokon Őze Lajos-díjat kap­tam a Liliomfi alakításáért, ahol neves színészekkel lép­hettem fel, és kedves szá­momra a ’93-ban itthon ka­pott Szendrő-díj is, amit a kollégák titkos szavazatai alapján ítélnek oda. B. R. Fillár István az Egérfogó című darabban is nagy sikert aratott FOTÓ: MÜLLER ANDREA Egy zenei négyesfogat öt éve Hogy repül az idő! Ötéves a pécsi Klarinét Kvartett. Az avitt fordulat ezúttal is beigazolódik; mintha csak tegnap adtunk volna hírt születésükről, holott a négyesfogat - Arnóth Zoltán, Török Elek, Aubrecht Dénes és Légrádi István - kisebbfajta missziót is betöltött az igényes muzsika terjesztésében. Martyn-évforduló három városban Jövőre lenne százéves Martyn Ferenc Kossuth-dí- jas festőművész. A kaposvá­riak és a pécsiek közös szervezőbizottsága tegnap Pécsett a városházán, dr. Újvári Jenó' alpolgármester­nél ült össze, hogy a cente­nárium jövő évi programját elkészítse. Dakos Rózsa, a Vaszary Képtár igazgatója elmondta, hogy a festőművész szüle­tésnapján, június 10-én em­léktáblát lepleznek le szülő­házánál, és az életművet reprezentáló kiállítások so­rát is Kaposvárott nyitják meg. A Műcsarnok a jelzé­sek szerint szeptemberben tudja megrendezni a nagy­szabású emlékkiállítást, a záróeseményre Pécsett a Martyn-házban kerül sor. A házat remélhetően már ta­vasszal felújítják: a Baranya Megyei Közgyűlés szep­tember 28-i határozatával vállalta ennek költségeit, és segítőkész a tulajdonos ka­tolikus egyház is, amely szakrális kiállítást javasol nyitni az épület földszintjén. Júniusra színes, képekben gazdag Martyn-emlékalbum kiadását tervezik dr. Hárs Éva művészettörténész szerkesztésében, és a Pan­nónia Könyvek gondozásá­ban megjelennek a művész Takáts Gyula költőhöz és Török Lajoshoz írott levelei is Tüskés Tibor író összeállí­tásában. Az emléktábla elkészült, és a Kulturális Örökség Mi­nisztériumához is elküldték a levelet, remélve, hogy tárca is hozzájárul a méltó ünnepléshez. Bóka R. — Nem számolgattuk az időt, fel sem ötlött bennem, hogy idén ősszel már öt éve lesz, hogy megalakultunk - mondja Ar­nóth Zoltán klarinétművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának és a JPTE Művészeti Kara zenei tanszékének tanára. - Mi első­sorban továbbra is a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai va­gyunk, de alkalmanként hang­versenyt adunk külön csapat­ként is.- Mi a szerepe műfaji, zene­kari szempontból egy ilyen szerveződésnek? Vagy a kiilön- zenélés a pénzkereset egy for­mája?- A klarinétról érdemes tudni, hogy noha az 1750-es években már használták, a hangszerek közt a legfiatalabb, a francia pásztorsípból fejlődött ki. Nagyon szép, kifejező hang, színes dinamikai skála, nagy hangterjedelem jellemzi. Moz­gékonysága miatt az egyetlen, amely a dixilendtől a szimfoni­kusig minden műfajban megta­lálható. A modem klarinét csak a múlt század közepén jelenik meg, a kvartett-forma pedig csak néhány évtizede bukkant fel a Németalföldön, itthon még ismeretlen volt. Amikor meg­alakultunk, azelőtt csak Győr­ben és Budapesten volt egy-két együttes.-Azaz ki akarták próbálni magukat?-Pontosan! Szakmai kihí­vást jelentett, nem szólva arról, hogy itthon nemcsak a kvar­tettre írt művek, de az átiratok is hiányoztak. Tanítványaim egyike, Török Elek - aki kiju­tott Belgiumba és Hollandiába, és basszusklarinétot tanult - hozott először kottákat, és a ta­nárával is kapcsolatba kerül­tünk. Amikor Török hazajött - a másik két tanítványommal, Aubrechttel és Légrádival már évek óta együtt zenéltünk -, váltunk négyesfogattá. A bemu­tatkozó koncertre nagyon ne­héz, átirat nélküli darabokat ját­szottunk.- Hol léptek fel, hova hívták a kvartettet - milyen szakmai summázata lehet az eddig eltelt időnek?- Viszonylag gyorsan nép­szerűkké váltunk. Első fellépé­seink egyike Szekszárdon a Művészetek Házában volt, de játszottunk Mohácson, Sziget­váron és jártunk Hollandiában is. A Nemzeti Filharmónia ifjú­sági koncertsorozatra kért fel bennünket. Az idén már Tolná­ból, Somogyból érkeznek meg­hívások. Vállalati karácsony, fül-orr-gégész kongresszus vendégei lehettünk. Nagyon sokat játszunk - talán a legtöb­bet - általános és középiskolá­soknak! Egyórás blokkban ké­pet adhatunk több száz év tánc­zenéjéről, a másik programunk a század amerikai zenéjének bemutatása. Egy-két éve, ami­kor óvodás korú gyerekeink voltak, körbejártuk az óvodáin­kat is - persze, a zene mellől a mese sem hiányzott. Ez a né­hány év a szimfonikus zenekar számára sem közömbös, hiszen sokat fejlődtünk, a nagyzeneka­ron belül például rendkívül egységes lett a klarinétosok szólamjátéka is. B. R. Aubrecht Dénes és Arnóth Zoltán próba közben fotó: wéber t. A „Zsákutcán” át a televízió nyilvánossága felé Sárosi István pécsi orvos-író személyét, a „Zsákutca” és más művek szerzőjét rövide­sen megismerhetik az Alföl­dön is. A Szegedi Városi Te­levízióban tavaly májusban indult a „Kontraszt” című ro­vat „Érdekes emberek, külö­nös történetek, meghökkentő élethelyzetek” alcímmel, és a szegedi körzet egyik legnézet­tebb műsorává vált. A sorozat ötletadó gazdája és szerkesztője, Horváth László elmondta, hogy lapunk munkatársának, Kozma Fe­rencnek Sárosival készített, az Új Dunántúli Naplóban meg­jelent interjúját a Tallózóban olvasták. Ez ösztönözte őket arra, hogy az orvos-írót a be­mutatkozásra felkérjék. A 45 perces, első alkalommal ok­tóber 29-én 21 órakor látható összeállítás az írót munkája, tevékenysége közben - a kór­házi ügyeletén, a lakásán, a zongoránál ülve - mutatja be; egyéniségét, konfliktusait a hatalommal főként ezen a módon kívánják érzékeltetni. Mint elmondta, a pécsi al­kotó sokszínű személyisége intellektuális témát kínál majd a nézőknek, és az már most bizonyos, hogy a sorozat egyik legizgalmasabb riport- filmjének ígérkezik. Október 29-e után Kecskeméttől Deb­recenig számos alföldi város televíziójában látható lesz majd. Bóka Róbert Kollázs címmel nyűt tárlat a Pécsi Kisgalériában a héten. A kiállítóművészek: Erdős János, Kazinczy Gábor, Molnár Tamás (felvételünkön az ő művei láthatók), Rigó János és Tóth Ist­ván. FOTÓ: T. L. Nádas Péter Vilenica-díja A Jelenkor a kiadója A közép-európai irodalmi dí­jat vette át a szlovéniai Vile- nicán Nádas Péter, akinek magyarországi kiadója a pécsi Jelenkor. Pécsett eddig az Egy családregény vége, az Emlékiratok könyve, Nádas esszéi, drámái, forgatóköny­vei, elbeszélései jelentek meg, több utánnyomásban is, a Czeizel Balázs tervezte életmű-sorozatban. Csordás Gábor, a Jelenkor Kiadó igazgatója könyvkiállí­tást rendezett és fogadást adott Nádas Péter tiszteletére a díjátadás alkalmával a szlo­véniai Sezanában. Továbbá bemutatta a kiadó szlovén programját, amely évente tesz közzé egy-egy új könyvet. A nemzetközi Vilenica-díj ugyanis 1986-ban Szlovéniá­ban született azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a térségünkben születő „kis irodalmakra”. Annak tudatá­ban, hogy kis irodalmak nem léteznek, és kis nép is lehet irodalmi nagyhatalom. A díjátadás nemzetközi író­találkozón zajlik a lovairól hí­res Lipicán és környékén, az olasz, az osztrák és a horvát határ ölelésében, kultúrák ke- resztútján - jelképezve Kö- zép-Európa tarkaságát. Ha e fogalom netán aktuali­tását vesztette is a vasfüggöny leomlásával és a globalizáció előrehaladtával, a találkozót szervező Szlovén íróegyesü­let kitartóan hirdeti az iroda­lom, az irodalmi párbeszéd fontosságát a világháló és a multimédiás szórakoztatás szép új világában is. Érről a kérdéskörről szólt a találkozót bevezető disputa, amit Timothy Garton Ash elő­adása vezetett be „Századvég és ezredelő” címmel. Nehéz elképzelni, mondta előadásá­ban az oxfordi politológus­professzor, hogy Koszovo és Szlovénia tíz évvel ezelőtt még egyazon ország tagjai voltak. Ugyanilyen nehéz fölmérni azt a mérhetetlen kü­lönbséget is, amit ma Közép- Európa és a Balkán fogalma jelent. Tudjuk, ha Oxfordból nehéz is, a Dél-Dunántúl alsó végeiről azért valamivel könnyebb belegondolni a két térség közti távba. Vilenica Közép-Európa egyik elismert, igen fontos műhelye. Szellemi atyját, Veno Täufer költőt magyar részről a Bethlen Gábor-díjjal jutalmazták pár éve. Magyar írók közül eddig Esterházy Péter kapta meg a Vilenica közép-európai irodalmi díjat. E közegben talál jó ideje érzékeny figyelemre Nádas Péter munkássága számos magyar és nemzetközi díj után. Az Emlékiratok könyvét és a többi Nádas-művet a ki­lencvenes évek elején teljesen befogadták német nyelvterü­leten. A múlt évben az angol fordítással eljött az amerikai siker is. Nádasnak ekkor Su­san Sontag csinált reklámot az Emlékiratok könyvét dicsér­vén: „napjaink legnagyobb regénye, s a század egyik leg­nagyobb könyve”. Nádas pécsi kiadójától megtudtuk, az életmű-soro­zatban az Évkönyv valamint az Égi és földi szerelem vár kiadásra, illetve a készülő Párhuzamos történetek című új regénye. Gállos Orsolya Hírcsatorna A nagybaj omi Tibol László és a pécsi Fábos György munkáiból nyílt kiállítás tegnap délután Pécsett a Tímár utcai Gyöngyszem Galériában. Tibol László művésztanár hangula­tokban gazdag új festményeit, Fábos György festő és grafikus- művész pedig hősi emlékműterveit állította ki. Az október 30- áig naponta 9-től 17 óráig látogatható tárlatot Kertész Sándor festőművész nyitotta meg. Kapoli Ilona faragásai Sásdon. Kapoli Ilona szigetvári népi iparművész Sásdon a művelődési központ konferenciater­mében mutatkozik be új alkotásaival, például a lopótök-faragá­sokkal. A tárlat október 5-én nyílott. (cs) Grazi fotóművészek Pécsett. A Mecseki Fotóklub vendé­geként a grazi Gösta Pongratz Fotóklub kamarakiállítása nyílt meg tegnap Pécsett a Civil Közösségek Háza Halász Rezső Galériájában. A tárlaton, amely november 9-éig naponta 8-tól 18 óráig látogatható, Tám László pécsi fotóművész mondott bevezetőt. Gyermekszínház. Pécsett a Szivárvány Gyermekházban ok­tóber 13-án 9 óra 30-kor, 11 órakor és 14 órakor a „Miki manó barátai” előadásával és a 100 Folk Celsius együttes műsorával bérletes előadások lesznek. 1

Next

/
Thumbnails
Contents