Új Dunántúli Napló, 1998. október (9. évfolyam, 269-298. szám)
1998-10-10 / 278. szám
1998. október 10., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 1960-ban még négy moziba járhattak a filmek szerelmesei Az utolsó mozielőadás Szeptember 20-án este a vetítés után a gépész dobozba rakta a filmtekercseket, *a pénztáros elszámolt a napi bevétellel. Az üzemvezető áramtalanított, bezárta az ajtókat, majd dolga végeztével a Zrínyi mozi főbejáratára is rátette a lakatot. Akkor este végérvényesen. A 42 néző által megnézett, az alkalomhoz áttételesen illő - Gyilkosok gyilkosa - című amerikai akciófilmmel véget ért egy korszak. A városban ez volt az utolsó filmvetítés - egyelőre legalábbis bizonyosan. A szebb időkre már csak a plakátok emlékeztetnek fotó. t. l. KOMLÓ A település a 40-es évek végéig az apró bányászfalvak megszokott életét élte. A tehetősebbek eljártak a bányászkaszinóba, ahol időnként filmvetítések is voltak. A köznép a hangosabb, de annál mozgalmasabb életet élő kiskocsmákban múlatta kevéske szabadidejét. Aztán minden megváltozott. Az iparosításhoz szükség volt a komlói kőszénre. Elindult tehát az egyik nagy országos program, a szértcsata. A két-három év alatt lélekszámúnak többszörösére duzzadt faluból 1951- ben ripsz-ropsz város lett. A szocializmust heroikus küzdelemben építő bányászoknak és munkásoknak nem csak kenyérre, de szellemi táplálékra is igénye támadt. Mai napig járja a legenda: Vas Zoltán megtudván azt, hogy a kenderföldi városrészt építőknek nincs kul- túrházuk, rámutatva egy Kossuth utcai lakóházra imigyen szólt: - Ezt a házat bővítsétek ki úgy, hogy legyen benne kultúr- és filmszínház is! így született meg az 50-es évek legelején a Zrínyi művelődési ház, valamint a 250 férőhelyes előadóterem, illetve mozi. A kaszinóban már adott volt - 340 rögzített székkel - a másik terem. Az épületet a munka ünnepéről Május 1. művelődési háznak nevezték el. A kökönyösiek örömére, egy használaton kívüli barakképületből alakították ki a Szabadság filmszínházat. A szép nyári estéken pedig a kórház alatti - a 70-es évek elején lebontott - szabadtéri színpad vetítésein bújhattak össze a fiatal párok egy-egy másfél óráig tartó in- cselkedésre. Volt hát hol szórakozni, a kor szovjet és magyar sikerfilmjeit nézni a lakosságnak. Czukor László (első képünkön), aki a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete által működtetett kulturális intézményekben lévő filmszínházak eiső főállású üzemvezetője volt, ekképp emlékezik a múltra: — 1957 tavaszán kiemeltek a Bányagéptől. Néhány héten belül a művelődési ház igazgató- helyetteseként a mozik Üzemvezetője lettem. Már akkor mindegyik filmszínházban 35 milliméteres vetítők voltak. Az akkori idilli 50 filléres fapados, 5 forintos páholyos korszaknak hamarosan vége szakadt. Előbb, ahogy arra Czukor László emlékezik, a 60- as évek elején megszűnt a Szabadság mozi. Az ott dolgozók a Zrínyibe kerültek. A Május 1.- ben voltak a filmek bemutató előadásai, a Zrínyi utánját- szásra rendezkedett be. Mindkét teremben volt színpad, alkalmat kínálva olyan varieté- és esztrádműsorok szervezésére, ahol a kor olyan nagyságai léptek a komlói közönség elé, mint Honthy Hanna, Latabár Kálmán. Néhány év elteltével a Május 1. szélesvásznú mozivá vált, színpada megszűnt. Az üzemvezető 1974-től a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat alkalmazottja lett.- Akkoriban mindkét teremben nagy felújítások voltak. Új, vagy felújított széksorok kerültek a nézőtérre, a géptermekbe is korszerűbb masinákat hoztak. '78-ban a BDSZ a városnak adta a fenntartói és tulajdonosi jogok ráeső részét. Ekkorra a két mozi szerepet cserélt, a Zrínyiben voltak a bemutatók, a Május 1. utánjátszóit. Utóbbiban filmklubot is működtettünk, kevés bevétellel, hiszen rétegfilmeket vetítettünk. A 80- as évek elején megszűnt a Május 1. művelődési házban a mozi. A Zrínyiben később videóklubot is indítottunk, de nem tudtunk versenyezni az alakulgató videotékákkal. Emiatt az 55-60 százalékos látogatottságunk visszaesett. Én ’92 nyarán nyugdíjba mentem. 1992. augusztus 1-jétől a mozi üzemvezetője Nagy Mihály (második képünkön) lett, aki korábban évtizedekig dolgozott a helyi közművelődésben. A Zrínyi állapota az idők során leromlott, felújítására egyszerűen nem volt pénz.- Amikor átvettem a mozit, az előadásonkénti átlagos nézőszám már nem haladta meg a húszat. Elődöm a végén már a havi plakátokkal sem foglalkozott. Egy biztos: 1992-ben megszűnt a Moziüzemi Vállalat. Több cég is pályázott a forgalmazásra és szolgáltatásra, végül az INTERCOM győzött. '93 végére a nézőszámot 74 főre tudtuk emelni előadásonként, a következő évben már átlagosan 115 érdeklődő nézett meg egy filmet. Ekkor ugyan már régóta tartott az amerikai szuperprodukciók döm- pingje, de egy-egy időben hozzánk került filmtől eltekintve a nézőszám csökkenni kezdett. Nagy Mihály véleménye az, hogy kár volt annak idején a Május 1.-ben felszámolni a mozit, hiszen az ottani körülmények és feltételek jobbak voltak, mint a Zrínyiben. Hiába indított ő is csütörtökönként filmklubot, a nézők lassan elmaradtak. A hetenkénti öt vetítés a végére már soknak is bizonyult. Az INTERCOM listáján Komló csak a harmadik vonalban szerepelt, így a sikerfilmek hónapokkal a bemutatók után kerültek a városba. 1993- tól másfél hónapos nyári szünetet kellett az érdektelenség miatt bevezetni. A vetítések száma is egyre csökkent, az utolsó hónapban már csak pénteken, szombaton és vasárnap nyitott ki a mozi. Mivel az idén tavasszal az üzemvezető nyugdíjba ment, az alkalmazottak munkaviszonyát megszüntették, az önkormányzat privatizálni kívánta a mozit. A pályázati kiírásra hárman jelentkeztek, a képviselő-testület egyiküket alkalmasnak is ítélte a további üzemeltetésre. A rosszul előkészített szerződés- tervezet meghiúsította a privatizációt. Erről Horváth Lász- lóné, a művelődési központ igazgatója így vélekedett:- Luxus és taktikai hiba volt át nem gondolt privatizációt meghirdetni. Nyilvánvaló, hogy ma már egy mozi önmagában nem gazdaságos, egyéb, a vendégeket csábító szolgáltatásokra is szükség van. A pályázatot elnyert vállalkozó és az önkormányzat között a fentiekről folyt a vita. Miután a vállalkozó visszalépett, kénytelenek voltunk a régi munkatársakat időlegesen, megbízási szerződéssel visszahozni. A pénzből eddig futotta. Bízom abban, hogy a bezárás nem végleges. Sokan talán majd észre sem veszik, hogy Komlón már nincs mozi. A gazdasági hanyatlás jóval inkább foglalkoztatja az embereket. Azért van ellenpélda is. Kiss Gyula zenetanár, helyi lakos szomorkodik.- Gyermekkoromban is már imádtam a mozit, ahogy ma is szeretem. Bár már régóta Pécsett tanítok, de helyi lakosként, hetente egyszer a Zrínyibe tértem be egyedül, vagy családommal egy jó, számomra érdekes filmre. Ennek most vége. Valóban vége? Ha a következő képviselő-testület a mai igények szerinti feltételeket képes teremteni, még ebben a szegény városban is újra pereghet a film. Deák Gábor Dunai Imre jegyzete A szent tehén órája A kevésbé leleményes korokban a nap felkelt százmillió évek rendje szerint és az órák is azt mutatták, amit az égi mechánika megszabott. Közel két évtizede aztán a nyári időszámítás bevezetése volt nálunk az első lépések egyike a közös Európa felé vezető úton. Akkoriban azonban csak a népgazdaság energia-megtakarításából származó előnyt emlegették. Ahhoz képest ellenérvként eltörpült az a kellemetlenség, hogy mindig napokba telik átállítani a biológiai órákat. Az én hitem akkor rendült meg az időeltérítésben, amikor egy fő-fő energetikus bevallotta: az egészből nálunk annyi megtakarítás származik, amennyi egy Keszthely nagyságú város éves villa- mosenergia-fogyasztása. Vagyis mindössze ötszázadnyi része az országosnak. Akkoriban fel sem vetődött, hogy a megtakarítás nettóban, vagy bruttóban értendő-e; és ekképpen megéri- e ennyi haszonért a nagy hercehurca? Ám mostanában sem törődnek ezzel. A nyári időszámítás - egyre inkább világszerte - olyan lett, mint Indiában a szent tehén. Senki nem zavarhatja el, és akkor sem nyúlnak hozzá, ha az út közepén fekszik jócskán felfúvódva. Mert ezt történt a nyári időszámítással. Mindinkább függetleníti magát nemcsak az évszaktól, de a napéjegyenlőségtől is, amely a csillagászati megalapozását adta. A tavaszpontot határként még tiszteletben tartják az óra-átállítások vezénylői, az őszit azonban egyre inkább semmibe veszik. Idén is jócskán belecsúsztunk az októberbe, de az életünkből elvett egy órát még mindig nem adták vissza. Pedig a trükknek igazából már nem sok eredeti értelme van, hiszen ahol reggel hatkor, vagy akár hétkor van a munkakezdet, ott októberben nem ússzák meg világítás nélkül. Az otthoni villanyfényes reggeli készülődés pedig végképp kiigazítja az energia- termelők bevételkiesését. Ha a nyári időszámítás megnyújtásának a tendenciája folytatódik, végül csak azért lesz másféle is a legsötétebb téli hetekben, hogy kettőt lehessen megkülönböztetni. Meg talán azért, hogy ne csak a politikai ízlés árapály jelenségei illusztrálják az embereknek az értelmetlenül kizökkentett időt.-------sst—■—samt—i— : ■■■■■...■vag:^;;...................................................................................................................................... Én megmutatnám - csak engednének el! fotó: tóth László Hogyan él ma a francia Köztársasági Gárda? Az atomkorszak büszke lovasai A párizsi IV. Henrik sugárúton, közel a Bastille térhez jókora épületcsoport áll. Első pillantásra nem sokban különbözik a szomszédos bérháztömböktől, de kapuján a felirat: Garde Ré- publicaine. A nevezetes Köztársasági Gárda. Az egységnek ma összesen 3300 tagja van. Az alakulat két gyalogos és egy lovas zászlóaljból áll, az utóbbihoz 560 lovas tartozik. A gárda a francia királyok testőrségéből született meg, a 18. században kezdték Garde de Parisnak, Párizsi Gárdának nevezni. Ma a csendőrség kötelékében szolgál. Jelen van a nagyobb rendezvényeken, a pápalátogatástól a július 14-i nemzeti ünnepig. Sőt a párizsi erdők biztonságáról is a Köztársasági Gárda lovasai tartoznak gondoskodni. A gárda tevékenysége nem korlátozódik csak a fővárosra. Magvát Napóleon magával vitte hadjárataira, és valaha tagjai Algériától Indokináig kitüntették magukat a gyarmati háborúkban is. Kisebb alegységei nemrég feltűntek a boszniai válságövezetben és a távoli Új- Kaledóniában is. A Garde Republicaine nevével ellentétben külsejével inkább császári, mint köztársasági pompát idéz. Piros tollbok- rétás fehér sisak, fekete-vörös- arany színű, fehér antantszíjas zubbony, fehér lovaglónadrág. A Celestine-negyedben lévő lovascentrumban pezseg az élet. Az egység összesen 560 lova és lovasa közül 220 itt él. A lovaknak napi legalább egy órát kell futniuk vagy ügetniük. Ápolásuk további két és fél óra naponta. A két hektár nagyságú területen laknak a gárdisták, de van itt fedett lovarda, jól felszerelt állatorvosi klinika és még egy helyi kis múzeum is. A gárdalovak húszéves korukban vonulnak nyugdíjba, és ilyenkor a katonáknak elővásárlási joguk van.-Azok sem kerülnek a vágóhídra, „akiket” gazdájuk nem tud, vagy nem akar megvásárolni: egy lókedvelő millioínos által létesített alapítvány kamataiból eléldegélhetnek a lókor végső határáig. Ferenczy Europress 1 I t 4 I No comment FOTÓ: TÓTH LÁSZLÓ
