Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-30 / 268. szám

1998. szeptember 30., szerda Háttér - Riport Dunántúli Napló 9 Négyszemközt a misszionáriussal Dolgozók ketrecben Bálint Zoltán Budapesten végezte a műszaki egyetemet 1975-ben, majd tíz évet idehaza dolgo­zott. Vízi beruházásokat építő, tervező mérnök. Első missziós útja Zimbabwéba vezetett, ahol a Lutheránus Világszövetség munkatársaként, a lakosság vízellátása érdekében, víztározók építé­sében vett részt. Kislánya 11 hónapos volt amikor kimentek, ott született második gyermeke, egy fiú. Hat év után azért jöttek haza, mert szerették volna, hogy gyerekeik magyarul tanuljanak meg először írni és olvasni, és persze nekik is szükségük volt arra, hogy megerősítsék gyengülő hazai kapcsolataikat. Hogy letelepedjenek. Nyíregyházán építettek házat, hogy gyökereik legye­nek, s ha bármikor úgy gondolják, legyen hova visszatérniük. Bálint Zoltán persze nem bírta sokáig az itthoniétet: két esz­tendeje (ismét családostól) már Pápua Új-Guineában munkál­kodik. Azon a földön, amely­nek éghajlata egyenlítői forró, felszínének egy részét hatalmas mocsaras síkság, a másikat hegyvidéki őserdő borítja, s ezért ritkán lakott.-Hogyan lesz az emberből misszionárius?- Mindenki más utat jár be, az enyém speciális volt. Az 1973-as etiópiai éhínség híre mozdított meg valamit a lel­kemben. Sok millió ember halt meg. Megdöbbentett az, hogy amíg mi Európában nagyon jól élünk, addig a harmadik világ­ban - amelyik az emberiség felét teszi ki - éheznek. Alap­vető kérdésként egyébként már egyetemista koromban foglal­koztatott a földgolyónk, mely­nek az egyik részén túlterme­lési válság van, miközben a másikon csontváz-anyáknak naponta kell szembenézni av­val, hogy csontváz-gyermeke­iknek nem tudnak enni adni.-Már bocsásson meg, de a magam tapasztalatából tudom, hogy az egyetemistákat nem fel­tétlenül a harmadik világ fog­lalkoztatja.- Én egyetemi éveim alatt is keresztény voltam és komolyan vettem a hit dolgait. Tudatosan készültem valamilyen olyan feladatra, amiben a vízmémöki képzettségemet kamatoztatni tudom. A harmadik világban ugyanis vagy nincs víz, vagy nagyon sok van belőle.- És gondolva egyet bekopo­gott a missziói központba, mondván: adjatok valahol va­lamilyen munkát!- Sokkalta bonyolultabb volt. Emberi példaként Albert Schweitzer állt előttem és egy református agrármérnök, akit Csákányi Istvánnak hívtak, s aki a kenyai maszáj ok között látott el segítő feladatot. Az én ars poeticám abban fejezhető ki, hogy Isten az embereknek nem a lelkét vagy a testét sze­reti, hanem az egész embert, s ezért az a feladatom, hogy mind lelkileg, mint testileg segítsek a rászorulóknak.- Mikor jött el a nagy lehető­ség?- A Lutheránus Világszövet­ség nagygyűlése 1984-ben volt Budapesten, s addigra több egyházi vezető ismerősöm tu­dott a szándékomról. Ott és ak­kor ajánlották fel a zimbabwei missziót, és kellett tíz évi vára­kozás után néhány perc alatt a feleségemmel döntenünk, hogy megyünk-e avagy sem.- Mérnök-misszionárius. Mit jelent ez?- A missziót némileg módo­sítva kell ma értelmezni. A fel­adat nem egyszerűen csak a pogányok megtérítése - és nem számomra az -, hanem a testi és lelki kincseinknek a tovább­adása. Egyrészt tudatosítani, hogy Jézus Krisztusban van mindenre megoldás, ami persze önmagában nem elegendő. Az evangélium mellett a teljes se­gítés nélkülözhetetlen. At kell adni a tudásunkat, meg kell osz­tani velük az anyagi javainkat.- Most Pápua Új-Guineában él, családostól. Nyilván, hogy némi túlzással, de megkérdem: került-e már az emberevők kör­táncának, a kondémak köze­lébe?-Olyan főzőüstbe, amire a pápuákkal kapcsolatban gondo­lunk, ma már nem kerül az em­ber. Az emberevés jószerével a múlté. Valaha azért ették meg a szomszéd törzsbélit, hogy job­ban tudjanak ellenük harcolni, de e kultikus okokra ma már nincs szükség. A kereszténység lerombolta az egyes csoportok közötti korlátokat, és már na­gyon ritka a törzsi háború. Bár előfordul. Életveszélyben tehát még soha nem voltam, de ka­cérkodom vele. Nagyon gya­kori a malária, és a közlekedés sem leányálom egy misszioná­rius számára. Rengeteget uta­zom kis repülővel a sziklacsú­csok között, olykor viharban, és apróbb motorosokkal kint, a nyílt óceánon.- Volt már maláriás?- Igen. Sokféle malária léte­zik, s megelőzési céllal gyógy­szer alig-alig van. Inkább a gyógyítás a fontos, hogy észre­vegye az ember idejében. Mert sokszor, sokféle a tünete és el­hanyagolni nem szabad.- Mit érzett?- Nálam tipikusan, mond­hatni óramű pontossággal érke­zett a váltóláz. Olyankor fel­megy vagy negyven fokra az ember testhőmérséklete, és a lázcsillapítók hatása alig-alig érezhető. Aztán amikor le­megy, olyan fáradt lesz, mintha letaglózták volna.- Hol a bázisuk?-Lae, a vidék második leg­nagyobb települése és kikötő­városa, s ha ilyet lehet mon­dani; az ország kereskedelmi központja is.- Igazi trópusi ország.- Igen. Ötezer milliméter csapadék esik évente, a ma­gyarországi nyolcszorosa. De ahogy lezuhan az eső, a kopár hegyeken végigszalad és már el is nyeli a tenger. Másrészt a rengeteg szúnyog és a malária­veszély miatt a falvakat a ma­gas hegyekre építették, ahol nagy a széljárás, és ahova nem nagyon repülnek a moszkitók. Tehát a víz nem ott van, ahol kellene, s ami van, az is nagyon szennyezett. Gyakori a tífusz. Fő feladatom az evangélium továbbadása mellett, hogy víz­ellátási projektekkel és fiiggő- hidak építésével foglalkozzam.- Milyen nemzetiségűek a munkatársai?-Mind helybéliek, én va­gyok az egyetlen külföldi.-Milyen nyelven kommuni­kálnak?- Az angol a hivatalos nyelv, a munkatársaimmal azt hasz­náljuk. De mivel azon a földré­szen vagy hatszáz törzs él és hatszáz nyelvet beszélnek, a fa­luközösségekben főleg a nyolcvan százalékban az an­golra épülő melanéz nyelvek keverékét, a pidzsint használ­juk. A projektek ezeké a falu- közösségeké, s a lényeg: mi ad­juk a pénzt és a terveket, a munkát viszont ők végzik el, s közben tanulnak is.- Hogy fogadták? Önről lerí a pápuák között, hogy idegen.-Azon a földrészen szinte mindenki idegen. A különböző törzsbéliek sem borulnak egy­más nyakába. Mi, fehérek, kissé idegenebbek vagyunk. A pápuák általában a fehér em­berhez kedvesek ugyan, de mértéktartó módon. Igazi, szív­béli barátságot egyelőre még nem kötött pápuával európai. Egy főiskolai tanár lakik mel­lettünk a családjával és a mie­inkkel hasonló korú gyerekek­kel, de a mi barátságunk is in­kább felszínes. Segítjük egy­mást, de annyira különböző kultúrákból származunk, hogy az élet alapvető megítélése mindkettőnknél más és más.-A kereszténység mennyire vert gyökeret tőlünk tizenháromezer kilométerre?- Európában a kereszténység másként jelenik meg mint ott, de nem is lehetne a mi viszo­nyainkat egy az egyben adap­tálni. Ők a saját kultúrájukkal kapcsolják össze az evangéliu­mot - szerintem nagyon helye­sen -, akárcsak Afrikában. A pápua együtt él a természettel, mentalitása egészen más. Ha akaija, elmegy a templomba, ha akarja nem, ha akarja, feláll az imádság alatt, ha akaija nem. Jellemző, hogy a pápua nem mond nemet. Ha megkérdezed például, hogy jó úton haladsz-e úticélod felé, akkor is igent mond, ha éppen az ellenkező irányba tartasz.-A pápuák földjéhez négy esztendős szerződés köti. Gyö­nyörű vidékek, napfény, pálma­fák, tenger, korallzá­tony. Irigyelhetem önt.- Ne tegye, hiszen azért nem minden ró­zsás, s az sem véletlen, hogy nagyon kevesen vállalják az ottani munkát.-Hogyhogy?-A levegő páratar­talma igen nagy, a napi hőmérséklet harminc fok fölötti. A malária­veszélyt már említet­tem. A parti szép ho­mok fekete, mert vul­kanikus eredetű. Apró homoki bolhák és szemmel alig látható gyötrő legyek lakják; aki kifek­szik, hetekig vakarhatja a hátát. Sokat esik. Pápua Uj-Guinea földrengés-zónában van, s ha egy héten nem mozdul meg alattunk a talaj, már hiányoljuk. Végül nagyon unalmas, hogy minden nap egyforma, nincse­nek évszakok, és az ember az évek múlását sem veszi észre. Jobb idehaza. Kozma Ferenc Az oroszországi Jakutszk egyik építőipari vállalata büntetésül ketrecbe zárta rosszul dolgozó munkásait. A helyi hatóságok keddi közlése szerint több tucat dolgozó részesült ilyen bün­tetésben, de csak három mert tanúskodni a vállalat vezetői ellen. Nem csoda: az egyik alkalmazott már korábban megpróbálta értesíteni a rendőrséget, ám nyomtalanul eltűnt; három hónappal ké­sőbb előkerült a holtteste. A háromfős vezetőséget letar­tóztatták, és vádat emeltek ellenük a személyi szabadság korlátozásáért, az emberi méltóság megsértéséért és garázdaságért. A vállalat igazgatója ko­rábban emberölésért és más bűncselekményekért már volt büntetve. Gyakran to­borzott hajléktalanokat, akik hajlandók voltak puszta éle­lemért és szállásért munkát végezni. MTI ■ Van akinek a biztosítás nyugalmat és befektetést, van akinek élet-, lakás-, illetve gépjárműbiztosítást jelent. Másnak gondoskodást baleset esetén, vagy egyszerűen nyugdíjbiztosítást. Mindannyian másra gondolunk, ha a biztonságról van szó, mégis könnyű megtalálni a testre szabott megoldást. Mert vannak egyértelmű dolgok. Ha biztonság - akkor ©

Next

/
Thumbnails
Contents