Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)

1998-09-30 / 268. szám

10 Dhnántúli Napló Politikai Vitafórum 1998. szeptember 30., szerda Ki fenyegeti a társadalmi békét? Az új kor­mány meg­alakulása előtt az egyik bársonyszék várományosa elszólta ma­gát, mond­ván, más a kormányígé­ret és más a kormányprogram. Ma már tudja, ezt nem kellett volna mondania. Rögtön nem lett miniszter belőle. A Dunántúli Napló legutóbbi politikai vitafórumában Kö­römi Attila, a Fidesz-MPP or­szággyűlési képviselője megüt­közéssel fogadta, hogy a Nyug­díjasok Egyesületének országos elnöke nemtetszésének adott hangot a nyugdíjak tervezett emelésének mértéke miatt. Nem akarok fogadatlan próká­tor lenni, de mint a nyugdíjasok iránt elkötelezett ember, né­hány megjegyzést fűzök a Fi­desz vitriolos tollú írójának mondanivalójához. Az egyesületek, civil szerve­zetek vezetőit a tagság demok­ratikusan választja, így abban semmi kivetnivaló nincs, ha az elnök a tagság nevében nyilat­kozik. Az egyesület elnöke pár- tonkívüli, így nem írhatta cikke alá, hogy ő az MSZP képvise­lője, legfeljebb a parlament MSZP frakciójának tagja. Az elmúlt hetekben az ajánlószel­vények gyűjtésekor igen sok nyugdíjassal volt alkalmam otthonában személyesen is ta­lálkozni, így bizton állíthatom, az új kormány ezen tervezeté­vel kapcsolatban nem egyedi az a vélemény, melyet az egyesü­let elnöke képviselt, s koránt­sem csak a szocialista pártnak ez az álláspontja, mint ahogy ezt a törvényhozás fideszes tagja állítja. Talán megbocsát nekem a cikk írója, ha gyerekesnek ne­vezem az írásában megjelenő egymásra mutogatást, miszerint nem a Fidesz, hanem éppen a szocialisták indítottak háborút, mégpedig nem a nyugdíjasok, hanem a társadalmi béke ellen. A szocialista párt által veze­tett kormány és a szocialista többségű parlament úgy dön­tött, hogy az elmúlt évek vitat­hatatlan „szenvedéseiért” kár­pótolni igyekszik a nyugdíjaso­kat, így 1998-ban 7%-os, 1999- re mintegy 9%-os reálérték-nö­vekedést szavazott meg. Ehhez képest az új kormány 1999-re a saját jogú nyugdíjak körében olyan intézkedést tervez, mely a törvényesen járó 26 200 Ft át­lag helyett 24 700 Ft-ot jelent csupán. Ä szocialisták soha nem hallgatták el, hogy a lakosság áldozatvállalása milyen komoly szerepet játszott a gazdaság ál­lapotának javulásában, de eh­hez szükség volt az elmúlt négy év következetes kormánypoli­tikájára is. Ezek tették lehetővé, hogy 1999-re immár érezhető javulást lehetett volna tervezni a nyugdíjasok helyzetében is. ítélje meg mindenki maga, ki fenyegeti a társadalmi békét! Aki a gazdaság eredményei­re alapozva küzd a jogos járan­dóságáért, vagy aki nyilváno­san deklarálja, hogy egy hatá­lyos törvénynek nincs kötelező ereje? Jovánovics János MSZP Aggodalom a nyugdíjasokért Mottó:- Kohn úr, hogyan kerül­het önnél a hering darabja negyven krajcárba? Lefko- vics szemben húsz krajcárért kínálja.- Akkor hát vásároljon Lefkovicsnál!- Igen, de neki momentán nincs keringje.- Szép! Ha majd nekem se lesz, nálam is húsz krajcárba kerül darabja! Az ellenzék aggódik a nyugdíjasokért. Egyfolytában aggódik. Valóban: hárommil­lió elszegényedett ember sorsa nem lehet közömbös senkinek, akiben van egy csöpp szociális érzékenység, különösen akkor, ha azok mindegyike szavazó­polgár, s közelegnek az ön- kormányzati választások. Az ellenzék olyannyira aggódik, hogy másra szinte nem is jut energiája, és sajnos elkerülik a figyelmét bizonyos makacs té­nyek, hogy csak egyetlen ap­róságot említsünk: az elmúlt négy évben húsz százalékkal csökkent a nyugdíjak reálér­téke. S bár az öregkorral együtt járnak bizonyos mesze- sedési folyamatok, amelyek az emlékezet hanyatlásában nyil­vánulnak meg a legszembetű­nőbben, erre politikát alapozni nagy bátorságra vall; nos, ezen a téren a nyugdíjasok nem pa­naszkodhatnak, egyikük sem feledte még el azt a bizonyos 1,2%-os „emelést”, amikor a postás kihozott egy-kétszáz forintot. Az ellenzék aggódik a nyugdíjasokért. Aggódhatna a fiatal házasokért, hogy vajon mikor lesz lakásuk. Szorong­hatna a csa­ládosok mi­att, mert a gyermekne­velés, isko­láztatás költ­ségei az egekbe szök­tek. Félt­hetné az egyetemistákat, mert a tandíj eltörlése csak kicsi tétel a sok között. Félelmetesnek talál­hatná a munkanélküliek szá­mát, borzonghatna a szociális juttatásban részesülők helyze­tén. De nem ezt teszi, sőt nem is a nyugdíjasok jelenlegi el­lehetetlenült helyzete fáj neki, hanem bonyolult lelkiálla­potra utaló előrelátással a jövő év homályába helyezi a tragikus végkifejletet, amikor is Orbán Viktorról kiderül, hogy nem úriember, nem tartja be Horn Gyula ígéreteit. Azzal se ártana számolni, hogy a nyugdíjasok sem ho­mogén társaság. Vannak kis­nyugdíjasok, és vannak, akik dolgoznak a nyugdíj mellett. És az sem igaz, hogy mind baloldali érzelműek, csak azért, mert a szocializmus éveire esett ifjúságuknak és képességeiknek delelője, s az emlékezés visszafelé rózsaszín ködfelhőbe takarja mindazt, ami takargatnivaló. Sanda po­litikai szándék ólálkodik a nyugdíjasok körül. Hárommil­lió szavazat! Az ellenzék aggódik, a kormány a helyén van, a nyugdíjas meghallgatja mind­két felet - és ott vásárol herin- get, ahol van hering. Krebsz János Fidesz - MDF -FKgP Az utolsó csata előtt Ha eltelik egy hét, hogy nem éri valamilyen támadás a MIEP-et, ijedten kapom fel a fejem: csak nem csináltunk valamit rosz- szul? Félre a tréfával: a leg­újabb kifogások a párttal szem­ben, hogy veszített a harcossá­gából. Ezen jelzésekről termé­szetesen nem tudni, hogy „jobbról” vagy „balról” olda­laznak felénk,, őszinte megnyi- latkozások-e, avagy a suttogó propaganda alattomos felböffe- nései. Mindegy. Végre ezt is megértük. Nem vagyunk elég radikálisak. Való igaz, hogy a MIÉP par­lamenti frakciója visszafogot­tabb a megszokottnál. A ma­gyarázat roppant egyszerű: a kormány teszi a dolgát. Meg­dönthetetlennek hitt bástyákat rohamozott meg (Tb önkor­mányzat, Postabank, gabona monopóliumok ...). Ameddig tiszta hittel teszi, támogatá­sunkra - melyet ismert okok miatt nyíltan elfogadni nem tu­dott - kimondva-kimondatlanul is számíthat. A kormányzati munka eredményessége a hú­sosfazék mellől elvertek inge­rültségén mérhető le. Meg kell nyugtatnunk az ér­tünk aggódókat: itt vagyunk, sőt egyre erőteljesebbé válik a jelenlétünk. Nem kis büszke­séggel konstatálhatjuk, hogy pártunk jelöltjei Pécsett mind a 25 (!) önkormányzati választó- körzetben, továbbá minden je­lentősebb városban és számos községben csatasorban állnak. Baranya megyében a MIÉP va­lósította meg a legszélesebb társadalmi összefogást, miután a KDNP-vel és a Kisgazda Szövetséggel a 10 000 lélek- szám fölötti és alatti települé­seken közös „nagy- és kislistát” állított. (Mindkét helyen az 5 sz. lista). Mára a választók is gazdagabbak lettek egy tapasz­talattal: nem igaz a hamis pro­paganda, miszerint a „kis” pár­tokra adott szavazat elvész. (Bizonyíték erre a MIÉP par­lamenti frakciójának létezése.) Sokan a szemünkre vetették, miért nem neveztünk meg Pé­csett polgármestertjelöltet. Nem hisszük, hogy a kisebb érdekek prio­ritással bírná­nak a na­gyobb célok elérésével szemben. A MIÉP-nek nem rontani, hanem javítani érdeke a nem­zeti jobboldal polgármesteije- löltjének esélyeit. Mit is üzenhetnénk a válasz­tóinknak? A papír elbírja a megvalósíthatatlan álmokat, fe­lelőtlen ígéreteket és hamis prognózisokat. Ezért nem ígé­rünk mást, mint megyei és vá­rosi szinten felelős politizálást, becsületes helytállást, odafi­gyelést és (sajnos e szónak mára már kissé pejoratív ki­csengése van) szakértelmet. Je­löltjeink között az egyetemi hallgatótól az aktívan dolgozón keresztül a nyugdíjasig bezáró­lag orvos, mérnök, jogász, me­zőgazdász, tanár, vállalkozó és kétkezi munkás egyaránt meg­található. Egyforma súllyal érezzük a társalom minden ré­tegének a gondját-baját, tiszta szívvel ajánljuk fel segítségün­ket. Önökért, magunkért és gyerekeinkért. Magyar nemze­tünkért. Dr. Balázs Ferenc MIÉP Üj párt, még ha nem is tartja magát annak Hamis függetlenség A politika va­lamely szer­vezet társa­dalmi érdekű, tehát közös­ségi célú te­vékenysége, mely tevé­kenység két­ségtelen a ha­talom megszerzésére vagy megtartására irányul azért, hogy programját egy adott kö­zösség érdekében megvalósít­hassa. A politika depolitizálása tehát teljesen hamis jelszó. Mégis minden választás előtt előtérbe kerülnek önjelölt füg­getlenek, akik leplezett vagy leplezetlen pártellenességgel fölvértezve harcba szállnak. Vannak közöttük magányos harcosok, rájuk nem érdemes szót vesztegetni. Mi van azonban, ha a füg­getlenek csoportba szerveződ­nek? Akkor, kérem, létrejön egy új párt, még ha nem is tartja magát annak. Ilyen Pécsett az ún. Civil Koalíció. Az elnevezés első szava hangsúlyozott megkü­lönböztetést jelez a politikával szemben, a második viszont - igen ellentmondásosan - egy politikai szakszó. A Civil Koa­líció gründolója, Kerényi Já­nos jelenleg is tagja a pécsi közgyűlésnek, van egy függet­len frakciója (munkáspárti ki­egészítéssel). Ez természete­sen ugyanolyan frakció, mint a többi párté. „Politikai vitáktól mentes közgyűlést” hirdetnek az effajta gyülekezetek. (Több van belőlük.) Vitáktól mente­set persze senki nem akar, mert az totális diktatúra. De milyen viták lehetnek egy politikai testületben? Ha én mondjuk az MSZP-s Kékes Ferenccel vagy az SZDSZ-es Papp Bélával vitatkozom, az pártpolitikai vita? Ha Kerényi frakcióvezetővel, az akkor va­lami más? S mi különbözteti meg az egyik civil politikai csoporto­sulást a másiktól? Mert a Civil Koalíció mellett a Társadalmi Egyesületek Szövetsége is in­dítja civil függetlenjeit, s múlt héten még polgármesterjelölt­jük is volt, mígnem Molnár Zoltán hirtelen megvilágoso­dás következtében visszalé­pett, megegyezve az MSZP- vel. S miféle Civil Koalíció az, amelyik több száz civil szer­vezetből hármat foglal magá­ban? S nem egysíkú-e kissé a je­löltállítás, ha a jelöltek felét a Nyugdíjasok Egyesülete adja, miközben a pécsi közgyűlés­ben egy dolog dől el nyugdíj­ügyben - a buszbérlet ára 65 éves korig. Mi akkor a célja a népsze­rűnek vélt politikamentes ló­zungoknak? Nem más, mint az egyéni ambíció szolgálata. A pártokról a választópol­gárnak képe van, ismeri őket. Egy ilyen tömörüléssel, mely­nek önmeghatározása csupán a politika tagadására épít, zsák­bamacskát vesz a rájuk sza­vazó. Ezért arra kérem a választót, pártra szavazzon. Mégpedig a jobbra. Mert Pécs jobb város annál, hogy bal legyen. Staub Ernő MDNP „Esőember, mi lesz veled” C ivilizált világban az a norma, amit a törvények is alátámasztanak, hogy az átla­gosnál sokkal rosszabb eséllyel induló gyermekeknek és felnőt­teknek (családoknak) a pozitív diszkrimináció elve alapján többlettámogatás jár azoktól, akik egészségesek és életesé­lyeiket nem rontják ilyen hátrá­nyok. Ilyen fogyatékkal élő emberek az autisták is. Ki hinné, hogy a súlyos szociali­zációs, kommunikációs és bi­zonyos gondolkodási képessé­gek tekintetében károsodott ta­nulók és családjuk helyzete ha­zánk egy térségében cseppet sem nevezhető rendezettnek. Az autista tanulók még a tör­vény szerint is egyéni bánás­módot igényelnek, és a más fo­gyatékosokkal együtt sem ne­velhetők. A fogyatékos ember mindig érzékenyebb, másként, rendszerint felfokozott érzel­mekkel képes csak tudomásul venni a számára érthetetlen tör­ténéseket. Vajon ki és hogyan fogja a rendkívül sérülékeny, lelkileg is instabil gyerekeknek megmagyarázni, hogy nemso­kára máshova költözöl, új kö­rülmények és feltételek között kell a mindennapi megszokott életritmust folytatni. Azoknak a gyerekeknek, akiknek a jelen­legi lelki egyensúlya, kömye- zettűrése a mostani helyükön is csak hosszú évek munkájaként tudott kialakulni. Lehet, hogy évek munkája sem számít, ha gyógypedagógusról és gyógy­pedagógiai alanyokról van szó? Minden más fontosabb? A kérdések sorjáznak ben­nem, de nem találom a választ. Minden bizonnyal vannak ki­emelt önkormányzati feladatok, melyeket meg kell oldani. De lehet-e olyan megoldást bár­mire is alkalmazni, mely el­lentmond nemcsak az írott, de a belső lelkiismeretből fakadó törvényeknek is? Lehet-e tanév közben a költözés súlyos terhét róni szülőre, gyermekre, peda­gógusra, még nem fogyatéko­sok esetében is? Vagy ha fo­gyatékos, akkor nem számít semmi sem? Azt kérik a szülők, pedagógusok, hogy minden érintett fél gondolja át még egyszer, mit és hogyan határoz. Az elhamarkodott döntés ezút­tal súlyos következményekkel járhat. Kéijük a felelős, szak­mai és politikai érettséget mu­tató döntéshozatalt és azt, hogy e meg nem nevezett - de min­den érintett fél számára ismert - iskola autista csoportja ma­radhasson eddigi megszokott, egy kertvárosi kertes óvoda számukra megfelelő helyiségeiben. Arról nem is szólva, hogy választások előtt egy ilyen lépés az ellenfélnek feladott labda is lehet, melyből könnyen politikai öngól szület­het. A politikacsinálók felelőssé­gét felvetni nemcsak a közelgő választások miatt időszerű, ha­nem a politizálni önhibájukon kívül nem tudó emberek képvi­selete, érdekvédelme jogán is. Bízzunk a józan ész és a lelki­ismeret szavának erejében. Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Jövőre is biztosított a parlagfűtermés Nem csak azért, mert magam is szenvedő alanya vagyok, de nagy örömmel olvastam a Dunántúli Napló hasábjain, hogy az illetékes hatóság bünteti azokat a telektulaj­donosokat, akik nem irtják ki telkükről a parlagfüvet. Saj­nos - a cikkből azt olvastam ki - a büntetéssel sújtottak mind a magánszféra területé­ről kerültek ki, és az akció egyszeri és megismételhetet­len volt ebben az esztendő­ben. Ellenőrzésre, büntetésre marad a tilosban parkolók tábora! A minap a volt Bajcsy lak­tanya területén jártam. Si­ralmas kép fogadott. Váro­sunk második legnagyobb zöldterülete elvadult, szapo­rodnak a gyomok. Természe­tesen jelentős területen talál­ható parlagfű is, bő szaporu­latot ígérve az elkövetke­zendő évekre. Ugyancsak a minap vettem észre, hogy a Belvárosban a Fogászati Klinika déli kerítésénél jól fejlett parlagfűtövek találha­tók, ugyancsak biztosítva az elkövetkezendő évek par­lagfű szaporodását. Mint ellenzéki önkor­mányzati képviselő 1990 óta többször cikkeztem, aláírás- gyűjtést is kezdeményeztem, hogy a Bajcsy laktanya északi területén egy népliget, közpark kialakítását vállalja fel a város. A szép számú alá­írás ellenére, különböző politikai és gazdasági okokra hi­vatkozva, javaslatomat lesöpörték az asztalról. Az akkori kormányzó többség és sajnos az őket követő „poli­tikai erők” sem tartották fon­tosnak, hogy a város közepén egy kikapcsolódást és pihe­nést nyújtó, rendezett terület alakuljon ki. Már az említett aláírás- gyűjtés idején látszott, hogy - ami a napjainkra be is tel­jesedett - a természet vissza­veszi azt, ami az övé. Ez tör­ténik ezen területen is: gaz­tenger uralja a terepet. Ismételten javasoljuk: a közelgő önkormányzati vá­lasztásokon győzedelmeske- dők fordítsanak több figyel­met és pénzt a városunk kö­zepén lévő zöldterületre. Ne hagyják a „gyomok” harmin- cadjára! Hassanak oda, hogy a közterület felügyeletével megbízott önkormányzati szervezetek ne csak a „kis­embereket” vegzálják! Perényi József a KDNP Pécs-Kertvárosi Szervezetének elnöke írott és élő történelem A MEASZ Baranya Megyei Szervezetének tagjai tevékenységük­kel részt vettek és vesznek jelenleg is a történelmet alakító és for­máló munkában. Különböző szervezetekben és tömörülésekben végzett munkájuk folyamán értékes tapasztalatokat szereztek a tár­sadalmi, politikai és gazdasági területeken. Szövetségünk összetartó ereje az emberközpontú gondolkodás- mód, a segítőkészség, az egymás iránti bizalom erősítése. Ennek is köszönhető taglétszámunk növekedése. Takács Vince MEASZ-tag

Next

/
Thumbnails
Contents