Új Dunántúli Napló, 1998. szeptember (9. évfolyam, 239-268. szám)
1998-09-19 / 257. szám
10 Dhnántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. szeptember 19., szombat Ma követelmény, hogy egy-egy tévés szakember sok mindenhez értsen FOTÓK: TÓTH L. Televízió, huszonnégy órán át Az Országos Rádió és Televízió Testület a PIÁR Kft.-vel 24 órás műsorszolgáltatásra kötött szerződést. A szeptember 1-jével Pécsi TV Kft. néven átalakult, pécsi, önkormányzati tulajdonú kft. terveire a közgyűlés áldását adta. A rekordgyorsasággal felálló stáb október 1-jén kezdi meg adását. Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás 0 Hírcsatorna Jelenkor-évforduló. 40 éves a Jelenkor című pécsi irodalmi-művészeti folyóirat, és ötéves a Jelenkor Kiadó. Ebből az alkalomból a Magyar Irodalom Házában Budapesten, szeptember 26- án és 27-én 16 órától az irodalom piacáról beszélgetnek a résztvevők, majd esténként a Jelenkor szerzőivel tartanak gálaesteket. (ly) Pécs New Yorkban. Művészeti és turisztikai bemutató és kiállítás zajlik szeptember 18-a és 26-a között New Yorkban. Az eseményen pécsi képzőművészek munkái mellett helyet kapott egy 37 tablóból álló fotósorozat, és ott vannak a Zsolnay művészi porcelánjai is. Az út azért is rendhagyó, mert ez az első amerikai kiállítás, és kizárólag Pécsnek van bemutatkozási lehetősége. (ly) Álomfestés. Szeptember 22-én 17.30-kor Dobsa Betti kiállítása nyílik meg a Puskin téri kollégiumban, Alomfestés címmel. A tárlaton Vadas Gyula, a Sétatér folyóirat főszerkesztője mond beszédet. (ns) A Művészetek Háza ajánlatából. 21-én 20 órakor a Hotel Palatínusban Gulyás Dénes operaénekes és Vigh Andrea hárfaművész ad dales áriaestet. 21-e helyett 22- léri 13 órakor kezdődik a Granasztói Pál-emlékülés a Házban, ahol este 7-kor Herpay Ágnes fagottművész lép fel. A Fiatal tehetségek pódiumán 23-án 19 órakor Vizi Ferenc zongoraestjére kerül sor. 20 órakor a Sipos Színpad az „Ismeri Ön a Tejutat?” című előadást játssza. 24-én 19 órakor az Arco Trió helyett a Nemez együttes ad koncertet, (ly) Kiállítások. A Pécsi Hor- vát Színház Csopor(t)- Horda Galériájában az évad első kiállításán Tóth István pécsi képzőművész felkavaró munkái tekinthetők meg. Az Arthus Galériában tegnap nyílt meg Jakab Ferenc tárlata. A Művészeti Szabadiskola hallgatójának munkái elé Lantos Ferenc mondott bevezetőt. (ly) A városi televízió új ügyvezető igazgatója, Keresnyei János a nyolcvanas évek végén, a helyi televíziók létrejöttének hőskorában a Dombóvári VTV-nél dolgozott. Tanítói és szakközgazdász diplomája mellé a Korda Sándor Akadémián szerzett produceri oklevelet.-A városi tévék múltjáról csak annyit, hogy mindenhol hályogkovács módjára, képzettség nélkül fogtak hozzá annak idején a munkához, és ezzel senkit nem akarok kárhoztatni - mondja Keresnyei János -, hiszen ez az úttörő jellegből következett. Csakhogy a helyzet sok helyen konzerválódott. A lehetetlen állapotot segített fenntartani az osztott frekvencia is, ami egy Papp Pál nevű minisztériumi úr leleménye volt. Ehhez tartozott a Pécsi VTV-, a Mecsek TV és a Baranya Televízió, de működött az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója is. Az osztott frekvencia tisztázatlan viszonyokat teremtett. Nem volt meghatározva a Pécsi VTV piaci helyzete, stratégiája, nem volt egységes műsorfelülete - ahogy erről a Dunántúli Napló is többször írt.- Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen monstre 24 órás műsortervre vállalkoztak?-Ilyen szolgáltatásra nyújtottunk be pályázatot, és az ORTT ezt kiemelten preferálta is. Egy olyan, a lakosság tulajdonában lévő televízió létrehozását fogalmaztuk meg, amely közéleti műsorokat készít, de kereskedelmi tévéként működik. Az ORTT eddig csak Debrecennel kötött szerződést, de nonstop műsorszolgáltatásra a hazai csatornák közt elsőként mi vállalkoztunk. Ez televíziótörténeti tény!- Ez önmagában is rendkívüli feladat. Mekkora stábbal képesek megvalósítani?- Mi ezt egy hatalmas lehetőségnek tekintjük. Ötvenen vagyunk, amely lelkes csapatként állt az ügy mellé. Két embertől váltam meg, de több olyan kollégát visszahívtam, akik korábban különböző okoknál fogva nem találták a helyüket, de úgy hiszem, jó szakemberek. Á különböző „Közműsort szolgáltató kereskedelmi televízióként működik majd” téma- és műsorblokkokra házon belüli pályázatot hirdettem -, a munkájával mindenki bizonyíthat. Es persze lesznek új arcok is. Kevesen vagyunk, de egy-egy embernek több mindenhez kell értenie. Az önkormányzat a költségek 60 százalékát fedezi - az egészséges az lesz, ha ez az arány megfordul, és nagyobbrészt önellátók leszünk. A gazdálkodásunkat ötpárti bizottság felügyeli majd.- És mit kínálnak a műsorok tartalmában?-Evek óta vágyam egy jó hírtelevízió létrehozása. Ez azt is jelenti, hogy egy-egy emberi probléma, ügy megjelenítésére, rövid kifejtésére nem lehet csak 1-1 percet szánni. Mi 2-5 perces időkben gondolkodunk, melyeket újabb információkkal bővítve megismétlünk. A főműsoridővel nem konkurálunk - fdmekre ezért külön nem költünk. Tisztában vagyunk azzal, hogy akinek kábele van és filmet akar nézni, az tíz hazai csatorna közül választhat. Ami a regionális információkat illeti, ezt a feladatot az MTV Pécsi Körzeti Stúdió profi módon ellátja. Mi a saját házunk táján söprögetünk majd. Lakóközösségek, -társulások, hétköznapi emberek, művészeti szerveződések életét követjük nyomon. A város mindennapjait, napi és közéleti gondjait. Az összekötő klipeken híres pécsi embereket, utcákat, ipartörténeti emlékeket sorakoztatunk, sok információval ellátva. A program napi négy élő műsorblokkra oszlik. Eleinte akadnak majd ideiglenes megoldások is (hiszen csak az új technikák hathetes szállítási idejét egy hétre rövidítettük, nem szólva a valóban XXI. századi technika gyors megtanulásáról), de egyetlen közkedvelt sorozat nem marad el! Az Euroliga kosárlabda-találkozókat ugyanúgy közvetítjük, mint a városi kispályás foci- vagy kosármeccseket. Sok függ a szponzorainktól is. 24 órán át egy élő, nyitott lánc szeretnénk lenni, amelybe a nézők közül bárki bekapcsolódhat. Nagyon lényeges, hogy egy bizalommal teli légkörben indulhatunk, amit az önkormányzatnak, a Dunántúli Naplónak és a cégeknek is csak megköszönhetünk. B. R. Tanítani való lelkesültség A pécsi Műhelygalériában múlt szombat óta láthatók Szigethyné Medgyesi Rózsa alkotásai. A pedagóguspálya napi munkája mellett elcsent órákon élhetett csak magának az alkotó, de - mint mondja - mégis mindig boldogan. A Műhelygaléria kis termében, a falakon sokszínű, ám egységes világgal találkozhatunk, sokféle módon kifejezve: van itt könnyű és szigorú tus-kép, linómetszet, kréta- és ceruzarajz, rézkarc, fonalakból, spárgából varrt kép, gobelin is.- A főiskolán nagyszerű tanáraim, Boldizsár István, Medgyesi Rózsa alkotásaival Kmetty János, Berény Róbert mellett Domanovszky Endre tette rám a legnagyobb hatást, ugyanis ő mondta azt, hogy mindennel kell foglalkozni, festéssel, illusztrálással, mozaikkészítéssel, ha lehet. El is küldött egy műhelybe, hogy tanuljak meg szőni.- És a témák, motívumok?- A Balaton-felvidékről származom, aztán az évek során Pécsett és Nagykanizsán éltem, úgyhogy leginkább a Dunántúl szeretete jelenik meg a képeken - mutat körbe Medgyesi Rózsa, aki 25 év után vállalta, hogy egykori tanítványa, Nőt Béla biztatására összeválogassa a tárlat anyagát. - A zalai dombok, az öreg kanizsai házak, a gyerekkori lovasemlékek mindmind elevenen élnek bennem.- Persze nem titok: úgy alakult az életem, hogy inkább tanár voltam, mint művész. Kanizsán egyszerre három iskolában dolgoztam, mert nem volt elég rajzszakos. Mellette ott voltak a szakkörök, a gyerekekkel való külön foglalkozás, amit egyáltalán nem bánok, mert rengeteg örömöt és sikert kaptam tőlük. És a féltett relikviák közül előkerül az UNICEF 1978-as FOTÓ: TÓTH L. világnaptára, melyben egy magyar gyermekrajz kapott helyett, egy Medgyesi-tanít- ványé.- Ma főképp otthon dolgozom. Műtermem ugyan nincs, csak egy régi tábori állványom, amiről néha rámborul az olajfesték. De nagyon szeretem, sőt azt tervezem, hogy legközelebb az olajfestményekből készítek egy kis válogatást, hiszen most csak egyet hoztam el, mutatóba. És szinte minden nap varrogatok, új textilképek készülnek az őszi estéken. M. K. A népi emlékek megmentői Némelyik faluban helytörténeti értékeket mentenek meg vagy elpusztult létesítményt építenek újjá. Pata és Pogány önkormányzata utcai búbos kemencét alakított ki, az utóbbi helyen megtisztítják a másfél száz éves gémeskutat, és mint érdekességet mutatják a látogatóknak. Lúzsokon régóta áll üresen a tájház, de most azt tervezik, hogy ösz- szegyűjtik a portákon a kidobott tárgyakat és eszközöket, s berendezik azokkal a kihalt szobákat. Varga községvezetősége a templomnak akarta visszaszerezni az értékes harmóniumot, amelyet most Godisán őriznek. Nem sikerült, pedig pénzt is ajánlottak fel. Ezért újat vettek. Cs. J. Van itt egy kamera... FILMJEGYZET Fullajtár Andrea, Kecskés Karina és Söptei Andrea Futnak a képek A filmszemle szakmai vetítése után fél évvel, tegnapelőtt este mutatták be a közönségnek Sas Tamás játékfilmjét, a Presszó-1. Jóleső érzéssel nyugtázzuk, hogy erre a premierre Pécsett került sor. Az esemény rangját növelte, hogy az Apolló mozi nagytermét megtöltő, főként fiatalokból álló közönség körében három alkotótársával együtt megjelent a rendező-operatőr is, s a vetítés után a művészek tanulságos beszélgetést folytattak az érdeklődőkkel. Talán nem ünneprontás, ha a kritikus, minthogy mestersége csiklandós kötelesség, elismerése mellett kifogásaival is előhozakodik. Azzal kezdem, s ez most a pozitív oldal, ami véleményem szerint a film poétikájának meghatározó elve, jóllehet a néző (és ez így van rendjén!) természetesnek tartván a valójában rendkívüli megoldást, formai kérdések boncolgatása helyett a vásznon megjelenő világra összpontosítja figyelmét. Arról beszélek, hogy a mintegy harminc jelenetből álló történetet egyetlen kamerával, egyetlen nézőpontból rögzítették, leszámítván az egymásra rímelő nyitó és záró képsort, valamint egy villanásnyi (és szerintem igencsak felesleges) betétet. Ez a puritán megoldás a mai amerikai mozi látványorgiájának árnyékában kihívóan merésznek tűnik, holott nagyon is megfelel a mozgókép természetének, amelynek egy típusa, Dreyertől Bergmanig, mindig is az emberi arcot tekintette az ábrázolás legfőbb tárgyának. Sas Tamásnál ez a megoldás alapvetően meghatározza a vizuális teret, kiemelve a közeli és félközeli képeken megjelenő arcokat, miközben a presszóbeli háttérben és az ablakon át megjelenő utcarészlet keretei között is fontos, az előtérben zajló folyamatokkal összefüggő eseményekre kerül sor, sőt, a tudatosan megkomponált hangzás- világ által (a játékautomata zörgése, a kávéfőző sistergése, a beszűrődő tévészöveg stb. révén) egy tágabb virtuális térnek is részesei vagyunk. Ennél is fontosabb, hogy a mozdulatlan kamera nézőpontja egy eltökélten és tárgyilagosan szemlélődő tudatot idéz meg számunkra, aki a film valódi hősének tekinthető. A nézőpont fegyelme azonban szerintem azt igényelte volna, hogy a kamera előtt a megformálás minősége által hitelessé avatott világ jelenjen meg. Sajnos a néha kimódoltan modoros, olykor pedig túlzásokba is tévedő forgatókönyv (Dóri vi- songásai és grimaszolása, a harsány szilveszteri jelenet!) nem felel meg a kamera igényeinek, sőt egy ponton, a gyilkossági jelenet ábrázolásában, stílustörő tévedésre készteti a felvevőgépet. A figurák pedig nincsenek megírva. A lélekrajzot helyenként hivalkodó gesztusok és durva beszéd „helyettesíti”. A három nőalak így nem válik archetípussá, jelképes erejűvé, amilyennek talán szánták őket, lényegében érdektelen „csajokat” látunk bennük csupán. Sas Tamás kamerája érzékeny, okos és türelmes. Most már csak egy író kellene. Nagy Imre
