Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)
1998-08-30 / 237. szám
Mennyi-mennyi milliárd! A médiagigászok nem aprópénzben gondolkodnak Titkos dokumentumok szivárogtak ki a tervezett európai futball- szuperligával kapcsolatban, amelyhez, mint tudott, az 1999/2000-es szezontól kezdődően tizenhat állandó csapat mellé egy kuparendszerű selejtezőből még további tizenhat együttes csatlakozna minden idényben. A Focus című magazin által közzétett adatok szerint a J. P. Morgan Bank, valamint három médiagigász, Murdoch, Berlusconi és Kirch 2,373 milliárd márkás költségvetést minden körülmények között garantálna a bajnoki rendszerben játszott ligának, és ennek döntő többsége, pontosan 95 százaléka gazdagítaná a klubok kasszáját. A pénzek persze nem egyenletesen oszlanának szét, a jobb csapatok egy-egy idényben akár százmillió márkához, azaz bő ti- zenkétmilliárd forinthoz is hozzáA brazil Roberto Carlos így tudott örülni csapata, a Real Madrid sikerének. Milyen boldog lesz majd, ha megnyerik az európai futball-szuperligát! jutnának. Hozzá kell azt is tenni, hogy a befektetők - ki gondolta volna? - nem szerelemből adják a pénzüket, számításaik szerint a közvetítési jogok értékesítéséből, szponzorációból és a ligához kapcsolódó kereskedelmi tevékenységből közel 3,5 milliárd márkát szednének be, azaz évente a bruttó haszon az egy- milliárd márkát is meghaladhatja! Természetesen a fő vonzerőt a tizenhat kiemelt csapat szereplése jelentené. A klubok pontos listáját igyekeznek hétpecsétes titokként kezelni, de nyilvánvaló, a legnagyobb angol, francia, német, olasz és spanyol egyesületek dominálnának. A Focus szerinti „végleges” tizenhatos névsorban is ezek szerepelnek: Angliát a Liverpool, a Manchester United és az Arsenal, Franciaországot a Paris Saint-Germain és az Olimpique Marseille, Németországot a Bayem München és a Borussia Dortmund, Olaszországot a Juventus, a Milan és az Intemazionale, Spanyolországot pedig a Barcelona és a Real Madrid képviselné. A tizenhatot a belga Anderlécht, a görög Panathinaikosz, a holland Ajax és a portugál Benfica tenné teljessé. Portugálok - magyar gólok? Véget ért a „barátkozás”, jövő vasárnap már tétre megy Bicskei Bertalan csapata, más néven a magyar labdarúgóválogatott befejezte a „barátko- zást”. Mármint a barátságos mérkőzések - újabb és pontosabb nevükön: felkészülési találkozók - sorozatát. Mához pontosan egy hétre már tétre megy a játék, a nemzeti tizenegy megkezdi az Európa- bajnoki selejtezőket. Az ellenfél a Népstadionban Portugália lesz, azon kevés válogatottak egyike, amely ellen a magyar csapat még sohasem tudott nyerni. Hivatalos mérkőzésen a két együttes először 1938-ban, Lisszabonban találkozott, és a házigazdák simán 4-0-ra nyertek. Következett ugyancsak a portugál fővárosban, 1956- ban egy 2-2, majd a mindkét válogatott számára emlékezetes 1966-os világbajnokság, ahol az Eusebio vezette, későbbi bronzérmes csapat 3-1-re nyert az Albert-, Farkas-, Bene-féle magyar csapat ellen. A legutóbbi összecsapásnak is már jó másfél évtizede, 1983 áprilisában, Coimbrában 0-0 volt a végeredménye, azaz csapatunk összteljesítménye a vasárnapi ellenféllel szemben eddig mindössze huszonöt százalékos. Viszont, mint a felsorolásból is kiderül, magyar földön még sohasem találkozott a két gárda, és ha ebben újdonságot jelent az Ebselejtező, jelenthetne abban is, hogy gólokat rúgva végre megszerezzük az első győzelmünket. Bicskei Bertalan ebben persze biztos nem lehet, abban viszont igen, hogy remek mérkőzés lesz, és nagyon bízik a sikerben. A kapitánytól szerettünk volna exkluzív információkat is szerezni a várható kezdőcsapatról, de B. B. tartja magát ahhoz a megállapodáshoz, hogy ilyen jellegű híreket csak az olvasókért folyó versenyfutásban semlegesnek nevezhető Magyar Távirati Irodán keresztül tesz közzé. így hát egyelőre be kell érni annyival: a hetet a válogatott a tatai edzőtáborban tölti. Bicskei ugyanakkor nem titkolja, hogy - románok ide, románok oda - a csoport legerősebb csapatának tartja a portugálokét, akiket csak egy túl szigorú bírói ítélet fosztott meg attól, hogy a franciaországi Mondialnak résztvevője lehessen. A kapitány szerint egyébként nincs értelme az olyan fejtegetéseknek, hogy a magyaroknak a technikás csapatok - mint amilyennek a portugált is tartják - „jobban fekszenek”. Bicskei úgy véli, a világ futballja egy irányba halad: a technikásak is egyre jobban felkészültek fizikailag, az úgynevezett erőfocit játszók pedig egyre technikásabbak. Elég csak az angol válogatott világbajnokságon mutatott játékára visszaemlékezni! A szakvezető derűs optimizmussal várja a nagy találkozót, bár nem titkolja, annak ellenére, hogy két vb-résztvevővel is mérkőztünk az elmúlt hónapokban, a mostanihoz hasonló erejű ellenféllel még nem akadt dolga az új válogatottnak. Az a csapat, amely öt mérkőzéséből ötöt megnyert (igaz, egyet „csak” tizenegyesekkel), a világranglistán jelenleg csupán a hatvanadik helyen áll. Hiába, nem túlzás a kijelentés: van honnan felkapaszkodni. Hozzá kell tenni, hasonlóan jó sorozata a magyar futballválogatottnak utoljára a nyolcvanas évek közepén volt, amikor a Mezey-féle legénység - persze még az ira- puatói 0-6 előtt - többek között a Népstadionban Brazíliát és Hamburgban Németországot is legyőzte. És annak a csapatnak is volt egy emlékezetes ötös nyerőszériája. Nagy különbség persze, hogy nem előkészületi találkozókon, hanem a világbajnoki selejtezőkön. Tartós a kapusszerelem A futball-vb után a világ bulvársajtóját bejárták azok a képek, amelyek a győztes francia válogatott kapusa, Fabien Barthez és az olasz topmodell, Linda Evangelista közös, igaz csak háromnapos, Saint- tropez-i nyaralásáról készültek. Akkor még mindenki azt hitte, csak egy futó kalandról, ártalmatlan flörtről van szó, de a jelek arra mutatnak, hogy a huszonhét éves Fabien és a nála hat esztendővel idősebb Linda komolyan gondolja a dolgot. Azóta is rendszeresen látják őket Monte Carlo és Párizs utcáin kéz a kézben sétálni, számos partin jelentek meg együtt, és nagyon úgy festenek, mint egy igazi szerelmespár. Nem kétséges, ez a nyár Barthez nyara... A szituáció félreérthető: Fabien partnere a képen nem Linda, hanem csapattársa, Emmanuel Petit Négy kerékről két kerékre Tolókocsiból irányítja a sportágat Talán van, aki még emlékszik rá: 1990-ben, a Hungaroringen megrendezett kamionverseny egyik attrakciója volt, hogy egy csöpp kislány egyedül ment egy kört a hatalmas monstrummal. Ugyanaz a kislány, aki a gyermek-motorosversenyeken szinte mindig megnyerte a saját számait. És ugyanez a kislány, Kovács Nikolett éppen ma tölti be a 16. életévét. Ez a történet azonban mégsem róla szól, hanem a mamájáról... A mama, Wodicskáné Tállyai Beatrix - Niki az első házasságából született gyermek - mindig is megszállottja volt a technikai sportoknak, mitfahrerként országos bajnoki címig vitte a ralisok között. De ez régen volt... Bea ma tolókocsihoz - hivatalos nevén: kerekes székhez - kötve él, a negyedik (!) gerinctörés juttatta erre a sorsra. Hiába no, mondják erre sokan, az autóversenyzés veszélyes sport. Igaz, csak éppen hősünknek a négy súlyos balesetéből három közúton történt, a végzetesnek mondható is, Ausztriában egy kamion szorította le a kocsijukat az útról. Wodicskánét azonban nem lehet megtörni, tolószékben ülve, túl egy agyvérzésen, magas vérnyomás és más betegségek által meggyötörtén is irányítja a magyar minimotorozást, amelyet joggal tekinthet édesgyermekének. Korábban ugyanis ez a szakág Magyarországon egyszerűen nem létezett. A dolog úgy kezdődött, hogy a szülők Bécsből hoztak egy elektromos motort az akkor másfél éves Nikinek - hisz mivel is játsszon egy tizennyolc hónapos gyerek, főleg, ha lány!? -, és látva, hogy a csöppség milyen ügyesen bánik a járgánnyal, megszületett az ötlet. Amelyet tett követett. Bea határtalan lelkesedéssel és odaadó munkával a semmiből teremtette meg a szakágat, és ma is ő a Magyar Motorsport Szövetség minimotoros bizottságának a vezetője, továbbá a Castrol Kinizsi mini és motoros szakosztályt is törékeny vállain viszi. Társadalmi munkában, egyetlen fillér ellenszolgáltatás nélkül... Ha már pénzről esik szó: köztudott, a technikai sportok igen költségesek, így hát hiába átütően tehetséges a ma szülinapját ünneplő leány, nagy karriert aligha futhat be. A család a mama hu- szonkétezer forintos rokkantnyugdíjából és férje harmincötezer forintos fizetéséből él. Egy komoly motorversenyző menedzseléséhez viszont milliók kellenek, kellenének. A minimotorosok mamája - ahogy Wodicskánét egy régebbi újságcikkben emlegették - ha saját lányának nem is sikerül, a szakágnak azért igyekszik valahogyan előteremteni a pénzt. Csakhogy, panaszolja, egyre nehezebb támogatókat találni, hiába elismerten jók a reklámhordozók, a szponzorok pénztárcái egyre nehezebben nyílnak ki. Ráadásul helyzeténél fogva jobbára csak telefonon vagy levélben tud tárgyalni, és így szinte lehetetlen ösz- szetalálkozni a pénzek elosztásáról döntő vezetőkkel. A megválaszolatlan levelekkel, a be nem tartott visszahívási ígéretekkel úgymond tele van a padlás. Persze a tolókocsis lét nem csak a tárgyalásoknál jelent hátrányt. Magyarországon a fogyatékosok amúgy is halmozottan hátrányos helyzetűek, de Bea esete speciális, hiszen neki, szakágvezetőként a versenyeken is dolga van. Csakhogy a kocsival, ugye, a toronyba nem lehet felmenni, így ha valami vitás helyzet akad, amiben az ő döntésére lenne szükség, vagy lejönnek hozzá a toronyból, vagy öt viszik fel - ölben. Kérdem tőle, ha saját magzata már úgyis kinőtt a minimotoros korból, ha ilyen rozoga az egészsége, és ennyi a gondja a szakág menedzselésével, miért csinálja egyáltalán?- Néha magam sem tudom - válaszolja -, de aztán eszembe jut, hogy mindig feltűnik egy- két újabb ügyes kisgyerek, aki azt mondja, szeretné, ha a Bea néni edzené őt, és akkor már el is dőlt a sorsom. Különben is, teszi még hozzá, ez a minimotoros társaság olyan, mint egy nagy család, és - ki ne tudná? - a családokat a mamák tartják össze... Anglia már ünnepel Bobby egy, Berlin null - ezzel a címmel jelent meg a minap a londoni Daily Mirror. A cím arra utal, hogy hála az 1966-os világbajnok Bobby Charlton kortes- körútjának, a 2006-os vb rendezéséért folyó harcban Anglia lépéselőnyre tett szert Németországgal szemben. Mi több, egy másik lap, a Mirror szerint nem is lépéselőnyről van szó, hanem arról, hogy a németek egyszerűen kiestek a versenyfutásból, így Angliának egyetlen versenytársa maradt, Dél-Afrika. A londoni optimisták szerint azonban a jobb stadionok és a közlekedési infrastruktúra fejlettsége egyértelműen mellettük szól, így hát úgy vélik, a valószínű leosztás az lesz: 2006-ban Anglia, 2010- ben Dél-Afrika lehet a rendező. A németek részéről még nem érkezett válasz, vagyis no comment. Vagy stílszerűbben: kein Kommentar! i
