Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-29 / 236. szám

10 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. augusztus 29., szombat Oldalszerkesztő: Hodnik Ildikó Gy. Hírcsatorna Városköszöntő hang­verseny. Pécs város ünnepe alkalmából szeptember 1-jén este 8 órakor a Pécsi Szimfo­nikus Zenekar ad hangver­senyt a város polgárainak a Püspöki Palota előtt. Közre­működik Sümegi Eszter és Győrfi István énekesek, ve­zényel Blázy Lajos. Gebauer Galéria. A Pécsi Ifjú Művészek Egyesülete rendezésében Botos And­rea, Erdő Klára és Zseni Andrea munkáiból nyílik tárlat a Civil Közösségek Háza Gebauer Galériájában. A kiállításon Aknai Tamás művészettörténész mond bevezetőt. Zárva a megyei könyv­tár. A Csorba Győző Me­gyei Könyvtár festés és sző- nyegpadlócsere miatt au­gusztus 15-én bezárt, várha­tóan szeptember 21-én nyit ki ismét. Kölcsönzés nincs, a lejárt könyvek határideje is e szerint módosul. Olasz mesterek. A kama­razene kedvelői olasz ba­rokk mesterek műveiből hallhatnak összeállítást szeptember 3-án 19 órakor Pécsett a Művészetek Háza Fülep Lajos termében, ahol Paolo Pinferetti (oboa), Sze- léndi Magdolna (hegedű) és Paolo Bianchi (csembaló) ad hangversenyt. Tárlat. Tegnap Pécsett az Arthus Galériában Kopándi István grafikusművész munkáiból rendeztek tárla­tot, megnyitotta Kollár Anikó művészeti vezető. Vasárnapi térzene. Au­gusztus 30-án 18 órakor Pé­csett a Színház téren az Érc­bányász Koncert fúvószene­kar ad térzenét. Fellépésükkel lezárul a Dominikánus Ház által rendezett nyári, vasár­napi koncertsorozat. Szerepjátékok. Az Ame­rikából indult társas szerep­játékoknak 50-60 ezer kö­vetője lehet nálunk. Augusz­tus 28-ával kezdődően há­rom napon keresztül az Apáczai Nevelési Központ­ban országos találkozón cserélik ki tapasztalataikat a játék művelői. (I) Most a feltárt maradványok megóvása a legfontosabb FOTÓ: MÜLLER ANDREA Vízben hagyott püspökvár írott forrás, kép nem volt a szászvári vár kinézetéről. Csak az jelentett némi támpontot, hogy kiderült: a templom melletti plébánia pincéjének alaprajza gyakorlatilag teljesen megőrizte egy középkori udvarház kőfalainak vonulatát. A szászvári püspökvárat még Szulejmán is fontos erődít­ményként tartotta számon, oly­annyira, hogy a török az eredeti védmű köré még egy továbbit is épített. Ezt és a vár többi ré­szét is vagy kétméteres földré­teg fedte, de a kutatók gyana­kodni kezdtek, amikor a plébá­nia pincéjében XIII. századi maradványokra bukkantak. Az összesen három helyiségből álló, nagyjából 20x10 méteres egykori épületegységből meg­őrződött az alaprajz, egy eredeti küszöb, a középkori lépcső. Később azonban, amikor dr. Sándor Mária és dr. Gerő Győző ásatásvezető régészek tovább kutattak, csodálatos em­lékanyag került elő.-Találtunk az eredeti helyü­kön megmaradt részleteket, cí­meres kályhacsempéket, ülőfül­kés, kőkeretes kaput, rene­szánsz ablakokat - sorolta dr. Gerő Győző. - Teljes egészé­ben megvan a kövezett udvar, felleltük a kutat is, s az emeleti szintet, mely ma a föld­szint. Kiderült, hogy a várhoz tartozott egy L-alakban hozzáépített, pillérsoros épületszárny is. Tisztá­zandó kérdés már nincs olyan sok, már csak az erődítésrend­szer egyes elemeit vizsgálják. Most a feltárt maradványok megóvása, a meglévő épület helyreállítása a legfontosabb.- Jelenleg az épületet veszé­lyeztető magas talajvíz elveze­tése a főfeladat - emelte ki dr. Sándor Mária. - Ezt azonban úgy kell megoldani, hogy meg­feleljen a műemlékvédelmi szempontoknak, s ne tegyen kárt a pótolhatatlan középkori emlékekben sem. A víztelenítésre vonatkozó tervet az Országos Műemlék­védelmi Hivatal már tavaly el­készíttette, bár az ásatásvezető szakemberek szerint a hivatal Tudományos Főosztályának is voltak fenntartásai a víztelení­tés módjával kapcsolatban. A csövek ugyanis többek között nemcsak az egyedülálló XIII. századi lépcsőt rongálnák, eset­leg semmisítenék meg, hanem a két és fél méter szélesen induló rézsűs árkok miatt egyes falak stabilitása is veszélybe kerül­het. A vízelvezetési munkála­tok már folynak, de a régészek szerint a meglévő terveken mó­dosítani kellene. Az egyedülálló szászvári püspökvárat az ország 270 ki­emelt műemléke közé sorolták. Jelenleg a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tulajdona, ők a be­ruházók is, de a várat a szászvá­riak is értéknek tartják. Püski Mátyás polgármester, és az egész testület is támogatja a vár körüli munkákat, s ha később térítésmentes bérletbe kapják, könyvtárat, zenetermet, múze­umot alakítanának és tartaná­nak fenn benne. H. I. Gy. Szászvár középkori kincse A pécsi püspökség a közép­korban a leggazdagabb egy­házmegyék egyikének számí­tott, több, a püspöki reziden­cián kívüli birtokközponttal. Ezek egyike volt a középkori Szász, a mai Szászvár. Különleges voltát erősíti, hogy itt található az egyetlen, csaknem teljesen feltárt eme­letes püspökvár Magyaror­szágon, melyen majdnem minden középkori pécsi püs­pök otthagyta építő tevékeny­ségének nyomát. A pécsi püs­pöki palotára, mivel azt min­dig lakták, csak csekély mér­tékben terjedhettek ki a kuta­tások, de mert mindkét vár tu­lajdonosa mindenkor ugyanaz a személy volt, a két vár ása­tási eredményei kiegészítik egymást. Szászvárt a XIII. század elején említik először az ok­levelek. Magát a várat Bur­gundiái Bertalan (1219-1252) pécsi püspök építtette, 1439- ben pedig már Albeni Henrik püspök birtokának közép­pontjaként ismerték. 1603- ban keresztény csapatok, 1662-ben kiskomáromi gya­logosok gyújtották fel a várat, de két évvel később ugyanígy bántak el vele Zrínyi katonái is. A XVIII. század elején plébániának építették újjá. A Szíjjártó-Gerő elméleti rekonstrukció Elnöknők után egy jólélek A színházbarátok ismét iz­galmas estékre számíthat­nak, ilyeneket ígér leg­alábbis a pécsi Harmadik Színház idei évadterve. Három saját bemutató lesz az idén, köztük az első a tavaly elkészült, s a nyáron a tettyei romoknál is játszott Gyáva kistigris, Kós Lajos rendezé­sében. Annyi máris kiderült, hogy a gyermekeknek készült előadást a felnőttek is feszült figyelemmel kísérik. Ma­gukra ismernek, azt állítják. Az év vége előtt kerül színpadra Werner Schwab osztrák szerző Elnöknők című darabja, mely a Kvartetthez hasonlóan egy konyhában ját­szódik, s főhőse három takarí­tónő. A reálisan induló darab végül abszurdba vált, a ren­dező, Vincze János megfo­galmazásában horror-tévé- show lesz belőle. — Schwab rendkívül drasz­tikus szóhasználattal él - mondta el a rendező. - Da­rabjait fekália-drámáknak is nevezik, mindenesetre egy­szerre felkavarok, • felháborí­tók és izgalmasak. Ugyancsak Vincze János rendezi Brecht Szecsuáni jólé­lek című darabját is, de nem a brechti színpadi játék elvei szerint.-Leginkább a darab gon­dolatisága érdekel, nem a forma. Az idea majd kialakítja a játék terét. A Szecsuáni jólé­lek hosszú évek óta foglalkoz­tat, nagyon is mai történetnek tartom. Főhőse egy külvárosi, lerobbant utcalány, aki gye­reket vár. Hogy vagyont gyűjthessen, ahhoz kímélet­lennek kell mutatkoznia. Más szavakkal: már a legcsöpp- nyibb jósághoz is rossznak kell lennünk. A Harmadik Színházban továbbra is műsoron lesz a Kvartett, mellyel egyébként a pécsiek szeptember végén Erdélyben is fellépnek a Kor­társ Drámák Fesztiválján Sepsiszentgyörgyön. Befogadószínházként a veszprémi társulat előadását várják, Szigethy András Ke­gyelem című, Kádár Jánosról írott, s nagy vitát kiváltó mű­vét. A rendező Vándorfi László, a főszereplő Blaskó Péter lesz. Folytatódik a tánc- színházi sorozat is, és a pécsi amatőr produkcióknak is he­lyet adnak majd. Októbertől nyit a Művész Örökmozgó, tematikus sorozatokkal. Hodnik I. Gy. Kalásztündér, napleány A Baranya Megyei Közgyű­lés volt székházából új helyre költözött a Pro Pan­nónia Kiadó. A Pannónia Könyvek most Pécsett, a Ki­rály utcában várja a látoga­tókat, az Angol Tanári Központ épületében. A kiadó vezetőjének, dr. Szir­tes Gábornak öröm az áttele- pülés, hiszen kis bemutató- termük is lett, s a könyvtáro­sok, pedagógusok, egyetemis­ták könnyebben hozzáférnek a kiadó megyei és régiós érté­keket bemutató munkáihoz.- Idén még hat könyvet ter­vezünk - sorolta a kiadóvezető köztük Csorba Győző drá­mafordításait, műfordításról vallott gondolatait, Fodor András, Pákolitz István, Al­bert Zsuzsa írásait, s egy vá­logatott gyűjteményt a Sor­sunk című folyóiratból. Ter­vünk, hogy Irodalmunk forrá­sai címmel hagyatékban fel­lelhető anyagokat, levelezé­seket jelentetünk meg. A kiadó szerzői gárdája is kibővült, a magyar nemzeti standon pedig idén 27 köny­vével vesz részt a Frankfurti Könyvvásáron. Legközelebbi könyvbemu­tatójukra szeptember 9-én ke­rül sor, a Mezőszél utcai isko­lában, ahol egy Magyarorszá­gon egyedülálló munka kerül az érdeklődők elé. Tüskés Tünde „Szalmababák, kalász­tündérek” című, ábrákkal, színes és fekete-fehér képek­kel gazdagon illusztrált kézi­könyve „A búzafonás alapis­kolája” alcímet viseli. A munka nyertes lett azon a pá­lyázaton, melyet tartós tan­könyvek készítésére írt ki a korábbi Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium. A több mint száz oldalas, kemény táblás, cérnafűzött könyv napi használatra ké­szült. Részletesen, lépésről lépésre vezeti be az érdeklő­dőt a szalmafonás rejtelme­ibe, az előkészítéstől az esz­közökön át a csomók készíté­séig, a fonások több mint fél­száz fajtájáig. A szerző, aki maga is pedagógus, kitér a hagyományos aratódíszekre is, s a legkülönbözőbb kötö­zött és fonott munkák mellett az ékszerek és más díszek lét­rehozásának trükkjeire. A kö­tet különlegessége a kultúrtör­téneti és néprajzi előzménye­ket összefoglaló bevezető rész mellett, hogy a Magyar- országon az idősek által meg­őrzött fonásokat Angliában tanult technikákkal is kiegé­szítette a szerző. H. I. Gy. Futnak a képek filmjegyzet ✓ A postás filmet hoz Északról Line (Andrine Saether) és a postás (Robert Skjaerstad) A Ponyvalevél (Budbringererű Junk Mail) norvég film. A cím ne tévesszen meg senkit, semmi köze a majdnem-hasonló elne­vezésű amerikai Tarantino-mo- zihoz. Egészen más bordában szőtték, és jobb is annál. Pedig nincsenek benne neves színé­szek, nincs látványos fényké­pezés, de van jó forgatókönyv, vannak érdekes figurák, s egy rendező, Pál Sletaune, aki saját hanggal bír, s képes játékos- komolyán átértelmezni egy ha­gyományos műfajt, a krimit, a ponyvafilmet. A történet főhőse egy postás, aki, miközben utcáról utcára, lépcsőházról lépcsőházra jár, hogy unalmát elűzze, figyel, leskelődik, szemlélődik. Kéz­besítői munkáját nem valami nagy szorgalommal végzi. A nagyobb csomagokat eldobja, hogy ne kelljen cipekednie, s néha bele-beleolvasgat a leve­lekbe. Egyszer megtámadja őt három részeg csavargó, de nem tudják elvenni tőle a táskáját, bár agyba-főbe verik. Ezért ki­tüntetik a főnökei, ajándékoz­nak neki egy karórát. Kolléga­nője megkérdezi tőle, miért nem adta oda a táskáját. Én ad­tam volna, válaszolja, de a szíja beakadt. Hát ilyen legény ez a Roy. Aztán egy levélszekrény zár­jában felejtett kulcscsomó hatá­sára merész ötlet támad benne. Körülnéz a lakásban, ahol egy ifjú hölgy él, s ezzel a látoga­tással váratlanul egy bűnügy nyomára bukkan, s egyúttal fél­szeg vonzalom ébred a szívé­ben a lány iránt. Tovább nem mesélem, ám ennyit el kellett mondanom, hogy jelezhessem: groteszk bűnügyi történetet lá­tunk, szellemesen pörgetett dramaturgiával, meghökken­tően komikus helyzetekkel. A hangvétel keresetlenül egy­szerű, szinte földhözragadt mó­don realista. Mégis úgy érezzük - és ez a film titka! - valami kohold játszik velünk, aki hol gúnyosan vigyorog, hol fanyar grimaszokat vág, hol pedig fura bakugrásokkal bolondozik a képeken. Csak éppen nem lehet látni. De biztosan jelen van mindenütt, mert ki más merné ilyen sivárnak és szürkére ko­pottnak bemutatni Oslo külvá­rosát, s ki másnak lenne bátor­sága ahhoz, hogy elmeséljen egy olyan bűnesetet, amelyben híre hamva sincs rendőrnek, el­lenben itt van ez a Roy, akinek a kohold a fülébe súgta: az a dolga, hogy vigyázzon Linére. Es ha már a titkokat megérin­tettük, elmondom még, hogy ennek a piszkos, lerobbant lép­csőházakban és rideg lakások­ban játszódó filmnek a mélyén a nagy skandináv mítosz rejtőzik: a fagy leküzdéséről s a szennytől való szabadulásról, vagyis a megtisztulásról. Ennek értelmé­ben a fürdőkádból kiemelt áléit lánytest (Line egyébként egy vegytisztítóban dolgozik!), s a foltoktól megszabadított ruhát magára öltő postás, hogyan, ho­gyan nem, de átkerül az élet egy másik erkölcsi régiójába, mi­közben a bűnös, orzott zsákmá­nyával együtt a metróalagút po­koli bugyrában porlad. De hagyjuk a titkokat. Ennyi­ből is látszik, hogy az a bizonyos kohold intézte úgy, hogy a kulcs a levélszekrény zárjából a postás kezébe kerüljön, s mi is megfor­gathassuk Pál Sletaune ajtaját nyitogatva. Nagy Imre I ♦ i>

Next

/
Thumbnails
Contents