Új Dunántúli Napló, 1998. augusztus (9. évfolyam, 209-238. szám)

1998-08-19 / 227. szám

1998. augusztus 19., szerda Riport - Közélet Dünántúli Napló 9 6-3 - avagy a siker sikert szül(het) Látogatóban Tímár Péter új filmjének forgatásán Az első dátum: 1953. november 25. A magyar futballválo­gatott ezen a napon veri 6-3-ra az angolokat. A legenda megszületik. A második dátum: 1998 augusztusa. Tímár Péter filmet forgat a fenti napról. A történet azonban nem a londoni Wembley-ben, hanem Budapest utcáin játszódik. A Kiskörút illusztris helyén, a Deák téri evangélikus templom mögötti utca sarkán áll a Mig­non presszó. Átalakítást nem igényel, úgy ahogy van, tökéle­tesen megidézi az 50-es éveket: keramitkő, csálé asztalok és székek, kiült pamlag, poros lámpák. Ide kvártélyozták be magukat a filmesek, ugyanis a mozi sztorija szerint a főhős, Tuti - Eperjes Károly alakítja -, édesanyját keresve kocsmá­ról presszóra, presszóról kocs­mára jár, ahol természetesen minden normális ember az „év­század mérkőzését” hallgatja a néprádiókón, Szepesi György extatikus közvetítésében. Ä hanganyag most éppen nincs itt, így aztán maga Tímár üvölt tölcsérré formált tenyerébe:- ... Puskás adja Czibomak, Czibor tovább passzolja a lab­dát, Hidegkútihoz kerül, Hi­degkúti lő - góóóóól! A filmbéli hallgatóságnak - Kiss Jenő, Végvári Tamás, Lőte Attila, Gálfy László, Iglódi Ist­ván, Kern András - ekkor kell felpattannia a helyéről, és szin­tén gólt kiáltani, csápolni, ör­vendezni. A külső szemlélőnek a jelenet tökéletes, ám a ren­dező nem egészen így érzi. Ál­lítanak a lámpákon, aztán Tí­már újra Szepesit játszik, a szí­nészek gólörömben úsznák - és akkor újra elölről. Körülbelül ötször, mire jön a végső ítélet:- Jó lesz. Jöhet a következő, álljunk át. Dimulász Miklós, aki néhány éve még a Pécsi Nemzeti Szín­házat erősítette, a filmben a presszó törzsközönsége közé tartozik, lecsúszott polgárt ala­kít.- Kellemes, könnyed a for­gatás - mondja -, azzal együtt, hogy a rendező nagyon felké­szült, és tudja, hogy mit akar. Ezen a helyszínen mind a há­rom nap hajnali ötig ment a munka. Aminek a nagyobbik része várakozás, de a színész­mesterségben az is nagyon fon­tos, hogy meglegyen egy ál­landó készenléti állapot, a szí­nész ne veszítse el a türelmét. Most ezért is fizetnek. Egyéb­ként a társaságban maximálisan tartja a lelket a Szamóca (= Eperjes), aki tele van magasz­tos eszmékkel, szerzetesi alá­zattal, ugyanakkor az egyik legnagyobb, legötletesebb élő színészünk, egy igazi sztár. Mire a beszélgetésben ide­érünk, már annak a jelenetnek a próbája következik, amelynek a szalonzenekar a középpontja. A zenekarnak pedig Cseh Tamás, aki ezúttal tangóharmónikázik. A rendező instruálja:-Na, Tamáskám, nekem az kell, hogy leteszed a cigit, le­ülsz, odaszólsz a többieknek, hogy „Begin” (ez, mint utóbb kiderült, egy 30-as évekből való régi sláger). Próba! Míg megy a zene, lepedőbe bugyolálva belibeg Epeijes, és a háttérben a ritmusra elkezdi illegetni magát. De nem sokáig, mert zene leáll, újabb utasítá­sok jönnek:- Tamáskám, lehet egy kicsi mosoly rajtad ... Adjatok neki egy másik meggyújtott cigit! Zene. Állj. Mehet. Állj. Tes­sék! Felvétel! Még egyszer. Tímár közben bele-belemélyed a forgatókönyvbe, maga is énekli a „Begin”-t. Ezalatt a sminkes lány körbefötör, a ze-‘ nészekről leitatja az izzadságot, púderezik. És akkor újra próba. Az idős zenész, aki a fals hangú pianínót veri, megfeszül az igyekezettől.- Jó lesz ám, ne nézzen rám ilyen ijedten! - fejezi be ezt a beállítást a rendező.- Ez egy valóságos szerep - mondja Cseh Tamás -, tehát nem Cseh Tamás, a zenész ját­szik, hanem a színész, aki épp zenészt alakít. A film, ez a kö­zeg mindig is nagyon vonzott, úgyhogy örömmel vállaltam a felkérést. Ez a nap pedig, a meccs napja olyan, hogy egy egész ország emlékszik, még tán az is, aki akkor nem is élt! Újabb átrendezés követke­zik. Míg az udvarban kialakított sminkszobában szorgalmasan dolgoznak, Szamóca borotvál­kozni megy, a kábelekkel-vilá- gosítókkal szaladgáló fiúk kon­nektorokat és égőket keresnek, Tímár Péter egy kávéért kiált az utcán felállított büfébe, és a rendelkezésemre áll.- Hogyan lehet összehozni a forgatókönyvet a fejedben lévő gondolatokkal és az adott szi­tuációval?- Fontos, hogy a forgató- könyv jó legyen, de nem szent­írás. Mindig is nyitott voltam a színészek, sőt bárki ötleteire. Az ötletek 80 százaléka nem használható, de a maradék hú­szért érdemes. Ugyanakkor igaz, hogy íróasztal mellett nem lehet mindent kitalálni. Akkor, mikor benne vagyok, akkor tu­dom igazán, hogy mit is aka­rok. Ez érvényes egyébként a színészre is. Ä figura először csak lebeg, aztán lassan magára igazítja a szerepet, mint egy ru­hát. És egyszer csak mindenki egy irányba mozdul. Ha ez si­kerül, akkor fantasztikus.- Fontos nap az életedben a 6-3 napja?- Mindig nagy irigységgel gondoltam azokra, akik ezt hallhatták. Van ebben valami misztikum. Látni nem láttak semmit (ezért nem is lesznek eredeti felvételek a filmben), hallgatták Szepesi hangját, és közben a fantáziájukra volt bízva minden. Ez az időszak amúgy is a fantázia aranykora volt, mert sok minden egyébről is csak álmodozni lehetett.- A korábbi filmjeidben min­dig volt valami trükk, a hátra­felé menés, tátogás. Ezúttal mi lesz az?-Az a trükk, hogy -nincs trükk. A legszigorúbb kamera­mozgást hoztuk vissza, sőt mi több, a kamera nem is mozog, mindent elérendezünk. Ez egy kísérlet, ugyanis ma minden mozog, vibrál, ugrál - kérdés, kibírható-e ez a szigorú stílus, van-e létjogosultsága? És aztán újra munka. Próba, sok-sok próba, csapó, és felvé­tel. Már annak, aki éppen szol­gálatban van. Akad, aki rejt­vényt fejt a bőrkabátokkal tele­aggatott ruhatárban. Bánfalvi Tímár Péter munka közben Ágnes selyempapírra írt három mondatos szerepét gyakorolja a kávéfőzőgép nikkel hátlapja előtt pózolva. Végül sikerül Eperjes Ká­rolyt is - ezúttal kék csíkos frot­tír fürdőköpenyben - kifag­gatni.- A foci miatt yállalta első­sorban a szerepet?-A foci is fontos, persze. Hiszen ez a győzelem nemzeti örömöt jelentett, s tán jelent még ma is. Jómagam annyit hallottam róla, hogy szinte személyes élményem. Pedig akkor még anyukám hasában voltam. Igazság szerint szeret­tem volna bevonni az Arany­csapat még élő tagjait, de Péter nem akarta, úgy érzi, lerombol­tuk vplnaia legendájijkát.- Azt hallottam, sok jó ötlete volt.- Mindig is szerettem alkotó­társként részt venni a filmek­i 7 í'lfisa ,vnöb3>T j -xaá/í «abti.; ben. Nem akarom, hogy csak fényvisszaverési felület legyek. Úgy érzem, a film nagyon ötle­tesen kezdődik, és szépen feje­ződik be. Közötte pedig meg­van a kellő ív, amit még meg- bolondít egy dramaturgiai csa­var. Haladunk is szépen, tán ki­csit túl gyorsan is, néha úgy ér­zem. De remélem, nem megy majd az egész rovására! Éperjes befekszik az édes­anyját alakító Szalay Krisztina ölébe.- 6-3, győztünk, ennyi - mo­tyogja a szerep szerint elhaló hangon, félig hunyt szemmel a körötte állók felé.- Ennyi - mondja Tímár Pé­ter is, de nincs vége, jöhet az átállás. Nekem másnap reggel hétkor jut eszembe: talán már haza­mentek. És hogy mennyi lesz az ennyi. Méhes Károly Akik szerkesztőségünk szerint a megyét reprezentálják Idén szeptember 23-án indul útjára a MédiaHajó. A ren­dezvényhez kapcsolódóan szerkesztőségünk megválasz­totta a megye „Közéleti Ti- zenegy”-ét. A nyolcadik alkalommal meg­rendezendő MédiaHajó a ma­gyar sajtó, a gazdaság és a ha­zai közélet szereplőinek egyik legnagyobb és legfontosabb ta­lálkozója. Az eseményhez kap­csolódóan szerkesztőségünk megválasztotta Baranya „Köz­életi Tizenegy”-ét, azaz azt a csapatot, amelynek tagjai sze­rintünk a megyét reprezentál­ják. Lapunk munkatársai öt kate­gória jelöltjei közül választot­tak. Amint látható, a csapatból négyen a politikát, hárman a gazdaságot, ketten a kultúrát, egy-egy ember pedig a sportot, illetve a tudományt képviseli. Ehelyütt érdemes szót ejteni azokról is, akik alig maradtak le a versenyben. A politika négye­sének szinte vetélytársa sem akadt, a 15 szavazattal itt ne­gyedik Wekler Ferencet hat vokssal lemaradva követi a megyei közgyűlés alelnöke, Hargitai János. A gazdaságban Arató Márton (Mecsek Füszért) mindössze két szavazattal ka­pott kevesebbet a többieknél. A kultúrát képviselő páros versenyébe Bükkösdi László, a Pécsi Kulturális Központ veze­tője szólt bele. A tudomány ka­tegóriájában is szoros volt a be­futó, dr. Tóth József rektor dr. Nagy Imre irodalmárt és dr. Horányi Özséb kommunikátort előzte meg - mindössze két szavazattal. A „Közéleti Tizenegy” va­lamennyi tagjának ezúton is gratulálunk! L. D. Balikó Tamás 1958.08.25. “ Miskolc , Pécsi Nemzeti Színház, igazgató kultúra Brun József 1937.10.30. Németmárok Délhús Rt., vezérigazgató gutámig Egyed Kálmán 1953.03.18. Pets BAT Pécsi Dohánygyár, PR Manager gniousog Lovasi András 196jT.06.20. Pécs Kispál és a Borz, énekes - szövegíró kultúra Páva Zsolt 1955.10.30. Pécs Pécs Megyei Jogú Város, polgármester politika Rátgéber László 1966.10.06. Újvidék PVSK-MiZo, vezetőedző spurt Szili Katalin 1956.05.13. Barts MSZP, ország­gyűlési képviselő T pill Toller László 1950.10.21. Budapest MSZP, ország- gyűlési képviselő politika Tóth József 1940.03.18. Cegléd JPTE, rektor tudomány Wentkheim István 1966.05.12. Béts Pécsi Sörfőzde Rt., vezérigazgató gazdaság Wekler Ferenc 1955.10.23. Metseknádasd SZDSZ, ország- gyűlési képviselő pulitil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents