Új Dunántúli Napló, 1998. július (9. évfolyam, 178-208. szám)
1998-07-10 / 187. szám
6 DHinántúli Napló Háttér - Riport 1998. július 10., péntek A belénk íródott múlt Beszélgetés Bereczkei Tamással arról, hogy miért is vagyunk ilyenek Milyen hosszú vajon az a genetikai póráz, amely fogva tartja a kultúrát? Biológiai örökségünk - a belénk íródott múlt - hogyan irányítja jelenlegi viselkedésünket? Milyen kötelezettséget és felelősséget ró ránk ennek a múltnak a megismerése és felhasználása a jövőnk alakításában? Van- nak-e erkölcsi normáinknak és politikai nézeteinknek genetikailag előírt szabályai? - Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a Dialóg-Campus Kiadó által gondozott legújabb könyvében a választ a pécsi Bereczkei Tamás, akivel beszélgetve megpróbáltunk a lehető legközérthetőbb nyelven beszélni olyan tabukról, melyek feloldása napjaink kihívása. Biológusként - társadalomkutatók és olyan laikusok számára írt egy izgalmas könyvet Bereczkei Tamás, a POTE Magatartástudományi Intézetének docense, akik a bölcseletek iránt érdeklődnek. Maga fogalmazta meg: azokat a kapcsolódási pontokat, átjárókat, folyósókat keresve, amelyek a biológiát és a társadalomtudományokat összekötik.- Úgy fogalmazott a könyvében, hogy az ember morális állat. Mivel is foglalkozik Ön tulajdonképpen, miként értelmezhetjük e kijelentést?- Az ember kettős természetére utaltam, amiről egyébként évszázadok óta folyik a vita. Én úgy látom és vallom, hogy miközben az ember bonyolult társadalmakat épít, s alkalmasint hihetetlenül bonyolult nagyvárosi élettérben próbál alkalmazkodni a modem kihívásokhoz - lásd: vállalkozóvá válik, kezeli a számítógépet, videót -, eközben magával cipeli az archaikus múltat, több millió éves reflexeket. Ösztöneinkben, a zsigereinkben mi még mindig amolyan barlanglakok vagyunk, ami megnyilvánul bármilyen viselkedésmódban, különösképpen az emberi agresszivitásban.- Miért lennék én bensőmben barlanglakó?- Egyszerű példával válaszolnék erre. Amikor az ember fenyegetve érzi magát, vagy éppen valakinek nekitámad — akár csak szóban -, akkor elkezd hunyorogni. A szemöldökét összehúzza, az arca rándul. Ennek az eredeti, több százezer éves funkciója nagyon fontos volt, hogy a harcban védje az ember vagy állat a saját szemét. Vagy egy másik példa, a szexualitás mezejéről. Mind abban, ahogyan a férfiak a nőket kiértékelik, nagyon ősi mód nyilvánul meg.- Hogyan értelmezzem ezt?- Akár hihető, akár nem, a mai férfi is - akár tudja, akár nem - a szaporodási értéke szerint rangsorolja a nőket. Ez nem azt jelenti, hogy ha egy nőre ránézünk és azt látjuk, hogy csinos, föltétlenül gyereket akarnánk tőle. Hanem a férfiak a múltban arra szelektálódtak, olyan vágyakkal megáldva, hogy azokat a nőket igyekeztek meghódítani, akik különösen alkalmasak a gyerekszülésre és utódgondozásra. Nos, milyen ez az ideális nő, mi emeli a „szaporodási értékességét”? Mindenekelőtt a kora, az egészségi állapota, a fizikai vonzereje. Tudományos kutatások igazolták például, hogy ebben a vonzásban milyen szerepet játszik a nők derék-csípő aránya, azaz a szűk derék és a széles csípő. Az optimális az, ha 0,7 a kettő aránya, ez a legvonzóbb. Nos, annak is utánanéztek, hogy milyen sok bölcsességet tartalmaznak ezek az ősi stratégiák. Ezek a 0,7 hányadossal rendelkező nők azok, akik a legnagyobb túlélési eséllyel rendelkeznek. Náluk például a betegségi-morbiditási mutatók jobbak mint másoknál, és termékenyebbek is.- Az ember biológiai meghatározottsága meglehetősen sikamlós területre visz.- Az elmúlt évtizedekben, negyven-ötven évben a társadalomtudományok terroiját éltük meg bizonyos értelemben, nem illett, nem volt szabad beszélni a biológiai meghatározottságokról. Azt mondtuk, minden ami a bensőből jön, nem fontos, nem értékelhető. Nos, a második világháborút megelőző rasszista ideológia, a könyörtelen nácizmus következményeiben meglehetősen radikálisan félresöpört minden effajta gondolkodást; nem is volt szabad hosszú ideig genetikai vizsgálatokat végezni. Nagyon rossz néven vették volna, ha valaki például az embercsoportok közötti etnikai különbségek terén kezdett volna tudományosan kutakodni. Mára tulajdonképpen megnyíltak a sorompók.- Magam is borzongok az etnikai különbségek említése hallatán. A kutatónak nem kell félnie attól, hogy mondjuk rasz- szizmussal vádolják?- Nem. Főleg akkor nem, ha tudományos alapokon nyugszik a fejtegetése. Egy kanadai kollégám a munkássága során többekkel egyetemben - bizony, kiderítette, hogy a rasszok között a kulturális különbségek mellett genetikai különbségek találhatók. A dolog ott válik veszélyessé, ha ezekből a ténybeli különbségekből - teljesen érthetetlen módon - értékbeli különbségeket csinálnak. Fajgyűlölők, szélsőséges nézeteket vallók, politikusok. Avval, hogy azt mondják, az egyik ember értékesebb mint a másik, az egyik alsóbbrendű, a másik meg felsőbbrendű. De ez már nem tudomány, és egyébként erre is kitérek könyvemben. De avval, hogy leírjuk azt, hogy bizony vannak a nők és a férfiak és mondjuk, a negroid és mongoloid emberek között különbségek, ez önmagában a kutatásokat nem hátráltatja.- És tényleg vannak?-Hogyne. Például kiderült, hogy egy fekete újszülött sokkal gyorsabban fejlődik, mint a fehér európai társa. Néhány napos korában már tartja a fejét és hamarabb tanul meg járni, s bizonyos törzseknél - így például a pigmeusoknál - már az apróságok féléves korukban fölmásznak a fára. — Lépjünk be a mai Magyar- országra. Nekem úgy tűnik, hogy az érvényesülés, a meggazdagodás koncain marakodunk.-Való igaz. A státus iránti törekvés legalább olyan alapvető motiváció, mint mondjuk a táplálkozás vagy a szexualitás szükséglete. De a felfelé törekvés, mint alapvető szükséglet kielégíthetetlen. Az egyik millió után megnő a vágy a másik millió megkaparintására; mindig többet akarunk. Nem elégedik meg senki avval a névvel, népszerűséggel, jövedelemmel, amit elér, hanem még tovább akar lépni. Ezt látjuk egyébként a mai primitív, vadászó-gyűjtö- gető életmódot folytató társadalmakban is. A gazdagabb férfiaknak több gyereke van.-És evvel szélesedik a rokonság.- Valóban. Ma, amikor a potentát támogat, mindig megnézi, hogy kit támogasson az előrejutásban és miért. Elsősorban segíti a közvetlen rokonait, az unokaöccsét, a sógor családját, s aztán jönnek csak a többiek. Mindennek gén-meghatározottsága van: az unokaöcsém génjeinek egynegyed része az enyémmel közös. S amikor őt támogatom, akkor tulajdonképpen a saját genetikai túlélésemet is támogatom. Furcsa, ugye? Az evolúciónak a valuta- árfolyama valahogy így működött. A viselkedésformák így maradtak fönn. —A társadalmakat elemzők szerint a világ ismétlődik. Az egyszerű ember ezt úgy fogalmazza, hogy akármennyit is okosodunk, mindig voltak és lesznek is háborúk.- Igen. Az embernek van egy olyan természete, amely a kultúrától és a történelmi kortól független. Tehát akármilyen kultúrában élünk, akármilyen történelmi korban járunk, ez a fajta mély-struktúra motiválja az embert. Az egész könyvemnek ez a mondandója. A genetikai adottságaink bizonyos mértékben meghatározzák cselekedeteinket, jól vagy rosszul; lehet velük szembehelyezkedni, vagy okosan együtt élve kihasználni ezeket az adottságokat. De ehhez az kell, hogy megismerjük a bennünk szuny- nyadó erőket ahhoz, hogy bölcsen tudjuk felhasználni.- Megvilágítaná mindezt példával is?- Az izraeli kibucokban az ötvenes években reformként jelentkezett a nők felszabadításának gondolata. Felszabadítani őket a sok házi munka, a gyermeknevelés nyűge alól. Emiatt aztán a gyerekeket amolyan bentlakásos gyerekházakba rakták. Igen ám, de az anyai ösztönt nem lehet kijátszani. Fellázad. És nemsokára a nők kezdték visszakövetelni a gyerekeket. A genetikai póráz visszaránt, nem engedi, hogy túlságosan messzire menjünk.- Ön szerint az anyai ösztönöket nem lehet kijátszani. Ha elhagyjuk az „anyai” jelzőt, akkor is megáll a tétel?- Természetesen meg, hiszen ösztön-életünk más viselkedés- formákban is tükröződik. Kozma Ferenc - Fotó: T. L. Dunai Imre jegyzete Egy vérből valók? Kipling hőse, Maugli, a farkasok nevelte emberkölyök, varázsszóval járta a vadont. Egy vérből valók vagyunk! - mondta az állatoknak, és csak az emberölő sánta tigrisen, a krokodilokon és a főemlősök rangját viselő majmokon nem fogott dzsungel törvénye, az együvé tartozás tudata. Ám az élet a társadalmak dzsungelében másféle történeteket ír. Hindu fanatikusok 1992-ben lerombolták az észak-indiai Ajodhjában álló muszlim mecsetet azzal az indokkal, hogy a 16. században egy hindu Ráma-templomot taroltak le a mecset felépítése érdekében. A mecsetrombolás miatti zavargásokban több százan haltak meg. Egy fundamentalista hindu szervezet azóta is tervezteti az új templomot, noha annak feléjnthetősége per tárgya. Ám nem kell Ázsiába menni olyan példáért, amikor a múlt boldogtalan eseményei irányítják még az emberi érzelmeket, és teszik a jelent is szerencsétlenné. Helyén maradt az auschwitzi kereszt. Az egykori haláltábor területén álló kereszt eltávolítását több zsidó vallási szervezet évek óta követeli, mivel az szerintük sérti az emlékhely szellemét. A lengyel kormány nemrég javasolta a kereszt pár száz méterrel távolabbi felállítását. E lépést akadályozta meg éhségsztrájkkal egybekö- tötten szerveződött társadalmi védőőrizet. A keresztvédők az ország szuverenitásának és az ezeréves keresztény hagyományok megsértésének minősítették a jelkép eltávolítását célzó törekvéseket. A kereszt jelenleg azon a helyen áll, ahol 1941-ben a hitleristák lengyel politikai foglyokat végeztek ki, és eredetileg azt az oltárt díszítette, amely alatt II. János Pál pápa 1979-es lengyelországi látogatásakor misét mondott. Az ügyben nem látszik a nyugvópont reménye a jelképről meg a hely szelleméről. Új fejlemény van viszont Indiában: nemrég bejelentették, hogy a kormányzó párt mindenképpen felépítteti a vitatott hindu templomot a mecset helyén. Amennyiben a legfelsőbb bíróság az új Ráma-templom felépítése ellen foglalna állást, a párt megváltoztatja a törvényeket. Mert csak a dzsungel törvénye változatlan Kipling történetében. Bár annyi módosítás azért jó lenne végre benne, hogy mi, emberek is egy vérből valók vagyunk. Legalább a mesében. _____Z....7.7._____________:_£__» 1 Ka pásra várva fotó: laufer László 20 millió dolláros könnyek Pinocchio - hús-vér szereplőkkel Francis Ford Coppola, a világhírű amerikai rendező pert nyert a hollywoodi óriás stúdió, a Warner Bros. ellen. A bíróság a céget 20 millió dolláros fájdalomdíj megfizetésére kötelezte. Az Oscar-díjas rendező azért perelt, mert szerinte a stúdió ellopta filmötletét. Coppola a szeretetre méltó fabábu, Pinocchio történetét akarta filmre vinni, méghozzá nem az eddig szokásos animációs formában, hanem hús-vér szereplőkkel. A stúdió azonban titokban leszerződött a rendező társával, Mauro Borellivel, és kizárólagos jogot kötött ki magának a film megvalósítására. A tervtől később elállt, a jogokat mégsem szabadította fel. Sőt, minden stúdiót megfenyegetett, hogy perrel él, ha bármelyikük Coppolával megvalósítja az ötletet. Az 59 éves rendező köny- nyekben tört ki az esküdtek előtt: ,Életem álma volt a Pinocchio” - zokogta, és ezzel mélységesen, úgy 20 millió dollár erejéig meghatotta a bíróságot. Az esküdtek úgy ítélkeztek, hogy „a Warner Bros. megakadályozta Mr. Coppolát legdédelgetettebb álmának megvalósításában, és ezzel minket is szegényebbé tett egy olyan filmmel, amelyet mindannyiunknak látnunk kellene” - nyilatkozta az ítélet után a rendező ügyvédje, Robert Chapman. United Way: az adománygyűjtők új útja Egy háromtagú baranyai küldöttség is részt vett a United Way nemzetközi adománygyűjtő szervezet legutóbbi kings- toni konferenciáján, ahol új módszereket, szakmai eredményeket mutattak be. Vincze Csilla a Civil Közösségek Házából, Fónai László (képünkön) a United Way déldunántúli szervezetének vezetőjeként, Egyed Kálmán pedig a kuratórium tagjaként képviselte Magyarországot a rendezvényen.- A 41 országban jelen lévő adománygyűjtő szervezet kétévente tartja meg világkonferenciáját, amelynek keretében új szakmai módszereket, figyelemre méltó eredményeket, frissen alakult nemzeti szervezeteket ismertetnek meg a tagokkal - tájékoztatta lapunkat a Jamaicában történtekkel kapcsolatosan Fónai László. A nemzetközi gyakorlat szerint a United Way szociálisan rászorulókat gyámolító szervezetek között osztja szét a begyűjtött adományokat. Az Egyesült Államokban évente mintegy 4 milliárd dollár folyik be gyűjtésekből, az ösz- szegnek több mint 80 százalékát a munkahelyükön ajánlják fel a polgárok. Az utóbbi években Európában Lengyel- ország ért el figyelemre méltó eredményeket az amerikai módszert alkalmazva.- Magyarországon a szociális szolgáltatások túlnyomó többsége állami, önkormányzati támogatásból valósul meg. Ezen kívül inkább a nagyobb cégek által felajánlott programfinanszírozás még a jellemző, olyan jellegű, mint amilyet a Pécsi Dohánygyár végez a BAT-Ház létrehozásával és működtetésével. A United Way módszere ettől lényegesen különbözik, ugyanis maga a szervezet adja tovább a szociális programokat megvalósító, tevékenységet folytató alapítványok, egyesületek és más szerveződések számára a célra összegyűjtött pénzt. Szeretnénk mielőbb nálunk Magyarországon, illetve itt Dél- Dunántúlon is meghonosítani a tengerentúlon tanult hatékony adománygyűjtési módszert - mondta Fónai László. A szervezet célja, hogy itt is megvalósítsák a munkahelyi adománygyűjtést. Ez sok esetben a felhasználás konkrét megjelölésével, máskor általánosan történhetne. Az igazságos és jogszerű elosztást a teljes nyilvánosság biztosítja. A hatékony gyűjtés egyik, máshol már jól bevált formája lehet, ha ismert, elismert embereket vonnak be a sokakon segítő mozgalomba. Kaszás E. 1 t I 4
