Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)
1998-06-27 / 174. szám
1998. június 27., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 11 Lépések az ősi Akár Pannonhalmán is járhatnánk, távolról úgy ma- gaslik a pécsváradi vár a település fölé. Igaz, itt nem egyházi ingatlanról van szó, az ódon falakat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság gondozza, bár ez korántsem végleges állapot. A hosszú távú tervekben már az szerepel, hogy állandó gazdája legyen a helyieknek oly kedves épületnek. Őseink tudtak építkezni, gondolom, miközben a várhegyre kutyagolok felfelé. Aki ezt az erősséget haddal akarta bevenni, pláne nyáron, nem lehetett könnyű dolga ... A gondosan rendben tartott lakóházak közül, az utcafront mögül egyszer csak előbukkan az ódon épület. Kívülről nem is látszik olyan nagynak, valóban inkább monostornak tűnik, mint katonai erősségnek. Nyugodt szívvel elképzelhető a bencés szerzetesek sötét reve- rendás sora, amint hajnali imára igyekeznek. Bár az igaz, hogy ők bizonyára gondosan beültették virággal a környéket, ügyeltek a rendre. Szemét most sincs, de az amúgy jó állapotú falak mellett néhol tanyát ütött a csalán. A vár hatalmas udvarán is látható egy-egy szigetnyi gaz. A templomkertben frissen nyírva a fű, de ezen kívül csak a pusztulás nyomai láthatóak. A valamikor gyönyörű szobrok feje letörve, úgy tűnik, nem az idő és a természet végzett velük. Érthetetlen, hogy vannak olyan emberek, akiket a táj nem lenyűgöz, hanem pusztításra ingerel. A stációkat a pécsváradiak gonddal készítették, s büszkék voltak arra, hogy a város szépségéhez hozzájárulhatnak. „Emelte a tisztes molnár ipar” - olvasható az egyik kereszten. A megkopott, sok-sok láb tapodta lépcsők egy elmúlt világ nyomait őrzik. Pécsvárad a bencések birtoka volt, a környékbeli hitélet vezetését még első királyunk bízta a szerzetesekre. A monostor nemcsak hites, de hiteles hely is volt, itt intézték a mai közjegyzőének megfelelő munkákat, de folytak a birtokvásárlások, sőt pörök is. A vár jelentősége a török hódoltság után megszűnt, a XVIII. században a város még katonai székhely, de a kisebb egységek fokozatosan eltűntek a környékről. A helyiek azonban nem feledkeztek meg a település névadójáról, a várról. 1958-ban újra megnyílt a műemlék épület egyik része, a hatvanas évek végén pedig megkezdődött a teljes rekonstrukció, mely 1988-ra fejeződött be.-A pécsváradi várnak ez éppen az egyik szerencséje - utal az 1967-ben kezdődött rekonstrukcióra Csepregi István, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság munkatársa. - Ez a műemlék sokkal jobb állapotban van, mint a baranyai várak. — így nyilvánvaló, hogy gazdát is könnyebb neki találni.- Igen, jelenleg üzemeltetési szerződést kötöttünk az önmúltba kormányzattal, s a város vállalta, hogy biztosítja a látogat- hatóságot, a műemlékvédelem pedig „beengedte” a szállodát. Ott jártamkor sem a szállodában, sem a múzeumi részben nem taposták egymás sarkát a vendégek. A vár hatalmas udvarában mindössze a szálló két alkalmazottja beszélgetett, láthatólag munka nélkül.- Vannak itt vendégek, leginkább nyáron - szól oda egy idősebb úr, aki éppen az unokáját viszi fagylaltozni a városba. - De hétvégenként is szoktak jönni. Szép ez a vá- racska, csak nehogy megvegye valami külföldi, s átalakítsa az egészet. Ettől azért nem kell tartani. Csepregi István elmondta, kezdeti fázisban van az az állami vagyonkezelői szerződés, mely hosszú távra biztosítaná a vár működését. A műemlék épület bérleti jogára, mely a magyar állam tulajdonát képezi, hasonlóan minden hazai várhoz, pályázatot írnak ki, melyben részletesen kifejtik, mit kell megtartani a bérlőnek a mostani funkciókból. Természetes, hogy építkezést a műemlékvédelem engedélye nélkül nem lehet megkezdeni, nehogy a vár eredeti képe megsérüljön.- Élvez-e valami előnyt a város a pályázat kapcsán, avagy elvileg bárki kibérelheti ezt az épületet?-A pályázat feltételei mindenkire egyformán érvényesek, de az természetes, hogy azonos ajánlat esetén mérlegel a hatóság. Az önkormányzatnál jó kézben van az épület- együttes, ez már eddig is kideA pécsváradiak magukénak érzik a nagy múltú várfalakat rült. Hiszen nem is olyan régen a berendezést is megvásárolta a város, nem kis összegért. Nyilvánvaló, hogy a helyi vezetés törődik az épülettel. S az is biztos, hogy az egykori monostorépületet a pécsváradiak a magukénak érzik, s ez így is maradna, ha a város lenne hosszú távon a bérlő. A közelmúltban a Kincstári vagyoni Igazgatóság végzett javítási munkákat a váron, az egyik támfalat újították fel. Továbbra is gond az egyik épületrész beázása, amelyet sokan még az 1988-ban befejezett nagy rekonstrukció egyik „következményének” tartanak. Ha lesz állandó, tartós bérlő, talán FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ rendbe rakja Pécsvárad egyik ékét. A teljes felújítás amúgy tízmilliókba, ha nem százmilliókba kerülne. Ez biztos, hogy egyszerre nem fog megvalósulni, de a pécsváradi emberek bíznak abban, hogy a most sem elhanyagolt épület egyszer még régi fényében ragyoghat. Nyaka Szabolcs EGÉSZ a a NAPOS oRu LET júniustól októberig az ország különböző pontjain oanub 1 n I VATB EMUT Aló K játékkaszkadőr :<us nyereménye :■ RADIO DANUBIUS PÉCS, Kossuth tér, július 4« »AAAAAAA PANNON gsm ▼▼▼▼▼ A* élvonal. I í í i 4
