Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)
1998-05-30 / 147. szám
12 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. május 30., szombat Hírcsatorna Ezredvégi krónika. Június 2-án 18 órakor Pécsett, a Dominikánus Házban Albert Gábor „Nem fáj az kőnek. .. ” című ezredvégi krónikáját mutatják be. A szerzővel Tüskés Tibor szerző beszélget. Közreműködik Németh János, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. Ifjú táncművészek a Nemzetiben. A Pécsi Nemzeti Színházban május 31 -én 11 órakor lesz a pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozata végzős növendékeinek záró előadása. Évfolyamvezető balettmester Bálint Éva, próbavezető balettmester Uhrik Dóra. Fotók a csillagokról. A Pécs-Baranyai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében tegnap megnyílt az I. Országos Amatőrcsillagászati Fotókiállítás a Civil Közösségek Házában. A tárlat anyagát tizenhárom szerző pályázati munkáiból válogatták. Nemzetiségi fesztivál. A Lenau Ház május 30-án 20 órakor pünkösdi fesztivált rendez a pécsi Lauber Dezső Sportcsarnokban, melyen a Karawanka Zenekar és a Véméndi Ifjúsági Fúvószenekar lép fel. Másnap 15 órától itt rendezik meg az I. Magyarországi Német Táncháztalálkozót. Néprajzi különdíj. A Magyar Néprajzi Társaság kiosztotta az idei néprajzi és nyelvjárási pályázat díjait. A pécsi Faltysné Újvári Anna munkásságáért a Néprajzi Múzeum Emlékérem bronz fokozatában részesült, melyet a múzeum 125. évfordulójára alapítottak. Dallos Nándor hosszhetényi gyűjtő negyedik lett, a pécsi Komlósi Sándomé és Jeli József dicsérő oklevelet kaptak. Tanárnövendék találkozó. Barth István Liszt-díjas fuvolaművész és növendékei találkoznak ma 11 órakor Pécsett, a Művészetek Házában. A találkozóra több mint száz volt növendéket várnak. Kincskereső háromnegyed század Nádfonatú székek, Tamica Zsuzsánna hozományt rejtő „szökrönye” és egy támlás Ka- poli-szék koronás címerrel. Csodálatos zselici pásztorfaragások - tülkök, ostorok, bográcstartó kutyagerinc, vízhordó rudak - Hoffer János, Lucza Imre és mások keze munkája üzen a múltból a Néprajzi Múzeum millenniumi kiállításán. A fotók is beszédesek. Elsők közt Lantos Miklós nem nyugvó kíváncsiságának eredményeként láthatunk nevezetes talpasházakat, gyönyörű tornácokat, jellegzetes szobabelsőket, német gerendavázas házakat. Dr. Füzes Endre, Szigetvári János és az ő munkásságának köszönhető, hogy a pusztuló vagy lebontott talpas hombá- rak, egykori parasztházak jórészét - mintegy 10 ezret - felmérték, dokumentálták és fotók segítségével is megőrizték az időnek. A két éve nyílt kiállítás újra és újra lenyűgöz szépségével, az általa felidézett paraszti világgal. De azt is tudnunk érdemes, hogy a Janus Pannonius Múzeum idén 75 éves Néprajzi Múzeumának ez a káprázatosán gazdag anyaga jóformán csak a jéghegy csúcsa. Jórészt a helyszűke az oka annak, hogy a raktárak mélyéről csak ennyi kerülhetett a nagyközönség elé. 32 000 tárgyat tartanak nyilván, ebből válogatták ki a millenniumi anyagot, több mint háromezer tárgyat - dóm meg Be- govácz Rózsa és Lantosné dr. Imre Mária muzeológusoktól. - A leggazdagabb a textilék, szőttesek gyűjteménye. A horvát, a magyar és a német visele- tek mellett ritka kincsük a csángóké is. Gyakran kopogtatnak náluk szőttest, hímzést kölcsönözni. Most is látható egy baranyai válogatás Gödöllőn, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünneplő eseményen. Egy 5^6 ezer darabos gyűjteményük van használati tárgyakból, bútorokból, kerámiából is, és szerszámokból, amelyek a kismesterségekről adnak képet. A múzeum vezető munkatársai elmondták azt is, hogy korábban, amikor az emeleti termek szolgáltak kiállítóhelyül, azokat körbe lehetett járni. Még egy kalotaszegi templombelső részlete is elfért, hogy egy korhű falusi lakodalmat varázsoljon a látogatók elé. A mostani állandó kiállításról hiányzanak a makettok, a cigányság néprajza, sokkal színesebb, tel- jeskörűbb lehetett volna a népviseletek bemutatása, nem hiányzott volna a palettáról a Kelemen-járás, a „dodolás”, a bet- lehemes szokások... A millenniumi helyiség kibővítésével a „guzsalyas” termet föl kellett áldozni raktárnak, így az olyannyira fontos időszaki kiállításokról is le kellett mondaniuk. Pedig ott nem is olyan régen még néprajzi foglalkozásokat tartottak kisdiákok számára, és néhány évvel ezelőtt még szakrális-, kékfestő vagy japán gyerekjátékok kiállítása fémjelezte a néprajzi múzeum hírét. Ezek a világra nyíló és szakmailag is nélkülüzhetetlen bemutatók és a rendszeres néprajzi gyűjtőmunka megszűnt. A három-négy éve még létező 100 ezer forintos tárgy vásárlási keret is bekerült a múzeumi költségvetési nagykalapba. De hiába is bukkannak értékekre egy-egy vásárfia alkalmával, a nepperekkel legfeljebb csak a tehetős nagy fővárosi múzeumok tudnak versenyre kelni. Nincs kiadvány, - legyen az füzet, katalógus vagy más - amely az intézményt és páratlan értékeit az idelátogatónak bemutatná. Föltehető, hogy pénz sem erre, sem másra nincs. Különösen nincs felújítási munkákra, terembővítésre, ahogy egy, a Rákóczi útinál kedvezőbb adottságú helyről is csak álmodozhatnak. Egy olyan épületről, amely sokkal csöndesebb, amelynek a bejárata előtt nem áll meg percenként a busz, ugyanakkor tágas parkolóhely sem hiányzik a közeléből. A tájházak sorsa javarészt az önkormányzatok belátásától, pénzétől és a Janus Pannonius Múzeummal kialakított kapcsolatától függ. Az elsőként létrehozott mecseknádasditól a zen- gővárkonyi Hosszú-féle magyar tájházig, Hoffer Jószef boldogasszonyfai fafaragó kiállításától a Magyarlukafai Néprajzi Műhelyig ebben is gazdag a kínálat. De amíg például a bakócai falumúzeum gondos kezekbe került, és hasonlóan talált gazdára a tájház Ófalun, Mecsek- nádasdon és másutt is, és az Or- fűi Malommúzeum öreg, de karbantartott masináin gabonát őrölnek, addig a dobszai talpasház halódik, és az Ormánság továbbra is a szegénységével birkózik. Az is köztudott, hogy 1990-től a faluházak a megyei önkormányzat tulajdonába kerültek, kezelésük viszont - terheikkel együtt - túlnyomórészt a helyi önkormányzatok nyakába szakadt, és a múzeum csak a szakmabeli jogán felügyelt a házakra. B. R. Fazekas mesterművek fotók Tóth l. Az egykori viseletek ma is szemet gyönyörködtetőek Magyarul magyarán Súly - hangsúly E két szó jelölte fogalom elválaszthatatlan kapcsolata okozhatja a hangsúly-hangsú- lyoz nyelvi kifejezésének változatosságát. Közülük néhány a nyelvművelők szerint nem kívánatos, sőt helytelen, tehát hiba. Lássuk csak sorjában! A hangsúly az Értelmező Szótár és a nyelvtanírók szerint „az az erőtöbblet, nyomaték, amellyel valamely szótagot a környezetéhez képest kiejtünk.” Röviden: hangerő- többlet. Minden hang, ill. szótag kiejtéséhez szükséges egy minimális, azaz alapnyomaték ahhoz, hogy hallható, felfogható legyen. A hangsúlyos és hangsúlytalan minősítés csak e többlet alapján értelmezhető. E többlet nagysága, mértéke szerint beszélünk fő-, mellék-, szakasz- és mondathangsúlyról. A jelentés magva a súly szóban rejtőzik. Eredeti, konkrét jelentése: „valamely test tömegének nyomó- vagy húzóereje, ill. ennek mértéke, nagysága”. Második jelentése: „nehéz tárgy, teher”. Jól szemlélteti ezt a Penny Market reklámja. A „Súlyt helyezünk árainkra!” szöveg mellett ott látható a hagyományos, fémből készült súly képe az ár fölött, lefelé nyomva azt. Ebben már benne van az átvitt értelmű képes jelentés (metafora), vagyis a jelentőség, tekintély. Pl. Kijelentésének nagy a súlya; súlyos szavak; teljes súlyával lé- pet közbe. Ez az alapja a súlyt helyez, súlytfektet, súlyt vet állandó szókapcsolatok „hangsúlyoz” jelentésben való használatának. A nyelvművelő irodalom ezeket még elfogadhatónak tartja azzal a megszorítással, hogy a fektet igét németesnek minősíti. A hangsúlyoz mellett javasolja a fontosnak tart, kiemelt valamit, nagy gondot fordít valamire, nagy fontosságot tulajdonít valaminek kifejezések használatát. Bár ezzel utat enged a terjengős kifejezések használatának, ám a változatosság érdekében megengedhetőnek tartja. Nem érheti kifogás az ilyen mondatokat sem, mint: „A legerősebb hangsúly a korán szóra esik”; „Nagy hangsúlyt kapott az objektivitás”. Gyakran hallható, olvasható a kihangsúlyoz. Mivel a hangsúlyoz-ban benne van a kiemel jelentés is, ezért az igekötő fölösleges. A leggyakoribb a súly és a hangsúly összekeverése. Pl. „Az építészetre fekteti a hangsúlyt".', „Nagy hangsúlyt helyezel Isten szavára”; „A szerző' nem elsősorban a fizikai terrorra teszi a hangsúlyt"; „Nagy hangsúlyt fordítanak a gazdasági kapcsolatokra”, íme, mi mindent művelnek a hangsúllyal! Pedig szorosabb értelemben a hang- súlyozás csak a hangerőtöbblettel való kiemelést jelenti - a hanglejtéssel, a szórenddel, a szünetekkel és a tempóváltásokkal összefüggésben. Vagyis elég, ha a szöveggel semmi mást nem teszünk, mint a kiemelendő részét hangsúlyozzuk. Egyetlen példával hadd szemléltessem a hangsúly szerepét! A következő leírt mondat kétértelműségét azzal szüntethetjük meg, hogy vagy az első vagy a második szavát hangsúlyozzuk: „lassan szigorodik az igazságszolgáltatás”. - Az elégedetlenségünknek éppúgy hangot adhatunk vele, mint a mérsékelt bizakodásunknak. Rónai Béla Bernstein B-52-ese 387 ezer 500 dollárt fizettek ki Leonard Bernstein B-52- esnek becézett egykori Bö- sendorfer zongorájáért. A hangszer különlegessége - amellett, hogy a zeneszerző és karmester előszeretettel becézte amerikai nehézbombázónak - az, hogy a belső oldalfalra rápingálta autogramját. A Sotheby’s szerdai New York-i aukcióján több mint hétezer, egykor Bernstein tulajdonában lévő holmit árvereztek. A jó öreg Bösendorferért kifizetett summa jócskán felülmúlta a Sotheby’s várakozásait. Az intézmény ugyanis mindössze nyolcvanezer dollárra számított. Az üzleti szabályoknak megfelelően nem hozták nyilvánosságra a zonj gora új tulajdonosának a nevét. Az árverésre bocsátott Bemstein-ingóságok közül 74 ezer dollárt fizettek ki Kons- tantyin Szomov Une Scene de Cameval című festményéért. A művész elefántcsontból készült, arannyal, rubinnal és gyémánttal díszített karmesteri pálcája 18 ezer 400 dollárt ért meg vásárlójának. Egy Bemstein-portré - Larry Rivers munkája - 17 ezer 250 dollárért talált gazdára. Futnak a képek JEGYZET A kettészelt üstökös A Deep Impact nagyon jól indul. Ügyes elterelő hadmozdulat után hatásosan durran a bonyodalom: egy hatalmas üstökös közeledik Földünk felé, s a bekövetkező ütközés (erre utal a cím) pusztulással fenyegeti bolygónk élővilágát. Elindul hát egy űrhajó, hogy felrobbantsa a gyilkos kométát. Ekkor bravúros felvételeket látunk az üstökös felszínén való landolásról, s az űrhajósok szorgos munkájáról. Bámulatos totálképek, sokkoló közeliek. Nagyjából a film harmadánál járunk ekkor. Én pedig elgondolkodtam, s azt mondtam magamban: a derék asztronauták talán nem is tudják, hogy feladatuk valójában nem is any- nyira technikai, hanem inkább dramaturgiai szempontból bonyolult. Nézzük a lehetőségeket! Ha szétrobbantják az üstököst, az aggódó emberiség megússza a dolgot, nincs világvége, de film sincs. Katasztrófamozi katasztrófa nélkül, ez nem lehetséges. Nyomban fellázadnak a látványtervezők, akik égnek a vágytól, hogy bemutassák az égen végigvonuló tűzgolyót, a szökőárt, az össze- roskadó felhőkarcolókat, miegymást. Ez jár nekünk, mondják, és a nézők is megérdemlik. Ha viszont kudarcot vall a mentőexpedíció, akkor jön az űrvendég (a zűrvendég), és vége mindennek. A nézők lóvá, azaz kipusztulásra ítélt dinoszauruszokká lettek téve. Ez ellen pedig a dramaturgok fognak tiltakozni. Kérem, uraim, hollywoodi film happy end nélkül, ez is nonszensz. Mit lehet itt csinálni? És ekkor a homlokomra csaptam. Tudom a megoldást! Ketté kell vágni az üstököst, miként a gordiuszi csomót. Aztán nagyobbik darabjából az önfeláldozó űrhajósok, miután — jobb későn, mint soha - elolvasták a Moby Dicket, égi tűzijátékot csinálnak a látványtervezők örömére, a kisebbik pedig ... nos, ez bizony belezuhan az óceánba, és lészen olyan szökőár, hogy nézni is gyönyörűség. S végül az Elnök (aki a tolerancia jegyében néger, az igényesebbekre való tekintettel pedig Morgan Freeman) bejelenti, hogy városok pusztultak el, milliók haltak meg, ám az emberiség él (beleértve természetesen minket is), a házakat felépítik újra, a hősökről pedig iskolákat neveznek el. És így lett. A katasztrófa kecskéje is jóllakott, és a happy end káposztája is megmaradt. Mimi Leder kitűnően megtanulta Steven Spielberg leckéjét. A technika is csúcsminőség. Vanessa Redgrave és Maximilian Schell pedig a ráadás, a finnyásabbaknak. S végül egy megkönnyebbült sóhaj, amint jövünk ki a moziból. Megúsztuk. Már megint. Felnézünk: az égbolt tiszta. Üstökös sehol. Már a Hale-Bopp is elhúzott, jól láthatóan, mégis tisztes távolban tőlünk. A Hold pedig, a vén romantikus, megbízható következetességgel rója égi útját. Nagy Imre U-MAUl Utánunk a szökőár