Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-30 / 147. szám

12 Dunántúli Napló Kultúra - Művelődés 1998. május 30., szombat Hírcsatorna Ezredvégi krónika. Jú­nius 2-án 18 órakor Pécsett, a Dominikánus Házban Al­bert Gábor „Nem fáj az kő­nek. .. ” című ezredvégi krónikáját mutatják be. A szerzővel Tüskés Tibor szerző beszélget. Közremű­ködik Németh János, a Pécsi Nemzeti Színház művésze. Ifjú táncművészek a Nemzetiben. A Pécsi Nemzeti Színházban május 31 -én 11 órakor lesz a pécsi Művészeti Szakközépiskola táncművészeti tagozata végzős növendékeinek záró előadása. Évfolyamvezető balettmester Bálint Éva, próbavezető balettmester Uhrik Dóra. Fotók a csillagokról. A Pécs-Baranyai Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében tegnap meg­nyílt az I. Országos Ama­tőrcsillagászati Fotókiállítás a Civil Közösségek Házá­ban. A tárlat anyagát tizen­három szerző pályázati munkáiból válogatták. Nemzetiségi fesztivál. A Lenau Ház május 30-án 20 órakor pünkösdi fesztivált rendez a pécsi Lauber De­zső Sportcsarnokban, me­lyen a Karawanka Zenekar és a Véméndi Ifjúsági Fú­vószenekar lép fel. Másnap 15 órától itt rendezik meg az I. Magyarországi Német Táncháztalálkozót. Néprajzi különdíj. A Magyar Néprajzi Társaság kiosztotta az idei néprajzi és nyelvjárási pályázat díjait. A pécsi Faltysné Újvári Anna munkásságáért a Nép­rajzi Múzeum Emlékérem bronz fokozatában része­sült, melyet a múzeum 125. évfordulójára alapítottak. Dallos Nándor hosszhetényi gyűjtő negyedik lett, a pécsi Komlósi Sándomé és Jeli József dicsérő oklevelet kaptak. Tanárnövendék talál­kozó. Barth István Liszt-dí­jas fuvolaművész és növen­dékei találkoznak ma 11 órakor Pécsett, a Művésze­tek Házában. A találkozóra több mint száz volt növen­déket várnak. Kincskereső háromnegyed század Nádfonatú székek, Tamica Zsuzsánna hozományt rejtő „szökrönye” és egy támlás Ka- poli-szék koronás címerrel. Csodálatos zselici pásztorfara­gások - tülkök, ostorok, bog­rácstartó kutyagerinc, vízhordó rudak - Hoffer János, Lucza Imre és mások keze munkája üzen a múltból a Néprajzi Mú­zeum millenniumi kiállításán. A fotók is beszédesek. Elsők közt Lantos Miklós nem nyugvó kíváncsiságának eredménye­ként láthatunk nevezetes tal­pasházakat, gyönyörű tornáco­kat, jellegzetes szobabelsőket, német gerendavázas házakat. Dr. Füzes Endre, Szigetvári János és az ő munkásságának köszönhető, hogy a pusztuló vagy lebontott talpas hombá- rak, egykori parasztházak jóré­szét - mintegy 10 ezret - fel­mérték, dokumentálták és fotók segítségével is megőrizték az időnek. A két éve nyílt kiállítás újra és újra lenyűgöz szépségével, az általa felidézett paraszti vi­lággal. De azt is tudnunk érde­mes, hogy a Janus Pannonius Múzeum idén 75 éves Néprajzi Múzeumának ez a káprázatosán gazdag anyaga jóformán csak a jéghegy csúcsa. Jórészt a hely­szűke az oka annak, hogy a rak­tárak mélyéről csak ennyi ke­rülhetett a nagyközönség elé. 32 000 tárgyat tartanak nyil­ván, ebből válogatták ki a mil­lenniumi anyagot, több mint háromezer tárgyat - dóm meg Be- govácz Rózsa és Lantosné dr. Imre Má­ria muzeoló­gusoktól. - A leggazdagabb a textilék, szőttesek gyűjteménye. A horvát, a magyar és a német visele- tek mellett ritka kincsük a csángóké is. Gyakran ko­pogtatnak ná­luk szőttest, hímzést köl­csönözni. Most is lát­ható egy ba­ranyai váloga­tás Gödöllőn, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ün­neplő eseményen. Egy 5^6 ezer darabos gyűjteményük van használati tárgyakból, bútorok­ból, kerámiából is, és szerszá­mokból, amelyek a kismester­ségekről adnak képet. A múzeum vezető munkatár­sai elmondták azt is, hogy ko­rábban, amikor az emeleti ter­mek szolgáltak kiállítóhelyül, azokat körbe lehetett járni. Még egy kalotaszegi templombelső részlete is elfért, hogy egy korhű falusi lakodalmat vará­zsoljon a látogatók elé. A mos­tani állandó kiállításról hiány­zanak a makettok, a cigányság néprajza, sokkal színesebb, tel- jeskörűbb lehetett volna a nép­viseletek bemutatása, nem hi­ányzott volna a palettáról a Ke­lemen-járás, a „dodolás”, a bet- lehemes szokások... A millenniumi helyiség ki­bővítésével a „guzsalyas” ter­met föl kellett áldozni raktár­nak, így az olyannyira fontos időszaki kiállításokról is le kel­lett mondaniuk. Pedig ott nem is olyan régen még néprajzi foglalkozásokat tartottak kisdi­ákok számára, és néhány évvel ezelőtt még szakrális-, kékfestő vagy japán gyerekjátékok kiál­lítása fémjelezte a néprajzi mú­zeum hírét. Ezek a világra nyíló és szakmailag is nélkülüzhetetlen bemutatók és a rendszeres nép­rajzi gyűjtőmunka megszűnt. A három-négy éve még létező 100 ezer forintos tárgy vásárlási keret is bekerült a múzeumi költségvetési nagykalapba. De hiába is bukkannak értékekre egy-egy vásárfia alkalmával, a nepperekkel legfeljebb csak a tehetős nagy fővárosi múzeu­mok tudnak versenyre kelni. Nincs kiadvány, - legyen az fü­zet, katalógus vagy más - amely az intézményt és párat­lan értékeit az idelátogatónak bemutatná. Föltehető, hogy pénz sem erre, sem másra nincs. Különösen nincs felújí­tási munkákra, terembővítésre, ahogy egy, a Rákóczi útinál kedvezőbb adottságú helyről is csak álmodozhatnak. Egy olyan épületről, amely sokkal csönde­sebb, amelynek a bejárata előtt nem áll meg percenként a busz, ugyanakkor tágas parkolóhely sem hiányzik a közeléből. A tájházak sorsa javarészt az önkormányzatok belátásától, pénzétől és a Janus Pannonius Múzeummal kialakított kapcso­latától függ. Az elsőként létre­hozott mecseknádasditól a zen- gővárkonyi Hosszú-féle ma­gyar tájházig, Hoffer Jószef boldogasszonyfai fafaragó kiál­lításától a Magyarlukafai Nép­rajzi Műhelyig ebben is gazdag a kínálat. De amíg például a bakócai falumúzeum gondos kezekbe került, és hasonlóan talált gaz­dára a tájház Ófalun, Mecsek- nádasdon és másutt is, és az Or- fűi Malommúzeum öreg, de karbantartott masináin gabonát őrölnek, addig a dobszai tal­pasház halódik, és az Ormánság továbbra is a szegénységével birkózik. Az is köztudott, hogy 1990-től a faluházak a megyei önkormányzat tulajdonába ke­rültek, kezelésük viszont - ter­heikkel együtt - túlnyomórészt a helyi önkormányzatok nya­kába szakadt, és a múzeum csak a szakmabeli jogán fel­ügyelt a házakra. B. R. Fazekas mesterművek fotók Tóth l. Az egykori viseletek ma is szemet gyönyörködtetőek Magyarul magyarán Súly - hangsúly E két szó jelölte fogalom el­választhatatlan kapcsolata okozhatja a hangsúly-hangsú- lyoz nyelvi kifejezésének vál­tozatosságát. Közülük néhány a nyelvművelők szerint nem kívánatos, sőt helytelen, tehát hiba. Lássuk csak sorjában! A hangsúly az Értelmező Szótár és a nyelvtanírók sze­rint „az az erőtöbblet, nyoma­ték, amellyel valamely szóta­got a környezetéhez képest kiejtünk.” Röviden: hangerő- többlet. Minden hang, ill. szó­tag kiejtéséhez szükséges egy minimális, azaz alapnyoma­ték ahhoz, hogy hallható, fel­fogható legyen. A hangsúlyos és hangsúlytalan minősítés csak e többlet alapján értel­mezhető. E többlet nagysága, mértéke szerint beszélünk fő-, mellék-, szakasz- és mondat­hangsúlyról. A jelentés magva a súly szóban rejtőzik. Eredeti, konkrét jelentése: „valamely test tömegének nyomó- vagy húzóereje, ill. ennek mértéke, nagysága”. Második jelen­tése: „nehéz tárgy, teher”. Jól szemlélteti ezt a Penny Mar­ket reklámja. A „Súlyt helye­zünk árainkra!” szöveg mel­lett ott látható a hagyomá­nyos, fémből készült súly képe az ár fölött, lefelé nyomva azt. Ebben már benne van az átvitt értelmű képes je­lentés (metafora), vagyis a je­lentőség, tekintély. Pl. Kije­lentésének nagy a súlya; sú­lyos szavak; teljes súlyával lé- pet közbe. Ez az alapja a súlyt helyez, súlytfektet, súlyt vet ál­landó szókapcsolatok „hang­súlyoz” jelentésben való használatának. A nyelvmű­velő irodalom ezeket még el­fogadhatónak tartja azzal a megszorítással, hogy a fektet igét németesnek minősíti. A hangsúlyoz mellett javasolja a fontosnak tart, kiemelt vala­mit, nagy gondot fordít vala­mire, nagy fontosságot tulaj­donít valaminek kifejezések használatát. Bár ezzel utat en­ged a terjengős kifejezések használatának, ám a változa­tosság érdekében megenged­hetőnek tartja. Nem érheti ki­fogás az ilyen mondatokat sem, mint: „A legerősebb hangsúly a korán szóra esik”; „Nagy hangsúlyt kapott az ob­jektivitás”. Gyakran hallható, olvasható a kihangsúlyoz. Mivel a hangsúlyoz-ban benne van a kiemel jelentés is, ezért az igekötő fölösleges. A leggyakoribb a súly és a hang­súly összekeverése. Pl. „Az építészetre fekteti a hang­súlyt".', „Nagy hangsúlyt he­lyezel Isten szavára”; „A szerző' nem elsősorban a fizi­kai terrorra teszi a hang­súlyt"; „Nagy hangsúlyt for­dítanak a gazdasági kapcsola­tokra”, íme, mi mindent mű­velnek a hangsúllyal! Pedig szorosabb értelemben a hang- súlyozás csak a hangerőtöbb­lettel való kiemelést jelenti - a hanglejtéssel, a szórenddel, a szünetekkel és a tempóvál­tásokkal összefüggésben. Vagyis elég, ha a szöveggel semmi mást nem teszünk, mint a kiemelendő részét hangsúlyozzuk. Egyetlen példával hadd szemléltessem a hangsúly szerepét! A következő leírt mondat kétértelműségét azzal szüntethetjük meg, hogy vagy az első vagy a második szavát hangsúlyozzuk: „lassan szi­gorodik az igazságszolgálta­tás”. - Az elégedetlenségünk­nek éppúgy hangot adhatunk vele, mint a mérsékelt biza­kodásunknak. Rónai Béla Bernstein B-52-ese 387 ezer 500 dollárt fizettek ki Leonard Bernstein B-52- esnek becézett egykori Bö- sendorfer zongorájáért. A hangszer különlegessége - amellett, hogy a zeneszerző és karmester előszeretettel be­cézte amerikai nehézbombá­zónak - az, hogy a belső ol­dalfalra rápingálta autogram­ját. A Sotheby’s szerdai New York-i aukcióján több mint hétezer, egykor Bernstein tu­lajdonában lévő holmit árve­reztek. A jó öreg Bösendorferért kifizetett summa jócskán fe­lülmúlta a Sotheby’s várako­zásait. Az intézmény ugyanis mindössze nyolcvanezer dol­lárra számított. Az üzleti sza­bályoknak megfelelően nem hozták nyilvánosságra a zonj gora új tulajdonosának a ne­vét. Az árverésre bocsátott Bemstein-ingóságok közül 74 ezer dollárt fizettek ki Kons- tantyin Szomov Une Scene de Cameval című festményéért. A művész elefántcsontból ké­szült, arannyal, rubinnal és gyémánttal díszített karmes­teri pálcája 18 ezer 400 dol­lárt ért meg vásárlójának. Egy Bemstein-portré - Larry Ri­vers munkája - 17 ezer 250 dollárért talált gazdára. Futnak a képek JEGYZET A kettészelt üstökös A Deep Impact nagyon jól in­dul. Ügyes elterelő hadmozdu­lat után hatásosan durran a bo­nyodalom: egy hatalmas üstö­kös közeledik Földünk felé, s a bekövetkező ütközés (erre utal a cím) pusztulással fenyegeti bolygónk élővilágát. Elindul hát egy űrhajó, hogy felrob­bantsa a gyilkos kométát. Ekkor bravúros felvételeket látunk az üstökös felszínén való landolásról, s az űrhajósok szorgos munkájáról. Bámulatos totálképek, sokkoló közeliek. Nagyjából a film harmadánál járunk ekkor. Én pedig elgon­dolkodtam, s azt mondtam ma­gamban: a derék asztronauták talán nem is tudják, hogy fel­adatuk valójában nem is any- nyira technikai, hanem inkább dramaturgiai szempontból bo­nyolult. Nézzük a lehetősége­ket! Ha szétrobbantják az üstö­köst, az aggódó emberiség megússza a dolgot, nincs világ­vége, de film sincs. Katasztró­famozi katasztrófa nélkül, ez nem lehetséges. Nyomban fel­lázadnak a látványtervezők, akik égnek a vágytól, hogy be­mutassák az égen végigvonuló tűzgolyót, a szökőárt, az össze- roskadó felhőkarcolókat, mi­egymást. Ez jár nekünk, mond­ják, és a nézők is megérdemlik. Ha viszont kudarcot vall a mentőexpedíció, akkor jön az űrvendég (a zűrvendég), és vége mindennek. A nézők lóvá, azaz kipusztulásra ítélt dino­szauruszokká lettek téve. Ez el­len pedig a dramaturgok fognak tiltakozni. Kérem, uraim, hollywoodi film happy end nélkül, ez is nonszensz. Mit le­het itt csinálni? És ekkor a homlokomra csaptam. Tudom a megoldást! Ketté kell vágni az üstököst, miként a gordiuszi csomót. Az­tán nagyobbik darabjából az önfeláldozó űrhajósok, miután — jobb későn, mint soha - elol­vasták a Moby Dicket, égi tűzi­játékot csinálnak a látványter­vezők örömére, a kisebbik pe­dig ... nos, ez bizony belezu­han az óceánba, és lészen olyan szökőár, hogy nézni is gyönyö­rűség. S végül az Elnök (aki a tolerancia jegyében néger, az igényesebbekre való tekintettel pedig Morgan Freeman) beje­lenti, hogy városok pusztultak el, milliók haltak meg, ám az emberiség él (beleértve termé­szetesen minket is), a házakat felépítik újra, a hősökről pedig iskolákat neveznek el. És így lett. A katasztrófa kecskéje is jóllakott, és a happy end káposztája is megmaradt. Mimi Leder kitűnően megta­nulta Steven Spielberg leckéjét. A technika is csúcsminőség. Vanessa Redgrave és Maximi­lian Schell pedig a ráadás, a finnyásabbaknak. S végül egy megkönnyebbült sóhaj, amint jövünk ki a mozi­ból. Megúsztuk. Már megint. Felnézünk: az égbolt tiszta. Üs­tökös sehol. Már a Hale-Bopp is elhúzott, jól láthatóan, mégis tisztes távolban tőlünk. A Hold pedig, a vén romantikus, meg­bízható következetességgel rója égi útját. Nagy Imre U-MAUl Utánunk a szökőár

Next

/
Thumbnails
Contents