Új Dunántúli Napló, 1998. május (9. évfolyam, 119-148. szám)

1998-05-30 / 147. szám

1998. május 30., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli Napló 13 Világvége a megismerés határán Az elmúlt években gyerekek és felnőttek szerették meg Szabó Zsuzsa bábjait, játszottak vele együtt különös, a nézőket is a produkcióba bevonó előadá­sain. A pécsi Bóbita Bábszín­ház művésze és csapata nemrég a szakma második legnagyobb, lengyelországi seregszemléjén nemcsak a nagydíjat kapta meg a „Hol van a világ vége?” című munkájával, de a legjobb színé­szi alakításért járó elismerést is. A 36 éves alkotó most kor­szakot zár. Ennek jele új, cser­kúti otthona is, ahol beszélge­tünk, s ahol a most még lakat­lan falak közé bábműhelyt, paj­taszínházat, és múzeumot ter­vez, tekintve, hogy az udvar­házban valaha szárazmalom működött. Bábszínházi szerző­dése lejárt, és a helyzetet nem könnyíti meg, hogy találkozá­sunkkor éppen a Bialában ka­pott díj miatt vita folyt arról, kit is illet a Grand Prix-val járó pénz, a színházat-e, melynek költségvetéséből a produkció létrejött, vagy az alkotóközös­séget, melynek a zsűri adta. De Szabó Zsuzsa már a jö­vőre figyel, pedig az elmúlt évekből is van miről beszá­molni. Könyve jelent meg, taní­tott, tantervet írt szabad művé­szeti iskoláknak, s olyan fog­lalkoztató játékokat csinált pél­dául, mint a Kígyókirály gyű­rűje, melyet a bábos szakma a maga műfajában példaértékű­nek tartott. A mostani nyertes darab is a szívéhez nőtt. Szá­mára a játék olyan, mint valami áldozás vagy szentség, sokszor fájdalmas, de mindig mélyen, belülről átélt. S hogy végül is hol van a világ vége? Zsuzsa szerint ott, ahol a saját megis­merésünk határa is. Lételeme a munka. Előadása akár több évig is formálódik, a színpadra állítás egész folyama­tában részt vesz, maga készíti bábuit is. A teljes alkotófolya­mat érdekli. Már most is forgat 3-4 előadástervet a fejében. Azt mondja magáról, „egy­ügyű” ember. Ez az ügy pedig a bábművészet, melynek ő pél­dául nem tör minden áron való megújítására. Az ősi, kultikus eredetű bábjáték ma önálló művészeti ággá alakul, új kife­jezési formákat keres. Szabó Zsuzsa is kutat, s úgy tartja: mindaz, ami tudásként felhal­mozódik az évek alatt, egy sze­rencsés pillanatban, jó csillagál­lás alatt alkotássá érhet. Ha így történik, akkor az több már, mint egy mesterség. H. I. Gy. Szabó Zsuzsa a Kígyós Jancsi című előadásban is bevonta az ifjú nézőket a produkcióba fotó: Tóth l. Művészetről, piacról, tradíciókról Néhány kérdés Kass János grafikusművészhez Kass János grafikusművész ta­lán a legnevesebb hazai könyv­illusztrátor, akinek a Kéksza­kállú herceg várához készült hí­res grafikai sorozatát vala­mennyien ismerjük, a napokban a pécsi Arthus Galériában állí­totta ki munkáit. A hetvenegy éves Kass, akinek a közelmúlt­ban nyílt életműkiállítása szü­lővárosában, Szegeden, ahhoz a generációhoz tartozik, amely még Szalay Lajostól, Barcsay Jenőtől, Borsos Miklóstól ta­nulhatta a mesterség éthoszát, és mint könyvillusztrátort, ben­sőséges, bibliofil viszony fűzi a könyvekhez is. A napokban ta­lálkoztunk a korábban a Képző- és az Iparművészeti Főiskolán is tanító művésszel.- Tisztelt tanár úr, mennyire osztja Tom Wolf véleményét, aki a 20-as évektől kezdődőén a képzőművészet tetemes hánya­dát szélhámosságnak tartja? Mennyire él ma a mesterség iránti alázat, ha csak az Ön mű­fajára tekintünk?- Sajnos, sokmindenben igaza van. A művészet mai pia­cára is igaz, hogy a művek ér­tékét az értük fizetett pénz hatá­rozza meg, s a piacteremtéshez művészetelméleti írók is kelle­nek. Ma mindent elborít a tö­megtermelés. Bár jelei vannak annak is, hogy néhol visszatér­nek az egyedi, a kézműves megoldásokhoz, egy-egy cég például a kézzel szedett nyom­tatáshoz. A személyes képessé­geknek, a manufakturális kész­ségeknek ismét szerepük lehet.-És ha a hazai grafikára te­kint vissza?-Régen a művészet volt a fontos. Pél­dául Barcsay számára, aki mellett volt egy nagy mű­vészeti író, Lyka Károly. Barcsay, Bor­sos Miklós, Bernáth Aurél - nagy nevek. A művész ma huszadrangú. Azért az idő szelektál. Amikor a művek-művé- szek és a túl­termelési vál­ság áradatá­ban Rothko a műveivel fel­tűnt, sokan úgy hitték, könnyű lesz utánozni. Té­vedtek. Utóbb lassan elválik, mi érték, mi nem. Akár a bor, erjed, forr és nemes ital lesz belőle, ha jól van kezelve. Azt viszont min­den esztétizálás nélkül ki kell mondani, hogy ma a mű „érté­két” az határozza meg, hogy mennyit fizetnek érte. Azt is jól látni, ki kit menedzsel, és ebben a hajszában kevesen tudják megőrizni a személyiségüket. Csontváry például megtehette, hogy eladja a patikáját, óriási vásznakat vásároljon és elutaz­zon délre.- Tóth Menyhért majoránnát termelt, eltartotta magát.- Igen, Tóth Menyhért pa­raszt volt, kapált. Supka Manna emelte ki, tette ismertté. Aba- Novák Vilmost is ő próbálta kibányászni akkori ismeretlen­ségéből. De visszatérve a grafi­kára, ő volt Rékassy Csaba mentora is, és ő nyitotta meg Reich Károly emlékkiállítását.- A művészetben számos avantgárd kísérlet egyúttal a tiltakozás eszköze, a szabadság demonstrálása. Jómagam pél­dául a szentendrei Vajda Lajos Stúdió indulását ismerem köze­lebbről. Hogyan ítéli meg eze­ket a próbálkozásokat az érték szempontjából ?- Már a Vajda név is deter­minál. Ez egy Szentendréhez tartozó etikus kezdeményezés volt, de egy kicsit beltenyészet maradt. Holott olyan kiváló szobrász is volt, van köztük, mint a kevéssé ismert Holdas György. És persze festők, gra­fikusok is. A protestálás, ha Hajnóczy Péterre vagy másokra gondolunk, inkább az irodalom közvetítésével ütött át.- Több Móricz-könyvre is emlékszem, amit Ön illusztrált. Könyvillusztrátorként most je­lentetett meg a félévszázados munkásságára visszatekintő könyvet. Hogyan summázná eddigi pályáját és milyen tenni­valói vannak?- Rengeteg még a torzó, amit be kell fejeznem. Ha az ember­nek menni kell, ne rendetlen szalmakazlat hagyjon maga után, hanem gabonát, amiből később lisztet lehet őrölni. Most azon dolgozom, hogy újabb, művészeket, írókat ábrá­zoló bélyegsoraimat is kiállít­hassam. A pályám azért indult illusztrálással, mert ez még egy olyan cenzúrázatlan terület volt, ahol azért pénzt is lehetett keresni, és nem kellett gazsu- lálni! De én nem is vágytam babérokra, jobban érdekelt az élet. A gyerekkorom is vala­hogy úgy alakult, hogy köny­vek vagy szerzőik közelébe ju­tottam. Juhász Gyulát úgy he­tenként láttam... Budapesten én a Logodi utcában, Babits az Attila utcában lakott. Márai az Ostrom utcában. Szabó Lőrinc fiával együtt jártam iskolába, a mellettem lévő rajzbakon ült Nagy László, a költő a főisko­lán, aki nagyon szerette, ker­gette a lányokat. A politika erre-arra odafigyelt, de a költők és a festők sorsa sem volt olyan tragikus, ahogyan azt utóbb szeretik beállítani. Persze azért a függetlenség nagyon fontos dolog. Az oppozíció, ahogy Kassák hajtogatta, akivel az utolsó folyóiratszámát együtt szerkesztettük. Ha már dicsér­nek, akkor baj van - mondta lemondóan magáról. Életmű­vemet szülővárosomnak, Sze­gednek ajándékoztam, és remé­lem, hogy elődeim öröksége, az egykori Kass Szálló - amit ma Hungáriának ismernek - egy­szer a város kulturális köz­pontja lesz. Bóka Róbert Utazás egy regény körül A hét közepén a Művésze­tek Házában rendhagyó nyomozás eredményéről ér­tesülhettek az olvasók, iro­dalmunk szerelmesei. Dr. Nagy Imre, a JPTE Bölcsé­szettudományi Karának do­cense „Utazás egy regény körül” című könyvét mu­tatta be, amely egy, a maga nemében ritka leletmentő munka filológiai tükre.- Tanár úr, Ön Bessenyei György „Tariménes uta­zása ” című könyvét „ utazta be ”, többségünk ezt a művet nem is olvasta.- A regényt 1804-ben fe­jezte be az öreg Bessenyei, ez volt a mű első születés­napja. De csak 1886 után, Beöthy Zsolt, Eckhardt Sándor, Császár Elemér ré­vén válik olvasmánnyá - és csak 1930-ban (!) jelenik meg egy megkérdőjelezhető változata, s jut el az olva­sókhoz, példázva a magyar szövegek kallódó, kalandos sorsát is. A most bemutatott könyv az általam sajtó alá rendezett regény szövegé­nek filológiai elemzése. Arra keres választ, hogy mi a regény szövege. Ugyanis az eredeti kéziraton kívül két másolat maradt ránk, ki­egészítésekkel, kisebb vál­toztatásokkal. De utóbb va­lamennyi megcsonkult, tö­redékessé vált, amiben sze­repet játszhatott az örökha­gyók nemtörődömsége is.- Hogyam sikerült a re­konstrukció?- Úgy vélem, a lehető leghitelesebb szöveghez ju­tottam, a közeljövőben a Ba­lassi Kiadónál meg is jele­nik a regény. A számunkra is tanulságos mű előképeit a korabeli filozófiai és állam­regények jelentik, de Besse­nyeié egy szuverén, nagy alkotás, amely az emberi boldogságra keresi a vá­laszt. Az ifjú Tariménes és a vadember erkölcsi próbákra kényszerülve jut el olyan modem, ma is perdöntő gondolatokig, mint a tole­rancia követelménye, ön­magunk tisztánlátása - és ebben a műben enged a leg­közelebb magához a szerző, aki a tulajdonképpeni fősze­replő is. Bessenyei nem a Kazinczy-féle neológia út­ján haladt, hanem egy vas­kosabb, nyersebb - anakro­nisztikusán fogalmazva — népi nyelvet használ. Én úgy érzem, értékeit tekintve Atlantiszként bukkanhat most elő számunkra. Sejté­seim szerint több, hasonló Atlantiszunk is van a ma­gyar irodalomban, amely felfedezésre vár. B. R. Budapesti székhelyű könyvkiadó és könyv­nagykereskedés vállal­kozókat keres „FRAN­CHISE” rendszerű üzle­tek létrehozásához Ba­ranya megye területén. Várjuk meglévő könyv- kereskedések vagy egyéb profilú, váltani szándékozó üzletek, esetleg új vállalkozást indítók jelentkezését. Széles körű választékot, jó fizetési feltételeket biztosítunk, megfelelő szakmai segítséget adva, vállalva az üzleti kockázatot. Frekventált helyen lévő üzletek előnyben. Pályázatokat „Kockázatmentes vál­lalkozás” jeligére, az 1242 Bp. Pf. 320 címre kérjük elküldeni. (hirdetés) Útravaló könyvek Évtizedek után felújítva és modernizálva adja ki az idén 170 éves Akadémiai Kiadó a „Klasszikus Nagyszótárak” sorozatban az angoi, a német és a francia nyelvű nagyszótá­rát. A változásokat, új szava­kat, kifejezéseket tartalmazó munkákat számítógépes szó­tárkészítés könnyítette, ami az adatbázis folyamatos karban­tartását is jelenti. A komoly tudományos jellegű munka első eredménye a júliusban megjelenő angol nagyszótár, majd októberben a német, no­vemberben pedig a francia lesz soron. Különleges útiregény Körösi Zoltán most megjelent ötödik könyve, a „Történetek a csodá­latos csecsemők életéből”. A szerző, aki a Magyar Rádió iro­dalmi osztályának vezetője, felkavaró novellafüzért ad közre a Kijárat Kiadó jóvoltá­ból. A különös úti­rajzban a jól ismert mindenna­pok mögül hirtelen egy másik valóság bukkan elő, hol re­ményt adó csodák, hol egy tit­kos világ elrémisztő megmu­tatkozásai. „Szerelmem, Pécs” címmel jelent meg dr. Harcos Ottó könyve. Az 1990-ben elhunyt szerző írásait felesége rendezte sajtó alá. A kötetben többek között a város történetéről, épületeiről, neves pécsi szemé­lyiségekről olvashatunk sze­mélyes hangú esszét, élmény­szerű riportot. Az írások 1953 és 1989 között születtek, s kü­lönböző újságokban, többek között lapunkban is megjelen­tek. H. I. Gy. Hírcsatorna Emlékezés dr. Vargha Károlyra. Június 3-án 17 órakor dr. Vargha Károly főiskolai tanár emléktábláját avatják fel Pécsett, az Aradi vértanúk 42. sz alatt, ahol dr. Rónai Béla nyugalmazott főis­kolai tanár mond beszédet. Június 5-én 18 órakor a Csontváry Múzeumban a Pécsi Madrigálkórus tart hangversenyt emlékére. Sétatéri pünkösd. A Pécsi Kulturális Központ rendezésében május 30-án 10 órakor a Lippói Ifjúsági Fúvószenekar fellépésé­vel kezdődik Pécsett a Sétatéren a pünkösd,majd a Bóbita Báb­színház adja elő a „A bőgős fia meg az ördögök” című cigány népmesét, melyet délután gyerektáncosok bemutatója követ. Dalosünnep Mohácson. A mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ a város pünkösdi ünnepkörhöz tartozó dalosünnepét június 1-jén 15 órakor rendezi meg a Kossuth Filmszínházban, ahol többek közt a Mezőtúri Petőfi Dalkör és az Aranyosgyé- resi Református Egyházközség kórusa is fellép. Tárlat a Gyöngyszem Galériában. Márkus Ilona festmé­nyeinek és tűzzománcainak kiállítása nyílik június 5-én Pécsett, a Gyöngyszem Galériában. A tárlatot dr. Nagy Endre, a Janus Pannonius Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára nyitja meg, közreműködik Völgyi Melinda színművésznő. A tárlat július 2-áig tekinthető meg. A brit film reneszánsza A brit film reneszánsza címmel az elmúlt két év angol mozijá­ból kaphatnak ízelítőt az érdek­lődők a június 2. és 13. közötti vetítéssorozaton Budapesten, az Erzsébet körúti Örökmozgó Filmmúzeumban. Elsőként a Hétszer 24 (24/7) című, 1997- ben készült alkotást tűzik mű­sorra. Rendezője a huszonéves Shane Meadows. - Szerepel a programban a Szerelem és halál Long Islanden című Richard Kwietnibwski-munka. Az ér­deklődők megtekinthetik a Gyász és düh, Carine Adler filmet. Helyet kapott a váloga­tásban az 1996-os datálású Coky Giedroyc rendezte Stella ügyletei. Vetítik még az Éh­koppon című alkotást. Megte­kinthető még a Dupla vagy semmi című film is. r 1 i i

Next

/
Thumbnails
Contents