Új Dunántúli Napló, 1998. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1998-03-16 / 74. szám

4 Dunántúli Napló Baranyai Tükör 1998. március 16., hétfő Hét hónapja vár az özvegy a családi pótlékra A hivatalok malmai lassan őröltek Az alábbi történet remélhetőleg tényleg egyedi eset. Az azon­ban igencsak elgondolkodtató, hogy vajon miként fordulhat elő, hogy valakinek hét teljes hónapot kell várakoznia arra, ami törvény szerint jár neki. A családi pótlékot három gyerek és özvegy édesanyjuk várta - mindeddig hiába. Zenemaraton. Ötven órát zongorázott az egyik pécsi szórakozóhelyen Borisz Jakson. A rekordok könyvébe kínálkozó pro­dukció pénteken kezdő­dött és megállás nélkül tartott tegnap kora dél­utánig. FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Hírcsatorna Vízműdíj-hátralékot hajt be a siklósi Tenkes Víz Kft. A felszólításra Sik­lóson öt lakótömb, Bere- menden és Harkányban több fogyasztó megkezdte az adósság rendezését. Har­kányban a menekültek tar­tozása kb. 100 ezer forint. Elfagytak Pécs legna­gyobb magnóliafái a MÁV Pécsi Területi Igazga­tóság botanikuskertjében. A három magnólia bár évente két-háromszor is vi­rágdíszt ölt februárban még sose nyílt. A legutóbbi fagyok után az összes virág rozsdabarna színű lett. MAJS - PÉCS - BUDAPEST Ebben a tragikomikus történet­ben az időpontok a legérdeke­sebbek, így ha valaki meg sze­retné* érteni az eseményeket, akkor jár jól, ha alaposan figyel a dátumokra. A majsi J. - nevezzük így őt és családját cikkünkben - az elmúlt év augusztus 2-án hunyt el. Három gyermeke és felesége gyászolta. J.-né annak rendje és módja szerint már augusztus 4- én befáradt a Baranya Megyei Nyugdíjbiztosító Pénztár pécsi irodájába, azt kérve, hogy a családi pótlék összegét - ame­lyet eddig férje kapott - ezentúl az ő nevére kézbesítsék. Ennek megoldása nem lehet túl nagy probléma, gondolhatnánk, de persze, tévedünk. A pénztárnál ugyanis szep­tember 8-áig semmi sem törté­nik. Ekkor azonban megindul a fogaskerék, és a gyakorlat sze­rint a Baranya Megyei Egész­ségbiztosítási Pénztár Családi Pótlék Osztályáról átkérik a szükséges igazolást. A MEP-nél gyorsabb az ügy­intézés, ők szinte azonnal, még szeptemberben meg is küldik azt. Igen ám, de rosszat. Asze­rint az igazolás szerint ugyanis J.-ék a családi pótlék összegét augusztusban kapták kézhez utoljára. Ez sajnos, tévedés, mivel a majsi postáról a pénzt - mivel mindenki tudott a telepü­lésen a halálesetről - nem adták ki az özvegynek, hanem a gya­korlat szerint „A címzett el­hunyt” rubrikát beikszelve visszaküldték a MEP-nek. Az egészségbiztosító tévedését észlelve azonnal (már október 14-én) új igazolást küld a nyugdíjbiztosítónak, majd re­ménykedve várja vissza onnan a szükséges iratot. De az valamiért nem akar jönni. November 10-én a MEP ezért sürgető levelet küld az NYBP-nek. Rá több, mint két hétre, november 28-án ott is a kész igazolás, azzal a kiegészí­téssel, hogy a teljes anyagot a MEP most már ne nekik küldje újfent vissza, hanem egyenesen a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnak (NYUFIG), a családi pótlékot ugyanis ilyen esetben az özvegyi nyugdíjjal együtt küldik az érintettnek. Ezt egyébként J.-né kapja is rend­szeresen, a családi pótlékból azonban még mindig nem lát egy árva fillért sem. Decembert írunk. A MEP- hez időközben új kolléganő ér­kezett,-aki. - miután nyilván nem könnyű az embernek kiis­mernie magát ebben a bonyo­lult rendszerben - csak február 10-én jut el odáig, hogy el- küldje a NYUFIG-nak az anya­got. Hogy némileg gyorsuljon az ügyintézés, ezt faxon teszi, de mellette az igazolások erede­tijét postán is megküldik. Spenglerné Dömsödi Henri­etta, a MEP Családi Pótlék Osztályának csoportvezetője nagyon készségesen tájékoztat az eseményekről. Elnézést kérve elismeri, hogy a MEP nagyot hibázott ebben a sajná­latos ügyben, ugyanakkor hoz­záteszi, ez nagyon ritka eset, és remélhetőleg egyhamar ilyesmi nem történik meg újra. Némileg megnyugszunk, bár tudjuk, hogy J.-né azóta sem kapta meg a családi pótlékot. Azt hihetnénk, hogy az eltelt fél évhez képest az az egy hónap, amióta a NYUFIG birtokában az igazolás, csak nyuszifarknyi idő. Biztosan minden rendben, már csak hetek kérdése és kül­dik a pénzt. Ismét tévedünk. Amikor az újságíró a NYUFIG telefonszámát pötyögi, még nem is sejti, miféle újabb meg­lepetésben lesz része. Hausinger István, az igazga­tóság munkatársa szintén segí­tőkész. A törzsszám alapján pil­lanatok alatt előkeríti számító­gépéből az adatokat, majd közli: itt valami nincs rendben. Ezen nem csodálkozunk, eddig sem volt. Hausinger úr a türel­münket kéri és azt, hogy egy óra múlva hívjuk újra. Megtesszük. Kiderül, J. úr - miután egykoron a mezőgazda­ságban dolgozott - más törzs­számon szerepel náluk, mint amit a MEP Pécsről felküldött. Ez tényleg nem az egészségbiz­tosító hibája. Ilyen a rendszer. Hausinger István ígéri, a jövő héten táviratilag feladják a tel­jes elmaradt összeget J.-éknek. Lehet, miközben Önök ezt a cikket, addig J.-né és három gyermeke már az eddig elma­radt pénzt olvassa. Csekély összeget: százhúszezer magyar forintot. Lendvai Dávid (Ä) Kommentár az 1. oldalon) A végzetes szúrás PÉCS - KERTVÁROS A Diana ,tér egyik tízemeletes házában szombat este öt óra körül egyetlen késszúrással végzett férjével a feleség. A házban nem volt ismeretlen T. A. és felesége állandó konf­liktusa. Még a szomszéd lép­csőház egyik lakója is egyér­telműen rájuk gondol, amikor hall az esetről. A közvetlen szomszédok sem látszanak meglepettnek. T.-ék hat éve laktak a házban, azóta majd­hogynem állandóan veszeked­tek. A férj telefonszerelőként, a feleség cipőfelsőrész-készítő­ként dolgozott. Munka után szinte mindig ittak, alighanem ez vezetett a gyilkossághoz is. A nej egyetlen szúrása a kulcs­csont alatt hatolt be és valószí­nűleg a szívet is érte - tájékoz­tat Jakab János, a megyei rendőr-főkapitányság sajtórefe­rense. A gyilkosság előtt az asszony a szomszédba ment, és azt üvöltötte: „Most meg­ölöm!" Később ismét átrohant, és már azt sikította: „Vérzik! Vérzik!”. A szomszédasszony még életben találta a férjet, aki az ágy szélén ült, és csak annyit mondott neki: „Menj haza!” Ő azonnal a mentőket hívta. Mire a helyszínre ér­tek, a félj már halott volt. A lakásban rajtuk kívül hárman éltek: két fiuk és az áldozat anyósa. A gyilkosság idején egyikük sem volt ott­hon. L. D. Már nem lehetett segíteni fotó: Müller Andrea Az ünnepi műsor után forradalmi örökmécsest és egy im­pozáns, három méter magas gránit emlékművet avattak Beremenden müller andrea Ünnepségek, emlékezések szerte a megyében BARANYAI KÖRKÉP Az 1848-as forradalom 150. évfordulójának alkalmából szerte a megyében emlék­ünnepségeket rendeztek. Komlón a központi ünnepség délután az ifjúsági fúvósze­nekar térzenéjével kezdődött. A színházban Szarka Elemér polgármester beszédét ünnepi kulturális műsor követte a komlói Munkáskórus, a kom­lói Pedagógus Kamarakórus és a Kodály Ének- Zene Ta­gozatos Általános Iskola kó­rusa a Pöndöly néptánc- csoport fellépésével. Ä Pe- tőfi-szobomál az ifjúság, az önkormányzat, a Megyei Közgyűlés, valamint a pártok és szervezetek képviselői he­lyeztek el virágokat. Sásdon Bedenicz József 48-as honvéd emléktáblájánál kezdődött az ünnepség. Kovács Sándorné polgár- mester ünnepi megemléke­zése után műsor következett, melyen a város valamennyi művészeti csoportja szerepelt. Ezután az önkormányzat, a civil szervezetek, a pártok, az intézmények és a fiatalság he­lyezte el virágait az emléktáb­lánál. Mohácson a 48-as honvéd­sírok megkoszorúzásával kezdődött az ünnep. A ren­dezvények a Hősi emlékmű­nél folytatódtak, a napot a Mohácsi Nemzetiségi Nép­táncegyüttes műsora zárta. Siklóson délelőtt kezdődött a városi ünnepség a 48-as téren. Nagytótfalun kopjafát és emléktáblát avattak a hősök tiszteletére. Bolyon az ünnepséget a vá­ros központjában felállított kopjafáknál tartották. Szentlőrincen délelőtt kezdődött az ünnepi műsor a forradalmi emlékműnél. Pécsváradon Hegedűs György emléktábláját koszo- rúzták meg, az ünnepség a Kossuth téren folytatódott. Szigetváron este öt órakor a Kossuth téren kezdődött a rendezvény, de már reggel színes programok várták az ünneplőket. Sellyén a könyvtár előtt emlékeztek tegnap a százöt­ven évvel ezelőtti márciusi forradalom hőseire. (Id) Országgyűlési választások '98 Elindult a nemzetiségi kavalkád A szabaddemokraták egész napos kultúrprogrammal, nem­zetiségi együtteseket felvonultató, gyermekeket és felnőtteket egyaránt vonzó rendezvénysorozattal járják az országot. MOHÁCS Dél-dunántúli tánccsoporto­kat, sombereki, bólyi és duna- szekcsői táncosokat láthattak szombaton a mohácsi Széche­nyi térre kilátogatok, ahol a szabaddemokraták és dr. Wek- ler Ferenc országgyűlési kép­viselő választási kampány­nyitó rendezvényét tartották egy hatalmas sátorban. Az éj­szakába nyúló kultúrprogram- ban az apróságokat többek kö­zött Eszményi Viktória és Hei­lig Gábor énekeltette meg, a szülőknek pedig Koltai Róbert kabaréműsora hozott önfeledt perceket. De közben folyt a sör és a zene, a tánc, nemzeti­ségi együttesek adtak ízelítőt a térség népzenéjéből. Az előadók cserélődnek, de a sátor bejárja az egész orszá­got - tudtuk meg dr. Wekler Ferenctől, s Baranyában leg­közelebb Pécsett találkozha­tunk a szabaddemokraták által szervezett műsorblokkal. A képviselő a hallgatóságot arról is tájékoztatta, hogy mint eddig is, a térség problémái­nak megoldását tartja szem előtt ezután is, ha a választók neki szavaznak bizalmat. A te­lepülések belső infrastruktúrá­jának megteremtését látja fon­tosnak. Ez részben már sike­rült, hiszen csaknem minde­nütt van telefonhálózat, egész­séges ivóvíz, jól halad a csa­torna- és a gázhálózat kiépí­tése. A térség nagy problémája a gazdasági növekedés - foly­tatta dr. Wekler Ferenc, aki a következő négy év fő felada­tának a munkahelyteremtést nevezte meg. Ennek alapfelté­tele olyan közlekedési útvona­lak kiépítése, amelyek a vál­lalkozók számára csábító lete­lepedési lehetőséget nyújta­nak. Az első lépés megtörtént már: nemzetközi programként fogadták el az M6-os, M56-os út kialakítását, amit a múlt héten az országgyűlés is be­vett az országos területfejlesz­tési koncepcióba. M. B. E. Nemzedékek és húsosfazekak Erkel Hunyadi László című operájának elmúlt szombat esti előadásán a Pécsi Nemzeti Színházban, melyet a tv2 vasárnap bemutatott, részt vett Szabó Iván vezetésével a Magyar De­mokrata Néppárt parlamenti frakciója. A függöny felgördülése előtt Katona Tamás, a párt elnöksé­gének tagja mondott ünnepi be­szédet. Kiemelte, hogy a 150 esz­tendeje áprilisban szentesített törvények meghozták az ország színeinek és címerének ősi mél­tóságába való visszaállítását, a népképviseleti országgyűlést és az ennek felelős, Ausztriának alá nem rendelt kormányt, meghozták a törvény előtti tel­jes egyenlőséget. S túl ezen: millió és millió kényszermun­kára hajtható és deresre húz­ható jobbágy felszabadítását. Azok a fiatalok tudták, mondta, miként mi is: ezt az or­szágot korszerűvé kell tenni. Nem beszélni kell Európáról, hanem megépíteni, ahogy Szé­chenyi elkezdte a közlekedést, Kossuth az ipart, Batthyány Kázmér a kereskedelmet. És tudták jól, amit nekünk is tud­nunk kell: ha kizárjuk magun­kat Európából, amelybe Szent István belekötött minket, akkor eljegyezzük magunkat a gazda­sági elmaradottsággal. Nincs más választásunk, mint illeszkedni ahhoz a konti­nenshez, amelyhez oly büszkén vallottuk tartozónak magunkat, oly büszkén hogy ezekkel a törvényekkel az akkori Európa példamutató polgári demokrá­ciája született meg Magyaror­szágon. A „polgári” varázsszó, a magántulajdon pedig a pol­gári világ alapja: ez született meg akkor, s ez a felemelkedés záloga. A ’48-as volt az utolsó fisz* tességes forradalmár nemze­dék. Győzelemre vittek vala­mit, s nem ültek le másnap a húsosfazék mellé zsíros konco­kat halászni, noha tudták és te­hették volna. Nem, mert elköte­lezték magukat arra, hogy ha kell, közkatonák lesznek. S il­lik, hogy erre a nemzedékre, s minden évben csak erre, emlé­kezni tudjunk. Cseri László Habjánecz Tibor, az MDF jelöltje lakos­sági fórumot tart ma 19 órától Bezede- ken és kedden szintén 19 órától Lippón. Téma: Közbiztonság, az MDF választási programja. 4 (

Next

/
Thumbnails
Contents