Új Dunántúli Napló, 1998. január (9. évfolyam, 3-30. szám)
1998-01-18 / 17. szám
Páholy A TUDOMÁNY ÉS KULTÚRA VILÁGÁBÓL 1998. január 18., vasárnap I Különös titkokról vallanak egy új tudományos felfedezés nyomán a régi hangszerek. Steven A. Sirr, a minneapolisi egyetem radiológus professzora munkatársaival kifejlesztett egy különleges vizsgálati módszert, amellyel nemcsak a régi hangszerek „testének” legkisebb hajszálrepedéseit lehet kimutatni, hanem akár egykori használójuk ujjlenyomatait is elő lehet varázsolni. A sokszor kalandos sorsú instrumentumok a komputertomográfban őszintén vallanak előéletükről: végre kiderülhetnek régi évszázadok gyártási trükkjei, a hangszert ért balesetek, a „gyógyulás” krónikája, s ami még ennél is fontosabb, egykori neves gazdáik emlékei. A képen látható hegedűn Paganini ujjnyomait keresik, s nincs messze az idő, amikor a híres Stradivarikat is vallatóra fogják majd a tudósok. Hernádi Judit új albuma % f' A ríni rirrnmc> Keresik Paganini ujjlenyomatát FOTO: FEB/GAMMA Több mint másfél évtizede annak, hogy először hallhattuk mélyen búgó hangján megszólalni a dalt: „Sohase mondd...” Az idősebbek azt mondták, mintha Karády Katalin énekelne újra. A fiatalabbak egy különös, ismeretlen, de mégiscsak magával ragadó stílust véltek fölfedezni benne. Hernádi Judit énekelt. A dal egyszeriben sláger lett, megjelent lemezen, de utána különösebb dolog nem történt. Már ami a sanzonénekes Hernádi Juditra utalt volna. Eltelt hat esztendő, s a színésznő odahagyta pályája első és meghatározó állomását, a Vígszínházát, szabadfoglalkozású lett, majd a kérészéletű Művész Színház tagja, utóbb, mind a mai napig újra szabadúszó. Nemrégiben újabb lemezalbummal, immár teljes válogatással jelentkezett.- Annak idején úgy gondoltam - meséli -, ki kell várni, amíg megérik az idő az új dalok születésére. Bennem. Bennünk. Ki kell várni a pillanatot. És így is történt. Először két dal készült el, azután a többi. Nem titok, hogy kezdetben saját örömünkre írtuk, komponáltuk mindenekelőtt Heilig Gáborral, akivel jó barátságban vagyunk családilag is. Sokat voltunk együtt, de jó ideig szó sem esett a közös munkáról. Azután létrejöttek az első dalok, meg a többi is, túl voltunk a Levetett Blues fölvételein, s akkor jött a neheze.- Kiadót kellett keresni...- Pontosan. Megtaláltuk az EMI-Quintet, ám várt az újabb feladat: találjak szponzorokat. Ez már nekem nem ment, erre alkalmatlan vagyok.- Sokak szerint Hernádi Judit pályájának ez új állomása. Valóban így van?- Nem tudom. Nekem mindenesetre örömöt jelentett ez a munka. Öröm volt létrehozni, öröm, hogy megjelent. És remélem, hogy aki meghallgatja, ugyanezt érzi.- Ugyanezt érzi, aki meghallgathatta a lemezbemutatót a Pesti Színházban, aki otthon teszi föl a CD-t vagy a kazettát, s aki majd néző lesz a Pesti Színházban, vagy az ország más pontjain is, a további koncerteken.- Túl van a bemutatón, hogyan tovább?- Lényeges volt a lemezbemutató, de nem elsősorban az album eladása miatt. Nekem volt fontos az élő előadás. Hogy közönség előtt hangozzanak föl Döme Zsolt, Heilig Gábor, Horváth Attila, Novák János, Seress Rezső dalai. Különös talán, amit mondok: nekem nem a pénz miatt érdekes, hogy sok lemezt eladjanak, hanem hogy tényleg sokan hallgassák. Hogy sokaknak szerezhessek vele örömöt.- És a színház? Nem érzi úgy, hogy jó lenne társulathoz tartozni?- Visszakérdezek: attól, hogy nem vagyok állandó tag valahol, miért ne tartoznék társulathoz? Hiszen azokkal játszom együtt, akikkel úgy érzem, hogy egyfélét gondolunk, akikkel jó együtt dolgozni. A tervek szerint a közeljövőben Szolnokon kezdek próbálni. Anatolij Vasziljev rendez egy nálunk eddig még nem játszott Osztrovszkij-drámát. Nagyon szeretem a szolnoki színházat, Schwajda György a színházába mindig remek színészeket hív, és ráadásul egy kicsit megmutatja nekem azt is, ami az én életemből kimaradt: a vidéki színházi élet sajátságát. Amikor az ember egy időre - jó értelemben - fölmentést kap az otthoni feladatok alól is, valóban csak arra figyelhet, amit csinál. Játszani fogok a megnyíló Thália Színházban az Annie című musicalben, amit Gárdos Péter rendez, és az évad vége felé az Operett Szín- ’ házban a Hello Dolly! főszerepére vagyok hivatalos. (róna) a mégoly sikeres Bean-film is „lejáróban” van a bemutatástól számított harmadik hónap elejére. Hogyan gondolkodnak tehát a forgalmazók? Általában, állítják, annyi kópia készül egy-egy filmből, hogy a budapesti több filmszínházas premierrel egy időben lehetőség szerint a legnagyobb vidéki városok, a megyeszékhelyek is kapjanak egy- egy kópiát. Nem gyakori, és általában csak a szűkebb közönség érdeklődésére számot tartó művészfilmek esetében fordul elő, hogy valamivel a fővárosi premier után indítják „körsétára” a kópiákat. Vannak önálló és közös kópiák. Ez utóbbi azt jelenti, hogy több nagyobb város kap egyetlen kópiát, s azután maguk osztják be, miként és mikor adják át egymásnak. Valójában mindössze egy-egy hét különbségről van szó. Legalábbis így látják a forgalmazók. R. K. ALLEN A SZOKÁSOK RABJA Ha feleségeihez nem is, szokásaihoz hű maradt Woody Allen, aki legújabb asszonyát is filmszereppel ajándékozza meg. A 62 éves színész-rendező-író korábban Diana Keaton, Mia Farrow és Louisse Lasser számára írt felejthetetlen szerepeket, most készülő forgatókönyvének főhősét pedig Soon-Yi Previn alakjára szabja. Allen egyelőre nem árulta el sem a produkció címét, sem tartalmát, de az már most biztos, hogy a felvételek helyszíne ismét New York lesz. Julian Schlossberg producer, nem cáfolta az amerikai lapok értesülését. Mint elmondta, egyelőre fogalma sincs, hogy Soon-Yi milyen színésznő, de azt tudja, hogy gyönyörűen beszél, és hogy október óta szorgalmasan igyekszik elsajátítani a színészmesterséget. HENDRIX LEGJOBB ALBUMA Január 13-án az Egyesült Államokban újra megjelenik egy legendás album, Jimi Hendrix Band of Gypsys című lemeze. Ez lesz a halhatatlan gitáros első olyan korongja, amely a Hendrix család beleegyezésével kerül forgalomba. A család hosszú pereskedés után, 1995-ben szerezte meg a Hendrix- hagyaték feletti rendelkezés jogát, s most az EMI Capitol társasággal közösen adják ki az utolsó olyan zenei anyagot, amelynek megjelenését alkotója még személyesen hagyta jóvá. A CD egyik szenzációja, hogy Hendrix egykori kiváló hangmérnöke, Eddie Kramer keverte újra digitálisan az eredeti kétsávos mesterszalagot. A Band of Gypsys a Jimi Hendrix Experience feloszlása után, 1969-ben alakult meg. A rövid életű formációban a gitáros mellett Billy Cox játszott basszusgitáron és Buddy Miles dobolt. Az általuk készített lemez 2 millió példányban kelt el az Egyesült Államokban, és sokan Hendrix legjobb albumának tartják. A feljavított hangminőségű zene a régi borítóval kerül forgalomba, de a CD-t egy 24 oldalas kísérőfüzet egészíti ki, amelyben ritkán látott, vagy soha nem közölt fotók szerepelnek a rockzene egyik legnagyobb hatású alakjáról. Még az igazi katasztrófafilm sem igen „bírja” három hónapnál tovább... Miért nincs a film, ha van? 'rsétánkopnak a kópiák A filmet bemutatták, országos siker lett, olvasni az újságban, s az ember ránéz az asszonyra, hallott-e róla egyáltalán? Tényleg bemutatták? Vagy csak a fővárosban? Nálunk mikor lesz látható? Valóban, hogy alakul a filmforgalmazás, filmterjesztés rendszere? Van-e benne egyáltalán rendszer? Ennek igyekeztünk utánajárni. Rég volt az az idő - és senki sem sírja vissza -, amikor a magyarországi filmforgalmazás egyetlen kézben volt. Amikor egyetlen állami cég döntött arról, mit láthat a nagyérdemű. Mi az, amit behoznak külföldről, mi az, ami „érdemes” arra, hogy a hazai nézők megtekintsék, és eljusson az ország mozihálózatába. Azóta új filmforgalmazók léptek a piacra, új mozitípusok álltak hadrendbe. A külső szemlélő számára talán követhetetlen is, hogy ki, mikor, miként vásárol és mutat be egy- egy filmet. Ami azonban kétségtelen tény: fölgyorsult a tempó. Nem ritka, hogy alig néhány héttel a külföldi ősbemutató után már látható a film a magyar filmszínházakban. A részvénytársasággá alakult Mokép mellé fölsorakozott a Budapest Film, a Flamex, az Intercom, a Uip Duna, hogy csak a legnagyobbakat említsük, amelyekhez még nem egy kisebb csatlakozik folyamatosan. A Mokép Rt. forgalmazási igazgatója, Csorna Béla arról beszél, hogy a filmforgalmazás tőkeigényes szakma. Egyetlen kópia ára ugyanis eléri a 350 ezer forintot. Tőle tudom: az, hogy egy időben hány helyen kezdik vetíteni a bemutatandó filmet, a kópiák számától függ. Valamennyi forgalmazó egyöntetűen állítja, a kópiák száma filmenként változik, van amiből csak egy, másból huszonöt is készülhet. Persze az nagyon ritka, hogy csak egyetlen kópia vándoroljon moziról mozira, városról városra, miként azért az sem gyakori, hogy a másolatok száma elérje a huszonötöt. A mennyiséget végül is az határozza meg, hogy a forgalmazó, és a mozik tulajdonosai milyen üzletet látnak a filmben. Érde- mes-e egyszerre sok moziban bemutatni, vagy ki kell várni, amíg néhány helyen „lefut”, s akkor továbbvinni? Megtermeli-e egyébként a befektetett ösz- szeget? Gondoljuk csak el, a fenti ráfordítás mellett - figyelembe véve a propagandaköltséget is - 25 kópia esetén 10 millió forintba kerül az indulás. Vállalható-e ez a kockázat?- Ritkán - hangzik az Intercom illetékesének véleménye, pedig ez az amerikai közönségfilmeket forgalmazó óriás A miniszter félrelép című filmmel éppen e sokkópiás megoldással aratott sikert a közelmúltban. A Budapest Filmnél egy táblázatot mutat Szabó Zsuzsa. A kimutatás jól érzékelteti, hogy MŰVÉSZVILÁG
