Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-28 / 354. szám

1997. december 28., vasárnap Közelről Ötödik oldal Rejtélyes pénz Pakson Titokzatos adakozó kül­dött Paksra 7 millió fo­rintot annak a 134 kon­zervgyári dolgozónak, kik már hónapok óta sm kaptak fizetést. A titokzatos idegenről senki sem beszél szíve­sen. Azt mondják, hogy a pénz megszerzésében so­kat tett a helyi önkor­mányzat, a dolgozói vá­lasztmány, a szakszerve­zet. A pénz valószínűleg a szekszárdi Kreátor Kft.-n keresztül jutott Paksra, ők pedig egy német urat képviselnek, aki szeretné, ha megvásárolhatná a gyárat. Ehhez azonban az kell, hogy a dolgozói kö­vetelések, amelyek 84 millió forintra rúgnak, az ő tulajdonába menjenek át, mivel akkor a második helyre kerül a hitelezők sorában, s a legnagyobb hitelezővel meg tudna egyezni. Hazafi J. Két öreg mohácsi lakás A Vasárnapi Dunántúli Napló 1997. november 23-ai számában „Két öreg mohácsi ház, két öreg mohácsi asszony” című írása az alábbiak szerint helyesbítésre szorul. A „két öreg mohácsi ház” voltaképpen két komfort nélküli lakás, fürdőszoba és WC nélkül. Ezeket a lakásokat Nagy István mohácsi lakos megvásárolta a két fiának, és a két fiú életjáradéki szerződést kötött a lakás- tulajdonos öregasszo­nyokkal. Ezt a két lakást majd annak idején, mikor az életjáradéki szerződés megszűnik, szeretnék felújítani. Nagy István cáfolja, hogy Pápai Jenőné laká­sából ő távolította volna el az ingóságokat, ezeket - mint állítja - az idős asszony fia adogatta el, miközben édesanyját a sombereki szociális ott­honban helyezte el. Az el­tartókat a lakásba nem engedte be, használta a villanyáramot és a vizet. Nagy Istvánék a rendőr­séghez fordultak, és az ott kapott tanács szerint tet­tek új zárat a lakásra Pá­painé fia jelenlétében. Az idő asszony a szociális otthonban úgy nyilatko­zott írásban, hogy a la­kásba többé nem akar visszatérni. Játsszon velünk hátszámra! December hetedikétől 7 hé­ten át az Új Vasárnapi Du­nántúli Napló minden egyes számában találnak egy kép­darabkát. Nem kell mást tenniük, mint a hét kivá­gott mozaikot összerak­niuk egyetlen képpé, amely egy közismert pé­csi épületet ábrázol. Amennyiben a képet le­velezőlapra ragasztva el­küldik - természetesen az épület helyes meg­nevezésével - szerkesz­tőségünk címére, úgy esélyük van arra, hogy megnyerik a 270 000 forint összértékű hét háztartási gép valamelyikét! a levelezőlapra írják rá: VDN - 7-ről 7-re. Kérjük, Sorsolás január 17-e után 7 nappal. Iskolabetegségek Az orvos szerint túl sok az iskolai hajtástól szenvedő lány Az iskola kötelező. Ezt sokan szükséges rossz­ként élik meg. Mert senki sem szereti butá­nak hinni csemetéjét, és senki sem szereti, ha butának hiszik. Sok minden lelki okokra ve­zethető vissza. Egy óvodás gyermek is szám­talan elvárásnak kell, hogy megfeleljen, azonban a fel­adatok nagysága össze sem hasonlítható azzal, ami az is­kolában vár rá. Főleg az okoz gondot, ha nem iskolaéretten ültetik a padba, és a szülői várakozás is - bár érthető módon - nagyobb, mint a rea­litás. Ilyen helyzetben a gye­rekről az „derül ki”, hogy rossz, buta, lusta, és sajnos, ha ezt több oldalról és folya­matosan hallja, hajlamos is elhinni magáról. Szép lassan neurotizálódik, aminek első­képpen testi tünetei jelent­keznek: has- és fejfájás, kisis­kolás korban ismét előfor­dulhat az éjszakai bepisilés. Dr. Fenyvesi Ilona, aki hosszú évek óta foglalkozik „iskolabeteg” gyerekkel, arról is szólt, hogy ugyanezek a gondok későbbi életkorban is megmaradhatnak. A serdü­lőknél, középiskolásként már inkább a szorongás, az alvás­és viselkedészavar a' jel­lemző. Náluk jellemzőbb az iskolakerülés, amikor csavar­gás és kalandos vállalkozások sora lép iskolába járás he­lyébe, illetve az iskolafóbia, amely valóságos betegség, mert a gyerek egyszerűen képtelen az iskolába elmenni.- Sokszor gond - mondta a doktornő -, hogy nem a ké­pességeiknek, illetve érdek­lődésüknek megfelelő isko­lába járatják a szülők a gye­rekeket, mi több, saját, talán beteljesületlen vágyukat vetí­tik beléjük. így fordulhatott elő, hogy valakit, aki cukrász szeretett volna lenni, a szülők bőrdíszművesnek adtak, ami ugyebár, nem mindegy. A serdülőkorban lévő lá­nyok között - az „elitképzés­nek” köszönhetően - különö­sen az utóbbi néhány évben nagyon elszaporodtak a meg­felelési kényszerben szenve­dők. Ők mindent, minden áron túl akarnak teljesíteni, amit a jelenlegi iskolarend­szer sok esetben támogat és honorál.- Ezek a lányok lehet, hogy kimaradnak az iskolai élet kudarcaiból, de biztos, hogy az élet örömeiben sincs ré­szük, nem járnak sehová, nincsen társaságuk, mert csak a tanulás létezik szá­Étkezési zavarokkal küzdő serdülő lányokról a doktor látatlanban megmondja: eminens tanuló - csak éppen nem boldog mukra. A későbbiekben is nehéz magánélet vár rájuk rendszerint. Jellemző, hogy egyben tornamániásak és evési zavarokkal is küszköd­nek. Ha beállít hozzám egy csontsovány kislány, szinte biztosra vehetem, hogy emi­nens tanuló - mondta Feny­vesi Ilona. M. K. Csata után A Vasárnapi Dunántúli Napló 1997. november 23-ai számá­ban megjelent egy cikk „Csata Pakson” címmel, amelyben Herczeg József nyilatkozott, hogy neki Bor Imre halálos el­lensége. Emiatt a paksi önkor­mányzat november 27-ei képvi­selő- testületi ülésén B. I. inter­pellált. H. J. válaszát B. I. és a testület nem fogadta el, így ad hoc bizottság vizsgálta ki az ügyet. A bizottság tudomásul vette, hogy H. J. kijelentette; B. I.-t nem tekintette és nem te­kinti halálos ellenségének. H. J. kijelentette: legjobb emlékezete szerint azt a kifejezést, hogy B. I.-t - halálos ellenségének tartja, nem használta, de ha ne­tán mégis ezt mondta volna, az valódi meggyőződését nem tük­rözi. B. I. kijelentette, hogy tu­domásul veszi a fentieket. Az ad hoc bizottság az érintettek nyi­latkozatai alapján az ügyet le­zártnak tekinti, és a képviselő- testülettől "ugyanezt kéri. Nagyszakácsi öröksége Éppen fél évtizede újították fel a Somogy megyei Nagy- szakácsiban a valahai királyi szakácsságra hajazó nyári mulatozásokat, mikor az or­szág minden szegletéből és persze külföldről is érkez­nek ide a sütés-főzés mesterségében kiváló szakemberek, nem is szólva a népes vendég­seregről. Azt, hogy az ötlet életképes, mutatja az önkormányzat döntése, mely szerint 10 ezer négyzetméteres birtokot adományoztak a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségnek. A telken egy 250 éves nemesi ház áll, melynek felújításához máris sokan ajánlották fel segítsé­güket.-A régi házban szakács­múzeumot szeretnénk ki­alakítani - mondta a VDN- nek Kövér László polgármes­ter körben pedig a szövet­ség faházas üdülőparkot ter­vez, mely egy hosszú távú missziónak tűnik még jelen pillanatban. Ennél hamarabb megva­lósulhat az említett mú­zeum, hiszen a faluban már régóta gyűjtik a régi, mester­ségbeli kellékeket. Minden megvan a kenyérsütéshez, sok az elmúlt századokból ránk maradt edény, mező- gazdasági szerszám, és mindez kiegészül búto­rokkal. Jelentékeny az írott anyag is, továbbá a megyei múzeumoktól további okleveleket, mi több, egy 1719-ben da­tált kutyabört is kapnak a kiállításhoz, mely - ha minden a terv szerint megy - 1998-ban már ki is nyit. A gasztronómu­sok is buzgón nekiálltak pénzt gyűjteni a fahá­zakra, például téglajegyeket bocsátanak ki 500, 1000 és 5000 forintos címletek­ben. Méhes K. Hol másutt is épülne fel a szakácsmúzeum? Rádió mellett Várjuk a postást, aki kétszer csenget Szerkesztőségi szobatársnőm elbúcsú­zott tőlem, már csak jövő héten talál­kozunk ismét, mondtam neki, feltétle­nül jöjjön úgy hét elején, leckeírás környékén, és fölkérem táncolni, ha már egyszer nem együtt szilvesztere­zünk (én a Palatínusban foglaltam ma­gamnak egyszemélyes asztalt, kezdet­nek megrendeltem egy üveg whiskyt, telik a nyugdíjból), s mindezt azért, mert jókedvem van. Okom is rá. Az il­letékes kormányférfiak már hetek óta emlegetik, hogy az életszínvonalunk januártól emelkedik. Ám én csak böl­csen röhécselek. Az én színvonalam már október közepe óta megugrott. Mert nem kell tévéadót fizetnem, bér­letet sem veszek, mert már ingyen uta­zom a buszon (két megállót és vissza), ez úgy nagyjából ezer forint. De a Gyula azt is bejelentette a közelmúlt­ban, hogy jó 19 százalékkal emelkedik a nyugdíj jövőre, hát igazán derűs áb- rázattal várom a jövő esztendőt. Sajnos, az emberek - és kedvenc kiskocsmám törzsvendégei - károm­kodnak. Ezeknek semmi sem elég. Az a bajuk, hogy ismét emelkedik a ben­zin ára, márpedig akkor minden drá­gább lesz, a szappantól a hátaslóig, az­tán emelik a gáz és a villany árát, a fű­tésről már nem is beszélve, a cigaretta­árakról pedig jobb, ha hallgatunk. Ezen fölöttébb elgondolkoztam: mi van ezen háborognivaló?! Fönnállá­som óta emelkednek az árak - emlék­szem rá -, az ötvenes évek végén a fű­szerek árának „rendezésével” kezdő­dött az ország pénzügyi szakértőinek hülye játéka. Negyven fillérrel emel­kedett például a csomagnyi babérlevél ára, meg a szódabikarbónáé, szemes­borsé, paprikáé. Egyesek tiltakozó fel­vonulást latolgattak, de aztán lemond­tak róla, jobb is, különben a rendőrök tisztességesen megbotozták volna őket. Na, de hol van már ez?! Azóta - többek között - rendszerváltás történt, beléptünk a demokráciába, lehet sztrájkolni, utat lezárni, petíciókat fo­galmazni, akinek pedig ez a cirkusz nem elég, hét elején leül a tévé elé, és magábafeledkezve figyelheti az állami nagycirkusz röhejes előadásait, ezek közül is a „napirend előtti felszólalá­sok” című attrakciót. Közben az olasz-amerikai maffiát is megszégyenítő szorgalommal autókat, lokálokat robbantanak, pisztolylövé­sekkel vetnek véget bizonyos nézetelté­réseknek, igaz, a hatóság megnyugtatja a Nagyérdeműt: neki nem kell félnie, ezek az öldöklések csak afféle alvilági leszámolások. Meg vagyok nyugodva. Folynak a sok-sok százmilliós perek, a bírók ítélnek, a vádlottak pedig nem vonulnak be a börtönbe. Ez persze, nem is csoda, hiszen éppen a napokban álla­pította meg valamiféle bizottság, hogy a hazai börtön- és fogdaviszonyok szart sem érnek, a bűnözők személyisé 'i jo­gait minduntalan megsértik. Majdnem minden városnak megvan a maga „nagy bűnpere” mint valami idegenforgalmi látványosság. Nekünk itt volt a Tribuszemé-ügy - milliár­dokról van szó -, ám a főhősnek nyoma sincs: azt mondják, már régen kilógott valamelyik országba, bár azt is mondják - ez a legújabb -, hogy itt­hon bújt el valahol, egy lakásban rej- tekezik. Talán az ágy alatt várja ki a remélt amnesztiát. A rendőrök amúgy sem zörgethetnek be minden lakásba, hogy „hol a Naccsága?!”, elvégre személyi­ségi jogok is vannak. Meg demokrá­cia. Meg áremelés. így aztán jobb, ha tartjuk a szánkat a jövő évben is és vár­juk türelemmel, az emelt nyugdíjjal csöngető postást. Aki majd kétszer csenget.

Next

/
Thumbnails
Contents