Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)
1997-12-28 / 354. szám
1997. december 28., vasárnap Közelről Ötödik oldal Rejtélyes pénz Pakson Titokzatos adakozó küldött Paksra 7 millió forintot annak a 134 konzervgyári dolgozónak, kik már hónapok óta sm kaptak fizetést. A titokzatos idegenről senki sem beszél szívesen. Azt mondják, hogy a pénz megszerzésében sokat tett a helyi önkormányzat, a dolgozói választmány, a szakszervezet. A pénz valószínűleg a szekszárdi Kreátor Kft.-n keresztül jutott Paksra, ők pedig egy német urat képviselnek, aki szeretné, ha megvásárolhatná a gyárat. Ehhez azonban az kell, hogy a dolgozói követelések, amelyek 84 millió forintra rúgnak, az ő tulajdonába menjenek át, mivel akkor a második helyre kerül a hitelezők sorában, s a legnagyobb hitelezővel meg tudna egyezni. Hazafi J. Két öreg mohácsi lakás A Vasárnapi Dunántúli Napló 1997. november 23-ai számában „Két öreg mohácsi ház, két öreg mohácsi asszony” című írása az alábbiak szerint helyesbítésre szorul. A „két öreg mohácsi ház” voltaképpen két komfort nélküli lakás, fürdőszoba és WC nélkül. Ezeket a lakásokat Nagy István mohácsi lakos megvásárolta a két fiának, és a két fiú életjáradéki szerződést kötött a lakás- tulajdonos öregasszonyokkal. Ezt a két lakást majd annak idején, mikor az életjáradéki szerződés megszűnik, szeretnék felújítani. Nagy István cáfolja, hogy Pápai Jenőné lakásából ő távolította volna el az ingóságokat, ezeket - mint állítja - az idős asszony fia adogatta el, miközben édesanyját a sombereki szociális otthonban helyezte el. Az eltartókat a lakásba nem engedte be, használta a villanyáramot és a vizet. Nagy Istvánék a rendőrséghez fordultak, és az ott kapott tanács szerint tettek új zárat a lakásra Pápainé fia jelenlétében. Az idő asszony a szociális otthonban úgy nyilatkozott írásban, hogy a lakásba többé nem akar visszatérni. Játsszon velünk hátszámra! December hetedikétől 7 héten át az Új Vasárnapi Dunántúli Napló minden egyes számában találnak egy képdarabkát. Nem kell mást tenniük, mint a hét kivágott mozaikot összerakniuk egyetlen képpé, amely egy közismert pécsi épületet ábrázol. Amennyiben a képet levelezőlapra ragasztva elküldik - természetesen az épület helyes megnevezésével - szerkesztőségünk címére, úgy esélyük van arra, hogy megnyerik a 270 000 forint összértékű hét háztartási gép valamelyikét! a levelezőlapra írják rá: VDN - 7-ről 7-re. Kérjük, Sorsolás január 17-e után 7 nappal. Iskolabetegségek Az orvos szerint túl sok az iskolai hajtástól szenvedő lány Az iskola kötelező. Ezt sokan szükséges rosszként élik meg. Mert senki sem szereti butának hinni csemetéjét, és senki sem szereti, ha butának hiszik. Sok minden lelki okokra vezethető vissza. Egy óvodás gyermek is számtalan elvárásnak kell, hogy megfeleljen, azonban a feladatok nagysága össze sem hasonlítható azzal, ami az iskolában vár rá. Főleg az okoz gondot, ha nem iskolaéretten ültetik a padba, és a szülői várakozás is - bár érthető módon - nagyobb, mint a realitás. Ilyen helyzetben a gyerekről az „derül ki”, hogy rossz, buta, lusta, és sajnos, ha ezt több oldalról és folyamatosan hallja, hajlamos is elhinni magáról. Szép lassan neurotizálódik, aminek elsőképpen testi tünetei jelentkeznek: has- és fejfájás, kisiskolás korban ismét előfordulhat az éjszakai bepisilés. Dr. Fenyvesi Ilona, aki hosszú évek óta foglalkozik „iskolabeteg” gyerekkel, arról is szólt, hogy ugyanezek a gondok későbbi életkorban is megmaradhatnak. A serdülőknél, középiskolásként már inkább a szorongás, az alvásés viselkedészavar a' jellemző. Náluk jellemzőbb az iskolakerülés, amikor csavargás és kalandos vállalkozások sora lép iskolába járás helyébe, illetve az iskolafóbia, amely valóságos betegség, mert a gyerek egyszerűen képtelen az iskolába elmenni.- Sokszor gond - mondta a doktornő -, hogy nem a képességeiknek, illetve érdeklődésüknek megfelelő iskolába járatják a szülők a gyerekeket, mi több, saját, talán beteljesületlen vágyukat vetítik beléjük. így fordulhatott elő, hogy valakit, aki cukrász szeretett volna lenni, a szülők bőrdíszművesnek adtak, ami ugyebár, nem mindegy. A serdülőkorban lévő lányok között - az „elitképzésnek” köszönhetően - különösen az utóbbi néhány évben nagyon elszaporodtak a megfelelési kényszerben szenvedők. Ők mindent, minden áron túl akarnak teljesíteni, amit a jelenlegi iskolarendszer sok esetben támogat és honorál.- Ezek a lányok lehet, hogy kimaradnak az iskolai élet kudarcaiból, de biztos, hogy az élet örömeiben sincs részük, nem járnak sehová, nincsen társaságuk, mert csak a tanulás létezik száÉtkezési zavarokkal küzdő serdülő lányokról a doktor látatlanban megmondja: eminens tanuló - csak éppen nem boldog mukra. A későbbiekben is nehéz magánélet vár rájuk rendszerint. Jellemző, hogy egyben tornamániásak és evési zavarokkal is küszködnek. Ha beállít hozzám egy csontsovány kislány, szinte biztosra vehetem, hogy eminens tanuló - mondta Fenyvesi Ilona. M. K. Csata után A Vasárnapi Dunántúli Napló 1997. november 23-ai számában megjelent egy cikk „Csata Pakson” címmel, amelyben Herczeg József nyilatkozott, hogy neki Bor Imre halálos ellensége. Emiatt a paksi önkormányzat november 27-ei képviselő- testületi ülésén B. I. interpellált. H. J. válaszát B. I. és a testület nem fogadta el, így ad hoc bizottság vizsgálta ki az ügyet. A bizottság tudomásul vette, hogy H. J. kijelentette; B. I.-t nem tekintette és nem tekinti halálos ellenségének. H. J. kijelentette: legjobb emlékezete szerint azt a kifejezést, hogy B. I.-t - halálos ellenségének tartja, nem használta, de ha netán mégis ezt mondta volna, az valódi meggyőződését nem tükrözi. B. I. kijelentette, hogy tudomásul veszi a fentieket. Az ad hoc bizottság az érintettek nyilatkozatai alapján az ügyet lezártnak tekinti, és a képviselő- testülettől "ugyanezt kéri. Nagyszakácsi öröksége Éppen fél évtizede újították fel a Somogy megyei Nagy- szakácsiban a valahai királyi szakácsságra hajazó nyári mulatozásokat, mikor az ország minden szegletéből és persze külföldről is érkeznek ide a sütés-főzés mesterségében kiváló szakemberek, nem is szólva a népes vendégseregről. Azt, hogy az ötlet életképes, mutatja az önkormányzat döntése, mely szerint 10 ezer négyzetméteres birtokot adományoztak a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetségnek. A telken egy 250 éves nemesi ház áll, melynek felújításához máris sokan ajánlották fel segítségüket.-A régi házban szakácsmúzeumot szeretnénk kialakítani - mondta a VDN- nek Kövér László polgármester körben pedig a szövetség faházas üdülőparkot tervez, mely egy hosszú távú missziónak tűnik még jelen pillanatban. Ennél hamarabb megvalósulhat az említett múzeum, hiszen a faluban már régóta gyűjtik a régi, mesterségbeli kellékeket. Minden megvan a kenyérsütéshez, sok az elmúlt századokból ránk maradt edény, mező- gazdasági szerszám, és mindez kiegészül bútorokkal. Jelentékeny az írott anyag is, továbbá a megyei múzeumoktól további okleveleket, mi több, egy 1719-ben datált kutyabört is kapnak a kiállításhoz, mely - ha minden a terv szerint megy - 1998-ban már ki is nyit. A gasztronómusok is buzgón nekiálltak pénzt gyűjteni a faházakra, például téglajegyeket bocsátanak ki 500, 1000 és 5000 forintos címletekben. Méhes K. Hol másutt is épülne fel a szakácsmúzeum? Rádió mellett Várjuk a postást, aki kétszer csenget Szerkesztőségi szobatársnőm elbúcsúzott tőlem, már csak jövő héten találkozunk ismét, mondtam neki, feltétlenül jöjjön úgy hét elején, leckeírás környékén, és fölkérem táncolni, ha már egyszer nem együtt szilveszterezünk (én a Palatínusban foglaltam magamnak egyszemélyes asztalt, kezdetnek megrendeltem egy üveg whiskyt, telik a nyugdíjból), s mindezt azért, mert jókedvem van. Okom is rá. Az illetékes kormányférfiak már hetek óta emlegetik, hogy az életszínvonalunk januártól emelkedik. Ám én csak bölcsen röhécselek. Az én színvonalam már október közepe óta megugrott. Mert nem kell tévéadót fizetnem, bérletet sem veszek, mert már ingyen utazom a buszon (két megállót és vissza), ez úgy nagyjából ezer forint. De a Gyula azt is bejelentette a közelmúltban, hogy jó 19 százalékkal emelkedik a nyugdíj jövőre, hát igazán derűs áb- rázattal várom a jövő esztendőt. Sajnos, az emberek - és kedvenc kiskocsmám törzsvendégei - káromkodnak. Ezeknek semmi sem elég. Az a bajuk, hogy ismét emelkedik a benzin ára, márpedig akkor minden drágább lesz, a szappantól a hátaslóig, aztán emelik a gáz és a villany árát, a fűtésről már nem is beszélve, a cigarettaárakról pedig jobb, ha hallgatunk. Ezen fölöttébb elgondolkoztam: mi van ezen háborognivaló?! Fönnállásom óta emelkednek az árak - emlékszem rá -, az ötvenes évek végén a fűszerek árának „rendezésével” kezdődött az ország pénzügyi szakértőinek hülye játéka. Negyven fillérrel emelkedett például a csomagnyi babérlevél ára, meg a szódabikarbónáé, szemesborsé, paprikáé. Egyesek tiltakozó felvonulást latolgattak, de aztán lemondtak róla, jobb is, különben a rendőrök tisztességesen megbotozták volna őket. Na, de hol van már ez?! Azóta - többek között - rendszerváltás történt, beléptünk a demokráciába, lehet sztrájkolni, utat lezárni, petíciókat fogalmazni, akinek pedig ez a cirkusz nem elég, hét elején leül a tévé elé, és magábafeledkezve figyelheti az állami nagycirkusz röhejes előadásait, ezek közül is a „napirend előtti felszólalások” című attrakciót. Közben az olasz-amerikai maffiát is megszégyenítő szorgalommal autókat, lokálokat robbantanak, pisztolylövésekkel vetnek véget bizonyos nézeteltéréseknek, igaz, a hatóság megnyugtatja a Nagyérdeműt: neki nem kell félnie, ezek az öldöklések csak afféle alvilági leszámolások. Meg vagyok nyugodva. Folynak a sok-sok százmilliós perek, a bírók ítélnek, a vádlottak pedig nem vonulnak be a börtönbe. Ez persze, nem is csoda, hiszen éppen a napokban állapította meg valamiféle bizottság, hogy a hazai börtön- és fogdaviszonyok szart sem érnek, a bűnözők személyisé 'i jogait minduntalan megsértik. Majdnem minden városnak megvan a maga „nagy bűnpere” mint valami idegenforgalmi látványosság. Nekünk itt volt a Tribuszemé-ügy - milliárdokról van szó -, ám a főhősnek nyoma sincs: azt mondják, már régen kilógott valamelyik országba, bár azt is mondják - ez a legújabb -, hogy itthon bújt el valahol, egy lakásban rej- tekezik. Talán az ágy alatt várja ki a remélt amnesztiát. A rendőrök amúgy sem zörgethetnek be minden lakásba, hogy „hol a Naccsága?!”, elvégre személyiségi jogok is vannak. Meg demokrácia. Meg áremelés. így aztán jobb, ha tartjuk a szánkat a jövő évben is és várjuk türelemmel, az emelt nyugdíjjal csöngető postást. Aki majd kétszer csenget.
