Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-06 / 333. szám

10 Dhnántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. december 6., szombat Oldalszerkesztő: Gárdonyi Tamás Hírcsatorna Kiállítások. A Nevelők Háza Galériájában tegnap nyílt meg Fehér Imre festő­művész tárlata. Munkái 12- éig láthatók. Ugyancsak tegnaptól látogathatja a kö­zönség az Arthus Galériá­ban azt a válogatást, mely Reich Károly grafikus mun­káiból készült. December 9- én 17 órakor a Modern Art Galériában kvalitásos mo­dem grafikák karácsonyi ki­állítása lesz. (ly) Lnca-nap. Luca-napi vi­gasságok kezdődnek de­cember 12-én Pécsett. A nyitónapon a Dominikánus Házban az új borok ünne­pére és tanácskozásra ke­rül sor. Szó lesz a szőlő­bortermelés rehabilitáció­járól, a Luca-napi népszo­kásokról, de a három na­pos rendezvénysorozat so­rán lesz borvásár, több báb- és táncelőadás, bor­kóstolás is. Az események színtere a Ház és a Színház tér. (ly) Tőzzománcvilág. Sas Zsu­zsa tűzzománcaiból nyílt ki­állítás Mohácson a Kossuth Filmszínház Galériájában. A tárlat december 21-éig lá­togatható. Az emeleti kama­rateremben Minorics Tünde és Divy Ottóné kézművesek kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők, december 20-áig. (sn-ly) Kórusfesztivál. Elkészült a 17. Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Fes2tivál programja. A jövő ápri­lisban zajló nagyszabású zenei esemény különle­gessége, hogy ekkor ren­dezik meg első alkalom­mal a Pécsi Nemzetközi Kamarakórus Versenyt is. (ly) Hétvégi tárlatok. Ma 11 órakor a Műhelygalériában „A magyar sokszorosított grafika elmúlt 100 éve” sorozat hatodik kiállítása kezdődik. A téma a termé­szetábrázolás és a realista hagyományok. Holnap 17 órakor a Pollack Mihály Építőipari Szakközépis­kola kollégiumának ku­polájában Not Béla tárlata nyílik. A képek 19-éig látha­tók. (ly) Papírba mártott végtelen Egy múzeumi restaurátorműhely titkaiból Jó szem és kéz, türelem és alá­zat. Ezek lennének azok az alapvető képességek, amelyek a papír restaurálásához szüksége­sek? Igen, ha csak a fegyelme­zett kézmozdulatra, a munkada­rab fölé hajló arcra figyelünk. De a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai műhelyét csak­nem kitöltő fehérlapú, hatalmas munkaasztal, á tisztításra majd paszpartura váró grafikai met­szetek kötegei, az üvegszekré­nyekben hallgató mélybama üvegek, fiolák, porok, a jókora prés, a görgők, a festőállvány - és a polcon sorakozó könyvek sok minden mást is feltételez­nek. Például a vegytan ismeretét. És már az írások, képek restau­rálásához is szükség van törté­nelmi, művészettörténeti háttér- ismeret mellett képzeletre is - nem szólva a töredékművek re­konstrukciójáról! T. Virágh Agnes, a múzeum papírrestaurátora elárulja, hogy korábban könyvtáros volt. A nagyszerű választékot kínáló Országgyűlési Könyvtárban dolgozott, ahol titokban kezdte rendbehozni a tönkrement, el­öregedő könyveket.-Főnököm, Vályi Gábor - aki kitűnő ember volt - amikor észrevette, azt mondta, könyv­tárost tízet is kap, de restaurá­tort egyet sem. így kezdtem először könyvkötészetet tanulni - emlékezik vissza Ágnes. Ezt a termet a szomszédossal együtt korábban festő- és textil­restaurátor kollégáimmal közö­sen használtuk - mutat körbe. - A műhely féléve önálló. A mú­zeum az idén egy programot is kidolgozott a több mint félezer darabos metszetgyűjtemény felújítására. Ehhez pénzt is nyertünk a Kulturális Alap „Műtárgyvédelem” című pá­lyázatán. Hosszú évek szívós munkáját igényli, és örülök, hogy a cél valamennyi metszet felújítása, mert én szeretem a megkezdett munkát végigvinni, befejezni. Hál’istennek most ebben partner a múzeum is. Persze, ez nem azt jelenti, hogy kizárólag ezt csinálom, hiszen itt menet közben nagyon sok és váratlanul is adódó munka van. Ágnes egy tompa fényektől de­rengő kis akvarellképet mutat. A háttérben templom zárja le a házakkal keretezett teret, az előtérben Szentháromság-ke­reszt. A XVIII. századi Szé­chenyi tér valahonnan a dzsámi magasából.- Nézze meg nagyítóval a fi­noman kidolgozott részleteket! Elég egy rossz mozdulat, és tisztítás közben tönkremegy a papír. Más és más hatást fejte­nek ki a papírra a különböző színek, tónusok, mást a szén vagy az olaj. Az enyvezett pa­pírrétegeket gyakran csak gőz­borotvával lehet elválasztani egymástól. A pasztellszemek, figyelje meg, szinte lebegnek a papír felülete fölött! A vasgal- lus-betűk viszont idővel lyu­kasra rágják. A gyomrom is remeg néha. Vagy meghal a be­teg a kezeim közt, vagy meg­gyógyul! - neveti el magát. - A konzerválás művelete az anyag öregedésének lassítása kémiai eljárással. A savasból a lúgos felé kell eltolni a kémhatást - a tartós papírú paszpartunak is ez a lényege. Számomra ez a munka igazi öröm. Nagyon sok Zsolnay-akvarellt is restaurál­tam! Gyönyörűek! A megmen­tésre váró grafikai anyagnak az eszmei értékét is nehéz lenne megbecsülni!- A múzeum egy-egy tárla­tán már csak a kész tárgyat, úgymond a „készterméket” ál­lítja ki - mondja végül. - Ilyen­kor általában már a kutya nem kíváncsi arra, hogy ezt mi munka előzte meg a színfalak mögött. Másfelől ha a Csont- váry-képek felújítására vagy a Zsolnay nővérek kiállítására gondolunk, az óriási érdeklődés­ben azért kifejeződött a közön­ség elismerése is a múzeum ér­tékmentő munkája iránt. B. R. Virágh Ágnes számára a munka igazi örömet jelent fotó: w. t. Két folyóirat: egy régi és egy új Somogy. A Kaposváron szer­kesztett folyóirat legújabb száma az ünnep gondolatát járja körül. Pilinszky János mondta: „Ma két dolgot nem tudunk: szeretni és ünnepelni.” Hogy különféle - családi, val­lási, társadalmi, politikai - ün­nepeinket miképpen üljük meg, arról szólnak a folyóirat írásai. A szám anyagából kiemelked­nek Balás Béla kaposvári me­gyés püspök, Csoóri Sándor költő, Elmer István író, Hernádi Miklós író, Papp Vilmos re­formátus lelkész és Schweitzer József országos főrabbi írásai. Verssel Bertók László, Galam- bosi László, Kányádi Sándor, Kerék Imre, Méhes Károly, Pintér Lajos, Sárándi József és Vallató Géza jelentkezik. Elbe­szélést Anna Máriától, Bisztray Ádámtól, Csemák Árpádtól, Lévay Erzsébettől és Sepsy Ju­dittól olvashatunk. Egy pécsi fanzine. A fan - rajongó - és a magazine sza­vakból összeállított fanzine eredetileg többnyire zenei tár­gyú, néhány száz példány­számban megjelenő, magánki­adású füzetecskét jelent. A ki­lencvenes évek elején nagy di­vatja volt a lapkiadás e formá­jának Magyarországon is. Idén áprilisban jelent meg Pécsett a Déli Felhő 5kirchen- Sheet című újság első száma, ami a fanzine-jelleg, -hangulat megőrzése mellett sok újdon­ságot is hozott a műfajba. Már a cím hangsúlyozza azt a kulturá­lis sokszínűséget, ami a lap összeállítását jellemzi. Szép- irodalmi szövegek mellett kri­tikai elemzések, rockzenei be­számolók, képzőművészeti írá­sok is olvashatók az ízléses megjelenésű, gazdag kép­anyaggal illusztrált újságban. A három fiatal szerkesztő, Havasréti József, Leiszter Attila és Keresztesi József elmondása szerint a Déli Felhőben olyan személyes jellegű, a szerzői ér­deklődés közvetlen előterében álló írásokat közölnek, melyek - a téma súlyától függetlenül - megállják a helyüket más szép- irodalmi, avagy elméleti igényű szövegek között is. S. G. A Szendrő Józsefről elnevezett díjat az idén Németh Já­nos, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze kapta az el­múlt évadokban nyújtott teljesítményéért. A díjat a társu­lat tagjai ítélik oda titkos szavazással. Az ünnepi ese­mény tegnap este Az ügynök halála premierje előtt tör­tént: képünkön Balikó Tamás (balról),a díjat alapító Gordon Zsuzsa és Németh János. fotó: wéBER tamás Egy jó társulathoz szegődtem — Ismerted Szendrő Józsefet?- Mint legendát, igen. Saj­nos, nem találkoztam vele személyesen, csak a tévében és filmen láttam. De azt tu­dom, fantasztikus színházcsi­náló ember volt: többek kö­zött itt, Pécsett is.- Az indoklás az elmúlt évek szerepeiről szól. Milyen darabokban játszottál?- 1984-ben mutatkoztam be Garai Gábor A reformátor című drámájában. Ez a ti­zenharmadik évadom: jobb­nál jobb szerepeket kaptam, és minden műfajban. Közjá­ték Vichyben, Noé, Tizenkét dühös ember, Furcsa pár, Platonov, Rokonok, Kabaré, Hawaii rózsája, Néma le­vente - és most itt a Miller- dráma.-Hogy érzed magad a vi­lágban? És éppen itt, Pécsett?- Én nem egy épülethez szegődtem, amikor idejöttem Pécsre, hanem egy jó társu­lathoz. Budapesten, a Nem­zetiben kezdtem, a Katoná­ban folytattam: életem szép éveit töltöttem ott azzal a 35 színházzal fertőzött emberrel együtt, akik arra tették fel az életüket, hogy olyan világot alkotnak, amelyben a maguk hite a közönség hitévé válik a színház varázslata által. Major Tamás rendezésében éppen Márton Andrással együtt léptem fel, akivel Az ügynök halálában is együtt játszunk. De akkor ott cser­halmi györgyök álltak sorba szerepért, s nekem felada­tokra volt szükségem. Idejöt­tem Pécsre, és nem bántam meg.- Addig érzem jól magam, ameddig nincs időm kár­tyázni. Megvan a vezetés bi­zalma irántam. Megvan a kol­légák szeretete, figyelme is. A kellemes szakmai beszélgeté­sek a rendezővel este a klub­ban, amely része az alkotó fo­lyamatnak. Mi kellene más?- Milyen szerep vár rád még az idén ?-Csiszár Imre szólt, hogy számít rám az Othellóban. G. T. Babits versmondóverseny A Babits Mihály Versmondó­verseny a Pécsi Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziu­mában színvonalas vetélke­dést hozott. A verseny három részből állt. Szabadon választott vers- és prózamondásból, továbbá szónoki beszédből, melyet egy órás felkészülés után hét percben kellett a versenyzők­nek előadniuk. A zsűri - Jele­níts István, Bánffy György, Gyurkovics Tibor, T. Katona Ágnes és László Károly - az alábbi helyezéseket állapította meg. Első díjat kapott Üveges Andrea (Pécsi Református Gimnázium). Második lett Vi- zer Dávid (Budapesti Babits Gimnázium) és Kengyel Péter (Nagy Lajos Gimnázium). Harmadik: Farkas Anette (Szigetvári Zrínyi Gimná­zium) és Milosákovics Anna (Nagy Lajos.) A díj 20, 15 il­letve 10 ezer forint volt, s ennyit kaptak a felkészítő ta­nárok is. Cs. L. Futnak a képek Film jegyzet Krémtorta és gumicukor A szép Julia ezúttal hiába mesterkedik Hát kérem, az Álljon meg a nászmenet! gyanús film. Leg­alábbis nekem az. A magyar változatnak még a címe is csa­lóka, az angol eredeti jóval egyszerűbb és kifejezőbb: My Best Friend’s Wedding, azaz: Á legjobb barátom esküvője. (Zá­rójelben megjegyzem: úgy lát­szik, a külföldi filmcímek ma­gyarításában két, egyaránt sete­suta modor vetélkedik egymás­sal. Vagy egyszerűen meghagy­ják az eredeti angol szöveget, mint legutóbb a Peacemaker esetében, megkockáztatván, hogy a képzetlenebb néző bé- kecsinálók helyett ritmusszabá­lyozóra gondoljon. Vagy pedig, mint most is, a kevésbé válasz­tékos honi társalgás valamely szellemesnek vélt fordulatával helyettesítik az eredeti címet, ahelyett, hogy szépen lefordíta­nák.) No, de miért is mondom, hogy ez a film gyanús? Rögtön az elején, részben még a főcím alatt azt látjuk, hogy három es­küvői ruhába öltözött leányzó rózsaszínű háttér előtt s ugyan­csak rózsaszínű pódiumon előad egy édeskés dalt. Először azt hittem, gunyoros felvételről van szó, s csupán játszanak a szirupos tónusokkal. De aztán később már nem voltam any- nyira biztos benne, hogy a film készítői tudják, mi a különbség az irónia és a giccs között. Ám midőn a film végén a fiatal pár­ral kigördül a marcipánszínű autó a parkból, miközben ezüstszínű szökőkutacskák tör­nek fel az út két oldalán, szinte biztos voltam abban, hogy nem tudják. Ámi azért különös, mert a film rendezője az a P. J. Hogan, aki a Muriel esküvőjé-ve 1 jogos szakmai sikert aratott, opera­tőre pedig Kovács László, az Il­lés-iskola egyik kiválósága. És akkor még nem is mondtam, hogy a librettót Ronald Bass írta, aki 1989-ben az Esőember forgatókönyvéért Oscar-díjat kapott. Egyszerre kifacsarodott volna az ízlésük? Vagy csupán rafinált mókát adnak elő, ezért került a filmbe több mozgóképi utalás is korábbi művekre, s ezért nevezik önmagukat és egymást a szereplők krémtortá­nak és gumicukornak meg láp­virágon tenyésző penészgom­bának? Szóval: gyanús a dolog. A kérdésre válaszoljanak a né­zők! Az viszont vitán felül áll, hogy Julia Roberts nagyon szép. Sőt: Micsoda nő! Pretty Woman! Különösen akkor, mi­kor nevet (ezért aztán nagyon sokat kacag), s mikor kibomlik barna, göndör haja (ezért meg vagy tízszer hanyattesik a film­ben, hogy gyönyörű fürtjei esz­tétikusán szétterüljenek a ka­mera előtt). Őszintén szólva nem is értem, hogy az eléggé halványan játszó hős miért nem őt választja, hanem az ugyan­csak halványan alakító másikat. De a szép Júliának egyéb­ként is pechje van. Az egyik je­lenetben kedvese, akit haszta­lanul próbál visszahódítani, ép­pen ruhát próbál, s miközben Julia szerelmet vall neki, a szabó krétájával jelzéseket raj­zol a zakóra. Júliát feszélyezi, hogy egy illetéktelen fültanúja is van párbeszédüknek, s fel­szólítja a mestert, hagyja őket kettesben. Ám teljesen felesle­gesen aggódott, mert a szabó nem figyelt rájuk. Végezte a munkáját. Lehet, hogy neki is gyanús volt ez a film? Nagy Imre

Next

/
Thumbnails
Contents