Új Dunántúli Napló, 1997. december (8. évfolyam, 329-357. szám)

1997-12-06 / 333. szám

1997. december 6., szombat Kultúra - Művelődés Dunántúli [Napló 11 Tüskés Tibor: Becsöngettek (írások az irodalmi műelemzés köréből) Kosztolányi így gondolta: „Az iskolai oktatás egyetlen fel­adata az, hogy olvasókat nevel­jen.” Tüskés Tibor legújabb köny­vében ezt írja: „mivelhogy mégiscsak az a legfontosabb, hogy ki és hogyan közvetíti az osztályteremben a költő sza­vait. De aki nem ég, gyújtani se tud. Aki nem olvas, mást se ne­velhet olvasóvá.” Ezeknek a megállapítások­nak igazát valószínűleg minden érintett (tanár, diák, szülő) el­ismeri. Ámde a gyakorlatban mégsem ez az értékrend érvé­nyesül. - Az irodalom is csak egy a tanulandó (bevésendő) tantárgyak közül, a diák anya­got sajátít el, hiszen a felvételin tényeket kell tudnia. A verseny vérre megy, ezért aztán az álta­lános iskola „középiskolásdit”, a középiskola „egyetemesdit” játszik ... Tüskés könyvének elmélkedő - emlékező részei (a szerző húsz évig tanárkodott) az iskolai oktatás és az iroda­lom saját viszonyát taglalják. Nemcsak az író, hanem a tanár és a diák is személyiség, de holtnak tekintett matériát rossz robotok fásult gépeknek hiába okítanak... A Becsöngettek első részé­ben a szerző általános elméleti problémákat vizsgál: irodalmi előítéletekről, a költészet „hasznáról” elmélkedik. A könyv középső, legterjedelme­sebb része műelemzéseket tar­talmaz. Az elemzett művek - a regények kivételével - csonkí- tatlanul megtalálhatók a mű­elemzések előtt. Lírai és epikai alkotásokat értékel Tüskés: a tőle megszo­kott „tanáros” alapossággal. És ez ezért is fontos, mivel nem­csak a gyakorló magyartanárok érthetik meg világos megfo­galmazásait, hanem az érdek­lődő diákok is befogadhatják őket. Például kitűnő összeha­sonlítást olvashatunk Kassák és Weöres azonos témájú (Bartók) verseiről, igen részletes Nagy László Inkamáció ezüstben című művének bemutatása stb. Örvendetes, hogy olyan költők, írók is szerepelnek a kötetben, akiket a középiskolai oktatás ezeddig nem tekintett törzs­anyagnak: Reviczky, Kodolá- nyi stb. Rövid vallomások, in­terjúk, recenziók zárják az igé­nyesen megszerkesztett váloga­tást. A Becsöngettek csengője arra is figyelmeztet, hogy isko­láinkban önállóan gondolkodó elméket kellene nevelnünk, ám ez csak akkor sikerülhet, ha erre az önállóságra a nevelő is képes. Irodalmi szajkókra nincs szükségünk. Olvasó emberekre annál inkább. (Pedagógiai Intézet, Szom­bathely) Mihalik Zsolt A könyvet december 9-én este 6 órakor mutatják be a pé­csi Művészetek Házában. A szerzővel Rónaky Edit tanár beszélget. A fotográfia megújulása A napokban került sor Buda­pesten a Magyar Fotóművészek Szövetsége tisztújító közgyűlé­sére, melyen Harnóczy Örs pé­csi fotóművészt beválasztották a nyolctagú vezetőségbe. Ő lett a vidéki tagok bizottságának vezetője.- A szövetségnek jelenleg háromszáznál is több tagja van. A felvételhez egy kollekciót kell benyújtani régi tagok írá­sosjavaslatával, s a felvételi bi­zottság dönt - mondja Har­nóczy Örs.- Milyen időközönként kerül sor tisztújításra?- Ötévenként, közgyűlésen. A mostani kicsit viharos volt, részint azért, mert a vita nem nélkülözte a személyeskedést, részint azért, mert az elnöki posztra jelöltek közül többen nem vállalták a feladatot, de voltak olyan jelöltek is, akik el sem jöttek. Végül Eifert János fölényes győzelmet aratott. A többi posztra már nem volt ilyen éles küzdelem, Török László lett a művészeti, Tímár Péter a felvételi, én pedig a vi­déki bizottság vezetője.-Hány fotóművész él vidé­ken?- A szövetség fele. A vidéki bizottság új, azért hozták létre, hogy a nem fővárosban élők ne szenvedjenek hátrányt, ne ma­radjanak ki a rendezvényekből, az esetleges támogatásokból, lehetőségekből, hogy eredmé­nyesebben kapcsolódhassanak be a munkába.-Jelentenek-e előnyt a Dél- Dunántúlon élő fotóművészek számára a személyi változások?- Eifert János mindenképpen, hiszen ő nem csupán alkotó, ha­nem igen jó menedzser is, biztos, hogy a fotográfia jobb helyzeté­ért küzd majd, s feltehetően több lehetőségük lesz a fotósoknak a jövőben. Egyébként ő is és Tö­rök László is több évtizedes jó barátságban van a pécsi kollé­gákkal. A szövetséget én egysé­ges egésznek érzem, nem feltét­lenül kell kiélezni a vidék-fővá­ros ellentétet, a vidéknek is jók az esélyei. Ezen túl, az országban először, lehetőség adódik Pécsett egy dél-dunántúli tagozat létre­hozására, amely 16-18 fotómű­vészt érint. Cseri László Újra él az EHKE - A több mint százéves múltra visz- szatekintő Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet múlt hét­végi országos közgyűlésére Pécsről is érkezett küldöttség Kolozsvárra. A Református Teológia dísztermében meg­rendezett találkozón Varga Ferenc (balról) és Tóth Béla adta át a baranyai testvérváros polgármesterének üzenetét és ajándékát. fotó: tóth László A zene pécsi honalapítói közt lásokra, a Révai József beosz­tottjaként dolgozó Újfalussy professzor Psalmus-tanulmá- nyát is körbe vittem. A pécsi előadásnak óriási sikere volt! Cserébe az illetékesektől kér­hettem is a termet, amit aztán évek munkájával alakítottunk ki, s ahol később Ferencsik, Gardelli, Kobayasi is vezé­nyelt. A Psalmus-kórus fölvette Liszt Ferenc nevét, s eljegyezve magát az oratórium műfajával, az évtizedek során remekmű­vek sorát tolmácsolta.- Hogyan tekint vissza a pá­lyafutására ?- Olyan városban, megyében élek, ahol mindig szerették a zenét. 1966-tól itt válhattam ki­nevezett főiskolai tanárrá. 1967-ben vetettem föl egy ifjú­sági zenei tábor gondolatát - akkortól szövődik a kapcsolat Lahtival, és a szaktanárképzés is - amelynek része lett a kó­rusmuzsika tanítása is - akkor emelkedett főiskolai rangra. Föltétlenül említeném a pécsi szimfonikusokkal közös, sok szép munkánkat is. Jómagam hetvenévesen, 1987-ben men­tem nyugdíjba, és a kórusta­gokkal együtt nagyon szép finnországi, lengyel, német tur­nékra emlékezem. B. R. Ma délután 4 órakor Pécsett a Liszt-Teremben tanítványai műsorral köszöntik Antal György Liszt-díjas karnagyot, a Pé­csi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott igazga­tóját, a Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjének birtokosát.- Tisztelt tanár úr! Ön azzal kezdi önéletrajzát, hogy „Pécsi polgárnak vallom magamat".-Családunk Erdélyből me­nekült a világgazdasági válság éveiben, de polgári iskolába már itt jártam. A püspöki taní­tóképzőben végeztem. 1942- ben, kezemben már egyházkar- nagyi és középiskolai énekta­nári oklevéllel mehettem volna vissza szülőhazámba, de a taní­tóképzőmtől kaptam ajánlatot. Örömmel tértem vissza az isko­lámba. A polgárosuló városnak 1787 óta van zeneiskolája, Pé­csett szerették a zenét.- Mi ültette az orgonához kisgyerekként?- Nem tudom. Simontor- nyán, ahova először települ­tünk, egyszercsak fölmentem a templomba, és leültem orgo­náim. Később, Halász tanítvá­nyaként, végigorgonáltam a pé­csi templomokat. Vasárnap fél­hétkor a fegyházban kezdtem 4 pengőért, majd a katonaság és a székesegyház következett. És szerencsém is volt, mert ked­venc hangszeremre, az orgo­nára Halász Béla, az ország- 1949-ben lett a zenekon­zervatórium igazgatója.-Az akkor halálugrás volt! Korábban felkérésre sem vállal­tam! De a tantestület kiváló művészeket is foglalkoztatni. De szükség volt jelentős műve­ket megszólaltatni tudó zene­karra, kórusra és hangverseny- teremre is. „Olyan városban, megyében élek, ahol mindig szerették a zenét’’ egyik legkiválóbb művésze ta­nított. Szerencsém volt később is - a Zeneakadémia egyház- karnagyi tanszakán Bárdos La­jos, Werner Alajos, Szakol- czay Rügler voltak a profesz- szoraim. szakemberekből állt - Sass De­zső, Borsay Pál, Sch. Gáspár Auguszta tanítottak, és egy üre­sen maradt festéküzletben zon­goraszobákat alakítottunk ki. Akkor még lehetséges volt fő­városból leutazó neves fúvós­FOTÓ: WÉBER TAMÁS- Nehéz volt megvalósítani?- Központi utasításra min­den ment. 1952-ben Kodály 70. születésnapjára a csodálatos Psalmus Hungaricussal készül­tünk. Hogy pártvonalon ne gyanakodjanak a vallásos uta­Magyarul magyarán A szavak kötöttsége A gazdag egyéni szókincs csak egyik feltétele mondani­valónk érthető és hatásos kife­jezésének. A szavak jelenté­sén, jelentésein kívül ismer­nünk kell mondatbeli szó­szerkezetbeli összekapcsolá­suk lehetőségeit is. A szavak használatának helyessége ugyanis nem önmagukban van, hanem az összekapcsolá­suk, beszerkesztésük szabá­lyainak ismeretében. Ezt a je­lenséget nevezi a nyelvtan a szavak kötöttségének. Tudását mindenki a szavak megtanu­lásával együtt szerzi meg. Akik nem tanultak róla, azok is szokatlannak találják az ilyen mondatokat, mint: „Mogorva egerek és marcona ürgék poroszkálnak a gabona­földeken.” - Ezeket a fürge mozgású kis rágcsálókat a magyar nyelvszokás nem il­leti a mogorva és marcona jel­zőkkel, sem a poroszkál nem lehet mozgásuk jelölője, mégpedig fogalmi tartalmuk és hangulati kísérőjük miatt. Ez az ún. fogalmi, hangulati kötöttség. Azon is elgondol­kodnánk, ha egy szenvedélyes futballrajongó így kiáltana föl: „Hála a bíró p toskodá- sának, a mérkőzést elvesztet­tük.” - Ugyanis ami veszte­ség, ami kellemetlen, azért egészséges ember nem szo­kott hálát érezni. A közkeletű nyelvi kifeje­zések alkotó tagjait is valami­féle rendező erő tartja össze. Ez a szavak frazeológiai kö­töttsége. Ezért nem mondhat­juk: a barátom kiöntötte a bánatát helyett pl. azt, hogy kilöttyentette. A mindennapok nyelv- használatában nem mindig ilyen nyilvánvalóan vétünk a szavak kötöttségének szabá­lya ellen. De ez jelenik meg az ilyen újsághírben: „Ä nagykövet egy helikoptert nyújtott át ajándékul a kam­bodzsai államfőnek.” - Ezzel az erővel a mellére is tűzhette volna. Egy kiváló íróról, akit a közönség tisztelete jeléül egy teljes ruhatárral ajándé­kozott meg, azt közölte az új­ság, hogy a nyilvánosság előtt a cipőt felöltötte. A közember ugyanis felhúzza. Erről Ta­mási Ábel jutott eszembe, aki apjával azon tanakodott, ho­gyan lehetne a birtokukba ju­tott nyulat illendő tisztelettel elfogyasztani, azt javasolta, hogy legméltóbb lesz, ha a szent liturgia kifejezése sze­rint „magunkhoz vesszük”. Teljes joggal sorolom ide a rádióban hallott mondatot: , Jíleredt a zivatar. ” Még sze­rencse, hogy nem a meteoro­lógus szájából hangzott el. Közönségesen ugyanis az eső, ritkábban az orrunk vére szo­kott eleredni. Ugyancsak a rádióban mondta valaki, nyil­ván rémületkeltő, szörnyű élményéről akarván számot adni: ,ßorzong a hátam!" Ha hátamon érzem, az inkább borsódzik, lúdbőrözik, vagy végigfut rajta a hideg. A bor­zongás egész testünkre kiter­jedő belső remegés. A Stratégiai és Védelmi In­tézet, igazgatója a semleges­ség deklarálásának (magya­rul: kinyilvánításának) szán­dékától óvta a nemzetet a tévé HÉT c. műsorában, mivel az szerinte „komoly mosolygást váltana ki” nemzetközi politi­kai körökben. Ez még mindig jobb, mint ha harsány röhö­gést kellene hallanunk. Rónai Béla Hírcsatorna Tánc és zene. „A parancs­noknő” címmel lesz táncest december 8-án 19 órakor a pécsi Művészetek Házában. Az anyagot a „buchenwaldi boszorkány” néven ismert Ilse Koch, a náci haláltábor parancsnokának felesége emlékirataiból állította ösz- sze az előadó, Gilla Cremer. 10-én 19 órakor a Házban Rásonyi Leila hegedűmű­vész ad koncertet, magyar szerzők műveiből. (ly) 40 év. Az Ércbányász Fú­vószenekar jubileumi hang­versenyt ad ma este fél 8- kor Pécsett, a Liszt Ferenc Hangversenyteremben. A negyvenéves együttest Apáthy Árpád, Howard Wil­liams és Szabó Ferenc ve­zényli, Király Csaba zongo­rán, Tamás János trombitán működik közre. (ly) Adventi koncert. A mo­hácsi zeneiskola jótékony célú koncertet rendez a mo­hácsi kórház ápolási osztá­lya javára december 11-én, 18 órakor a Kossuth Film­színházban. A műsorban több szólista mellett a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont Vegyeskara lép fel. (ly) Könyvbemutató. Buda­pesten az írószövetség klub­jában mutatták be a héten a Pannónia Könyvek új köte­tét. „A mindenség egy napja” című kötet szerzőjé­vel, Kautzky Norberttel Tar­ján Tamás irodalomtörté­nész beszélgetett. (ly) Az Ifjúsági Ház ajánla­tából. Újraindul a Pécsi História Club az Ifjúsági Ház és a Megyei Levéltár szervezésében „Történész Klub” néven. A nyitó ke- rekasztal-beszélgetésre de­cember 10-én 19 órakor ke­rül sor a Házban. Engel Pál akadémikus az első magyar egyetemről tart előadást. A beszélgetést Ódor Imre le­véltárigazgató vezeti. 11-én 17 órakor Diák Népzenei Fesztivál lesz. A találkozó mottója: „Elismerjük egy­más kultúráját, táncait, ze­néit, ezáltal közelebb kerü­lünk egymáshoz.” (ly) Népmese. December 12-én rendezik a Baranya Megyei Kulturális és Idegenfor­galmi Központ megyei népmesemondó versenyét. Kass János kiállításai Kass János, a magyar grafika, a könyv- és plakátművészet, a bélyegtervezés kiemelkedő alkotója december 26-án tölti be hetvenedik életévét. Az év­forduló alkalmából kiállítások nyílnak a fővárosban és Sze­geden. A Bélyegmúzeumban csü­törtökön megnyíló, s az év végéig látogatható kiállításra olyan grafikákat, bélyegter­veket válogattak össze, ame­lyek kizárólagosan a buda­pesti Hársfa utca 47. sz. alatti múzeumban tekinthetők meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents