Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-25 / 292. szám

10 Dtinántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. október 25., szombat Egy nép örökké számkivetve Hegedűs a háztetőn — bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban A Hegedűs a háztetőn olyan da­rab, melyet nehéz is, könnyű is műsorra tűzni. Könnyű, mert a vastaps szinte garantált, és ne­héz, hiszen a Topol jegyezte filmváltozat és a Bessenyei ne­vével fémjelzett leghíresebb hazai alakítás után nagy feladat Tevje megformálása. Pécsett az Egyetemi Színpa­don rendezett emlékezetes elő­adás érdemel említést, melyben Stenczer Béla játszotta a tejes­embert. A Pécsi Nemzeti Szín­ház most az ő főszereplésével, Márta István rendezésében mu­tatta be Joseph Stein és Jerry Bock világhírű musicaljét, azzal a valószínű céllal, hogy a szín­ház idei szuperprodukciójává legyen. A musical olyan színházi műfaj, melyhez ma már külön képezik a színészeket, többek között azért is, mert a a musi­calszínésznek kellő hanggal és megfelelő tánctudással is kell rendelkeznie. Enélkül is lehet persze musicalt játszani, de ak­kor előállhat az a helyzet, mely a pécsi bemutatón is: a szerep­lők jó része nagy igyekezettel ugyan, de kellő hangterjedelem hiányában bátortalanul énekelt, intonálási problémákkal küsz­ködött. A bemutatón voltak hi­ányosságok az egyébként Vidá­kovics Antal koreografálta tánc­lépések egyeztetése körül is. Szerencsére a Papp Zoltán ve­zényelte jó zene és a sok köz­ismert dallam sikert ígér. Nagyobb baj, hogy az elő­adás egészében rendre elsik­kadtak a csúcspontok. A jelene­tek nagy része hangsúlytanul zárul, a drámai végszók több­sége üresen kong. Talán ha né­hány másodperccel tovább tar­tanának a hatásszünetek, kiala­kulna valami feszültség, min­denesetre ezzel az október 17- ei bemutató adós maradt. Márta István rendezésében Anatevka lakói az örökös számkivetettség megjelenítői. Felsorakozásaik a gödrökbe lőtt áldozatokat idézik emlékeze­tünkbe. A tablóképszerű hatás azonban sajnos, egyben túlsá­gosan statikussá is teszi a szín­padi képet. Ezt a rendező a színházi technika lehetőségei­nek felvonultatásával próbálta oldani. A süllyesztőt kivéve ta­lán minden gépezet szerepet kap az előadásban, bár a forgó­színpad gyakori alkalmazása miatt néha elveszítjük a fonalat, s nehezen derül ki, melyik helyszínen is vagyunk. Tresz Zsuzsa sötét tónusú jelmezei komor, de egységes hatást keltenek, ahogyan Vayer Tamás lécekből összerótt dísz­letei is. Csak az a rejtély, hogy kerül a századelő eldugott kis orosz falucskájába egy olajos­hordó. Stenczer Béla reb Tevje sze­repében bölcs és visszafogott. Elhisszük róla, hogy közössé­gének vezető alakja, akit életta­pasztalat és megértés segít ab­ban, hogy változtasson hagyo­mánytiszteletén, szerettei ked­véért. Méltó társa a határozott Golde, akit Füsti Molnár Éva formál meg. Örök anya, akinek fő célja gyermekei biztonsága. Örök asszony, aki pihenés nél­kül teszi a dolgát. Örök feleség, akinek néha nehéz az igazat bevallani. Gráf Csilla Cejtel szerepében egyenletes, megbízható alakí­tást nyújtott. Hődéinek (Bacskó Tünde) legemlékezetesebb je­lenete a szülői háztól való bú­csúja volt. Percsik, akit Lázár Balázs formál meg, energikus, de kissé tudálékos figura. A szabó, Motel Kamzolj szerepé­ben Ujláb Tamás szinte végig otthon érezte magát, játéka kel­lemes perceket szerzett. Chava (Varga Erika Veronika) és Fegyka (Rázga Miklós) egy­másra találásának története kissé háttérbe szorult, alakítá­suk is kisebb hangsúlyt kapott. Jente, a házasságközvetítő alakját Sólyom Katalin sok apró eszközzel tette valóságossá, a mészáros, Lázár Wolf figurájá­ból pedig N. Szabó Sándor for­mált karaktert. Halványabb volt a csendbiztos szerepében Fe­kete András, és a rabbiéban Ko­vács Dénes. A rá bízott felada­tot jól oldotta meg a kocsmáros szerepében Pilinczes József Cejtel nagymamaként Takács Margit és a Fruma Sárát alakító Tadits Agnes. Hodnik I. Gy. Hit a könyvben Frankfurt idén a 49. alka­lommal volt otthona a híres nemzetközi könyvvásárnak. Mamut méretek. A kiállítás alapterületén, a közel 200 ezer négyzetméteren mintegy száz ország közel nyolcezer kiadója. Átlagosan harminc- negyven kiadvánnyal szá­molva is, ez több mint három- százezer könyv! Az elektro­nikus információhordozókról már nem is szólva, melyek szintén lehetnek ennyien, s amelyeknek az idei minden korábbinál demonstratívabb bemutatkozása. A nem csak a szakmai kiál­lítók, hanem az irodalmi ügy­nökségek, a kereskedők szá­mára is már a vásár megnyi­tása előtt néhány héttel ko­rábban hozzáférhető volt né­met és angol nyelvű CD- ROM, amelynek sokezres adatbázisáról bárki bármit le­hívhatott, bármivel és bárki­vel megismerkedhetett, ami vagy aki Frankfurtban sze­rephez jutott ebben a néhány napban. Az adatbázisban a közel félszáz hazai kiadó kö­zött ott van a pécsi Jelenkor és a Pro Pannónia is, szerzőkkel, címekkel, németül és angolul. Frankfurt: kirakat és mérce, szakmai rendezvény és politi­kai esemény, biznisz és dip­lomáciai esemény egyaránt. Frankfurt - belépőjegy a vi­lágba. Minden esztendőben Frankfurt díszvendégi státust adományoz valakinek. Az idén a cím birtokosa Portugá­lia, jövőre Svájc. 1999-ben pedig Magyarország. Az idei részvételünk már ezt szolgálta, pontosabban ezt is: a kollektív stand negyven­két kiállítója, köztük a pé­csiek legpiacképesebbnek ítélt kiadványaikkal; a nagy érdeklődéssel kísért pódium­beszélgetés Tandori Dezső­vel, aki humorral és felké­szültséggel jól állta a kérdé­sek sorát; a frankfurti pol­gármester asszony és a buda­pesti főpolgármester részvéte­lével tartott magyar fogadás; a néhány külföldi kiadónál - így például Konrád György személyében a Schorer Press-nél - felbukkanó ma­gyar szerzők; végezetül a magyar kiadók irányába megnyilvánuló érdeklődés mind-mind ezt mutatták. Az­óta több tájékozódó tárgyalás talán már eljutott a szerző­déskötésig is, több könyv a helyszínen gazdára talált, jó néhány pécsi kiadvány kül­földi könyvtárak, archívu­mok polcára került. Frankfurt csak hónapok, inkább évek alatt hozhat eredményt, mutathatja meg, ki milyen mértékben növelte ismertségét, kinek sikerült könyvet, szerzőt, jogot el­adni. Magyarország ezen a világszínpadon még csak szerény epizodista, ám esé­lyei, hogy nagyobb szere­pekhez jusson, egyáltalán nem rosszak: Kelet-Közép Európából - az orosz és a lengyel mellett - talán éppen a mi irodalmunk a legesélye­sebb a nyugati piacon. Nem rosszak a tudományos publi­kációk, a történeti munkák sanszai sem. Ehhez persze több - mindenekelőtt angol és német nyelvű - fordítás, igényesebb kivitel, korsze­rűbb, hatékonyabb külföldi terjesztői hálózat megterem­tésére lenne szükség. Jó rek­lám, nagyobb nyilvánosság, hatékonyabb propaganda, több bemutatkozási lehető­ség - például németföldön - a magyar szerzőknek. Dr. Szirtes Gábor Kulturális ajánlatok Cziffra György emlékliaiigverseny. A Cziffra-alapítvány tehetséges fiatal előadóművészeit hívta meg a pécsi Művészeti Szakközépiskola, hogy fellépjenek a híres zongoraművész em­lékére adott hangversenyen november 5-én este 7 órakor. Cziffra György több mint egy évtizede tett látogatást a pécsi is­kolában, s tartott itt mesterkurzust. (ly) Az irodalomtudomány műhelyei. Dr. Bókay Antal iroda­lomtörténész, egyetemi tanár kötetét mutatják be a pécsi Művé­szetek Házában október 31-én 18 órakor. „Az irodalomtudo­mány a modem és a posztmodem korban” című kötetről a szer­zővel dr. Nagy Imre irodalomtörténész beszélget. Bókay Antal kutatási és oktatási témája az irodalomelmélet, a pszichoanalí­zis és a modem költészet. (ly) Kozárndslenyi alkotók. Első alkalommal kerül sor arra a kozármislenyi német nemzetiségi önkormányzat helyiségében, hogy a helyi alkotók gyűjteményes kiállítással, festménnyel, fo­tóval, irodalmi és zenei alkotásokkal mutatkozhatnak be. A vá­logatás október 26-áig látogatható. (ly) Rejtőzködő dzsámi Újabb török kori emlék a pécsi belvárosban A pécsi belváros még számos régészeti titkot, értéket őriz. Dr. Gerő Győző régészprofesszor egy ilyen rejtett értékre hívta fel a figyelmet, mégpedig azért, mert félő, hogy a megsemmisü­lés fenyegeti. A Király utcából nyíló Kazinczy utcában, egykor az utca nevét viselő étterem konyhája - mint kiderült - egy török dzsámi falai közé épült. Evlia Cselebi, a török krónikás ír róla először, mint Ferhát pasa dzsámijáról. A következő írá­sos emlék az 1785-ből szár­mazó dokumentum, amelyben az itt építkező dominikánusok a térképen bejelölték a dzsámi helyét, ami a későbbi években folyamatosan körbeépült. Az étterem elődje, az 1890-ben épült polgári kaszinó, mint ki­derült, az egykori dzsámi falait is felhasználta az építkezések­ről. A régész elmondta, hogy a forrásmunkák alapján kezdtek kutatni, és épségben megőrző­dött sarok szalaktitokat és egy eredeti ablakot fedeztek fel. Ä találtakból következtetni lehe­tett arra, hogy a dzsámi az or­szágban eddig feltárt hasonló épületek között is egyedi. Épp ezért kellene a teljes pusztulástól megmenteni. Mint ahogyan a régészprofesszor elmondta, a többszöri épület át­alakítások során a dzsámi ere­deti falához többször hozzá­nyúltak, a vastag fal köveinek egy részét megbontották, ezzel a statikai egyensúlyát is meg­változtatták. Bármikor össze­omolhat, ha még sokáig nem történik vele valami. Ferhát pasa dzsámijának fel­tárását akkor tudnák megkez­deni, ha a régészek lehetőséget kapnának belülről, az étterem konyhája felőli kibontásra. A vendéglátó hely privatizáció során magánkézbe került. Va­lószínű a tulajdonosnak nincs pénze a felújításra, az étterem évek óta zárva van, állaga egyre romlik. Pedig a belváros gyöngy­szeme lenne a helyreállított tö­rök kori épület, még vendéglá­tóhelyként is kuriózum lehetne, mint török kávézó, vagy teázó. Akárhogy is, mint történel­münk építészeti emléke, nem­zeti kincsnek számít s meg kel­lene találni a módját, hogy az enyészettől megmenekül­jön. Sarok Zsuzsa Futnak a képek Filmjegyzet Álmodozók a föld alatt Letépik a virágot, mely anya s leány is... A filmforgalmazás csaknem év­tizedes mulasztását pótolja Emir Kusturica 1988-ban ké­szült művének, a Cigányok ide jé- nek műsorra tűzésével. Jobb későn, mint soha, ám mégis szerencsésebb lett volna ezt az alkotást annak idején látni. Most megnézve ugyanis mintha valamiféle optikai csa­lódás áldozataivá válnánk. Mert a film groteszk-szürreális kép­sorai, úgy tűnik, az Arizonai álmodozók-dX idézik. Erre az immár klasszikusnak számító remekműre utalnak a lírai lá­tomások, a folyton szakadó eső, a mennydörgések, a lebegő fátylak, a szárnyak nélkül fel­leli edő s lebegő tárgyak és i-úátla­nul elbuijánzó epizódok, a néha bizony már-már fárasztó ismét­lődések, az időnként meg-meg- bicsakló motívumszövés és a túlzottan harsány tónusok alap­ján könnyen arra gondolhat­nánk, hogy a rendező még nem tudott igazán kikeveredni az Underground alkotói. kátyújá­ból. Mintha erre a műre hajazna a túlpörgetett cselekmény, a képtelen és kissé unalmas ce­remóniák sora és a jellemrajz torzképekbe hajló vonalveze­tése. Pedig az Arizonai álmodozók csak 1992-ben készült, a most látott film után négy évvel, az Underground még későbbi. Vagyis a Cigányok ideje az ős­tojás hozzájuk képest, amely­ben ezek szerint jócskán megta­lálhatók már Kusturica későbbi művészetének fényei és árnyai. A szuverén képvilág, az ere­deti fantázia, a bravúrosan me­rész ötletek (ilyen a gyermek- szülés jelenetének és az anya halálának felejthetetlenül szép felvétele), de ezekkel a vitat­hatatlan erényekkel együtt je­len van már a fegyelmezetlen előadásmód és a kömyezetrajz megkésett, balkáni neorealiz- musa is. A Cigányok ideje tehát két­arcú film. Egyébként egy szerb- bosnyák romaközösség életét mutatja be, kritikusan, de meg­értéssel. Hőse, Perhan, egy szép cigánylány és egy szlovén ka­tona árvája, akit a nagyanyja nevel, ez utóbbi a film leggaz­dagabban, legámyaltabban megrajzolt figurája, alakítója, Ljubica Andzovic a mű kie­melkedő színészi teljesítményét nyújtja. Perhan jobbra hivatott ember, aki a nagyanyjától va­rázstehetséget örökölt, mégsem tud kitömi a lehúzó életformá­nak s annak a bűnszövetkezet­nek a hatalmából, amely hazug ígérgetéseivel megtévesztette őt. Elpusztul értelmetlenül, és - végzetesen. Erre a fátumra utal a film eredeti címe (Dom za vesanje) Villon akasztottait idéző utalá­sával, balladisztikus üzenetével a könyörtelenül beteljesülő sorsnak, amelyben mintha még a bádogfeszület is osztozna a település nyomorúságos temp­lomában. Azt hiszem, ez a film legfontosabb jelképe, s bizo­nyára nem véletlen, hogy ezt a feszületet az utolsó képsoron fejjel lefelé látjuk felakasztva. Emir Kusturica müve láto­más egy felfordult \ dacról.

Next

/
Thumbnails
Contents