Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)

1997-10-25 / 292. szám

1997. október 25., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Magyarul magyarán Nyelvében él a nemzet??? A kérdőjel napjainkban került e közismert, a reformkorban keletkezett szállóigénk után. Több mint egy évszázadon keresztül megföllebbezhetet- len kijelentésként, sőt ítélet­ként használta vagy vette tu­domásul a magyarok túl­nyomó többsége. A nagy ha­zafiak, írók, költők, művé­szek, politikusok külön-külön is hitet tettek az anyanyelv nemzetmegtartó ereje mellett. Különösen kiemelkedő jelen­tőségű volt Kodály Zoltán ri­adója, amellyel 1937-ben szó­lította fel a nemzetet: Ves­sünk gátat kiejtésünk romlá­sának! Ezzel indította el a magyar helyes és szép kiejtési versenyek sorozatát. Új len­dületet adott ennek a mozga­lomnak Péchy Blanka, váro­sunk szülötte, aki a Kazincy- díj alapításával a tanulóifjú­ságot és a hivatásos beszélő­ket egyaránt lelkesítette az anyanyelvi műveltség meg­szerzéséért folytatott nemes vetélkedésre. Ez év áprilisá­ban a Magyar Nyelv Hete megnyitóján az Anyanyelv­ápolók Szövetségének főtit­kára újrafogalmazta Kodály felhívását, felszólítva a nem­zetet, hogy ne nézze tétlenül nyelvünk romlását, a nyelvi műveletlenség elbuijánzását. Voltaképpen ekkor került a címül választott szállóige után a kérdőjel. A világállam, a világpolgárság, a „globali­tás” mellett elkötelezett ér­telmiségi csoportok ugyanis kétségbe vonták a nyelv ön­törvényű változásába való be­avatkozás lehetőségét, követ­kezésképpen szükségességét is. Hevesen tiltakoztak az úgynevezett nyelvtörvények ellen, amely büntetni rendelné a nyelvhasználatban elköve­tett hibákat. Az Anyanyelv­ápolók Szövetsége, amely száműzte a nyelvőr, a nyelv­védő stb. elnevezéseket, hogy távoli képzettársítás se idézze még a védőfegyverek képét sem, nem győzte elhárítani az agresszió vádját. Heves vita bontakozott ki, amely a rádióban, a tévében és az írott sajtóban egyaránt zajlott. Ez utóbbi „médium­ban” 43 terjedelmesebb köz­lemény látott napvilágot. Szerzők és cím szerint kö­zölte ezt a bibliográfiát az Édes Anyanyelvűnk című fo­lyóirat októberi száma. Ta­nulmányozása roppant tanul­ságos. Nem lehet véletlen, hogy a Magyar Tudományos Aka­démia is megszólalt ez ügy­ben. A tudós testület elnöke szerint az anyanyelv nemcsak a nemzeti önazonosság, ha­nem a szociális esélyegyenlő­ség eszköze is. Ezért az Aka­démia cselekvési programot dolgoz ki, javaslatokat fogal­maz meg többek között az is­kolák feladatairól az anya­nyelvi nevelésben. A program kiterjed a közéletben és a tö­megkommunikációban dol­gozók kötelezettségeire is. A Közakarat Egyesület felhí­vása szerint nemritkán be­szédhibásak, nevetségesen pöszék, raccsolók ülnek mik­rofon elé, birkóznak a nyel­vünkkel, tehát alkalmatlanok a közszereplésre. Pedig Né­meth László szerint: „Nem mindegy, hogy a szó, amelyet szétfolyat (ti. a Rádió) kaná- lislé-e vagy artézi forrás.” Rónai Béla Földi Péter festményeit tekinthetik meg az érdeklődők a pécsi Parti Galéria Mária utcai kiállítótermében. A tárlat november elejéig látogatható. fotó: müller andrea Torokszorítás és súlytalanság A hazai művészeti élet talán legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye napjainkban Kocsis Zoltán zeneigazgatóvá történő kinevezése az Állami Hangver­senyzenekar élére. A Kossuth- díjas művésszel a zene, a mű­vészet súlyáról vagy éppen súlytalanságáról beszélgettünk.- A művészetek szerepe nap­jainkban megváltozott, s ez alól sajnos semmilyen művészet nem kivétel. A XX. század per­sze létre tudott hozni új művé­szeteket, mint például a film­művészetet, de az az érzésem, hogy hiábavaló a művészet korszerűvé tétele, ha maguk a művészetek már nem bírnak akkora súllyal az emberek éle­tében, mint régebben. Az ural­kodó osztály például Beethovennel mint egyenrangú személy- lyel bánt azzal együtt, hogy pontosan tudta: nem egészen normá­lis, kiszámíthatatlan, olykor kezet emel hercegekre, grófokra. De akkora volt a zene iránti szeretet, respek- tus, hogy Beethoven­ben felismerték azt az embert, aki messze túléli őket. Ma renge­teg dolog van a vilá­gon, ami az embereket érdekel­heti, s minél könnyebb hozzá­jutni valaminek a lényegéhez, annál nagyobb annak a veszé­lye, hogy a művészetektől fogja elhódítani azokat, akik nem haj­landóak különösebb erőfeszí­tést tenni még arra sem, hogy egy hosszabb regényt elolvas­sanak; hiszen itt a komputer, a televízió, benne a rengeteg szeméttel. Főként az a veszélye az egésznek, hogy az értékte­lenség irányába hajlik el min­den. Például amit Benny Hill csinál, azt nem nevezném egy­értelműen művészetnek.- Gondolom, az a szórakoz­tató ipar körébe tartozik.-Igen, de ebben a körben egykor olyan mesterek működ­tek, mint Puccini, Offenbach vagy Johann Strauss. A világ hihetetlenül polarizálódott, és nevetségesnek, ugyanakkor na­gyon szomorúnak is tartom azt, hogy még mindig van éhínség a világban, miközben a jóléti tár­sadalmakban már tényleg nem tudják bizonyos emberek, hogy mit is csináljanak a pénzükkel. Ez a fajta kiáltó ellentét valami­lyen módon abban csapódik le, hogy lámpással kell a szponzo­rokat keresni, és olyan bőkezű mecénásokra már nem lehet számítani, mint annak idején ezek a hercegek, grófok voltak. Ma projekteket, produkciókat szponzorálnak, nem életpályá­kat. Beethoven először évi hat­száz, aztán négyezer forint apa­názst kapott a mecénásaitól, amely abban az időben nagy összeg volt. Gyakorlatilag ez hosszú éveken keresztül gond­talan életet, s ilyen módon a komponálásra való koncentrá­lást biztosított neki. Lehet, hogy ha nem kapja meg ezeket a pénzeket, ma nincs Appassio- nata, s nincs IX. szimfónia.- Évszázadokon keresztül kortárs zeneszerzők művei szó­laltak meg Európa-szerte. Ma ez elképzelhetetlen.-Bizony, rágódunk az el­múlt kétszázötven év zenéjén. Gyakorlatilag olyan időszakba jutottunk, melyben a kort nem érdekli a saját zenéje.- Lehetséges, hogy a zene kimerítette saját fejlődési lehe­tőségeit?- Nem érzem magam igazán kompetensnek arra, hogy meg­ítéljem, hová jutott az európai zene, de az biztos, hogy zene és közönsége eltávolodott egy­mástól. Tény, hogy ha bemegy az ember egy nyugati hangle­mezboltba, akkor körülbelül a kínálat huszad része a komoly­zene. Feltételezem, hogy az emberek megtalálják a szemét elleni, védekezés módját, s ké­pesek lesznek még megúju­lásra, de nem kizárt az sem, hogy csak újabb háborúk árán.- A zene és közönség eltávo­lodása a zene és a közönség minőségéről is szól. Elképzel­hető, hogy a kornak nincs Bee- thovenje vagy Mozartja?- Elképzelhető. De például Ligeti és Kurtág műveire odafi­gyelnek. Én magam már érez­tem Kurtág zenéjének hallgatá­sakor ugyanolyan torokszorító élményt, mint régebbi korok zeneműveinek esetében. Ezt va­lamilyen módon a közönség is megérzi, Kurtágnak például óriási sikere van mindenütt, de maga a műfaj nem annyira po­puláris. Azért, mert előtérbe léptek a könnyebben fogyaszt­ható dolgok, s ez nem a ko­molyzene hibája. Ha tehát a zene-fogyasztó viszonyról be­szélünk, nem lehet elsősorban a komponistákat, illetőleg a ze­nészeket hibáztatni.- Változott-e a közönség mű­vészet iránti érzékenysége?-A közönség harminc éve folyamatosan szűkül be, s na­gyon érdekes, hogy a kitekintés növekedésével egyenes arány­ban csökken az érdeklődés a dolog aktív része iránt. Tulaj­donképpen amíg be voltunk zárva, addig sokkal aktívabban lehetett foglalkozni komoly dolgokkal: az emberek hege­dültek, zongoráztak, amatőr szinten ugyan, de mégiscsak az a közönség potenciálisan jobb volt, mert a saját körén keresz­tül sokkal inkább meg tudta ál­lapítani egy produkció hiteles­ségét. Manapság fogyasztóvá degradálódott, csökkent a kom­petenciája, illetőleg előtérbe lé­pett az a nézet, hogy minden menedzselés kérdése. Gyakor­latilag PR-ügy, hogy el tudják-e adni az esetleg értéktelenebb produkciót az érté­kesebbel szemben. Hihetetlenül sok rossz produkciót hallottam az elmúlt években nagyon nagy sikerekkel. Bayreuthban három évvel ezelőtt láttam egy nagyon rossz Trisztánt. Akkor legalább a rendezőt kifütyülték. Ugyan­azt a Trisztánt ját­szották az elmúlt nyáron, még sokkal rosszabbul, de óriási sikerrel.-A közönséget a három te­norféle produkciókkal fertőzik.-Éppen erről van szó, ez kell a közönségnek: három te­nor vagy valami híres politikus, aki amatőr zenész, s megtelik a terem, el lehet adni a jegyeket.- Érdekes tünet, hogy ha ma az elitről beszélünk, szinte kizá­rólag a politikai, gazdasági elitre gondolunk.- Igen, Orbán Viktorokra, Bili Gates-ekre, Palotásokra, mert ha nem mutatkozik társa­dalmi méretű érdeklődés a kul­túra iránt, annak képviselői hát­térbe szorulnak.- Ez világjelenség?-Igen, de a műveltebb or­szágokban még nincs teljesen így. Például Németországban mégiscsak jobb a közönség, de ezt el tudnám mondani Angliá­ról, Amerikáról vagy Dániáról.- Korunk nem kedvez a rene­szánsz típusú embernek, ami­lyen Ön is. Lehet a kor ellené­ben élni?- Ami belőlem fennmarad, az túlél bármely sikeres vállal­kozót, ez holtbiztos. Persze azt is tudom, hogy az ember csak a saját korában élhet, mellyel nem lehet szembe helyezkedni úgy, ahogy a történelem során egy páran tették, akik bele is buktak. Ugyanakkor én ezt ki­hívásnak is tekintem: tessék, itt van a saját korom, ezekkel a technikai feltételekkel, ezekkel az emberekkel, meg kell pró­bálni élni benne. Cseri László Hírcsatorna Mediterrán ősz. Záró­eseményéhez közeledik a Baranya Megyei Kulturális és Idegenforgalmi Központ hagyományos őszi rendez­vénysorozata. Október 26- án Magyarlukafán a XIII. Vendel-napi búcsú záija a Mediterrán Őszt. Délelőtt kézműves kirakodóvásár, mesterségbemutató, játszó­ház lesz. 13 órakor a meg­nyitó után folklórműsor kezdődik, 15 órától pedig a Márkus Színház lép fel. A nap tombolával zárul. A bú­csúban bemutatkozó telepü­lés Szentlászló lesz. (ly) Rigó Jancsi. Október 26- án a Pécsi Nemzeti Szín­házban Fényes Szabolcs - Békeffy István Rigó lancsi című operettjét játsszák. A 15 órai előadásban a cím­szerepet Haramza László, a 19 órásban pedig Gergely Róbert alakítja. Az esti mű­sorról televíziós felvétel is készül. (ly) Zene és terápia. A pécsi Művészetek Házában októ­ber 28-án 18 órakor Andrea Jaworska professzor tart előadást Zene-művészet-te- rápia címmel. A pécsi szüle­tésű előadó tanulmányait is itt végezte. 1972-ben került Lengyelországba, tanár és kórusvezető, tudományos kutató lett. A zene terápiás felhasználása elsősorban a problémás gyermekek segí­tése miatt érdekli. Zeneterá­piája a stresszben, egyes be­tegségekben szenvedő em­bereknek kíván támogatást nyújtani. (ly) Ismerkedők. „Bemutatjuk Pécs-Baranyát” címmel rendezvénysorozatot szer­vez a Pécsi Magyar-Finn Társaság. Október 29-én 18 órakor Pécsett a Dominiká­nus Házban Töttös Sándor népi iparművész és Balati- necz Márta előadóművész várja az érdeklődő vendé­geket. (ly) Zárva tart a Galéria. A pécsi Művészetek Háza Martyn Ferenc tetőtéri galé­riája október 27-én, 30-án és 31-én technikai okokból zárva tart. (sn) Képek Münchenből. A magyar származású, Mün­chenben élő Hodonyi Mag­daléna grafikái és csendéle­tei láthatók két hétig Ka­posváron a Noszlopy Gás­pár Közgazdasági Szakkö­zépiskolában. A Pécsett is ismert alkotó több munkáját adományozta a somogyi megyeszékhelynek. (ly) Rejtvénysorozat kezdődik Tízéves a Művészetek Háza Tízéves a pécsi Művészetek Háza. Ebből az alkalomból az Új Dunántúli Naplóban ma rejtvénysorozatot indítunk: a további fordulók feladatai no­vember 1-jén és november 8-án jelennek meg. Egy-egy kérdésre adott he­lyes válasz 10 pontot ér. Bekül­dési határidő: november 17. Cím: Művészetek Háza 7601 Pécs Pf.: 403. Eredményhirde­tés december 1-jén, délután 4 órakor a Művészetek Házában lesz. Díjak: 1998-ban minden művészeti rendezvényre szóló állandó belépő 2 személy ré­szére a Művészetek Házába. A Pécsi Nemzeti Színház 1997/98. évre szóló két darab Szivárvány bérlete. A Jelenkor Irodalmi és Művészeti Kiadó 8000 Ft-os könyvajándéka. A Pannónia Könyvkiadó 8000 Ft- os könyvajándéka. A Pécsi Szimfonikus Zenekar 6 db CD- felvétele. A Jelenkor Irodalmi és Művészeti Folyóirat 1998. évi előfizetése. A Corvina Könyvesbolt 4000 Ft értékű könyvcsomagja. A Modem Art Galéria grafikai ajándéka. A Ferenczy Terem iparművészeti ajándéka. A Nemzeti Filhar­mónia Kht. 3000 Ft-os hangle­mez ajándéka. I. forduló 1. A Művészetek Háza első képzőművészeti rendezvénye egy olyan művész gyűjtemé­nyes kiállítása volt, aki csak 1940-től 1946-ig élt Magyar­országon, de tagja volt az Eu­rópai Iskolának és az Elvont Művészet Magyarországi Csoportjának. Ki ez a ma Ar­gentínában fotográfusként működő művész, és hol szüle­tett? 2. Első kiállítási évadában a Művészetek Háza adott otthont az 1915-ben Pécsett született Gyarmathy Tihamér kiállításá­nak is, mely a Janus Pannonius Múzeumnak átadott életmű­kollekciót mutatta be. A mű­vész 1946-ban vált ki az Euró­pai Iskolából, és egyik szerve­zője lett a Galéria a négy Világ­tájhoz kiállítóhelynek, az El­vont Művészek Magyarországi Csoportjának. Ki volt az az ugyancsak pécsi művész, aki a szétválás kezdeményezője volt? Ki volt az a művészetkri­tikus, aki mindkét festőnek ba­rátja, az absztrakt tömörülés fő elméleti támasza és kiállításai­nak szervezője volt? 3. A Művészetek Háza „Rej­tett kincsek” kiállítás-sorozata 1993-ban a Vasilescu-gyűjte- mény anyagából rendezett tár­lattal indult. Ki az az 1926 és 1978 között élt művész, akinek életművéből a legteljesebb kol­lekció ebben a magángyűjte­ményben található? Mi volt e rendkívül jelentős művész pol­gári foglalkozása 1960-tól halá­láig? 4. A kilencvenes évek dere­kán került sor a Művészetek Házában két New Yorkban élő művész - Böröcz András és Robbin Silverberg - legfrissebb munkáinak kiállítására. Mi volt az a különös „nyersanyag”, amit mindketten felhasználtak kiállított munkáikhoz? 5. A pécsi születésű Bach­man Gábor volt a tervezője és szervezője annak a kiállító- helynek, mely a dekonstrukti- vista építészeti enteriőr egyik első megvalósult példája volt Budapesten. E galéria kiállítói a Művészetek Házában is bemu­tatkoztak. Mi a galéria neve? 6. 1996-ban a „Rejtett kin­csek” sorozatban került sor a Keleti szőnyegek Pécs-bara- nyai otthonokból kiállításra. A válogatás egyik fő darabja a te­rem közepén elhelyezett nagy­méretű Yomud-türkmén sző­nyeg volt. Hogyan jelöli a szak- irodalom az eredeti elnevezést átvéve a közép-ázsiai türkmén törzsek ún. főszőnyegeit? (Az elnevezés a legismertebb nem­zetközi szaklap címe is.) 7. 1995-ben mutatta be a Művészetek Háza Komiss De­zső emlékkiállítását dr. Merics Imre műgyűjteményéből. Ho­gyan nevezte el Komiss azt a műfajt, melyben féltenyérnyi felületeken százszámra ismétli meg egyetlen kompozíció vál­tozatait, a linómetszet és a mo- notípia technikáira építve? 8. Shakespeare utolsó művé­nek, a Viharnak sajátos adaptá­cióját készítette el a rendkívül igényes és egyedülálló képvilá­got teremtő angol rendező. Ki a rendező, mi a film címe és mi­kor készült a film? 9. A francia főváros neve megtévesztő módon szerepel annak a filmnek a címében, mely 1984-ben a Cannes-i film­fesztivál ,Arany Pálma” díját nyerte el. Ki a rendező és mi a film címe? 10. Quentin Tarantino ren­dezte az 1994-es Cannes-i filmfesztivál „Arany Pálma” díjjal jutalmazott, a fiatalok körében különösen kedvelt filmet. Mi a film címe, kik ját­szanak benne főbb szerepeket? Nevezzen meg legalább két szereplőt!

Next

/
Thumbnails
Contents