Új Dunántúli Napló, 1997. október (8. évfolyam, 269-298 szám)
1997-10-11 / 279. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. október 11., szombat Kvartett a Harmadikban A panelkonyha kedves ismerősünk: típus-gáztűzhely, fridzsi- der, piros pozdorjaasztal, kiszerelt kamraszekrény, falvédő szarvasokkal. A lepusztult falfelületek folytatódnak kifelé, a lakás szerves részévé téve a szobányi nézőteret. A színészek olykor kipillantanak a közönség irányába a köztük lévő képzeletbeli ablakon, amelyen át az égre látni; a nézők egyszerre vannak bent és kint, átélve a bezártság és a képzelt szabadság mifelénk jól ismert kettősségét. Spiró György Kvartett című konyha-darabja, melyet a Pécsi Harmadik Színház mutatott be, egy ’57-ben Amerikába szakadt hazánkfia, a Vendég (Márton András) hazatérési kísérletéről szól. Életének egykori megmen- tőjét, az Öreget kívánja megjutalmazni szeretettel, pénzzel, autóval, házzal, remélve, hogy az elvesztett kinti és itthoni helyett új családra lelhet. A kísérlet, mint az az első tapogatózások után egy átlag panellakó számára is sejthető, kudarcra ítéltetett. Hiszen az Öreg (Krum Ádám) és a Feleség (Vári Éva) zárt, öntörvényű világa nem megközelíthető: Feleség tudattartalmai egy teljes emberi élet házgyári konyhán átpaszírozott maradékává redukálódtak, Öregé pedig kimoz- díthatatlanul akadtak el a szocializmus útján, melyen valamikor töretlenül fejlődtek előre. Lányuk, a Nő (Töreky Zsuzsa) az új lehetőségektől megrésze- gülten tervezi szép új világát, melynek eljövetelét eddig csupán a nyerő kupakoktól remélhette. Az Öreg régi Népszabadságokból és üzemi emlékeiből írja napi nyolc órai munkával siralmas füzetébe a szocializmus mozzanatait, hogy biztosan megmaradjon, ami történt. Kékkel a tisztességes emberek, pirossal az árulók nevét kör- möli. A nemrégiben még amerikai konzulként tevékenykedő Márton András meggyőző erővel alakítja a Vendéget, aki nem lelhet otthonra sem itthon, sem Amerikában, kudarca a családnál véglegesíti vendég mivoltát a világban. Krum Ádám Öregjét mintha csak egy lakótelepi tízemeletes panel házmesterlakásából mentették volna át a Harmadik színpadára, alakítása rendkívül erőteljes és szuggesz- tív. Vári Éva, Feleség, kinek finom humorral megírt figurája tán a leghálásabb a négy közül, kellő érzékenységgel és színészi alázattal oldja meg szerepét. Töreky Zsuzsa energikusan, hitelesen formálja meg az egzal- tált Nő alakját. A leromlott köznapi nyelv művészetbe való beemelésének sikeres megoldását felmutató valóságdarabot Vincié János nagy tehetséggel rendezte előadássá, finom tónusokkal érzékeltetve a komikus és a tragikus elemek egymásnak feszülését. Cseri László Töreky Zsuzsa, Vári Éva, Márton András és Krum Ádám jelenete fotó: Tóth László Hírcsatorna Csizmás Kandúr. A népszerű mesehős története elevenedik meg francia barokk környezetben a Bóbita Bábszínház új bemutatójában. A Csizmás Kandúrt vasárnap este 6-kor láthatja a közönség. Koncertet ad az előadás francia zeneszerzője, Michel Montanaro is. A bemutató után három kismacskát sorsolnak ki a gyermekek között. (ly) Művészetek Háza. A társadalom érzelmi állapotáról beszél Szalai Erzsébet szociológus október 14-én 18 órakor a pécsi Művészetek Házában. E napon 19 órakor Pierette Dupoye színész-rendező a „Sand, Keresztnevén George, avagy egy szabadság hajnala” című előadást mutatja be. 16-án este 7-kor Kovács István ad dal-és áriaestet. (ly) Balázsék. A pécsi Ifjúsági Ház galériájában tegnap nyílt meg Balázs Balázs szobrász-művésztanár és Balázs Balázs Kolos közös kiállítása. (ly) Textilesek szakköre. A Pécsi Képzőművészeti Kör textil tagozata felnőttek jelentkezését várja a Türr István úti leánykollégiumban, ahol a szakkör minden kedden 16-tól 18 óráig tartja foglalkozásait. Az októberben induló alapfokú képzés során szövési technikákkal ismerkedhetnek a jelentkezők. (m) Díj Új-Zélandból. A távoli ország egyik városában, Hamil- tonban került sor a 32. Új-Zélandi Nemzetközi Diaporáma- fesztiválra, amelyen Tám László pécsi fotóművész „Kontrasztok” című sorozata a humor kategóriáját nyerte el. A gálaműsorban szereplő anyagot ezen a héten az ország kilenc városában mutatták be. (m) Grafikák Mohácson. Porzsolt László fiatal grafikus munkáiból készült kiállítás nyílt a héten Mohácson. A tárlat a Kossuth Filmszínház kisgalériájában látható. (sn) Pécsi szobormentők Eddig mindegyikért külön kuratóriumot hoztak létre 4 Pécsett, a város épített környezetéért aggódó polgárok létrehozták az Emlékművek és Szobrok Felújításáért Közalapítványt, melynek nyolc tagú kuratóriuma különböző szakemberekből: szobrászból, művészettörténészből, építészből, levéltárosból, köztisztviselőből, polgármesterből áll, mondja a kuratórium elnöke, dr. Rom- váry Ferenc művészettörténész. Léteznek ugyanis olyan égető feladatok, melyeket minél előbb meg kell oldani. Ilyen például a Felszabadulási emlékmű, melyet megpróbálnak átminősíteni. Rövidesen, a tervek szerint már október 23-ára három lobogó kerül ki rá: egy magyar, egy Pécs városi és egy Európa lobogó. Ugyanakkor szeretnék felmérni az emlékmű jelenlegi állapotát, és közmegegyezéssel új funkciót adni neki. Ugyancsak megmentésre szorul a csertetői bányász emlékmű, melynek felét már ellopták. A Komarov-szobor, Amerigo Tot, világhírű szobrász- művész alkotása, pár éven belül elpusztul, ha nem történik valamilyen hathatós lépés megmentése érdekében. Megoldásra vár a Régészet című szobor helyzete a Szent István téren, melyet már többször felbontottak, s nem úgy került vissza helyére, ahogy azt alkotója elképzelte, és a Rétfalvi Sándor alkotta Krisztus szobor a Havihegyen, melynek felállítása annak idején nem szakszerűen történt. A közalapítványon keresztül folynak ezután a táblaavatások, azok előkészítési munkái, melynek segítségével remélhetően felgyorsulnak a folyamatok, és nem kerül több mint két évbe az, hogy például a városházára kikerüljön a Városháza feliratot tartalmazó tábla. Igen nagy gond, mondja Romváry Ferenc, hogy nem egyértelmű, kinek a tulajdonát képezik a szobrok, ennek tisztázására a kuratórium elkezdte a kutatómunkát. Cs. L. Megjelent a Jelenkor Filozófiai vita kezdődik A Pécsett szerkesztett Jelenkor októberi száma Sándor Iván készülő regényének részletével indul. A prózarovatban emellett Darvasi László A könnymutatványosok legendája című regényének egy újabb darabjával, továbbá Kanetti Norbert Eltávozás című elbeszélésével is megismerkedhet az olvasó. A versrovatban ezúttal Térey János, Karácsonyi Zsolt, Nagy Gáspár, Kovács András Ferenc és Simon Balázs versei kaptak helyet. A folyóirat e száma közli Balázs Attila Ki tanyája ez a nyárfás? című drámáját. A tanulmány rovatban Bonus Tibor az Orbán Ottó költészetében felmerülő imitativ formációkról értekezik, míg Boros János Filozófia: szenvedély vagy szükségszerűség című tanulmánya a filozófia rendeltetéséről szóló vitát kezdeményez. (A Jelenkor soron következő számaiban többen is hozzá fognak szólni Boros vitaindító írásához.) A lap e számában részleteket találhat az olvasó Gellér B. István munkájából Fejezetek a Növekvő Városból címmel. Az októberi szám kritikarovatában Peer Krisztián Szijj Ferenc A nagy salakmező című verseskötetét, Simon Attila Kulcsár-Szabó Zoltán Oravecz-monográfiáját, Balogh Róbert Zalán Tibor HUNKOR IRODALMI ÍS MŰVÍSZfi'n FOLYÓIRAT MXCCttlYA.*« Stabil. n5*ww.w».v.%. hí BARVMil U«LÖ S I«. •!.<(!<,•«.í*■,*c«t . II zvn * "V <T* MtvM» ASvutiMMw; Mw **» iiWWMtíCIwi 'A*.!..-.'-«{„)*C-h- WS |AS(9< u.-.triérlr mjj * **4 ctuate ihvAn .<•.««*<: u, rmunniiv fuj * »-'-•***•* MII flVOKATIItA »•íiiKMI' IHWCM» lit* IMO«? «rtl»r: taviw io-c*»* 'Mte IS*« M'vfeiMU» Ktt» .\tvyt* 1r* >rr*»l»«r»k 1:1* kai;i I». M > tew 1997 OKTOBER Fénykorlátozás című verseskötetét méltatja. Goretity József Valerij Brjuszov Tüzes angyal című regényének új magyar kiadásáról. Harcos Bálint Lángh Júlia Közel Afrikához című prózakötetéről írt kritikát. A kultúra nemzetek fölötti A magyarországi német értelmiség megerősítése létkérdés „A magyarországi németek mindenekelőtt a nyelvben és a vallásban őrizhetik meg identitásukat”, mondotta a múlt héten Pécsre látogató dr. Matthias Buth, a német belügyminisztérium munkatársa, a közép-kelet-európai német kisebbségekkel foglalkozó osztály képviselője.- Azoknak a Németországon kívül eső területeknek a kulturális hagyatékát kutatjuk, amelyeken valamikor németek éltek vagy élnek a mai napig is. A második világháború után az ismert körülmények miatt mintegy tizenötmillió németet kényszerítettek hazája elhagyására, akik maguk mögött hagyták anyagi, szellemi kultúrájuk nyomait. A mi feladatunk az értékek összegyűjtése, rendszerezése, tudományos feldolgozása.- Mi a célja a pécsi látogatásának?- A Lenau-díj átadása mellett két rendezvény is kapcsolódik a találkozóhoz. A pécsi MTA-székházban megnyitottam a Duna-medence német nyelvű irodalmával foglalkozó tanácskozást, ez mind a régi, mind a ma élő irodalmat érinti. A látogatás egyik legemlékezetesebb programja pedig a tizennyolc-tizenkilencedik századi, német származású, Magyarországon élt zeneszerzők műveit megszólaltató koncert volt a Székesegyházban. Mind a zene, mind pedig a Pécsi Szimfonikusok magas művészi teljesítménye segített abban, hogy ily módon is erősítsük az itteni németek identitását.- Milyennek látja a magyarországi németek helyzetét?- Ide Romániából érkeztem. Ott nem ritka, hogy minden kisebbség a maga nyelvén hallgathatja a misét a templomban, és ez fontos tényező az önazonosság megőrzésében. Magyarországon ez nem mondható általánosnak. A viszonylag vékony német értelmiségi réteg erősítése is létkérdéssé válhat a jövőben. Mi minden segítséget igyekszünk megadni. A német kultúra teljesítményei a régióban még részletes feldolgozásra várnak. S. G. Futnak a képek Film jegyzet Szenvedélyes pszichózisok Milyen erőszakosak a remények ... Avagy: Egy nő erotikus vonzalma a kelmék iránt. Ez lehetne az új francia film címe, ha Yvon Marciano nem talált volna jobbat ennél. Mert A selyem sikolya (Le eri de la soie) sokkal izgalmasabb és titokzatosabb cím. A film egy reménytelen szerelem története. Hőse egy középkorú férfi, neves pszichiáter (Serge Castellito), aki szenvedélyesen beleszeret egyik paciensébe, Marie Benjáminba (őt Marie Trintignant játssza), s ez viszonozza ugyan a férfi érzelmeit, de érzéki gyönyörrel csak és kizárólag a selymek érintése képes megajándékozni, különös tekintettel a berlini kék egy sajátos árnyalatára, a férfi jelenlététől függetlenül. Istenem, biztosan van ilyen, mondhatnánk. Hallottam már egy nőről, aki beleszeretett egy hattyúba, s tudok egy romantikus lovagról, aki leküzdhetetlen szerelemre lobbant a cserépkályhája iránt. Az embernek nincs szabadsága ahhoz, hogy ne azt cselekedje, ami minden más lehetséges cselekedetnél több gyönyörűséget nyújt neki, mondta Stendhal. Úgy tűnik, hogy századunkban a művészetek az egyén szélsőségesen egyedi és különleges igényeinek felmutatásával tiltakoznak az ellen, hogy a világban bizonyos általános, úgy is mondhatnám, kollektív trendek, diktatúrák parancsai, közgazdasági törvények, többségi akaratok egyszerűen semmibe veszik a kisebbségek s az egyes ember sajátos igényeit és vágyait. A régi századokból való művek másfajta szemléletmódról tanúskodnak. Azok mintha az erkölcsi igazságszolgáltatás jegyében mindig a csoportnak adnának igazat az egyénnel szemben. Diderot volt az első, aki a csoport helyett a deviáns felé fordult rokonszen- vével, s kijelentette, az ember ne legyen olyan sima és lekoptatott, mint a tengerparti kavicsok sokasága. Legyen éle, sarka, egyedi formája. A romantika aztán kultusszá emelte a deviáns tiszteletét, s ez a szemlélet érvényesül ma is. Vagyis A selyem sikolyá-ban a különlegesség kultusza egy immár kétszáz éves hagyományra megy vissza, így hát a film legtöbbször készen kapott eszközökkel dolgozik. Nem véletlen, hogy a századfordulón játszódik, s főhőse a kor mágusának számító pszichológus, hősnője pedig a romantika törvényen kívüli asszonya, aki lopások árán tesz szert azokra a kelmékre, amelyek iránt olthatat- lan vágyat érez. De Yvon Marciano elég intelligens ahhoz, hogy ne a pszichózisra, hanem a szenvedélyre helyezze a hangsúlyt. Vizuális szempontból pedig a színes kelmék szecessziós- posztmodem kultusza mögött az új hullám tradíciója rejlik. Leginkább a merész vágás tanúskodik erről: mellőznek fontosnak vélhető képeket, néha viszont esetlegesnek tűnik a beállítás. Aztán később kiderül. az volt a lényeg, amit mutattak. Persze, francia filmnek kell lenni ahhoz, hogy ezt el is higgyük. Nagy Imre
