Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-27 / 265. szám
1997. szeptember 27., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 11 Hírcsatorna A pécsi Művészetek Háza ajánlataiból. A Zene világnapja alkalmából szerdán 19 órakor Sebestyén Márta és a Muzsikás Együttes ad koncertet a Házban. Tánccal közreműködik a Fecske és Batyu. (ly) Bábanimáció. Animációs színpad indul októbertől a Bóbita Bábszínházban. Azokat a 16-28 év közötti jelentkezőket várják, akiket érdekel a bábszínház, kíváncsiak e színházi forma különlegességeire, és megismerkednének a báb- és utcaszínház eszközeivel. Jelentkezni személyesen vagy telefonon lehet. (ly) A művészet jövőképe. Ezzel a címmel tartja kiállítászáró előadását Mohácsi Regős Ferenc festőművész a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ Kossuth Filmszínházbeli bemutató- termében, szeptember 28-án 16 órakor. A program keretében ifjúsági minivetélkedőt tartanak, s az alkotó dedikálja az életművéről nemrég megjelent könyvet. (ly) Hangverseny. Szólótrombitával kísért orgonahangverseny lesz október 2-án este 8-kor a pécsi Bazilikában. Az est vendégművésze Wolfgang Gräben német trombitaszólista. Orgonán Szamosi Szabolcs, a pécsi Bazilika orgonistája és zenei vezetője működik közre. (ly) Alapzaj II. Az egyre inkább kikerülhetetlen információáradat szüntelen jelenléte újraértelmezi a csend fogalmát. Ennek a megállapításnak a jegyében szerveződött Pécsett több helyszínen az Alapzaj II. című programsorozat. A JPTE Művészeti Karának kiállító- termében szeptember 29-én 18 órakor Várnai Gyula & Eike képzőművészek mutatkoznak be. (ly) Rajzpályázat. „A világ gyermekei vagyunk!” címmel 6-13 éves iskolásoknak hirdet rajzpályázatot a Soon Ching Ling Magyar Gyermekbarátság alapítvány. A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet címére október 25- éig olyan A/3-as munkákat várnak, melynek témája a gyermekek közti barátság. Egy pályázó maximum három képpel jelentkezhet. A beküldött anyagot két korcsoportban értékeli a zsűri, a legjobbakat kiállításon mutatják be. (ly) Német nemzetiség - magyar hazafiság A 70 éves Tilkovszky Lórántot köszöntő kötet az utóbbi években egyre szaporodó jubileumi kötetektől eltérően nem pályatársak írásait tartalmazza, hanem maga az ünnepelt nyújt át egy csokrot az olvasónak a magyarországi németek történetét tárgyaló tanulmányaiból. A szerző, akinek számos témakörben 18 monográfiája és 320 egyéb írása jelent meg magyarul és további 4 nyelven, okkal tekinti munkássága legfontosabb területének a honi németség történetével kapcsolatos kutatásait, ő volt az, aki az 1970-es évektől megjelent monográfiáiban, tanulmányaiban először foglalkozott behatóan a történeti, politikai és szociálpszichológiai tekintetben is súlyosnak számító kérdésekkel. A Volksbundról és a magyarországi SS-toborzásról írt könyvei nem kis bizalmatlanságot, sőt támadásokat is kiváltottak a magyarországi németek között és Németországban egyaránt. Tilkovszky Lóránt ebbe a tükörbe is tekintve vet számot munkásságával és annak hatásaival. Maga is érzi az általa e témáról leírtak súlyát, hisz jelentős publikációi, előadásai révén meghatározó szerepet vállalt és játszott a magyarországi németek, azok szervezetei - főként két világháború közötti - helyzetéről és szerepéről alkotott kép formálásában. Teljes joggal és nyugodt lelkiismerettel vállalhatja korábbi értékítéleteit. Mindenekelőtt azért, mert hatalmas hazai és külföldi forrásanyag elfogultságoktól mentes, szakszerű feldolgozása alapján születtek. A magyarországi németségről, annak történeti-politikai szerepéről általa alkotott kép ezért - a valóságnak megfelelően - árnyalt. Alaptétele, hogy „a magyarországi németség, még történetének ... legválságosabb időszakában is, a maga túlnyomó tömegeiben hűséges volt a magyar hazához”. Ugyanakkor változatlanul hangoztatja: „igen károsnak ítélem a Volksbund tevékenységét, s azt a már korábbról külső támaszt kereső volksdeutsch irányzatot is bírálom, amelyből a Volksbund kinőtt”. Ugyanígy hangsúlyozza azonban „a korabeli magyarországi rendszer kormányainak felelősségét abban, hogy mindegyre elodázva a jogos német nemzetiségi igények kielégítését, tápot adtak a demagóg Volksbund agitációnak”. Higgadt, tényeket tisztelő, a folyamatok lényegét megragadó, korabeli történések résztvevőinek motivációját feltáró kutatói magatartás jellemzi a kötetben közölt tanulmányokat is. Ezek az írások vagy vázlatos áttekintést adnak a témakör egészéről (Pl.: Németek Nagy-Magyarországon: Német széttagolódás - német népközösség: Bleyertől - Ba- schig), vagy egyes részkérdéseit tárgyalják (Pl.: Toborzás és kényszertoborzás a Fegyveres SS-be, SS-akció a délkeleteurópai németség kiürítésére 1944 őszén, Mit vesztett Magyarország a németek kitelepítésével?). Jóllehet, a tanulmányok csak mozaikkockák a témakörből és a szerző munkásságából, mégis alkalmasak arra, hogy általuk reális összképet alkothasson az olvasó - mindkét tekintetben. A függelékben közlik a magyarországi németség 19191945 közötti történetének kronológiáját, illetve Tilkovszky Lóránt témával kapcsolatos könyveinek és tanulmányainak jegyzékét. A kötet dokumentálja a jubiláns sokoldalú kapcsolatát a régióval. Nélkülözhetetlen volt számára a Schwäbische Türkei levéltári anyagának ismerete. Tanulmányainak egy részét az itt megjelenő folyóiratok, évkönyvek, tanulmánykötetek közölték. Cikkei jelentek meg az Új Dunántúli Naplóban is. Számos előadást tartott konferenciákon és a helyi németség szervezeteinek rendezvényein. Kötődésében jelentős szerepe volt a JPTE Modernkori Történeti Tanszékén végzett 15 éves oktatói munkának. A kötetet haszonnal forgathatja mindenki, aki a magyar- országi németek hányatott sorsának alapvető kérdéseivel szakmailag hiteles forrás segítségével kíván ismerkedni. (Tilkovszky Lóránt: Német nemzetiség - magyar hazafiság. Tanulmányok a magyar- országi németség történetéből. JPTE TK Kiadói Irodája, Pécs, 1997.) Vonyó József Új vizualitás születése magyarázó modellek felépítése szükséges, melyeket a gyermek később a szellemi-gondolati viszonyulásaiban alkalmazhat, és segítségükkel megtanul összefüggéseket látni, fontossági sorrendeket felállítani, lényeget kiemelni és önmagát vállalni. Eszteri Zsolt, a találkozó szervezője kiemelte:- Minden ember, aki ép, egészséges látószervvel és tudattal rendelkezik, képes rá, hogy a világot képi-vizuális rendszerben kifejezze. A tanárnak el kell fogadnia, hogy egy hatéves gyermek is partner, nem ostobább, mint a felnőtt, csak kisebb. Nehezíti mindezt, hogy a jelenlegi iskolai gyakorlatban a komplex művészeti nevelés alig jelentkezik, és a felülről indított NAT-elképzelések sem sejtetnek kellő változást. Sem a tanárképzés, sem a tankönyvkiadás nem érte utol az új igényeket, pedig világos, hogy a jövő új vizuális környezetében felnövő generációkat nem lehet a régi módon nevelni. A fórumon a pécsi Illyés Gyula általános iskola Krea- team Gyermekműhelye, a Gyermekotthonban működő Csontváry Képzőművészeti Stúdió, a Lantos-Apagyi féle Pécsi Komplex Művészeti Műhely, a katolikus iskola képző- művészeti tagozata, a JPTE 1- es gyakorlóiskolája, a Meszesi általános iskola és a Papnövelde utcai iskola Devi Art stúdiója képviselte a helyi ötleteket. Hodnik I. Gy. Pécs a művészeti élet és a művészeti nevelés egyik meghatározó központja hazánkban. Vannak itt olyan elhivatott altagiskola, a Hosszúhetényi általános iskola és az ANK Művészeti Szabadiskolája a Nevelők Házában mutatkozik be. Ízelítő a gyermek-képzőművészek alkotásaiból kotok és pedagógusok, akik szerint a művészet a kreatív és teljes ember nevelésének egyik legfontosabb eszköze. Minderről az országban először rendeztek szakmai találkozót a héten Pécsett, az I. Országos Gyermek-képzőművészeti Biennálé keretében. A beérkezett kiállítási anyagot a Dominikánus Házban láthatják az érdeklődők, míg három baranyai műhely, a pécsi Ágoston téri FOTÓ: TÓTH L. Lantos Ferenc, a találkozó egyik előadója és ötletadója szerint nyitott agyú, gondolkodásra képes embereket kell nevelni, s ebben a folyamatban az egyénre szabott inspirációknak döntő szerepük van. Nem művészeket kell faragni mindenáron, de a karanténba zárt tehetségek elitképzése sem lehet cél. A közismereti és a speciális művészeti nevelés határterületein mozogva olyan világot Pécs és '56 forradalma Közadakozásból létesült Pécsett az 1956-os emlékmű, Farkas Ádám Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása, melyet a forradalom negyvenedik évfordulóján, tavaly avattak fel a 48-as téren. Erre a napra, az emlékmű létrehozásának körülményeire az eseményhez méltó, míves kiadványban emlékezett meg Romváry Ferenc. Elve természetesen a lehetőséggel és felhasználva az alkalmat arra is, hogy az 1956-os pécsi történéseket egy csokorba kösse, s lényeges mozzanatait kronológiai sorrendben felvillantsa. Közli a forradalom pécsi és baranyai áldozatainak névsorát, megjelölve, hogy ki melyik temetőben nyugszik. Figyelmet szentel a fontosabb 56-os pereknek, a megtorlás menetének, majd pedig az emlékezés folyamatának. A Pécsi 56-os mártíremlék előszavában dr. Páva Zsolt, Pécs polgármestere megfogalmazza; az ezredév küszöbén 1956 emléke azt is jelenti, hogy az igazi demokrácia nem szükségszerűség, hanem erőfeszítés és jóakarat kérdése. A füzet az Új Művészet Kiadó gondozásában jelent meg. K. F. Szomszédolás A Somogy című, Kaposváron szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat céljának tekinti a szomszédos tájak és megyék szellemi életének bemutatását. A szerkesztőség most Veszprém megyébe látogatott el. Verssel Bodosi György, Farkas Agnes, Fenyvesi Ottó, Gaál Antal, Géczi János, Kemény Géza, Németh István Péter, Széki Patka László jelentkezik. Szépprózai írást Ágh Istvántól, Vathy Zsuzsától, Vass Z. Zsolttól és Zsávo- lya Zoltántól közöl a folyóirat. Gazdag az irodalmi örökség is. Albert Gábor Chol- noky Viktorról, Miklósi-Sikes Csaba Kisfaludy Sándorról, Ács Anna az irodalmi betyárhagyományokról ír. Külön foglalkozik a szám Bohu- niczky Szefi Veszprém megyei kapcsolatával, a Balatonkenesén megrendezett Pilinszky- ünnepséggel, valamint Nagy László bulgáriai tartózkodásával. Kiemelkedik a szám anyagából Fodor András tanulmánya Simon István költészetéről és Tamás István esszéje Tatay Sándorról. E számban megkezdődik Illyés Gyula és Gál István levelezésének publikálása. Futnak a képek FILMJEGYZET Kései hullámverés Nézem a Kolja című filmet, s azon gondolkodom, miért olyan vonzóan, kedvesen ismerős minden kockája, noha most látom először. Nem csupán azért, ezt rögtön tisztázom magamban, mert ez egy kelet-európai történet a rendszerváltás előtti pillanatokból, tehát égy kicsit rólunk, magyarokról is szól. Ismerősek a helyzetek, a gesztusok, a szemvillanások. De ennél fontosabb, hogy a hangnem, a tónus, a színezés is rokonszenves, tehát a forma, a stílus olyan, mint egy kedves nő, akit már régen láttunk, kicsit megöregedett azóta, de azért nagyon szép. A film hőse, egy középkorú prágai csellista, anyagi nehézségei következtében arra kényszerül, hogy névházasságot kössön egy fiatal orosz nővel, akinek cseh állampolgárságra van szüksége, hogy elhagyhassa a birodalmat, s előbb Prágába jöjjön, majd Németországba távozzon. De ott hagyja „férjére” a kisfiát, az ötéves Kolját. A zenész bohém természetű, magányos férfi, se kutyája, se macskája nem volt eddig. A kisfiú viszont törődésre, gondoskodásra szoruló, szeretetre vágyó lélek. Leikecske. Egy kis orosz, aki nem beszél csehül. És most összekerülnek. Furcsa pár. A típus klasszikusát Peter Bogdanovich alkotta meg a Papírhold-ban. Mint az a film, ez a mostani is arról szól, hogyan ébred fel a szereplőkben az egymás iránti szeretet, s hogyan fejlődik ki köztük egy különösen, bensőséges apa-gyerek viszony, némi nagyapai színezettel, lévén a csellista ötvenöt éves. A férfit Zdenek Sverák alakítja, ő jegyzi a forgatókönyvet is. A rendező pedig az ő fia, Jan Sverák. A film tehát Csehországban készült, de - ezt rögtön hozzá kell tenni - a nyugat-európai és az amerikai publikumnak szánták elsősorban. Egyfelől minden kockáján látszik, hogy egy nagy filmkultúra áll mögötte, a cseh új hullám. Az a fanyar líra és szelíden groteszk hangulat hatja át, amelyet jól ismerünk Menzeltől és Chyti- lovától. Igen, ezért nézem olyan szívesen ezt a filmet. Ugyanaz a villódzóan ironikus nézőpont, az a sziporkázóan szellemes fényképezés, vizuális ellenpontok játékával, bravúros párhuzamokkal. Az egyik jelenetben pedig a felszaladó roló olyan, mint egy frappáns, enyhén parodisztikus Milos Formán-idézet. Másfelől viszont a történet túlzottan lekerekített, néhány beállítás didaktikussá válik, s az egész egy fokkal érzelmesebb, mint a klasszikus cse(h)megék. Vagyis azokhoz képest egy kicsit rontani kellett rajta, hogy Oscar-díjat kapjon. De azért a Kolja még így is jó film. És emellett még kedvesen emberi is. Az egykori szilaj cseh új hullám megszelídült, konszolidált darabja. Kései, elcsituló hullámverés. De azért jó megmártózni benne. Nagy Imre Egy kis orosz gyerek, aki csehül áll
