Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)

1997-09-27 / 265. szám

12 Dhnántúli Napló

Kultúra - Művelődés

1997. szeptember 27., szombat

Útlevéllel az irodalomhoz

Az Unicum Laude együttes Pécsett, a Római udvarban rendezett koncerten fotó: laufer László

Mindig zengő hangszerek

A napokban a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, dr. Praznovszky Mihály vendégeskedett Pécsett, a Várkonyi Nándor Könyvtárban, és a 150 éve született Mikszáth Kálmánról tartott előadást. A „nagy palóc” író és Madách életművének neves kutatóját a jelenleg állványerdővel keretezett múzeumról kérdeztük.- Kérem, mutassa be röviden a múzeumot, hisz olyan intézményről van szó, amit propagálni kell.- Rövidesen belülről is megújul ez a szép, klasszikus stílusú emeletes épület Budapest szívében: hajdan Károlyi Mihályé volt. A művelődési tárca finanszírozza a munkát, itt kap helyet az új intézmény, a Magyar Irodalom Háza is. Hiszem, hogy főnix-madárként születünk újjá, és a millenniumi ünnepekre, 2000-re elkészül minden.-Műfajával mennyire magányos a hazai múzeumok közt?- Körülbelül hetven emlékhelyünk van, de önálló irodalmi múzeuma csak Debrecennek van. Párizsban vagy Varsóban is van ilyen intézmény, de a budapestihez fogható, komplex szakmúzeummal talán csak Prága dicsekedhet. A Magyar Irodalom Házában megtalálni majd múzeumunk tradicionális anyagát, és lesz egy kortárs irodalmi központ is. A „tárak” közt - hogy régi, szép szavunkkal éljek - az egyik legfontosabb a kézirattár 1 millió kézirattal, Petőfi Nemzeti dalától a Márai-napló utolsó lapjáig. A másik tárunk a könyvtár, eredeti kiadványokkal,

életműveket tükröző korabeli sorozatokkal, folyóiratgyűjteménnyel. Végül a művészeti tárunkban 70 ezer dokumentum értékű fotó található, valamint festmények, szobrok és relikviák is - Madách íróasztalától Kölcsey gondolkodó székéig. Mindezt video- és hangzótár egészíti ki, amely a hatvanas évektől rögzít eseményeket, őrzi élő és elhunyt költők és írók hangját.-Kik használják és menynyire élő ez a múzeum?-Elfogultság nélkül állíthatom, rendkívül élénk az életünk, irodalmi szalonunkban felolvasóestekkel, konferenciákkal, számos saját kiadvánnyal. Kutatók, diákok egyaránt látogatják. A tegnap nyílt kiállításunk a 100 éve született Tamási Áronra emlékezik; a hó végén az irodalmi kultuszról tartunk konferenciát. Természetesen gondozzuk irodalmi emlékhelyeinket a határon túl is, bár néha nagyon nehéz útlevéllel ezekhez eljutni. Elég csak arra gondolni, hol született Kosztolányi, Madách, Ady. A szlovákiai Sztregován nem engedték föltenni annak a templomnak a falára a kétnyelvű feliratot, ahol Madá- chot megkeresztelték. Egyébként csak azt mondhatom, múzeumunk kész csoda. Inkább az a baj, hogy ez is csak a fővárosra koncentrálódik, holott az irodalmi muzeológi- ának lehetnének vidéki központjai is. Szabolcsban Krúdy, Veszprém megyében Nagy László vagy Nógrádban Madách, Mikszáth nevével fémjelezve. B. R.

Hat pécsi fiatalember három évvel ezelőtt úgy határozott, hogy hosszú kórusmúltjuk mellett és után kamaraegyüttest alakít.

A sokatmondó UniCum Laude névről az együttes nevében nyilatkozó Kutnyánszky Csaba elmondta:- Elhatároztuk, hogy csak zenei különlegességekkel fogunk foglalkozni, ez a komolyzenére, de a könnyűzenei átiratokra is vonatkozik. Nem hajszoltuk a díjakat és a fesztiválokat, hiszen mindannyian sikeSzeptember elején levél érkezett a Török Köztársaság nagy- követségéről dr. Gerő Győző régész professzor részére: eszerint Szülejmán Demirel köztársasági elnök magyarországi látogatása idején a török Köztársasági Érdeméremmel kívánja kitüntetni. Az eseményre a nagykövet rezidenciáján került sor. Ezt a kitüntetést olyan külföldi állampolgárok kapják, akik sokat tettek a török kultúra ápolásáért.

Dr. Gerő Győző nevéhez fűres kórusmúlt után voltunk. A megalakulást nem pusztán szereplési vágy indokolta, sokkal inkább az, hogy az egyéni elképzeléseinket egy kamara- együttesben jobban meg tudjuk valósítani.

Az UniCum Laude igazi zenei csemegéket kutat fel, ilyenek a kora reneszánsz angol kórusmuzsika darabjai, de szívesen énekelnek a XX. század zenéiből is. Mára már olyan pécsi zenészbarátaik is akadnak, akik igényes átiratokat írnak a számukra.

ződik a legtöbb magyarországi török emlék feltárása. Ő volt az, aki az elpusztultnak tartott siklósi Malkocs bej dzsámit megtalálta. (A török köztársasági elnök külön kiemelte a siklósi dzsámi jelentőségét.) Ez évekkel ezelőtt történt, de a professzor ma is szívesen emlékezik.- Az egészet annak köszönhetem, hogy siklósi barátaimmal felmentünk a várostoronyba, hogy onnan szétnézzünk. Akkor láttam meg, hogy azon a helyen, ahol egy koraCsapó József, Meláth Árpád, Mits Arnold, Pécsi Csaba, Dobos László és Kutnyánszky Csaba együtteséhez hasonló csupán kettő létezik még az országban. A világon az első társulat a King Singers volt. A pécsieknek nincs állandó próba- helyük, de hetenként általában találkoznak. (A szomszédok örömére is.)

Egy kazettájuk már megjelent, s most terveznek egy karácsonyi témájú CD-t, vagy ha ez nem sikerül, újabb könnyűzenei válogatást. H. I. Gy.

beli metszet a dzsámi helyét jelölte, az utca szabályosan sorakozó házai közül kettő kilóg s látszatra ezt semmi nem indokolta. Megkértük a háziakat, engedjék meg, hogy körülnézhessünk. A gyanúm igazolódott, mert az egyik ház padlásán szamárhát-íves ablakokat találtunk. Kiderült, a dzsáminak csak a kupolája semmisült meg, maga az épület szinte teljes épségben megmaradt, a hozzá épült házak eltakarták, de meg is védték. Izgalmas munka volt a feltárása, s örülök, hogy sikerült az eredetihez megközelítően helyreállítani.- Úgy 3-4 évvel ezelőtt Magyarországon járt a török kulturális miniszter, s megnézte a siklósi dzsámit is. Megemlítettem, a műemlék nagyon alkalmas lenne török etnográfiai kiállítás számára. Ő lelkesen ígérte, tenni fog ennek érdekében. Hosszú ideig nem történt semmi, azt hittem, elfelejtették. Csaknem egy éve kaptam az értesítést, hogy Magyarországra érkezett az ankarai néprajzi múzeum igazgatója, aki öt ládányi kiállítási anyagot hozott magával. Ezzel az adománnyal egyedi szerepet kapott a siklósi török műemlék.

Sarok Zsuzsa

Hírcsatorna

Mediterrán ősz. Ma 10

órától kezdődik Hosszúhe- tényben a szüreti mulatság, felvonulással, Kaszás János képeinek bemutatásával. Sásdon 14 órakor indulnak a programok, az esti szüreti bálig. Nagytótfalun ma 15 órától kézműves játszóház várja a kicsiket, holnap 14 órától pedig Mihály-napi búcsú és néptáncműsor a felnőtteket. Pécsett 28-án a Szőlő és bor ünnepe zajlik 10 órától a Széchenyi téren. 15 órától indul a szüreti felvonulás, majd bordalénekes együttesek és népitáncosok lépnek fel. (ly)

A fösvény. Moliére „A fösvény” című komédiáját mutatják be szeptember 29-én 19 órakor a Pécsi Horvát Színházban. Az előadást Halásztóth Péter rendezte. További előadásokra október 1-jén, 2-án és 3-án 19 órakor kerül sor. (ly)

Választás. „Képek és dokumentumok az országgyűlési és az önkormányzati választások történetéből (1848-1994) - Pécs és a környező települések” címmel kiállítás nyílik október 1-jén 10 órakor a pécsi Művészetek Házában, (ly)

Zenei világnap. Október elsején a zenei világnapon a komlói Erkel Ferenc zeneiskola hangversenyt rendez 18 órától a Színház- és Hangversenyteremben. A műsorban fellépnek az intézmény^ tanárai, a Kodály Zoltán Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola énekkara, a Pedagógus- és a Munkáskórus. (h)

A modernség küszöbén.

Ezzel a címmel rendez konferenciát október 1-je és 5-e között a JPTE Német Nyelvű Irodalmak Tanszéke, müncheni és grazi egyetemi vendégelőadók részvételével. A találkozó az MTA pécsi székházában zajlik. Október 2-án 16 órakor átadják az idei Nikolaus Lenau-díjat is. (ly)

Az IH programjából. Általános és középiskolások számára toborzót tart a pécsi Ifjúsági Ház nívódíjas Forma-1 Tánccsoportja. A jelentkezőket október 3-án 17 órakor várják. A tudomány és a hitvilág kérdései után kutatók szeptember 30- án 19 órakor Kisfaludy György időfizikus előadását hallgathatják meg arról, van-e bizonyíték a lélekvándorlásra. (ly)

Nemzetközi jazzfesztivál

Pleszkán Frigyes a 70-es években csodagyerekként robbant be a magyar zenei életbe. 16 éves korában megnyerte a „Ki mit tud?”-ot, 17 évesen már a Pori Jazz Fesztivál meghívottja. 1995-ben jelent meg első önálló lemeze. Pleszkán Frigyes zongora szólókoncertje igazi csemege a Szegedi Jazz Napok ’97 rendezvénysorozatában, ahol a hazai együttesek mellett neves külföldi sztárok is fellépnek.

A fesztivál első napján, október 2-án szegedi együttesek mutatkoznak be. Aztán itt lesz az egyik legnépszerűbb lengyel jazzkettős, a Leslaw Mozdzer-Adam Pieronczyk zongora-szaxofon duó és a brazil Egberto Gismonti

Group. Fellép a Jazz Consort, a jugoszláv Steve Gut Balkáni vázlatok együttese.

A fesztivál sztárvendége a Grammy-díjas amerikai énekesnő, Betty Carter, akit a kritikusok egyszerűen csak a ,jazz first lady”-jének neveznek. A legrangosabb zenei díjat a Look what live got című albumával a nyolcvanas évek végén nyerte el. A fekete énekesnő rendszeres sztárvendége Clinton elnök partyjai- nak.

A fesztivál zárónapján lép fel a magyar Grencsó Kollektíva in Ragtime és az angol John Surman Quartet. Az angol együttes vezetőjét a hatvanas évek legkarizmatiku- sabb és innovatív szólistájaként tartják számon.

Török kitüntetés - magyar régész

Török emléktárgyak a siklósi dzsámiban fotó: Müller andrea

Tüskés Tibor

A mandulafa

A

z ezer négyszögöles szőlő valamikor a völgytől a dombtetőig húzódott. A tőkék kiöregedtek, a gyümölcsfák férges termést hoztak. Az új tulajdonos, aki megörökölte a hitvány szőlőt, parcelláztatta a területet. Öt, kétszáz négyszögöles telket alakított ki. Leghamarabb az utak melletti két szélső, a lenti és fönti telket értékesítette. Aztán egy zsákutcát, keskeny dűlőt nyittatott, és a többi telek is gazdára talált.

Sorra épültek a két- és háromszintes családi házak. A hegynek ezen a részén a telek már nem szőlőbirtokot jelentett, hanem házhelyet. Csak ez a lakóházak közé szorult, tenyérnyi kis telek tartotta magát. Aki megvásárolta, kertet, gyümölcsöst álmodott erre a helyre. A meredek domboldalban lépcsőket és teraszokat alakított ki, az elhitványult fákat kivágatta, helyükre fiatal suhángokat, csonthéjú gyümölcsfákat ültetett.

A régi gyümölcsfák közül csak ez az öreg mandulafa maradt meg. Magját, amelyből kihajtott, száz éve talán egy elkóborolt harkály hullatta el. Törzse a talaj szintjénél mindjárt kétfelé ágazott. Ily módon nem is egy, hanem két fa volt. Illés úgy tervezte meg a hétvégi házat, hogy délről a mandulafa ágai tartsanak árnyékot a háznak.

Minden tavasszal a környéken leghamarabb ez a fa virágzott. Erre gyakran ráfizetett. Fehér virághab volt a fa, amit a még fehérebb februári hó borított be. De a fa állta a kései tél, a rátörő fagy ostorcsapásait. A következő tavasszal újra virágzott, s abban az évben kétszer termést hozott. A fa dereka idővel megcsavarodott, kérgére barázdákat karmolt az idő.

Nyáron kedvelték a madarak. A harkály az előző évről maradt mandulaszemet az egyik ág hóna alá szorította, és sűrű kalapácsütéssel feltörte. A cinkék párosával érkeztek, s a kéreg alatt megbújó rovarokat keresték. A feketerigó innen tartott terepszemlét: merre szálljon tovább?

Az egyik reggel Illés egy maréknyi elszórt madártollat talált a fa alatt. Tudta, ravasz és éhes macska kóborolt a ház körül. Akkor határozta el, hogy a madarak védelmére kel. A fa egyik ágára madárodút szerelt. A forró nyári napokon pedig egy rossz tepsiben vizet tett a téglarakás tetejére. - A madarak eledelt találnak ilyenkor. Víz nincs ezen a meszes talajon - dörmögte magában.

Néha megsimogatta a fa törzsét, fölszedte a fűből apró leveleit. - Vén vagy, de még termést hozol.. . Hosszúkás leveleid picinyek, együtt mégis árnyékot tartanak ... Azzal is a hasznomra vagy, hogy a szántókötelet hozzád és a ház sarkánál húzódó csatornához kötöttem ...

A mandulafát nem kell se metszeni, se permetezni. Gyökere nem kíván műtrágyát, száraz időben vizet. A fa úgy dolgozott, mint egy igénytelen laboratórium. A meszes talajból

fölszívott erőt, a napfényből nyert energiát, a vízzel kioldott savakat csonthéjú gyümölccsé érlelte.

De, hogy a termését élvezze az ember, meg kellett dolgoznia. Illés minden mandulaszemet négyszer vett a kezébe. Amikor a zöld burok szétnyílt, létrát támasztott a fának, és kézzel leszedte a termést. A szemeket a napon megszárította, és a magról a burkot lefejtette. Harmadszor akkor vette kezébe a szemeket, amikor kalapáccsal megtörte. Negyedszer akkor, amikor a magokat megtisztította. Sőt volt egy ötödik mozdulat is. Amikor a magányos téli estéken a megtisztított szemeket a szájához emelte, elrágcsálta, és egy pohár bort ivott rá.

Valaki, aki Izraelben járt, azt mesélte Illésnek, hogy látta, amikor a jeruzsálemi piacon a zöld, még érteden, nyers és tejes mandulaszemeket kosárban árulták. Illés nem tudta elképzelni, hogy mit készítenek belőle. Levest? Főzeléket? Salátát? Egyik tavasszal megkóstolta az éretlen szemeket. ízlett neki.

A mandulafa vén volt. A nyári viharok néha letörték egy-egy ágát. Illés sajnálta a fát. A letört ágat felfűrészelte, a csonkot kátránnyal bekente: ne korhadjon a törés helye.

I

llés nyári napokon, késő délután szeretett a fa alatt üldögélni. Fölnézett az ágak közé: számlálta, méricskélte, meddig hoz még termést. Nézte a fa törzsén a sebeket, a forradásokat, és saját életére gondolt. Hány vihart kellett megérnie, hány csapást elszenvednie? Megérintette a fa kérgét, vizsgálta a repedéseket. Mennyi időnk van hátra? Melyikünk él tovább? Melyikünk kerül előbb a tűzre?