Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-20 / 258. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. szeptember 20., szombat Hírcsatorna Mediterrán Ősz. Ma több baranyai település szüreti mulatsággal ünnepel. Bolyban délután fél 3-tól térzene, lovas felvonulás, folklór- műsor lesz. Majson 9-kor kezdődnek a vásári vigasságok kézműves kirakodó vásárral, pincepörköltfőző- versennyel, 13 órától szüreti felvonulással, majd lakodalmassal, szüreti bállal. Harkányban két napig tart a szüreti fesztivál, a Zsigmondy Vilmos sétány, a Strandfürdő és a Gyógykert a rendkívül dús program helyszíne. Ma 13 órakor- lesz a megnyitó a sétány szabadtéri színpadán. (ly) Jótékonysági koncert. A Gyermekklinika „Beteg újszülöttekért” alapítványa javára rendeznek koncertet szeptember 23-án este 7-kor a pécsi Művészetek Házában. A műsorban Varga Márta, Barth István, Tímár Judit, Gárdái Viktória, Ar- nóth Zoltán, Aubrecht Dénes és Zseni Nándor lép fel. Az est házigazdája Szkladá- nyi Péter lesz. Elhangzanak többek közt Schumann, Mozart, Weber művek, (ly) Veres Péter emlékére. A Veres Péter Emlékbizottság az író születésének 100. évfordulója alkalmából irodalmi estet rendez október 10-én délután 5 órakor a Leőwey Klára Gimnáziumban. Beszédet tart Czine Mihály irodalomtörténész, s felszólal a család képviseletében Veres István is. A műsorban a Vasasi Berze Nagy János népdalkor és a Leőwey Vegyeskar működik közre. (ly) Az Ifjúsági Ház ajánlatából. A budapesti Merlin Színház előadásában Peter Handke Kaspar című monodrámáját láthatja a pécsi közönség az IH-ban szeptember 24-én 20 órakor. Kaspar szerepében Tardi Balázs lép fel. Szeptember 21-én 18 órakor a Házban a Kerek Világ alapítvány műsoros jótékonysági estje kezdődik. A fellépők hátrányos helyzetű, egészségükben sérült emberek. (ly) Ifjú balettezők. Tehetségkutató balett-tanfolya- mot indít a pécsi Művészeti Szakközépiskola. A kezdőket 4 éves kortól, a haladókat 8-10 évek kortól várják, beiratkozni szeptember 26- án 15 és 17 óra között lehet. A klasszikus balett elemeit a Pécsi Balett táncosai tanítják majd a gyerekeknek, (ly) Szabálytalan terek temploma Ritkán örülhet manapság a kultúraszerető ember új művelődési intézmény megnyitásának. Pécsett a héten mutatták be a közönségnek az elegánsan felújított Dominikánus Ház 760 négyzetméternyi új közösségi tereit. A Pécsi Kulturális Központ most kaput nyitó épületében máris nagy a sürgés, hiszen a költözködést a Pécsi napok idei rendezvénysorozatával ünnepük a szervezők. A Színház tér keleti oldalán lévő Dominikánus Házban igényesen kialakított, bár szabálytalan terekre bukkanhat a látogató. A betérőt lépcsősor vezeti fel az első emeleti fogadópulthoz, ahol a Központ szervezte programokról ingyenes tájékoztató füzeteket talál. Az első emeleten az irodák mellett egy 80 személyre méretezett tanácsterem fogadja, pécsi, baranyai alkotók képeivel, szobraival. A nyitásig Barakonyi Klára, Böszörményi István, Kuti László, Lantos Ferenc, Mikja Gábor, Pál Zoltán, Pinczehelyi Sándor, Rigó István, Soltra Elemér, Trischler Ferenc munkái érkeztek meg. A területen a török időkben egy dzsámi állt, annak mellék- épülete Ferhád pasa dzsámija volt. Amikor 1566 augusztusában Szulejmán szultán utoljára még itt ünnepeltette magát, Ferhád és Achmed pasák között haladt katonái üdvrivalgását fogadni. A mai Király utca e részén üzletekben kínálták a keleti portékát: a damaszkuszi pengét, az arannyal átszőtt Szíriái kelméket. A tanácsterem előtti kis térbe hangulatosan illeszkedik a szinte díszkútnak tűnő szecesz- sziós mosdóállvány, mely a DOZSÓ-ból került át ide. Az első emeleten apró, udvarra néző teraszokat alakítottak ki a tervezők. Két vendégszoba is helyet kapott, a városba érkező delegációk tagjainak, a fellépő művészeknek. A Ház legnagyobb terét a tetőtérben találjuk. A sötétre pácolt gerendákhoz a régi faanyagot is felhasználták, s megmaradt az eredeti épület tűzfala, melyet műemlékvédő szakemberek állítottak helyre. A tetőtérben a valamikor még a mindenkori polgármester szolgálati lakásának szánt részben egy büfé, egy klubszerű előtér és egy nagyobb előadó is elfért. Laknemé Brückler Andrea, a Kulturális Központ igazgatója szerint a Dominikánus Ház nem szabványos kultúrház, galéria vagy hangversenyterem, de alkalmas arra, hogy ide- vonzza azokat az érdeklődési köröket, civil szférából való társulásokat, amatőr műhelyeket, melyek még nem találtak otthonra. A Pécsi Kulturális Központ bonyolult összevonások után ugyan több ingatlant is birtokol, de hiányzott az a belvárosi központi bázis, ahonnan igazán jól el tudták látni szervezői feladataikat. A törökök után a területet a dominikánus szerzetesrend kapta meg, mely templomot és rendházat épített itt. A templom alapkövét 1724-ban rakták le. Ez nehéz év volt, a városban mindössze 654 lakható házat lehetett találni. Az építkezés is lassan haladt, s végül csak 1771-ben szentelték fel a templomot. Mellette, a mai színház helyén épült meg a rendház. Miután II. József 1786-ban feloszlatta a rendet, az épületek üresen maradtak. Később francia foglyokat helyeztek el itt, a templomból pedig raktár lett.- Nem is álmodtunk róla, hogy ez az épület a miénk lesz - mondta el az igazgató. - Egy véletlen folytán tudtam meg, hogy a ház funkciót keres, nekünk pedig csak a két házasságkötő terem állt a rendelkezésünkre. Mi azonban más típusú közösségi tereket képzeltünk el. Máris filmklub, zenei program, alapítvány, könyvtár keresett helyet magának egyes programjaihoz. Hogy pontosan milyen társulások, milyen programok lesznek a Dominikánus Házban, arról még folynak az egyeztetések, újabb és újabb ötletek születnek.-Nem vetélytársai akarunk lenni más belvárosi kulturális intézményeknek, hanem a partAz előcsarnok dísze nerei - szögezte le az igazgató. — Többek közt olyan nagy rendezvényekben tudunk közreműködni, mint a Nemzetközi Zenei Fesztivál, a bordalfesztivál vagy jövőre a bábfesztivál. A dominikánus templom helyén egy lelkes pécsi polgár a XIX. század végén színházat szeretett volna, de az épületben lakóházat alakítottak ki. A rendház lebontásával azonban 1893-ban megkezdődött a színház építése. Az egykori templomot, a mai Dominikánus Házat a múlt század végén építette át mai formájára dr. Johann Béla orvos, aki történetét is megírattatta. A Házban egyelőre kevés a bútor, a berendezés jó része pályázati pénzekből jön majd öszsze. Az már pedig igazán távlati terv, hogy ha valóban létrejön egy nagyjából összefüggő belső tér a környékbeli házak udvaraiból, akkor a meleg nyári estéken akár pódiumszerű szabadtéri előadásokat is lehet majd tartani. Hodnik Ildikó Gy. Fotók: Müller Andrea A tanácsterem koncertek rendezésére is alkalmas A Retina sikerei és gondjai-Miénk a legjelentősebb videó archívum Magyarországon, a pénzzel mégis hadilábon állunk. Már fél éve szervizben van a H-8-as kamerám, honnan szerzek negyvenezer forintot, ha elkészül? Az asztali SVHS videomagnó fejcseréjére is kellene nyolcvanezer forint. E két összeg meghaladja az évi járadékomat - kesereg Hanczik János, a Szigetvári Retina Műhely vezetője (képünkön). A többszöri szívinfarktus miatt leszázalékolt, és különféle betegségektől gyötört 48 éves videó-szerelmes csak panaszkodni tud? Nem.- Lelkesedéssel még jól bírjuk, és ez a lényeg. A siker sem pártolt el tőlünk. Már javában szervezzük a jövő augusztus 20-án nyíló négynapos Retina Fesztivált, sorrendben a hatodikat - újságolja örömmel. - Azon már számítógépes animációkat és ugyancsak számítógépes állóképeket is bemutatunk. A múlt hét végén a Győri Szüret keretében a kelet- és közép-európai országok film- és videófesztiváljainak bemutatkozó konferenciáján 20 perces előadásban számolt be a tavalyi Retina Fesztiválról.- Fő támogatónknak, a Magyar Mozgókép alapítványnak és elnökének, Tóth Erzsébetnek köszönhetően román, lengyel, észt, litván és szerb videósokkal is megismerkedtem, és örömmel fogadták a jövő évre szóló meghívásomat. Velük még jobban keletre nyithat a Retina, és más résztvevőket is hozhat az Interneten rövidesen megjelenő jelentkezési lapunk is - meséli Hanczik, áld tízperces műsorral készül az októberi palermói videós világfesztiválra. B. M. L. Könyvecske a népdalról A kicsinyítő képző a népdal „kicsiségére” is utal, mintha csak a könyv a dal puritánságára, mértéktartására is rímelni akarna. A Pécsett, a Zenei Kiskönyvek sorozatban megjelent könyv alig több mint száz oldal, szerzője dr. Várnai Ferenc, a neves pécsi zenetanár, népdalgyűjtő és -kutató. Jómagam, aki kevéssé vagyok zeneértő, de azért egy-egy népdal múló reneszánszának éveiben - a hatvanas évek vége, hetvenes évek eleje? - szíven ütött. Talán azért is, mert Faragó Laura, Budai Katalin tolmácsolta. Talán azért is, mert versolvasó lévén volt alkalmam felfedezni, milyen szépen, a lélek számára követhetően nyílik egymásba igazi vers és népdal. Mindez azért fontos, mert Várnai tanár úr könyve - a „tanár úr” minősítésnek itt most kiemelt hangsúlya van! - olyan munka, amely tisztán, sallangmentesen avat be a népdal titkaiba, szinte ahogyan a gyerekdalok, mondó- kák fognak kézen, hogy aztán fokról-fokra megismerjük e dalok genezisét, majd zenei anatómiáját - a ’tempo ru- bato’, a ’tempo giusto’ fogalmait, és így tovább. A könyv a magyar népzenei rétegeket kormetszetben is vázolja. Nevezetesen: miként ölelkezett bennük Ázsia Európával, az ősi kvintváltó- pentaton és dó-hexachord rétegekre hogyan rakódtak a frissebbek, milyen csokrok rakhatók ki tájegységeink dalaiból - és egyáltalán, hogyan kell (s miért úgy) azokat énekelni. Dr. Várnai mintha a népdaltól vette volna az ihletet, a tisztaságával köszön ránk - szegődött diákjaira -, világos felépítéssel, közérthető, tömören kifejtett racionális gondolatmenettel, amelyből azonban soha nem hiányzik a közelhajló, elemző, a népdal anatómiáját becsben tartó alázat. Hogy a hozzám hasonló avatatlan is megértse a néplé- leknek ezt az ősi időkből felragyogó, az ég tiszta kékjét idéző áradását. Minden diák kezébe adható, azzal a mellékelt kis kék füzettel együtt, amely felső tagozatosok számára válogatott ki negyven gyönyörű dalunkat. Egyúttal megjelent kazettán a tanár úrnak a Magyar Rádióban elhangzott kiselőadásai válogatása is „Dél-dunántúli jeles napokról II.” címmel. B. R. Futnak a képek filmjegyzet Kosztümök, parókák, mai gondok A vidéki nemeslány szerepében Judith Godreche Miközben peregtek a vásznon Patrice Leconte Rizsporos intrikák című művének képei, amelyek XVI. Lajos udvarát jelenítették meg, a filmben nem szereplő, de kétszer-háromszor is említett Rousseau életének egyik jellemző fordulata jutott eszembe. Az az eset, akár kínos incidensnek is lehet nevezni, hogy Rousseau A falusi jós című darabjának sikeres bemutatója után meghívást kapott az udvarba, ahol, ezt minden érintett tudta, a király nyilvánosan meg fogja majd dicsérni, s kegydíjban is részesíti, a filozófus azonban egyszerűen nem ment el a fogadásra. Általános volt a felháborodás. Mit képzel ez az ember? Rousseau később bevallotta, attól félt, nem tud majd elég előkelőén viselkedni, esetleg izgalmában úrrá lesznek rajta hólyagbántalmai, miáltal nevetségessé válik. Mert a francia udvarban, erről szól a Rizsporos intrikák, nem volt kínosabb annál, mint mikor kinevettek valakit. Erre utal a film eredeti címe: Ridicule - annyi mint nevetséges. Ez pedig akkor következett be, ha az illető nem ismerte pontosan az etikett előírásait, vagy nem tudott elég szellemesen reagálni a társalgás fordulataira. Ha nem ismerte az udvari szóhasználat árnyalatait, a divatos kifejezéseket. Vagyis, ha nem beszélte azt a belterjes nyelvet, amit a hatalom körül csoportosuló társaság éppen azért alakított ki, hogy távol tartsa a „betolakodókat”. És ez a kosztümös film azért jó, mert valójában nagyon is mai történetet ad elő. Ugyanis a hatalom jelenlegi centrumaiban, gazdasági érdekszövetségek, különféle politikai csoportosulások és meghatározónak számító értelmiségi körök „előszobáiban” ugyanez a kommunikációs küzdelem, nyelvi kiszorítósdi zajlik. Ha nem beszéled, vagy nem akarod beszélni a nyelvünket, nincs rád szükség, mondják. Ilyen helyzetben nem lehet mást tenni, mint függetlennek maradni. Kívül lenni a körön. Rousseau tudta ezt, mert valójában, szentül hiszem, ezért nem ment el arra a fogadásra. Úgy vélte, hogy meg kell őrizni saját szavainkat, s oda kell menni, ahol erre lehetőség kínálkozik. A film főhőse, egy fiatal nemes, nem ezt teszi. Mindenáron be akar jutni az udvarba, hogy támogatást szerezzen nagy vállalkozásához: egy mocsár lecsapolásához. De rá kell jönnie, hogy tervét máshol és másokkal kell megvalósítani. A főhőst Charles Berling játssza, az udvari miliőt megtestesítő szépasszonyt pedig a híres és valóban kitűnő Fanny Ardant. Egyébként minden szereplő jeleskedik a maga helyén. Ahogy ez egy francia filmtől elvárható. A kosztümök és parókák hitelesek. A felvetett problémák mélyen igazak. Ma is. Sajnos. De ez már a mi bajunk. Nagy Imre
