Új Dunántúli Napló, 1997. szeptember (8. évfolyam, 239-268. szám)
1997-09-20 / 258. szám
1997. szeptember 20., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 A közönség elgyávulása Vári Éva, Márton András, Töreky Zsuzsa és Krum Ádám a Kvartett című komédia ősbemutatójának szereplői fotó: Tóth l. Spiró György Kvartett című komédiájának ősbemutatójára kerül sor hétfőn este Pécsett, a Harmadik Színházban. A szerzővel az egyik előbemutató során beszélgettünk.- Ezt a darabot a kaposvári ’56-os drámapályázatra írtam. A pécsi előadás lesz az ősbemutatója, de a Merlinben is szeretnénk előadni.-Miért pont Pécsett lesz az ősbemutató?- A darab megjelent januárban a 2000 című folyóiratban, s rögtön utána felhívott Vincze János azzal, hogy ő megrendezné. Nagyon örültem neki, mert kitűnő rendezőnek tartom.-A Csirkefej, amelyet először Budapesten a Katonában, aztán Pécsett ugyanitt mutattak be tíz évvel ezelőtt, rendkívül nagy visszhangot keltett. Mintha azóta nem lennének ilyen súlyú színházi események.- Nincsenek. Én úgy gondolom, hogy elsősorban a közönség érzékenységében és érdeklődésében történtek változások. A közönség ugyanis, s ez egyébként világszerte érvényes, elgyávult. Nem néznek igazán szembe a problémákkal, mint nálunk úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt mertek szembesülni az igazi kérdésekkel.- Nem arról van szó, hogy a kultúra egészének súlya csökkent?-Igen, de hogy miért, az nem magyarázható csupán azzal, hogy ilyen-olyan szervezeti, strukturális változások történtek, az kevés lenne hozzá. A színház ma nem bazírozhat arra, hogy az embereket az igazán mély problémák érdekelni fogják. Persze a struktúrán kívüli színházakban ez nem így van, ennyiben előnyösebb a helyzetük.- A kultúra különböző területei között minden korban kialakul valamiféle hierarchia. Mennyire változott ebben mára a színház helyzete?- Rendkívül hullámzó. Általában azokban a korokban volt vezető műfaj, amikor az írásbeliség még nem teijedt el, és populáris színházat kellett csinálni. Az udvari színházban már az írástudó emberek ízlése volt a meghatározó. Azért olyan nagy a görögös a Shakespeare kori színház, mert ott minden réteget ki kellett szolgálni. Valamikor a 19-20. század fordulóján történt valami baj a színházművészettel. Akkor még lehetett éppen nyereséges színházat csinálni, de nem sokáig, mert elkezdtek fölmenni a járulékos költségek: bevezették a villanyt, drágultak az építkezési anyagok, satöbbi. Mindez odáig fajult, hogy a színházak költségvetéséből jó kilencven százalék nem a művészi munkát fedezi, hanem minden egyéb költséget. A világon ma nyereséges színházat nem lehet csinálni. Ezért mindenhol ilyen-olyan szponzorálásra szorul, ami azt jelenti, hogy ilyenolyan politikai vagy üzleti szempontból valakik, akiknek ehhez semmi közük, beleszólnak a működésbe, és nem a közönség valódi igényei döntik el, hogy mi az, ami sikeres vagy nem sikeres.- Érdekes, hogy voltak tehát olyan időszakok, amikor a közönség minden rétegét ki lehetett elégíteni nívós darabokkal, és nem bóvlival.-Ennek oka, mint említettem, a közönség elgyávulása. A Shakespeare kori vagy az ókori görög közönségnek volt elég bátorsága és önbizalma ahhoz, hogy elfogadja a szembesítést: milyenek is valójában.- Hogyan alakult a mai magyardrámairodalom, amely valahogyan különváltan létezik a színháztól?- Százötven, kétszáz éve kezd különválni a dráma és a színház. Igazából az a probléma, hogy a színház, szerte a világon, muzeális művészetté vált. Kicsit párhuzamos a dolog azzal, ami a zenében lezajlott. A nagy dirigensek klasszikus vagy félklasszikus interpretációira megy be a közönség, és a modem zeneszerzők alig jutnak szóhoz.- Téged, mint drámaírót zavarnak ezek az állapotok? Befolyásolják a megírandó drámát?-Hol igen, hol nem. Néha megpróbálok alkalmazkodni a szűkülő lehetőségekhez. Rám nem volt a korábbi években jellemző, hogy kevés szereplős darabot írjak, aztán úgy fokozatosan csökkent a szereplők száma bizonyos darabjaimban, s végül eljutottam a négyig. Ennél alább egyelőre még nem tudok menni. De azt kell mondanom, hogy művészileg nem foghatom az esetleges kudarcaimat a mai színházi állapotokra. Cseri László Kulturális Ajánlatok Sétatér Megjelent a Sétatér című transzkulturális folyóiratnak a Pécsi napokra szerkesztett száma. A 180 oldalas ünnepi számban tanulmány, kispróza, regényrészlet és vers is helyet kapott. A szerzők többek között a századfordulós Pécsről, a város alatti pincerendszerről, a villamosról, a kávéházi életről emlékeznek meg, de a Székesegyház felújításáról, a Janus Egyetemi Színházról, a Közelítés Művészeti Egyesületről, a híres Pécsi Disputa előzményeiről és lefolyásáról is készültek írások. Az ösz- szevont 3-4. számban szólnak a pécsi természetgyógyászatról, de a nemes villányi borokról is. A folyóirat szeptember 21-én 18 órakor a Dominikánus Házban mutatkozik be, a közönség pedig író-olvasó találkozó keretében szeptember 22-én 18 órakor a Felső Sétatéren ismerkedhet meg az alkotókkal. (ly) A Művészetek Háza programjából A Bauhaus pécsi képviselőiről, jeles pécsi építészek pályafutásáról tartanak konferenciát szeptember 22-én 14 órától a Házban. Az előadások mellett este fél 7-kor Forbáth Alfréd és Molnár Farkas centenáriumi kiállítása is megnyílik. E napon 19 órakor Kodály Zoltánra emlékezve hangverseny lesz. Fellép Kuncz László, Janzsó Ildikó és Varga Márta. 25-én Beze- rédy Győző könyvét mutatják be a közönségnek 18 órakor. A „Németnek Bécs, magyarnak Pécs” című kötetben évszázadok krónikásai szólnak a városról. 25-én 20 órakor a törzsasztal vendége lesz Márton András színművész, rendező, a Pécsi Nemzeti Színház új tagja. 26-án 18 órától „Az irodalomtudomány műhelyei” sorozatban dr. Bécsy Tamás beszélget Kalandok a drámával című új könyvéről dr. Nagy Imre irodalom- történésszel. (ly) Tam-tam és Internet Több érdekes programmal is vátják a pécsi könyvtárak az érdeklődőket a héten. Szeptember 22-én a Várkonyi Nándor Könyvtárban 8 órától 18 óráig pályaválasztási tanácsadás és börze lesz, melyre délelőtt elsősorban a nyolcadikos gyerekeket várják. A pedagógusok és a szülők számára 14 órától fórum kezdődik, 16 órától pedig pécsi középiskolák mutatkoznak be. „Itt mindig történnek csodák” a címe annak a rendezvénynek, melynek keretében szeptember 23-án 15 órakor a színházról beszélget az érdeklődőkkel Balikó Tamás és Simon István a Kilenc Király Gyermekkönyvtárban. 25-én 15 órakor Tóth Balázs informatikus, mérnök-tanár előadása kezdődik a „Tam-tamtól az Internetig” címmel a Csipkefa gyermekkönyvtárban. E napon 18 órakor a Várkonyi Nándor Könyvtárban a 150 éve született Mikszáth Kálmánra emlékeznek. „Min derülne Mikszáth ma?” címmel előadást tart a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója, dr. Praznovszky Mihály. (ly) A megbékélés kapujában A doni vidéken elpusztult 150 ezer magyar katona ma is tömegsírokban pihen. Fél évszázad múltán emlékhelyeket állítanak a „néma hadsereg” halottainak emlékére. A boldirevkai emlékmű megépítéséről a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója készített dokumentumfilmet. Ma vetés hullámzik, mező zöl- dell azokon a szelíd dombokon, ahol közel 55 éve embertelen körülmények között pusztult el a doni hadsereg derékhada. A virágok hazaiak is lehetnének fölöttük, pedig több, mint 1600 kilométer választja el őket az itthoni földtől. Idén július 20-án Boldirevka falucskában 1030 katona sója felett megépült a Megbékélés kapuja, a doni áttörés magyar emlékhelyeként. Békés Sándor stúdióvezető irányításával Szondi Imre operatőr és Völgyi Gyula technikus tíz napot töltött a környéken, nyomon követve az eseményeket. Filmjük, bár archív felvételeket is bemutat, a máról szól.- A filmben is szereplő veterán mondja, hogy a Donnál harcoló katona nem hibás, hiszen nem magától jött, áldozat volt - emelte ki Békés Sándor. - Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élik meg az ottaniak, hogy az egykori ellenség emlékműve épül mellettük. Mindenki, akivel találkoztunk, arról szólt, hogy a halál egyformává teszi a szembenállókat, s hogy elhunyta után minden embernek megjár a nyugalom és a megbékélés. Magyarországon a háború utáni évtizedekben a veszteségek elsiratására nem kerülhetett sor. Az érzelmek elfojtva maradtak, s ahogyan ilyenkor ez történni szokott, már-már elviselhetetlenné erősödtek. Békés Sándor elmondta, hogy az 1980-as évek végén különböző riportok kapcsán egyre több olyan emberrel találkoztak, akik fényképeket, leveleket, személyes emlékeket őriztek a Don-kanyarba küldöttektől. A túlélők a „Hol vannak a katonák?” című, 1987-ben indult kegyeleti keresőműsorban beszéltek, s az eltűnteket kutatók ezreinek levelei árasztották el a stúdiót. Később is több önálló dokumentumfilmben, portréfilmben dolgozta fel a stúdió a második világháború doni eseményeit. A boldirevkai emlékmű kopjafái és a faragott kapu együttese a magyar koronát idézi. Az alkotó Törő György, szekszárdi népi iparművész, nyugalmazott ezredes. De ahhoz, hogy ez a nappal, holddal, búzakalásszal ékesített, a hét néprajzi tájegység elemeit felhasználó alkotás létrejöhessen, több külső feltétel is kellett. Megalakult a Honvéd Hagyományőrző Iroda, létrejött a „Katonák emlékezete” oroszországi alapítványi szervezet, s megkötötték a Magyar Köztársaság és az oroszországi föderáció kormánya között azt az egyezményt, mely a sírok, emlékhelyek létesítéséről, gondozásáról szól. És elkelt a voronyezsi pópa, Péter atya segítsége is a magyar honvédsírok felkutatásában.-Ez a forgatás életem egyik meghatározó élményévé lett - mondta el beszélgetőtársam. - Nemcsak a mai Oroszország szédületes ellentéteinek megtapasztalása miatt, s nem is csak azért, mert azon a földön jártunk, ahol apáink harcoltak. A halott, az áldozatot hozó hősi ember iránti tiszteletet akartuk felébreszteni, hiszen telerakhatjuk kőoszlopokkal a világot, ha mellettük érdektelenül mennek el az emberek. A megbékélés kapuja című filmet beszélgetés mellett tegnap mutatták be az érdeklődő szakmai közönségnek. A televíziónézők a TVl-en november 2-án láthatják. H. I. Gy. A szülőföld emléke A Siklósi Várgalériában látható ezekben a hetekben Szatyor Győző grafikus és faműves szobrász kiállítása. Az idén 50. életévét betöltő művész eddigi munkásságát átfogó kiállítást tekinthetnek meg a látogatók, s a munkákban fellelhetők az alkotó ormánsági kötődésének dokumentumai, a szülőföld, az ősök determinációja, melyek az alkotásokban továbbfejlődve, letisztulva és sajátos látásmódban jelennek meg. Tüskés Tibor író a megnyitón felolvasta külön erre az alkalomra papírra vetett „A fa két élete” című írását is, s mint elhangzott, a művészek számára a teremtés harmadik napjának termékei különösen haláluk után válnak gondolatközvetítővé, hogy munkájuk nyomán új életre keljenek. Szatyor Győző elmondta, hogy az ország bármely szegletében kérik fel egy-egy mű elkészítésére, a szülőföld, az ormánsági motívumok újra és újra belekerülnek munkáiba. K. J. ÚDN Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés szeptember 26- án (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége (Pécs, Rákóczi út 34., VIII. emelet 801-es szoba). Múlt heti rejtvényünk megfejtése: „Hiába is könyörögsz már megmondtam, hogy nem maradhat itt az új pajtásod éjszakára.” A sorsoláson a szerencse Biczó Zsoltnak (Kozármisleny, Gárdonyi u. 60.) kedvezett, aki egy kávéőrlőt nyert. E heti rejtvényünk megfejtői között is egy db kávéőrlőt sorsolunk ki, amely szerkesztőségünkben vehető át. Tíz nap eltelte után - ha nem jelentkeztek érte - elküldjük postán.
