Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-16 / 224. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. augusztus 16., szombat Hírcsatorna Életműkiállítás. Mohácson, a Bartók Béla Művelődési Központban augusztus 24-én Mohácsi Regős Ferenc festőművész jubileumi életműkiállítása nyílik meg. A festőt egy könyvvel is köszöntik, melyben művészi pályáját mutatják be közel száz színes és feketefehér reprodukcióval. A 24- én 17 órakor kezdődő tárlatnyitó érdekessége, hogy a rendezők a művész három képét kisorsolják. Zene és hit. Látogatók ezreit gyönyörködtette már a Magyar és Nemzetközi Continental Singers. Jelenleg több mint 50 csoporttal a világ közel 70 országában működik Continental együttes. A „Megváltozhat minden” című zenés-színházi produkciót Pécsett augusztus 23-án. 18 órakor az Ifjúsági Házban adja elő a magyar csoport 22 fiatalból álló társülata. István-nap. Hosszúhe- tényben lesz az idei Szent István-napi megyei népünnepély. Kövestetőn 13 órától kezdődik a program, ahová 15 órakor Hosszúhe- tényből körmenet indul. Fellép a hetényi daloskor, az ifjúsági fúvószenekar, az iskola aerobic-csapata, a Mindszentgodisai Rózsabimbó Táncegyüttes. 16.15- kor ünnepi megnyitó lesz, majd a pécsi IH Forma-I Tánccsoportja, a Komlói Pedagógus Kórus szerepel majd. Lesz gulyásfőzőverseny, gyermekműsor, lovasfelvonulás is. Pályázatok. Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a nonprofit szervezetek számára friss pályázati lehetőségeket kínál. Erről augusztus 26-án 10 órakor tartanak ismertetőt a pécsi Nevelők Házában. A pályázatíráshoz segítséget is adnak. Pécsi szereplés. A budavári Egyházzenei Fesztiválon, melyet Kodály Zoltán emlékére rendeznek, a Pécsi Szimfonikus Zenekar is fellép. A társulat a szeptember 1-je és 7-e között zajló koncertsorozat záróestjén szerepel, 7-én 20 órakor a Mátyás templomban. A Művészetek Háza ajánlatából. A házban augusztus 25-én zárul a nyári szünet. A Házimoziban 18 órakor Daryl Duke híres filmjét, a Griffin és Phoenix-et vetítik. Aki hiú, el van veszve! adás más lesz. Aztán, a színésznek ne véleménye legyen a szerepről. A vallomásos színjátszás az igazi, mikor az ember a titkait adja bele - persze, ez a legnehezebb, mert alapvetően mindenki szemérmes.- Színigazgatóság.- Azt gondolom, hogy mivel a színház száz százalékig kollektív műfaj, a belülről kitermelődő vezető az ideális, aki tudja, belülről tudja, mi micsoda, ki kicsoda. Két fontos dologgal szembesülök mindig: nincs független érték, nincs az, hogy „én milyen jó vagyok”. És - mint már utaltam rá - állandó értékek sincsenek. Ezt elég nehéz elfogadni.- És amit nem lehet megkerülni: pályafutás vagy karrier?- Képzett, felkészült szakembernek tartom magamat - kérdés, ennek fényében menynyire lehet tervezni egy pályát? Dolgozom, és remélem, egyre jobban fogok érteni a színházhoz. Ez a pálya sosem szűnik meg, akkor se, ha nem vagyok a színpadon. Igyekszem nem rátelepedni a PNSZ-re, de tény, hogy az előadások rám is hasonlítanak kicsit, mint ahogy egymásra is. Siker? Elégedett sosem voltam. Itt nincsenek megnyugtató dolgok, hiszen emberi szövettel dolgozunk. Ha valaki meghal, másnap már valaki más játssza a szerepét - ez is benne van. Harminckilenc évesen már tudom, hogy a népszerűség - bár nem lettem tévésztár, de a hangom, arcom sokaknak ismerős - szükségszerű, de nem annyival nagyobb plusz, mint hiszik. Hiú pedig már régen nem vagyok. Aki ebben a szakmában hiú, az el van veszve! Méhes Károly Balikó Tamás színész, rendező és színházigazgató. Húsz éve van a pályán, mely leginkább a Pécsi Nemzeti Színházhoz kötötte.- Két évtized alatt sok változáson ment át a színházzal való kapcsolatom - mondta. - Ez a szakma mélyen összekötődik a személyiséggel, hiszen sikert és kudarcot ország-világ előtt kell vállalni. Kezdődött a főiskolás évekkel, ami még igazi tombo- lás volt, mindent legyőzni akarás. Aztán folyamatos hatások értek, és el kellett gondolkodjak, hogy megelégszem-e a színészettel, vagy mindent át akarok-e élni és átszűrni magamon? Végül jelentkeztem rendezői szakra. Ugyanis azzal nyeit, és tanulom is vég nélkül, mert a színházban nincsenek végleges megoldások, pontok a mondatok végén.- Van ars poeticája?- Fenntartva, hogy a színház sose adjon egyértelmű válaszokat, biztos vagyok benne, hogy jó szembesíteni a nézőt (a szórakoztatás mellett) azzal, amivel eddig nem mert vagy nem volt alkalma szembenézni. Lehet, hogy túlzó elvárás, de mért ne segíthetne egy jó előadás egy-egy élethelyzet megoldásában?- Hadd tegyek fel alapkérdéseket: milyen a jó színész?-Nem elég, ha az ember őszinte. Az őszinteség elengedhetetlen, de unalmas, nem színházi minőség. Fontosabb a hitetisztába jöttem, hogy a színház sors, életforma, és bármit is csinálok, csak így élhetem meg. Tisztelem a szakma öntörvélesség. Mikor szintetizálom saját magamat a szerep elvárásaival. Ezért minden alakítás hasonlít rám, mégis minden előFinom kis gyógyfürdő „Doktornő, édes, az én életem már nem élet kádfürdő nélkül! Lássa, a lábam, ez a jobbik, milyen fekete és repedezett rajt’ a köröm, már én is utálom nézni! Nem, baj, azt álmodtam az éjjel, hogy jön a doktor Si- manszky, és szépen levágja azt is, mint a másikat, és azzal vége, se körömvágás többé, se zokni, se cipő! Nem jól mondom, hehe? Megmondom én kereken, megnéztem a maga lábát a náj- lonharisnyán át, jogos alapon beszél-e itt nekem, hát magának tényleg szép a lába, még a lábujjai is, olyan kerek pici kagylók rajt' a körmei, bár még sose láttam kagylót, dehát az ember csak tudja, milyen egy kagyló! Elmondom, egyszer ki kellett szálljunk a helyszínre, ahol valami góré a szolgálati pisztolyával lelőtte a bénejét, hát az volt ilyen szép asszony, ahogy feküdt a díványon, félig a földre csúszva, majdnem teljesen pucéron, csak az a csúnya véres seb ne lett volna a mellén, ugye. Én segítettem emelni a halott- szállítóknak, mondom, annak a nőnek egy cseppet sem volt hullaszaga, inkább valami édes pipereszappan illata lengte körül a testét, a frizuráját, pedig én ismerem a vér nehéz szagát, megéreztem volna. Az ürge meg ráborul ott nekem zokogva erre a tüneményre, hogy Árnál, bocsáss meg, csókolgatni kezdi, úgy kellett megbilincselni, nehogy az ellenállás továbbfajuljon. Tudja, doktornő, édes, hogy ebben a pezsgőfürdőben mindegy, hogy az embernek hány lába van, mert a testét se érzi, minden porcikám elszáll, elbugyborékol, csak a fejem marad itt a víz felett, az is minek. Azért jó ám, hogy ilyen szépen tetszik a szemével rám nézni, szerintem ez az igazi gyógyszer, mi más használna! De azért tessék ám szólni, ha már eleget fecsegtem, nem akarom itt negatívan lejáratni magam épp maga előtt. Tudja, úgy vagyok vele, nekem a beszéd az élet, nem akkor halok én meg, mikor a szívem nem dobog, hanem, ha a nyelvem nem mozdul a számban! Akkor lesz nagy csönd ezen a földön, drága doktornő, elhiszi?” Méhes Károly Provance kék ege alatt Provance-ban állították fel Botond „Könyvtár” című plasztikai programjának legújabb, a pécsváradi műteremben elkészült darabját. A szobor abba a központba került, amely a művészeteknek valamint a kultúrák cseréjének szenteli tevékenységét. Életre keltője Jean Miotte szobrászművész, aki tavaly Budapesten, a Műcsarnokban állított ki. A látogatókat Párizs 1956 című plasztikája • fogadta, amely Botond irányításával a pécsváradi METALLMAS műhelyében készült. Ez a szobor is kikerült Provance-ba. A központ belső és külső terein a világ minden tájáról érkező 43 művész, köztük Botond állította ki alkotásait ezen a nyáDél-Franciaországba került Botond szobra ron. Ez a 3,5 méteres szobor Botond első szabadtéri plasztikája. Korróziónak ellenálló, kemény anyagból készült és csavart barokk oszlopot idéz. „Minden mosolyban” A Pécsi Drogambulancia keretében működő Más-Kép alkotócsoport „Tükrök” címmel verses kiadvánnyal mutatkozott be.-A volt anyagosokból és tisztákból álló nyitott csoport a másság elfogadására épül - mondta Csürkéné Mándi Nikoletta, az alkotócsoport vezetője. Tíz állandó tagunkat az írás köti össze, 1996 őszén alakultunk. A kedd délutáni összejövetelek mindig egy téma köré csoportosulnak. Vendégeket hívunk, járt már nálunk Aranyi László, Széplaki Szabó Zoltán és Weber Kristóf. A 18 éves Hegedűs Judit elmondta, hogy ő „tiszta”, de közösséget vállal a társasággal. Kása Ritát egy barátnője hívta a csoportba, ő úgy érzi, mintha hazatérne. Tóth Hajnalka mindenáron ki akart próbálni néhány drogot, őt a szerelem és a vallás változtatta meg. A csoport egyik idősebb tagja Gyenis Pál, aki 37 évével a pótapuka szerepkörét vállalta. Szociális munkásként dolgozott, a Külváros című lap munkatársa is volt, most a feleségét kísérte el. „Célt adunk egy-két drogosnak, kallódó tehetséges embereket karolunk fel. A sikerélmény mindenkinek szükséges, megelőző funkcióval is bír, nemcsak a szenvedélybetegekre hat jól.” A kiadvány legközelebbi megjelenését nyár végére tervezik. Balogh R. Kézműves játékok A Kőszeg Galéria által immár harmadik alkalommal meghirdetett pályázat a magyar játékkultúra fejlődését, a fantá- ziadús-ötletes tárgyak és eszközök újra felfedezését, a kézműves hagyományok felélesztését kívánja elősegíteni. Az országos kézműves játékkiállításra beküldött munkákból válogatott-zsűrizett mustra október közepéig látható Budapesten, a Hadtörténeti Múzeumban. Restauráció II. Károly szerepében: Sam Neil Futnak a képek Nem volt egyszerű feladat Michael Hoffman filmjének magyar címét megadni. A jó cím, mint tudjuk, az értelmezés kulcsát adhatja kezünkbe, míg a kevésbé szerencsés megoldás könnyen helytelen irányba terelheti a néző figyelmét. A Restoration szó ugyanis nem csak úgy általában jelent restaurációt, hanem nagy R-rel írva a Stuart-restaurációra utal, vagyis az 1660-ban trónra lépő II. Károly uralkodására, de a szó helyreállítást és - ami ezúttal különösen fontos - meggyógyulást is kifejez. Sőt, a latin szógyök alapján még ellenállást és életben maradást is! Ehhez képest a magyar változat: Változások kora bizony eléggé közhelyszerű és semmitmondó megoldás, éppen azt mellőzi, ami itt a dolog lényege: az átalakulásban való megmaradást. Maradjunk tehát az eredeti címnél, mert az egyszerre utal a 17. század második felére, arra a korra, amelyben a cselekmény játszódik, és az elbeszélés nézőpontjára. A főhős ugyanis egy orvos, akinek az emberek meggyógyításán, szenvedésük enyhítésén kell (kellene!) fáradoznia. És ezzel máris a Rose Tremain rangos regényéből készült film két kulcsproblémájánál vagyunk. Ezek pedig: a korfestés és a személyiség fejlődésrajza. Ami a korábrázolást illeti, véleményünk részint elismerő, részint elmarasztaló. A kidolgozás kétségkívül igen gondos, alapos és feltűnően gazdag. A pazarló bőséggel kiállított díszletek és kellékek egytől egyig hitelesek. Szemkápráztató az udvari pompa, hátborzongató a londoni pestis és a nagy tűzvész bemutatása. Oliver Stapleto ncouleur locale-ra szomja s kamerája valósággal tobzódik a sok-sok látnivalóban. De mintha túl sok lenne a bútor, a jelmez és a barokk drapéria. Ám ezzel szemben hiába keressük a kor nevezetes személyiségeit, a filozófusokat például, elvégre ők alkották azt, ami ebből az időből igazán maradandó. Nem jelenik meg Hobbes, az abszolutizmus igazo- lója, s nem találkozunk Locke- kal sem, aki - a forradalom és a puritán szellem nagy drámája után - szembe mert szállni II. Károly önkényuralmával. A személyiségrajz vázlatosabb, mégis meggyőzőbb, annak ellenére, hogy a doktort játszó Robert Downey Jr. szerepformálását sem tartjuk eléggé kiérleltnek, ami azért is feltűnő, mert a királyt viszont Sam Neil ironikusan fölényes magabiztossággal alakítja. A filmbeli mese szerint földi mulasztásaink az Elvesztett Dolgok Völgyébe kerülnek, s ezek közül csak akkor tudunk visszaszerezni valamit, ha képessé válunk kezünkbe venni sorsunk irányítását. Robert Me- rivel így találja meg ismét a szenvedők között orvosi hivatását, s emellé a sors váratlan ajándékaként - no meg a happy endre áhítozó néző igényeinek megfelelően - kislányát, akit fel kell nevelnie. Vagyis valójában az orvos meggyógyulásáról, azaz erkölcsi értelemben vett megmaradásáról van itt szó. Lelki forradalomról, Cromwell bukása után. Azt hiszem, ebben lelhetjük meg, paFILM JEGYZET radox módon, a film kulcsát képező restauráció szó igazi értelmét. Nagy Imre *
