Új Dunántúli Napló, 1997. augusztus (8. évfolyam, 209-238. szám)
1997-08-13 / 221. szám
1997. augusztus 13., szerda Háttér - Riport Diinántúli Napló 9 Apokaliptikus a mai világunk Beszélgetés Makovecz Imrével, körüljárva a Francia Akadémia nagydíját is Az építész irodájában az íróasztal mögötti falon egy míves, tán 1848-as kard, áttekerve a nemzeti trikolórral. Ó maga jókedvű, bár előrebocsátja, hogy a Francia Akadémia nagydíjáról, amelyet első magyarként a közelmúltban vehetett át, nem óhajt beszélni. S ebben következetes. A Grande Medal d’Or nem téma már. Arról viszont hosszasan beszél Makovecz Imre, hogy miként fogják megszépíteni szlovák kollégáival közösen Dunaszerdahely múltban lerombolt központját. Melyen a településrombolók ugyan árván meghagyták a gyönyörű műemléki templomot, de úgy oldották meg a tér lejtését, hogy minden csapadékvíz odafolyjon. Építész tehát. Stílusteremtő. A népi építészet hagyományain táplálkozó, s talán három szóban megfogalmazható mindaz, ami számára fontos: épület, környezet, társadalom. E három szó szerepel annak a folyóiratnak a fejléce alatt is, melyet a Kós Károly Egyesülés jegyez, s mely Makovecz Imrének is édesgyermeke. Ez az Országépítő.- Kikívánkozik belőlem hogy megkérdezzem, hogy érzi magát ma, 1997 nyarának Magyarországán Makovecz Imre?-Most, amikor a panaszok és a hibák tömegét hallja az ember, ami arról szól, hogy ez a jelenlegi világ akadályozza a hazai vállalkozói szellem működését mind a mezőgazdaságban, mind az iparban, mind az én szakmámban és egyéb területeken, s már réges-régen nem hatalmi és ideológiai eszközökkel, hanem egy sajátos elvonási rendszer működtetésével, én nem panaszkodom. Maga a panaszkodás is rontja az ország helyzetét. Nem volna szabad tovább is alkalmazni azt a negyvenöt éves technikát, hogy panaszkodunk reggeltől estig, s közben az összes kiskaput kihasználjuk arra, hogy a jövedelmünk több legyen, mint amit bevallunk. Föl kéne inkább ismerni azt, hogy ez a profi távirányítás ami ma Magyarországot vezérli azt akarja, hogy intelligens bérmunkássá váljunk.- Tehát mégsem szép, nem igazi ez a világ?-Hogy volna az? Amikor a virtuális valóságnak nagyobb súlya van, mint a tényleges valóságnak, azaz értékképzés nélkül lehet több pénzhez jutni, pénzből pénzt csinálva. De az állandóan zengő panaszkodásban szerintem azért a helyzet jó, nincsenek itt az oroszok, több lehetősége van az egyéni és a csoportérdekek érvényesítésének mint tizenöt évvel ezelőtt és nem panaszkodásra kell fordítani az energiáinkat, hanem kemény konspirációra. Azonban a negyvenöt év megtette a magáét. Az emberek bénultak, hogyha közügyekről van szó, bénultak, ha az egyéni érdeken túl a közös érdeket kellene képviselni. Miközben a társadalomnak egy vékony rétege, mely megkülönböztetett előnyöket élvezett az elmúlt negyvenöt év alatt, továbbra is ugyanilyen előnyöket élvezve nem veszítette el konspirativ képességét, szemben azokkal, akik egy nagyon kíméletlen és nagyon kegyetlen kontraszelekció eredményeként a társadalom perifériájára szorultak.- Ezek meglehetősen kemény következtetések.-Én azok közé az emberek közé tartozom, akik nem bosz- szúállók, de nem is felejtenek. Nagyon nagy árat fizetett a magyar lakosság azért, hogy élve maradjon az úgynevezett szocialista Magyarországon, aminek természetesen semmi köze nem volt a szocializmushoz, mint ahogyan a mai szocialista pártnak sincs semmi köze ahhoz a szocialista szóhoz, ami a nevében van.-Sokan azt mondják, hogy elmulasztottuk a történelmi időket, nem tudtuk igazán kihasználni az ország 1989-es előnyét, s ez rányomja bélyegét a máig terjedő időszakra.- Alighanem tévedés. Egy példát hoznék erre. Az egyik munkatársam, akivel a sevillai pavilont együtt építettük, önálló vállalkozó lett, s az egyik emkulturális egység, s teljesen mellékes, hogy milyen etnikumokból áll össze. A szlovák népdal és népviselet és a magyar népdal és népviselet között olyan alapvető különbség nincs, amilyen alapvető különbséget a politika létrehozott. bere elment Taszárra az amerikaiakhoz munkásnak. Két-há- rom hónap múlva elmondta, hogy minden rendben, dolgozunk, csináljuk az elkerülő utat Taszár mellett. De azon terven, ami alapján dolgozunk s ami angol nyelvű fejléccel van ellátva, a dátum 1992. Tehát e terv előbb elkészült, mielőtt a boszniai háború dúlt volna. A világ ilyen.- Térjünk vissza a napjaink eseményeire. Az ellenzéki pártok némelyikében anarchia, s amúgy egymás között is civód- nak. Nagy az esély arra, hogy megismétlődik az 1994-es választás.-Ez a diaszpórikus mozgás számomra nyilvánvalóan mesterségesen manipulált. S engem nem érdekel az, hogy kinek van vagy nincs igaza, Csurkának-e vagy Szabó Ivánnak, vagy hogy a kereszténydemokraták körében Latorcainak avagy Giczy- nek. A folyamat az érdekes, ami teljes mértékben lehetetlenné teszi a lokális érdekérvényesítést. Engem inkább az érdekel, hogy a mindennapok kultúráját meg tudjuk e menteni ebben az apokaliptikus világban. A kertekre gondolok, az állatokhoz való viszonyra, az emberi civilizációhoz való viszonyra. Arra, hogy az itt élő emberek megmaradnak-e államalkotó erőnek? Valójában az, hogy mennyire fogy a népesség, szintén ebbe a kategóriába tartozik.- Hasonló gondokkal nézhetnek szembe környezetünk országaiban is, ezekben a nagyon felpörgött és változó években.-Valószínűleg így van. Valami nagyon fontosat elveszítettek az emberek lényegében a múlt század vége óta. A Kárpát-medence darabokra van szakítva, s ezek a darabok élet- képtelenek. Nyugodtan mondhatjuk ezt Romániára, Szlovákiára, Szlovéniára, Horvátországra, sőt Szerbiára is. Gondolja végig. A Kárpát-medence- E gondokon - véleményem szerint - az egyesülő Európa némileg tud segíteni, s ezt a nemzeti súrlódásokkal terhelt folyamatot felváltja előbb- utóbb a megbékélés folyamata.- Elképzelhető. De addig egy igen súlyos, rasszista politikai színezetű Kárpát-medencét élünk meg. Amit ma a nemzetközi politika csinál ezen a területen, az nem kevésbé bestiális, mint a boszniai háború. Felejtsük el tehát, s tegyünk mi e megbékélésért a napi munkánk során. S inkább a szív és az ész területén próbáljuk rendezni viszonyainkat. Mi létrehoztunk egy magyar-szlovák közös tervezőirodát Dunaszer- dahelyen, s ebben a szlovák építész barátainkkal, józan, kiegyensúlyozott, épeszű viszonyt teremtettünk. De dolgozunk Romániában, Szerbiában, Szlovéniában, s ott vagyunk Németországban és másutt is. Mert ez az iroda, európai iroda. Olyan értelemben is, hogy számunkra nincs Matica Slo- venska és nincs Funár György.-Az ilyen tiszta, emberi viszonyok minden szakma területén adaptálhatók és minden egyéb társadalmi és civil kapcsolatban érvényesíthetők.- Valóban. Mert akármit főznek a történelemgyártók boszorkánykonyháján, a Kárpátmedence egységes vízrajzilag, növényzete és állatvilága harmonikusan és isteni rend szerint van kialakítva, s természetes, hogy az emberek világának is igazodnia kell ehhez előbb vagy utóbb. Nem lehet az, hogy a nagyhatalmi viszonyok a senki földjévé minősítsék Európa közepét, hogy az itt keletkező szellemi impulzusok ne tudjanak érvényesülni. Az lehet, hogy boldogtalanná tudnak tenni egymás utáni generációkat, de én úgy gondolom, hogy az a politikán kívül élők feladata, hogy ezen a boldogtalanságon enyhítsenek.-Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, hogy milyen munkákban éli ki magát, milyen álmokat kerget a tervezőasztal mellett? Főleg Sevilla után, amely akárhogy is nézzük, meghozta Önnek a világhírnevet és a hazai ismertséget is.- Ez utóbbi nem egészen így van, hiszen a magyarországi szerves építészet benne volt a világ szakmai környezetében. Amit a hazai ismertségről említett az igaz, hiszen hosszú évekig a nagyon okosan kitalált, ráadásul francia eredetű ötlet orosz változatában megjelenő, panelház-házgyári falanszterek építését erőltette a hatalom. A sevillai magyar pavilon pedig annak a csodának az eredménye, hogy Magyarországon az előmunkálatok ellenére az MDF nyerte meg a választásokat. Ez legalább annyira meglepetés volt a Nyugat számára, mint az 56-os magyar forradalom. Nem az eleje, mert abban nagyon benne volt a KGB és a CIA, hanem az amikor kiderült, hogy a magyar népnek elege van, s képes szembeszállni az orosz hadsereggel. A kilencvenes évek elejének magyar választása ugyanilyen csoda erejével hatott, s ennek a meglepetésnek köszönhetem azt, hogy megtervezhettem a magyar pavilont. Életemben Sevilla kivételes helyzet, s azóta én ilyen feladatot nem kaptam senkitől.- Sokan szerettek volna látni egy Makovecz-féle Nemzeti Színházat. Pályázott-e Ön ?- Soha nem pályázok, Sevillára sem pályáztam. Munkám alapja a bizalom, csak megrendelésre dolgozom. Én nem szaladgálok munka után, nem szeretek másokat félrelökni.-Azért csak van valami a tervezőasztalon.-Csengerbe a görögkatolikusoknak egy templom. Aztán Temesvárra kell a forradalom emléktemplomát megterveznem, amit egyszer már elkészítettem, de nem valósult meg. Most reménykedem, hiszen megváltozott a romániai közélet alaphangja. És hát most küldünk ki irodánkból egy nagyon nagy munkát a piliscsabai katolikus egyetemre, a Stefani- umot, amelyet remélem, hogy hamarosan megépítenek. Németországba, Berlinbe egy nagy szállodát kell tervezni, Kolozsvárra református templomot. Sokfelé dolgozunk és hála Istennek semmi bajom nincs.- Amikor e beszélgetésre időpontot egyeztettünk, Ön azt mondta a telefonba, hogy mindenről beszélgethetünk, kivéve a Francia Akadémia nagydíját. Nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem, miért?- Nagyon egyszerű a válasz. A Francia Akadémia díját megkapni első magyarként nagy dolog. Nem csak nekem, hanem a Francia Akadémia számára is, az európai szakma, az építészet számára is, és általában a hírhozók, az újságok és a televízió számára is. Az átadás nagyon ünnepi, elegáns, jól tervezett ceremónia keretében zajlott, filmet vetítettek a munkáimról. A fogadáson miniszterek jelentek meg. Megadták a módját, mert ez egy jelentős dolog - ott. A magyar újságírás mélyen neurotikus, de pontosan érzi, hogy mi hír és mi nem. Makovecz megkapta a Grande Medal d’Ort, s erről nem tájékoztat, hogy a honfitársai ne tudják meg. Megértem. De ha ez akkor nem volt hír a magyar újságírók számára, akkor többé ne is legyen. Kozma Ferenc - Fotó: Tóth Dunai Imre jegyzete Mérázs és delfin A tudósok zöme globális problémáink végső okának a növekvő népsűrűség és az ipari fejlődés kölcsönhatását látják. Az ember mind több nyersanyagot használ, mind több hulladékot termel, mind gyorsabban menti ki a természet kincseit, és veszélyezteti az évmilliók során kialakult fizikai-biológiai egyensúlyt. Ha így folytatja, eltűnik majd a Földről, mert nem volt képes közös bölcsességgé alakítani a szellemi értékeket és harmonikusan irányítani az ökológia rendszerét. Az evolúció pedig nyilván nem állt le a Homo sapiens kialakulásával. Vannak, akik immár azt vizsgálják, hogy uralkodó fajként kik következhetnek utánunk. A szárazföldön az alkalmazkodóképességük miatt a rovaroknak van erre legnagyobb esélyük. Közülük is leginkább a repülni tudó méheknek és darazsaknak. Az előbbiek társadalomba szerveződnek, az utóbbiak húsevők. Egy bagoly nagyságúra nőtt méh-darázs hibridnek (mérázs?) esélye lenne, hogy két lábon jáijon, a többi négy lábát kézként használja. Fejlődhetne az intelligenciája is. Az uralkodói szerephez pedig máris adott egy átörökíthető tulajdonság: a kollektív agresszivitás. A tenger urának az emberrel szimpatizáló delfineket várják. Intelligenciájuk már most is meghökkentően fejlett. Társadalomba szervezhetik közösségeiket. Rátérhetnek az eszközhasználatra. A víz védelmet jelent számukra a kozmikus sugárzásokkal szemben. Emlősök lévén módosult uszonyokkal a szárazföldet is meghódíthatnák. Mindez még fantasztikum. Ám érdemes figyelni a trónkövetelőkre és tükröt tartó előjelekre. Nemrég az Atlanti-óceán partmenti vizein agyonharap- dált bálnákat találtak. A szakértők szerint a körzetben csak egy állatfaj él, amely erre képes: a delfin. Azt feltételezik, hogy a környezetszennyezés ingerelte fel a delfineket. Vagy netán egy jövendő uralkodó faj szerep-próbálgató agresszivitása volt? Elvégre a delfin oly tanulékony. Keresztelő Grúziában. Grúz ortodox pap keresztel a Ba- zalet nevű helység melleti tóban, 90 kilométerre a fővárostól. A tó Grúzia-szerte népszerű keresztelőhely. FEB-Reuters Ezer évvel Kolumbusz előtt Kolumbuszt sokan megelőzték Amerika felfedezésében. A viking hajósok már a XI. században elérték az Újvilágot, most azonban arra találtak bizonyítékot, hogy félezer évvel maradtak le a polinéz szigetvilág hajósai mögött. Erre genetikai bizonyítékot talált Rebecca Cann, a Hawaii Egyetem kutatója. Az indián őslakosság és a polinéziai szigetvilág őslakosainak génállományát összevetve bizonyítottnak látja a feltételezést, hogy 500 körül partra szálltak Amerikában a polinézek és keveredtek az indiánokkal, akik mintegy 15-20 ezer évvel ezelőtt keltek át az Újvilágba a Bering-szorosnál, amely akkor még összefüggő szárazföldi folyosó volt Ázsia és Amerika között. Számos más bizonyítéka is van annak, hogy az ázsiaiak és az amerikaiak már jóval Kolumbusz előtt is kapcsolatba kerültek egymással. A polinéz szigeteken már 1000 évvel ezelőtt is termesztették az amerikai kontinensen őshonos édesburgonyát. A VI. és XIII. század között épült indiai templomokon kukoricát és napraforgót ábrázoló díszítések találhatók. Mindkét növény amerikai eredetű, az ember közreműködése nélkül nem kerülhetett volna Ázsiába. Egyiptomi múmiák szervezetében pedig kokaint és nikotint találtak. Mindkét növény Amerikában őshonos. Ugyanakkor perui és brazíliai múmiákból csak Ázsiában előforduló bélparaziták nyomait mutatták ki.
