Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)
1997-07-23 / 200. szám
1997. július 23., szerda Háttér - Riport DUnántúli Napló 9 Az erdő, az olló és Róbert bácsi A Mecseki Erdészeti Rt. közel 56 ezer hektáron folytat erdő- gazdálkodást. Ennek 80 százaléka úgynevezett gazdasági erdő, a maradék 20 a közjóléti. A részvénytársaság szakemberei a jövőt figyelve borúlátóak. Ennek két alapvető oka a gazdálkodási eredmény túlzott állami elvonása, illetve a közjóléti célú erdőkre fordítható mind kevesebb pénz. „Ma már sajnálatos módon az is megjósolható, hogy az állami erdőkben két éven belül nem, vagy alig lesz jövedelem. ” Az idézetet dr. Papp Tivadarnak., a Mecseki Erdészeti Rt. erdőállomány-gazdálkodási igazgatójának (első képünkön) abból a felszólalásából vettük, amelyet ez év januárjában egy nemzetközi konferencián mondott. Ennél nem sokkal optimistább a szemlélet a Földművelésügyi Minisztériumban. A minap az erdőgazdálkodás időszerű kérdéseiről tartott sajtótájékoztatón hallottak szerint ugyanis erdőtelepítésre a kormány mintegy kétmilliárd forintot tervezett, ám az ágazat ennek végül is csak a felét kapta meg. Ebből következően a 2000-ig telepíteni szándékozott 150 000 hektárból csak 31 000-be került fa. A szűkös keretek veszélyeztetik a közjóléti célú erdőket is. Ez Pécs esetében is fokozott figyelmet érdemel, a Mecseken nagy területeket ilyen feladattal gondoz az árpádtetői erdészet. Árnyas utak, gondozott forráA jeges tél miatt sok kidőlt fát kellett idő előtt kitermelni megtisztítani a turistautakat, pótolni a ledőlt fák által megrongált hidakat, esőbeállókat, pihenőhelyeket. Erről beszélgetve a szakemberek az ollót említik. Azt az ollót, amely egyre tágabbra nyílik. Egyik szára az erdő- gazdálkodás alapvető feladataira fordítható mind kevesebb pénz, a másik a közjóléti erdők fenntartásához szükséges anyagi fedezet. Ha ugyanis a központi elvonások miatt a klasszi- fotók: tóth kus erdőgazdálkodásra is mind kevesebb jut, nincs miből megtermelni az üdülőerdőkre fordítandó pénzt. Egy erdőművelési fázis hektáronként átlag 16 000 forintba kerül, ennek csak 60 százalékát kapják vissza a költségvetéstől.- „Lopkodunk” innen-onnan - mondja Papp Kálmán, de borúlátó jóslatát ezzel együtt sem módosítja, mert eleget „lopkodni” persze nem tudnak. Az árpádtetői erdészethez 2500 hektár közjóléti erdő tartozik. Országosan az erdészeti ágazat ebben az évben mintegy ötmilliárd forint támogatást kap, ebből 85 milliót szánnak a jóléti és parkerdőkre. Lehet, ez az összeg csak a mecseki üdülőerdőkre sem lenne elég. Mészáros A. sok, szépen karbantartott pihenőhelyek, esőbeállók, szalonnasütők ... Csakhogy hirtelen megemlítik ezekkel kapcsolatban Róbert bácsit. Nyugat-Európában is, ahol igen komoly az összterületen belül a közjóléti, üdülési célú erdők aránya, elkezdtek gondolkodni. Tudniillik ezek az erdők csak ráfordítást igényelnek, hasznot nem szülnek. A szükséges pénzt pedig máshonnan kell elvenni. Kialakulóban a tendencia, hogy változik a kétféle rendeltetésű erdő aránya, a gazdasági célú javára. Papp Kálmán, az árpádtetői erdészet igazgatója (második képünkön) már nem tendenciáról beszél. Tényként említi, hogy a mecseki kirándulóerdők, ezek létesítményei egyszerűen összeomlanak.-Jelképes összeget kapunk a költségvetéstől a közjóléti célú erdőkre. Kérünk a pályázaton kétmilliót, kapunk háromszázezret. Egy ember munkabére a járulékaival együtt egymillió forint egy évben .. . Márpedig nincs az ilyen erdőkben egy jótékony Róbert bácsi, aki zsebébe nyúlva fedezné a vaskos költségeket. Az idei jeges tél már láthatóvá tette a romlást. Egyelőre nincs elég ereje az erdészetnek Valutát termelő ágyak Iasi város tanácsa úgy döntött, hogy szállodává alakítja Nico- lae Ceausescu elnöki villáját, olvashatjuk a lapok külpolitikai rovataiban. A tehetősebb turisták 700 schillingért tölthetnek ágyában egy éjszakát, a szerényebbek 300-ért a személyzeti szobák valamelyikében álmodhatnak puha diktátori paplanokról, kemény elnöki illatokról. Nem könnyű magyarázatot találni arra, hogy ez nekünk, magyaroknak miért nem jutott eszünkbe. Hiszen történelmünk szép számban produkált hősöket és antihősöket; ágyaik valutát termelhetnének a népgazdaságnak. Turisták tucatjai alhatnának Dózsa György ágyában, ücsöröghetnének ropogós dollárokért tüzes trónján, ha éppen ahhoz szottyan kedvük. Nászutasok tölthetnék mézesheteiket Mátyás és Beatrice ágyában, s nem szabad megfeledkeznünk Rákóczi, Kossuth, Széchenyi, Horthy, Rákosi vagy Kádár fekhelyeiről sem. Valamivel kevesebbért lenne kiadható, de nyilvánvalóan keresett lenne Szálasi Ferenc börtönbeli priccse, Vak Bottyán tábori ágya, Lázár György heverője, Brutyó János nyugágya. Az igazi, jóleső borzongás azonban akkor futna végig vállalkozó kedvű . turistáink testén, ha élő, üzemben lévő politikusaink ágyában tölthetnének néhány vad éjszakát. Ennek bevételei ugyan a pártkasszákba folynának, de így fedezhetővé válna a horribilis összegbe kerülő választási kampány. Hogy aztán ezekben a bérelt ágyakban benne lennének-e éjszakánként a politikusok, vagy csupán az előmelegítést vállalnák, esetleg altató dalocska dúdolgatását, az már az ágy használatáért felajánlott valuta nagyságától függ. Mindennek megvalósításához pedig egy fillér beruházási költség sem kellene. Legalábbis bízunk abban, hogy ágya még a legkisebb párt vezetőjének is van. Pavarotti és a kotta Bármilyen meglepőnek hangzik is, de a világszerte ünnepelt sztártenor, Luciano Pavarotti - nem tud kottát olvasni. Ezt maga ismerte be a Corriere della Sera vasárnapi számában megjelent interjúban. „Igen, igaz, nem tudok kottát olvasni” - válaszolta az újságíró kérdésére. Hozzátette: „Hogy sikert éljünk el, ahhoz a zenének a fejünkben kell lennie és testünkkel kell énekelnünk”. Leone Magiéra zongorista, aki 44 éve kíséri Pavarottit, megerősítette a nyilatkozatban foglaltakat. „Sok előadóművész nem tud kottát olvasni. Luciano kissé szenved ettől” - mutatott rá, hozzátéve, hogy „ez azonban nem jelent hátrányt a művészetére”. Miért olvasnak keveset a spanyolok? Az európai országok közül Spanyolországban publikálják a legtöbb könyvet - 50 000 címet évente -, de az olvasók ugyanakkor a legkevesebb könyvet vásárolják. A magyarázat részben abban rejlik, hogy a kiadók jórészt a szintén spanyol nyelvű, latinamerikai piacra is termelnek. Mindez a Kiadói Főigazgatóság „Könyvtérképéből” derült ki, amelyet az észak-spanyol San- tanderben, a Kiadók XIII. Találkozóján mutattak be. A találkozó résztvevőinek értelmezése szerint a spanyolok azért vásárolnak kevés könyvet, mert a könyvek igen drágák, illetve mert nem elég mű jelenik meg második kiadásban, olcsó zsebkönyvként- írta az El País című napilap. A santanderi Menéndez Pe- layo Nemzetközi Egyetemen szerdán megkezdődött találkozó megnyitó beszédében Fernando Rodriguez Lafuente, a Kiadói Főigazgatóság vezetője kifejtette, hogy a Spanyolországban kiadott könyvek legnagyobb része „be- végzi életét az első kiadásnál”. Ezzel szemben a többet olvasó országok tapasztalata alapján állítható, hogy az olcsóbb, zsebkönyv formájában megjelenő második kiadás az elegánsabb, általában keményfedelű, drágább első kiadás kiárusítását is elősegíti. Mindezzel Pere Vicens, a Kiadói Szervezetek Egyesületének elnöke is egyetértett, és kifejezte abbeli reményét, hogy az új technológiák bevezetésével a zsebkönyvek kiadása rentábilis lesz, és Spanyolországban is divatba jön. (A hatvanas és hetvenes években például félmilliós példányszámra volt szükség egy olcsónak számító zsebkönyv kifizetődőségének biztosításához, ma már azonban ez akár 30 vagy 40 ezer példány esetén is elérhető). Vicens arra is emlékeztetett, hogy a kiadóknál nem alakult ki az olcsó zsebkönyvek hagyománya, de a nagyobb napilapok és folyóiratok igen sok zsebkönyvet adnak ki „mellékletként”, amelyeket nem könyvesboltban, hanem újságos bódékban árulnak. Hol született Sába királynője? Nem először és valószínűleg nem is utoljára lángol fel történészek és régészek között a régi vita: melyik ország vallhatja magáénak az ókor legendás nőalakját, Sába királynőjét? Azt, hogy a hölgy létezett, senki nem vonhatja kétségbe, hiszen szó esik róla mind a Bibliában, mind a Koránban. Jemen, Etiópia, Egyiptom, Irán és az Egyesült Arab Emírségek egyaránt ragaszkodik ahhoz, hogy a nagy uralkodónő szülőhazájaként hirdessék magukat az útikönyvekben. Az is biztosnak látszik, hogy Sába városa a Krisztus előtti évezredben valahol Dél-Arábiában terülhetett el, minden jel szerint nagy karavánutak mentén. A régészek közül viszonylag sokan hajlanak arra, hogy az etiópiai vallási központban, Axumban volt a sokat utazó királynő (egyik?) palotája. A néhai császár, Hailé Szelasszié szerint ehhez nem is férhet kétség, mert őt éppen azért nevezték Júda oroszlánjának, mert családja „Salamon király és Sába királynője szent frigyéből” származik. Az etiópok Makedának, a jemeniek Balkisnak vagy Bil- kisnek nevezik a királynőt. Az utóbbiak azt mondják, bizonyítható, hogy az igazi szülőhely az észak-jemeni Marib, ahol a Korán szerint az uralkodónő nagy gátat is emeltetett. Egyelőre viszont csak az biztos, hogy Wendell Philips amerikai régész 1952-ben itt valóban feltárt egy szép palotát és egy Hold-templomot. Nem véletlen az sem, hogy a jemeni főváros, Szana legszebb szállodáját a királynőről nevezték el. Már csak azért is, mondják, mert amikor az ősi krónikák szerint az uralkodó nagy pompával bevonult Jeruzsálembe, „a tevéktől a kelmékig és a fűszerektől a gyümölcsökig minden jemeni volt.” Aki nem hiszi, járjon utána. És annak is, amit megint az etiópok mondanak, hogy Sába királynője ébenfekete, vagyis néger szépség volt. Ezt, mint műveikből kiderül, mások mellett olyan festőóriások is elhitték, mint Tintoretto. Ferenczy Europress Ennyi már felüdíthet. De nem egy Pannon előfizetőt! PANNON GSM k f i » i
