Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-23 / 200. szám

10 Dunántúli Napló Politikai Vitafórum 1997. július 23., szerda Miért fehér a fekete és viszont Köztudott, hogy a közvé­leményt igen nagy mérték­ben befolyá­solja a tv, a rádió és a sajtó. Nyugat­európai fel­mérések sze­rint ez a befolyásoltság Auszt­riában, Németországban 30-35%-os, az USA-ban 40% körüli, Magyarországon eléri a 60-70%-ot. Tehát nálunk a la­kosságnak több mint a fele igazságként fogadja el a tv-ben és a rádióban hallottakat és az újságokban olvasottakat. Ez igen nagy mértékben megnö­veli a médiák felelősségét. Saj­nos a személyes tapasztalatok nem támasztják alá ezt a fele­lősségérzetet. A KDNP kálvária-járása so­rán az események résztvevői­nek bőven volt alkalmuk erről meggyőződni. Nálunk a médiák (tisztelet a kivételnek) szinte mesterfokon manipulálják a közvéleményt: elkendőzik a lé­nyeget, kiemelik a lényegtelent, agyonhallgatják a legkézenfek­vőbb igazságokat is, ha az ké­nyelmetlen, vagy úgy tálalják, hogy ember legyen a talpán, aki megérti. Közel egy éve a KDNP-ről csak mint „veszeke­dős párt”-ról tudósítottak, de arról, hogy a KDNP-nek van a legjobb gazdasági programja, egy szó sem esett. Pedig ezt még dr. Torgyán is elismerte, aki nem arról nevezetes, hogy dicséri a riválisait. Felméréseink szerint a KDNP-t perlő Isépy-csoport médianyilvánossága ötszöröse volt Giczy Györgyének, és ter­mészetesen mindig pozitív be­állítottságú. Ugyanakkor min­dent megtettek, hogy Giczy Györgyöt előnytelen színben tüntessék fel. ízekre szedték a mondatait, bele- és félremagya­ráztak. A múlt év őszétől napjainkig, minden választmányi tag, 1 kiló 12 dekagramm (lemértük), Giczy elnököt támadó irományt kapott az Isépy-vonaltól. Ezzel szemben Giczy elnök külde­ményei karácsonyi és húsvéti üdvözletből, valamint négy, az őt ért vádakat cáfoló levélből állt. Érdekes, hogy a közel egy évig tartó rágalomhadjárat, amelybe 250 országos választ­mányi tagot vontak be, nem tűnt fel a sajtónak. Az elnökválasztó OV-ülés előtt Semjén Zsolt ellenjelölt olyan kampányt kapott a médi­áktól, amelyet joggal lehet eti­kátlannak nevezni. Az ered­mény ismert, dr. Giczy Györ­gyöt harmadszor is elnöknek választotta a KDNP. De kinek a képe jelent meg megyei napila­punkban az elnökválasztást kö­vető napon? A vesztes Semjén Zsolté. És ki volt a vendége a Tv-híradónak az elnökválasztás estéjén? Nem a győztes Giczy György, hanem Isépy Tamás, aki nem tagadta meg önmagát, rögtön ötletet adott, hogyan pe­relheti be a KDNP-t bármelyik tagtársunk, akinek éppen ideje vagy kedve van rá. A veszteseknek azóta is jó a sajtójuk, de most már dühödten fasisztáznak és kommunistáz­nak. A következmény: végre fegyelmik és kizárások. Itt az ideje a KDNP megtisz­tulásának. De annak nem, hogy olyan címmel jelenjenek meg cikkek az újságban, hogy „Ki­zárták a KDNP-t a Keresztény- demokrata Unióból”, mert ez egyszerűen nem igaz. Az igaz­ság az, hogy Wim Van Velzen a magyar sajtóban megjelent cikkek alapján javaslatot tett a kizárásra. A kizáráshoz négy tagország javaslata szükséges, alapos indokok alapján. Is­merve Velzen úr .jóindulatát” a KDNP-vel kapcsolatban, el­képzelhető, hogy kizáratja az EUCD-ből a KDNP-t a magyar médiák jóvoltából, olyan újság­cikkek alapján, melyek igazság- tartalmához nem óhajtunk kommentárt fűzni. De a KDNP az esetleges kizárás ellenére is fennmarad, és végre megtisz­tulva olyan programmal léphet a magyar választópolgárok elé, amely alapján meghatározó szerepe lesz az 1998-as válasz­tásokon. Czukor Antal KDNP Kertvárosi Szervezet Elkülönülten és garanciával jelenjen meg a bérkeret A KDNP Ke­resztényszo­ciális Műhe­lye és a Mun­kástanácsok Egészségügyi Ágazata az alábbi állás- foglalást teszi közzé: 1. Az elmúlt évek során jelen­tős - közel 50-60 %-os reálbér csökkenést szenvedett el az egészségügyi közalkalmazot­tak tábora. Ézért nem tartjuk el­fogadhatónak a kormány 14,5 %-os általános béremelési ja­vaslatát. Ezen béremelési ja­vaslat a tervezett inflációval összevetve közel 1 %-os reál­bér emelkedést jelentene, ami bőven belefér a közgazdasági hibahatárba. Ezért félő, hogy tovább csökken az egészség- ügyi közalkalmazottak reál­bére, megélhetése. 2. Javasoljuk, hogy az egész­ségügyi intézmények finanszí­rozási rendszerében elkülönül­ten és garanciával jelenjen meg a bérkeret és a mindenkori bér­emelés kerete. 3. Követendőnek és elfogadha­tónak tartanánk, hogy a közal­kalmazotti bértábla bérbeállási szintje minden esetben kövesse az Érdekegyeztető Tanács és a KIÉT megállapodások által el­fogadott béremelési mértéket. Ezen mechanizmus eddigi hiá­nya jelentősen elősegítette az egészségügyi közalkalmazot­tak magas reálbér csökkenését. 4. Elvárnánk, hogy az egész­ségügyi intézmények finanszí­rozási rendszerében minél előbb megjelenne az elszámol­ható amortizáció, mivel az in­tézmények - tulajdonosi támo­gatás hiányában - a működési költségből „csipegetik el” a felújítások, selejtpótlások, stb. költségeit. Faggyas Katalin sk. KDNP Keresztényszociális Műhely Perényi József Munkástanácsok Egészségügyi Ágazat Tudathasadás 1990 az eufória éve volt. Ki merte volna akkor kimondani, hogy ez a nemzet nem érett meg a rendszerváltásra. Azután jött 1994. A kettős ku­darc okát a nemzeti pártok azóta is úton-útfélen elemzik, a hibákra, igazi vagy vélt bűnösökre rá­mutatnak. Olyan emberrel viszont nemigen talál­kozni, aki azt mondaná: magam is vétkes vagyok. Pedig az igazi rendszerváltás elmaradásának az oka egy egész nemzet hozzáállásában keresendő. Kezdetben voltak a luftballonos május elsejék, a szemináriumok, szakszervezeti gyűlések. Okító és oktatott egy össznépi képmutatás keretén belül bámulatos tehetséggel alakította a rákényszerített, jól megüt forgatókönyvet, miközben mindenki tudta mindenkiről, hogy szerepet játszik. Közben a függöny lement. És láss csodát! A szereplők a játékot reflexszenűen tovább játszották. A skizofrénia megtette a hatását. Túl hosszú volt a színdarab. A kétkilós kenyérre, panellakásra és Tra­bantra áhítozó tömeg nem tudott a szerepkörből kilépni. A szereposztás persze nem sokat változott: néhány ezer főszereplő és csaknem tízmilliós statiszta. De a stílus gyökeresen átalakult. Már nincs forgatókönyv, mint egykoron, amely még a kivételezettek kon­cának a nagyságát is megszabta. Hierarchizált társadalom, orwelli egyenlőség. „Tiszteletem Elnök Elvtárs, Elvtársaim, jó napot tanár úr, kedves kolléga, barátocskám, őrizetes álljon a fal mellé.” Ma? Mindenki Úr! Elnök úr a bankban, Kovács úr a Munkanélküli Köz­pont folyosóján. Liberté, égalité. Mindent elsöprő, felszabadító nagy forradalom. Ránk köszöntött az áldott szabadság, megszűntek a kor­látok. Egyenlőtlen küzdelem vette kezdetét. Az agymosott, anyagi javakkal, információkkal és kapcsolatokkal nem rendelkező tömeg eggyel viszont rendelkezett: a sejtjeibe ivó­dott erkölcsi gátlással. Önkorlátozással a liberalizált versenyben. Mi­közben továbbra is onnan várta a „boldogulását”, ahonnan eddig is kapta, törvényszerűen és pillanatok alatt vesztessé vált. Közben a má­sik fél messze elszaladt Tartsunk önvizsgálatot nézzünk csak a tükörbe. Az elkínzott át­lagmagyar tekint vissza ránk. Ha még egy kis maradék csillogást lá­tunk a szemében, nincs veszve semmi. Mert létezik a tudathasadásnak egy másik formája is: amikor a szocializmus élharcosai a kapitalizmus, a „hithű” materialisták a Va­tikán, a Varsói Szerződés hős daliái a NATO ajtaja előtt kuncsorog­nak. De ez egy másik történet. Persze tükörre nekik is szükségük lesz. Csak egy kicsit nagyobbra, mint nekünk. Dr. Balázs Ferenc, MIÉP A csatlósi szerepvállalás Repesnek az örömtől országunk Jelesei”. „Hurrá! Hazánkat végre meghívták az Észak-atlanti Katonai Szövetség tagjai közé”. Úgy tűnik, az évekig folytatott gazsulirozás, önkínálat, dörgölő- dzés „sikerre” vezetett. Mit számít nekik, hogy politi­kai kalandorsággal ér fel a NATO-ba lépés. Európának NATO helyett kollektív bizton­sági rendszerre lenne szüksége, mely működési rendjébe fog­lalná a biztonság garanciáit. Mintegy kötelezné magát, hogy vitás kérdések eldöntésénél nem alkalmaz erőszakot, elsőnek nem nyúl fegyverhez. Ha nincs, aki elsőnek fegyverhez nyúl, fegy­veres konfliktus sem jöhet létre. Az állami semlegesség ellenzői képtelenek belátni: aki ma Oroszország részvétele nélkül vagy annak kizárásával igyek­szik a NATO-t kiterjeszteni Ke- let-Európára, az nem Európa bé­kéje ügyének tesz szolgálatot, hanem saját hatalmi pozícióit óhajtja erősíteni. Ezzel nem biz­tonságot teremt, hanem egy po­tenciális háború csíráját ülteti el és nehezíti a valódi, hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtését. Az a tény, miszerint vala­mennyi parlamenti párt feltétlen híve a NATO-béli elkötelezett­ségnek, ékes bizonyítéka, hogy a magyar országgyűlés kizárólag a néptől elidegenedett szűk cso­portok politikai érdekképvisele­tét vállalta föl. A csatlakozást érintő népszavazás kilátásba he­lyezésére is csak azért kerülhetett sor, mert mind a nagyobbik kormányzópárt programja, mind a koalíciós egyezség kötelezett­ségként tartalmazza. A tervezett referendumot pedig azért óhajt­ják ügydöntő helyett „véle­mény nyil vám tó”-ként számí­tásba venni, hogy annak esetle­ges negatív kimenetele sem a parlament, sem a kormány szá­mára ne legyen kötelező. A NATO-ba lépés szorgalma­zói mindmáig elhatárolódtak a csatlakozás valóságos indítéká­nak közlésétől. Elhallgatták, hogy leginkább a saját népüktől való rettegés készteti őket e téren azonos platform követésére. A fenyegetettség, hogy a választók egyszer csak megelégelik az ország szemérmetlen kiárusítását, valamint a kíméletlen so- ványítókúrát, s a hatalom által kreált demok­rácia szabályain túllépve adnak hangot nemtetszésüknek. Ezt megelőzendő szükségeltetik a nemzetközi katonai háttér, mely gazdasági-politikai hatalmuk megtartását egyszer s minden­korra garantálja. Egy szétzilált hadsereg maradványai, valamint az alulfizetett rendőrség ugyanis aligha lenne partnerük a lázon­gok megfékezésében. Dr. Südi Bertalan munkáspárti szóvivő Mozgalmas hetet él az Ifjúsági Demokrata Fórum Az Ifjúsági Demokrata Fórum rendkívül mozgalmas idősza­kot él meg e napokban. Erről számolt be Füredi Péter, a szervezet Baranya megyei el­nöke, a IDF Országos Szerve­zete Külügyi Csoportjának tagja. Közel kétszáz fő részvéte­lével a napokban nyílt meg Balatongyörökön az IDF idei tábora, mely Szülőföldünk és hazánk a Kárpát-medence mottóval fogadta az érkező­ket, s melyen értelemszerűen nemcsak a Magyarországon élő magyar fiatalok vesznek részt. A július 25-ig tartó programban bemutatkoznak a határon túli ifjúsági szerveze­tek, szó lesz a modernkori konzervativizmusról, az EU integrációról, s több kirándu­lás illetve sportrendezvény színesíti az együttlétet. Az előadók között ott lesz Gé­mesi György az MDF ügyvezető elnöke, Du- ray Miklós a szlovákiai Együttélés Mozgalom vezetője, Birtalan Ákos az RMDSZ tagja, a ro­mán kormány idegenforgalmi minisztere valamint Boross Péter volt miniszterelnök is. Az összejövetelen valószí­nűleg szóba kerül az is, ami­ről előzetes megállapodást kötött az MDF az IDF-el. Azaz a jövő évi parlamenti választások során egyes IDF- tagok felkerülnek a párt or­szágos listájára, ami azt je­lenti: a Magyar Demokrata Fórum komolyan gondolja, hogy fiatalít. K.F. Kósáné Baranyában Kósáné Kovács Magda képvi­selő, a Magyar Szocialista Párt ügyvezető alelnöke szombaton látogatást tesz Ba­ranyában, a siklósi választó- kerületben. Vendéglátója a körzet országgyűlési képvise­lője, Kocsi László. Az alelnök asszony körülbelül negyed 11-kor érkezik Villányba, a tsz irodaépületébe, majd li­kőr polgármesterekkel, ön- kormányzati képviselőkkel ta­lálkozik. Déltől üzemlátoga­tást tesz a villányi tsz-ben, há­romkor pedig felavatja Iván- battyánban az öregek napközi otthonát. Az SZDSZ-frakció a gyermekvédelemről A Szabad Demokraták Szövet­sége Baranya Megyei Közgyű­lési Frakciója kidolgozott egy javaslatot, mely hosszabb tá­von változtatná meg a szociális alapellátás jelenlegi rendszerét. A jelenlegi rendszer az SZDSZ szerint ugyanis nem eléggé ha­tékony, a különböző helyi szo­ciális szolgáltatások nem kap­csolódnak szervesen a megyei ellátásokhoz. Az SZDSZ ezért is javasolja Baranya megyében az ún. gon­doskodási körzetek kialakítását és az ezekben működő kistér­ségi családsegítő központok létrehozását. Ezek a helyi ön- kormányzatok együttműködé­sével létrejövő központok el­látnák az idősgondozás, gyer­mek- és ifjúságvédelem felada­tait, felvállalnák a gyermekvé­delmi törvényben rögzített gyermekjóléti ellátásokat is. A központok a munkájuk során együttműködnek a kistérség önkormányzataival, a hatósá­gokkal. Az SZDSZ továbbra is tá­mogatja a Baranya Megyei Közgyűlésnek azt a törekvését, hogy a vidéki, leromlott állagú kastélyokban működő nevelő- otthonokat a családi házakban és kisebb, 10-12 fős közössé­gekben folyó családotthonos nevelési rendszer váltsa fel. A csertői kastélyból elköltöztek a gyermekek, részükre Szigetvár környékén vásároltak házakat. Ez a rendszer életközelibb, a fiatalok társadalomba való beil­leszkedését is jobban segíti. A kisgazdák és a földtörvény Az agrárgazdaság Európába ve­zetése állandó jelszava volt az egymást váltó minisztereknek. Először az élelmiszerpiacok­kal együtt eladták az ágazat leg­jobb üzemeit, majd csődeljárá­sok, felszámolások zavaros ügy­letein keresztül a maradékot is. Nem fordítottak figyelmet arra, hogy a magyar termelők számára megszerezzék azokat a vámkedvezményeket, amelye­ket az Európai Unió politikai döntéshozói már biztosítottak nekünk, csak elakadtak a brüsz- szeli bürokráciában. Nem hoztak létre egyetlen olyan intézményt sem, mint pl. a nyugatiak, melyekkel segítik a saját termelőiket a mi piacaink megszerzésében. Ä belső szükségletet jelentő­sen meghaladó agrár potenciál kihasználható export lehetősé­geit nagyon szűkítette a téves adatszolgáltatásunk miatti rossz GATT-WTO megállapodásunk. Fokozta a gondokat, hogy az e miatt beszűkült exporttámogatá­sok sem a termelőkhöz jutottak. Értelmes központi fejlesztés és piackutatási elképzelések nélkül a kevés költségvetési agrártá­mogatással együtt csak lobbi ér­dekeket szolgáltak ki. Miközben a hazai termelők az agyontámogatott uniós társaik­kal kénytelenek versenyezni, támogatások helyett sarcolni próbálják őket, még mindig a legolcsóbban etetik az országu­kat. Miközben a termelésükhöz szükséges minden dolgot világ­piaci áron kapják megfejelve kellő forgalmiadó-tartalommal, az ő termékeik átvételekor a vi­lágpiaci árakat kéretik elfelej­teni. A külföldiek szabad földtu­lajdon szerzése előtt be kell csukni a kiskapukat is. Külföl­diek földtulajdon szerzését egyébként maguk az EU-tagok is korlátozzák, megszerezhető birtoknagysággal, 10-20 éves helyben lakás kikötésével stb. Az MSZP-SZDSZ kormány ál­tal szándékosan nyitva hagyott kiskapun, a Magyarországon be­jegyzett cégeken keresztüli földvásárlásaik elsősorban a mezőgazdasági szövetkezeteket veszélyeztetik, jobb fizetőké­pességük miatt megvéve a bér­leményként művelt földjeiket. Nagy lehetőséghez jutott most a spekuláns tőke is. Az ő céljuk aztán egyértelműen nem agrárbefektetés, hanem elsősor­ban városkör­nyéki terüle­tek megszer­zése. Nincs pénz új gépekre, a szövetkeze­tekben bér­emelésre, de az MSZP-s agrárszakértő tsz-vezetők földet akarnak venni. Kitől? Sógor, koma, rokon kárpótlási földjét jó drágán, mert így adó- és járu­lékmentes lehet a szövetkeze­tekből pénzt kivinni? A kisgazdák nem fogják a földjeiket eladni. Nekünk a ter­mőföld több mint egy ingatlan, több mint egy termelőeszköz. Az közvetlen környezetünk, az életterünk, egy életforma. Ezt védték őseink, ezt hagyták ránk, számunkra a föld maga a haza. A haza nem eladó! Dr. Sütő László Független Kisgazdapárt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents