Új Dunántúli Napló, 1997. július (8. évfolyam, 178-208. szám)

1997-07-12 / 189. szám

6 DUnántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. július 12., szombat tánc - remények Pannon Nyár a Tettyén Az eredményes tavalyi év után idén ismét lesz Pannon Nyár a Mecsek oldalában. A műsorról a rendező Pécsi Komédium vezetőjével, Bor­nemissza Géza feszti­váligazgató­val (képün­kön) beszél­gettünk.- Több nyelvű, több műfajú szí­nes szórakoz­tató programmal jelentkezünk az idén is - mondta el A na­gyobb produkciókhoz- Kibőví­tettük a tettyei szabadtéri színpadot. A nézőtéren 320- an férnek el. A fesztiválnyitó díszelő­adáson július 17-én 21 órakor dr. Páva Zsolt polgármester mond köszöntőt, majd meg­kezdődik a Fame (Hírnév) című musical, melynek ez a vidéki bemutatója. Az 55 sze­replő két kamionnyi berende­zéssel érkezik, de kell is ennyi a látványos játékhoz. A dara­bot július 18-án és 19-én is játsszák. Pécsett lesz „A magyar jazz ünnepe” július 25-e és 27-e között. Az első napon 19 órakor megnyitó és régió­hangverseny zajlik, másnap ugyanekkor fesztiválkoncert, az utolsó napon pedig 11-től jazz matiné. 25-én és 26-án este 11-től jam session veszi kezdetét. Még ma is sokan kíván­csiak Vári Éva Edith Piaf san­zonestjére, melyre július 28- án 21 órakor kerül sor.-Nem a szokásos operett­gála, hanem egy mozgalma­sabb, pergőbb, látványosabb előadás várja az érdeklődőket a Revüoperett show-n - foly­tatta Bornemissza Géza. - A magyar-német nyelvű elő­adást Moravetz Levente ren­dezte, s július 31-én 21 órakor lesz látható. A kabaré műfaját a Pannon Nyárban Usztics Mátyás és Fábri Sándor képviseli, „Mondom az uramnak, Tibi!” című összeállításukkal, au­gusztus 4-én este 9-kor. Nagy siker volt a Pécsi Nemzeti Színházban a „Visz­lát, Charlie!” című darab Ba- likó Tamás rendezésében. A szabadtéri színpad közönsége augusztus 6-án és 7-én este 9- kor láthatja. Bornemissza Mária előadá­sában magyar-angol nyelvű Gershwin dalest lesz augusz­tus 11-én és 12-én 21 órakor. Idén először a gyerekeknek is készült program: Tamás Éva és Simara László vezet zenés­verses vetélkedőt 3-10 éves korúak számára augusztus 17- én 15 órakor, „Gyöngy az idő, vándoroljunk” címmel. Az idei pécsi-tettyei fesztivált a tavalyi nagy siker, a Paraszt­lakodalmas zárja augusztus 20-án 19 órakor. Az autenti­kus magyar folklórelőadást a Zengővárkonyi Hagyomány- őrző Népi Együttes jóvoltából láthatják a nézők. H. I. Gy. Ballada a városról Hírcsatorna Térzene. A boldog béke­idők hangulatát idézik a fú­vószenekari koncertek Pé­csett. Ha nem mossa el az eső, a Pécsi Kulturális Köz­pont szervezésében július 13-án 18 órakor a Színház téren a Szászvári Ifjúsági Fúvószenekar tart előadást. Július 20-án ugyanitt este 6- kor a Lippói Ifjúsági Fúvós- zenekar lép fel. (ly) Jótékonysági est. A Pécsi Gyermekklinika javára ren­deznek jótékonysági vacso­raestet a pécsi Cellarium ét­teremben július 18-án, pén­teken, 19 órakor. Az ese­ményt a Baranyai Gasztro­nómiai Akadémiával közö­sen szervezi az étterem. Az ételkülönlegességek mellé a pécsi születésű floridai séf, Bedecs Zoltán lesz a ven­dég. (ly) Kiállítások. A Pécsi Galé­riában a nyáron a XV. Or­szágos Kisplasztikái Bien- nálé anyaga látható. A Gyöngyszem galériában ál­landó kiállítás van, száz al­kotó munkáiból. A Pécsett nemrég nyílt Arthus Galéri­ában Schmidt Erzsébet fo­tográfus képei kaptak he­lyet. (ly) % Orfűi napok. Ma és hol­nap az orfűi polgármesteri hivatal és a Baranya Megyei Kulturális és Idegenfor­galmi Központ szervezésé­ben fesztivál zajlik Orfűn. Ma 16 órakor fúvószeneka­rok lépnek fel a strandon, 17 órától pedig koncertet adnak a szabadtéri színpadon. Ját­szik a pécsváradi és a ma­gyarszéki rézfúvós zenekar, illetve a sásdi fúvószenekar. 20 órakor a IV. Nemzetközi Tánctábor tagjai gálaesten mutatkoznak be, majd 21 órától utcabál kezdődik. Holnap 10 és 13 óra között tart a strandon a Nemzet­közi Gyermekmentő Szol­gálat játékos programja, 17 órától pedig a szabadtéri színpadon néptáncműsor lesz. Fellép a hosszúhetényi, a sásdi és a magyaregregyi „Máré” néptánccsoport, (ly) Népdalverseny. Országos népdalversenyt hirdet Eger városa több szakmai szerve­zettel. Ének és hangszeres kategóriában lehet jelent­kezni, bemutatkozó levéllel és műsoros hang- vagy vi­deokazettával. Ezek alapján a zsűri kiválasztja a döntőbe jutókat, akik szeptemberben mérik össze tudásukat. A nevezési határidő augusztus 20-a. A cím: MB Kft. 3301 Eger, Pf. 232. (ly) Sokan emlékezünk még azokra az időkre, amikor a kőszínhá­zak bezárása után sem köszön­tött be az „uborkaszezon”, és a csillagos ég alatt is esemény­számba menően izgalmas mű­vek - drámai és táncdarabok egyaránt - örvendeztették meg nyárról nyárra a közönséget az ország szinte valamennyi ját­szóhellyel büszkélkedő városá­ban. így volt ez Pécsett is még a hetvenes-nyolcvanas években. Egyszerre több helyszínen is születtek, kimondottan szabad­térre szánt produkciók, ame­lyek felbuzogtatták az alkotó­erőket és megmutatkozási lehe­tőségeket biztosítottak a tánco­soknak. Azután egyszerre csak el­fogytak a nyári előadások, oly­kor felbukkant még egy-egy folklóregyüttes, de ilyen látvá­nyossággal is egyre ritkábban találkozhattunk. Pedig a táncot, nyelvi korlátokat áthidaló jelle­gét is kihasználva, üzleti szem­léletű korunk is „eladhatóvá” tehetné. Hogy Pécsett nyáron ismét táncesteket lehetett látni, azt furcsa módon most éppen egy kisebbségi színháznak köszön­hettük. A Horvát Színház vál­lalta ugyanis, hogy kereteket és játszóhelyet ad az Anna utcai Nyári Játékoknak. A vállalko­zás tavaly indult útjára és az idén már másodszor - növekvő érdeklődéssel vezető Vidáko- vics Antal támogatása, Hajzer Gábor és Uhrik Dóra művé­szeti „hajtóereje” és néhány támogató anyagi segítsége tette lehetővé, hogy a Pécsi Balett táncosai hat estén, két kamara­darabbal léphettek a közönség elé. És jól tudjuk, milyen nagy jelentőségű eseménynek számít minden új mű születése olyan időkben, amikor a kőszínházak is egyre kevesebb bemutatót tartanak. A nagyszerű lehetőségeket rejtő, mediterrán hangulatú Anna udvarban színre került két részes est darabjai kortárs A fényképész másolatot készít a világ látható felszínéről. A fo­tóművész üzenetet ad át a né­zőnek. Joan Fontcuberta kata­lán fényképművész hitvallásá­ban nagy hangsúlyt kap a fi­gyelmeztetés: ez az üzenet fél­revezető is lehet. Fontcuberta 1988-ban a madridi természettudományi múzeumban „az evolúciós el­méletet megkérdőjelező” felvé­telekből összeállított kiállítást mutatott be. Egy akkori felmé­rés szerint a felnőtt és iskolá­zott nézők 28 százaléka pilla­zenei összeállításokra készül­tek, emberi élethelyzetekről szóltak. Papp Tímea a Pécsi Művészeti Szakközépiskola egykori növendéke 7-köznapi konfliktusok című művében kü­lönböző modem tánctechnikák felhasználásával „meditált” el­térő karakterű emberek egy­máshoz csapódó érzelmeinek és indulatainak lehetséges megoldásai képletein. Hajzer Gábor L-múlt című táncdarabja pedig - a balett nyelvezetéhez szorosabban kö­tődve - szenvedélyesen és sajá­tos megvilágításban, régi és új szerelem egymásra következé­sének vetületében ábrázolta nő és férfi viszonyát. A játéktér zárt miliőjében ki­válóan érvényesült a kamara balettek hangulati sűrítettsége, natnyi kétkedés nélkül hitt a szemének, és elfogadta, hogy távoli dzsungelek mélyén él­hetnek olyan állatok, mint a tyúklábú kígyó, a szárnyas ma­jom, a teknősbékaszerű páncé­los strucc és más lények, ame­lyeket Fontcuberta képzelete és szakmai tudása fotómontázso­kon megjelenített. A közelmúltban megnyílt ki­állításán a művész egy lépéssel tovább ment: a fotómontázsok mellé „hiteles, eredeti doku­mentumokból” összeálló egész rémtörténetet gyártott, megte­amelyet tovább erősített a tán­cosok - Czebe Tünde, Daczó Eszter, Krausz Aliz, Lovas Pál és NUbl Tamara - nagyszerű teljesítménye. Mindannyian a műhelymunka ritka lehetősé­gének tudatában és bűvöletében táncoltak és így meg tudták ajándékozni a nézőket az „itt valami megszületett” élményé­vel. Köszönetét kell ezért mon­danunk nekik és mindazoknak, akiket fűtött a remény, hogy nehéz körülmények között is lehet alkotni, táncolni, szer­vezni, teret szerezni a táncnak. Mert a táncszerető közönség meg abban reménykedik, hogy ismét lesz hagyománya a pécsi nyári táncesteknek az Anna ud­varban és talán másutt is. Major Rita remtve és bemutatva az azt „le­leplező” átható tekintetű újság­író figuráját is. A történet egy rejtélyes űr­hajó-szerencsétlenség: a Szo- juz-2 szovjet űrhajó, fedélzetén a 38 esztendős Ivan Fjodoro- vics Isztocsnyikov ezredessel 1968 októberében egy időre ki­kerül a kísérő műszerek ható­sugarából. A vendégkönyv tanúsága szerint a nézők jelentős része a legcsekélyebb kétkedés nélkül fogadta az egész képtelen tör­ténetet. Nem könnyű zenében vissza­adni egy képekkel illusztrált könyvet. Sz■ Koncz István, a „Ballada a városról” című könyv szerzője most mégis erre tesz kísérletet azzal a CD-vel, melynek felvételei nemrég fejeződtek be egy szerény kis magyar kiadóban. A szerző átdolgozta, átírta a Pécs ihlette, 1991-ben meg­jelent munkája szövegét, mert mind mondta: „ma már más időket élünk”. A mély hangulati hatású lemez most 11 képet tartal­maz, érzelmek, hangulatok, emlékek, felriadások és csa­lódások lenyomatát. A lírai csengésű szöveget Helyey László mondta a lemezre, aki­nek a hangja pécsi szereplései alkalmával ragadta meg Sz. Koncz Istvánt.- Prózát mondani zenére ritkaság - emelte ki. - A zenét szerző T. Horváth Józseffel hangot kerestünk, amikor a Tóthékat láttuk a Harmadik Színházban Helyeyvel. Tud­tuk, megvan az igazi. A CD zenei anyagát rend­kívül sok irányzat összhang- zata jellemzi. A zenészek kö­zött van, aki a dzsessz, más a hard rock képviselője. Péterdi Péter zenei rendezése alatt Gallai Péter, Csepregi Gyula, Vincze Tamás és T. Horváth József játszik. S hogy kiknek készül az ezer számozott pél­dányban ősszel megjelenő lemez?-Az ember nem nagyon ismerheti a közönségét — mondta beszélgetőtársam. - Hiszek abban, hogy eljut né­hány fiatal emberhez, megkí­méli őket egypár csalódástól. Remélem, hogy eljut olyanok­hoz is, akikben él valahol egy város, mert azt gondolom, hogy mindenkinek megvan az a helye, mely talán jobb an­nál, mint ahol most él. Hodnik I. Gy. Jelenet az L-múlt című balettből. Czebe Tünde, a háttérben Nübl Tamara. „Ne higgy és vigyázva bízzál!” Futnak a képek FILMJEGYZET Landolás a mélyben A rosszfiú és a derék légikisasszony Moziba menve arra gondoltam, hogy a Légörvény (Turbulence) névre hallgató film címe eléggé baljós utalás egy thriller eseté­ben, hiszen már egy kisebb szélroham is tud kellemetlen­séget okozni. Tegyük fel, le­dönt egy kéményt, és az alázu­hanó téglák a járókelők fejére esnek. Történetesen éppen arra halad egy rendező, aki forga­tásra készül, mikor bumm, elsö­tétedik előtte a világ. Aztán magához tér, megcsinálja a fil­met, de hát istenem, túl nagy volt a tégla... Szóval óvatosnak kell lenni. Itt eszembe jut: még szélroham sem szükséges ahhoz, hogy baj legyen. Egy nyavalyás huzat is elég, amint egy Csortos Gyulá­ról szóló anekdota tanúsítja. A híres színészt meglátogatta egy ismerőse. Beszélgettek, egyszer csak a vendég megkérdezte, rá- gyújthat-e. Csortos határozott nemmel válaszolt. Tovább tár­salogtak, majd a vendég egy idő után újra kíséretet tett a rá­gyújtásra, de kérdésére, hogy szabad-e, Csortos még elutasí- tóbban rázta a fejét. De hát mi­ért nem? - kérdezte az illető. Nézze, magyarázta a színész, gondoljuk végig. Ha én megen­gedem, maga tényleg rágyújt, s telefüstöli nekem a szobát. Én egy idő után felállók, kinyitom az ablakot, hogy friss levegő jöjjön be. Ez eddig rendben volna. Igen ám, de, mondjuk, a huzat a maga cigarettájának pa­razsáról egy sziporkát a nadrá­gomra sodor. A nadrágom kiég. Ön azt mondja erre: pardon. Én azt válaszolom: kérem. De a lyuk, az megmarad. Szó ami szó, a Légörvény című film cselekményét elin­dító rendőrök nem voltak ilyen elővigyázatosak, mikor úgy döntöttek, hogy: 1. két elvete­mült gyilkost repülőgéppel szállítanak kivégzés céljából New York-ból Los Angelesbe, 2. ütődött kísérőkre bízzák őket, 3. mindezt akkor teszik, mikor a meteorológia hatalmas viharokat helyez kilátásba. Az már csak ráadás, hogy erre a szép kivégzési ceremóniára ép­pen karácsonykor kerül sor. Elég az hozzá, a rendező a szerencsésen jobblétre szende- rült Airport-sorozat legrosz- szabb darabját is alulmúló mű­vet produkált. A színvonalra jellemző, hogy a főrosszfiút egy falusi önképzőkörből ki­szuperált műkedvelő stílusában „hozza” alakítója, az operatőr pedig nyilván azt hitte, ha tisz­tességes fényké­pezés helyett ál­landóan villogtatja a lámpáit, attól rém vizuális lesz a dolog. De azért a légi­kisasszony legény a talpán. Végül csak elbánik a gyilkossal, s egye­dül is lehozza a gépet. Igaz, össze­dől pár épület lan­dolás közben, meg egy csomó ember is meghalt, de oda se neki, az irányí­tótoronyban kitör a mámoros bol­dogság, midőn a kisasszony rádión bejelenti: lenn vagyunk. Ez különben igaz. Nagyon lenn vagyunk. Nagy Imre ( 1 t

Next

/
Thumbnails
Contents