Új Dunántúli Napló, 1997. június (8. évfolyam, 148-177. szám)

1997-06-21 / 168. szám

1997. június 21., szombat Háttér - Riport Dünántúli Napló 9 * Életbiztosítás a halottakra Kellenek a biztosítási nyomozók. Vagyis vannak biztosítási csalások. Másik oldalról a piacon lévő tár­saságok a szerződési felté­telekkel már eleve ki akar­ják zárni, hogy valaki be­csaphassa a biztosítót. Mégis kénytelenek a szak­emberek kategorizálni, s megkülönböztetni leg­alább két nagy csoportot. Csalhatnak kint - az ügy­felek - és csalhatnak bent - a társaság munkatársai. P. jókora paksamétával állít be a szerkesztőségbe. Alig negyedéves levele- A csalók között „népszerűek” a fiktív szerződések fotó: Müller a. Méhes Károly jegyzete Endékások Színes világ Ragaszkodik a hivatá­sához. A testőr egy Breent- reeben álló magán villa bejá­ratánál posztolt, amikor egy autó a kapunak ütközött. A derék cerberus felszólította a kocsiban ülő két férfit, hogy fizessék meg az oko­zott kárt. Szó szót követett, s a vita tettlegességig fajult. Végül győzött a túlerő, a támadók tökéletesen harc- képtelenné tették a testőrt: szupererős ragasztót kaptak elő, az áldozat kezét a hom­lokához tapasztották, majd angolosan távoztak. A tehe­tetlen biztonsági ember több órát töltött ebben a kényel­metlen pózban, mire az or­vosoknak sikerült a tenyerét leválasztani a homlokáról. Mint a férfi elmondta, a tör­téntek ellenére sem ment el a kedve veszélyes szakmájá­tól. Elválaszthatatlanul kö­tődik ugyanis hivatásához és gazdái is ragaszkodnak hozzá. Itt a színfelismerő kon­taktlencse. Reményked­hetnek a színvakok: egy brit optikus feltalálta a színfel­ismerést megkönnyítő kon­taktlencsét. A 37 éves David Harris két éven át tesztelte ChromaGen nevű találmá­nyát egy londoni kórházban. Az eredmény: a 400 kísér­leti személy 96,7 százaléka a lencse segítségével felis­merte a színeket. A talál­mány lényege, hogy Harris a kontaktlencse közepén egy aranyból és ezüstből álló bevonatot helyezett el, amely hasonlít a napszem­üvegek foncsorozásához. Ez a réteg pigmentszemcsékből áll, amelyek összetétele iga­zodik a beteg szeméhez, így egyénre szabva, egyedileg kell elkészíteni. A foncsoro- zás a kívülállók számára egyáltalán nem látható, mi­vel az a lencse közepén, a pupillán helyezkedik el. Csúszós géllel a galam­bok ellen. Köln városa a világon első ízben próbál­kozik csúszós géllel elűzni a galambokat megszokott he­lyükről. A kölni városi köz- igazgatás bejelentette: a kí­sérletre azt követően szánta el magát, hogy egy hölgy nagyon hevesen panaszko­dott az egyik vasúti felüljáró alatt gyülekező galambpi­szok miatt. Egy helybeli cég felajánlotta, hogy kísérlet­képpen ingyen bekeni a vasúti hidat sikamlós, csú­szós géljével. Erre a galam­bok állítólag nem szívesen telepednek le, s hamarosan más pihenő- és fészekrakó helyet keresnek maguknak. zése az egyik tarsasaggal, amelynél kiderült, hogy életbiz­tosítása van - ám erről P. mit sem tud . ..- A nevem, a lakáscímem jó, az aláírás azonban nem az enyém. A kedvezményezett természetesen nem én vagyok, hanem az elvált feleségem. Hozzáteszem, hogy magas ösz- szegű biztosításról van szó. Amiből ugye az is következik, hogy tekintélyes summát jelent az üzletkötő jutaléka. Meglehetősen bonyodalmas úton, de végül is a biztosítótár­saság elfogadta P. igazát, több­ször is elnézést kért a tévedé­sért. P-nek azonban ettől nem jött meg a jókedve.- Akár a volt feleségem, akár az üzletkötő magatartása csa­lárd volt. Úgy tudom - teszi hozzá - hogy a fiktív nevekre kötött életbiztosítások miatt több büntetőügy is folyamatban van. Dr. Marenics János (első ké­pünkön), a Colonia Rt. Baranya megyei igazgatója vállalkozott arra, hogy ál­talában be­széljen a gya­koribb bizto­sítási csalá­sokról.- A társa­dalmi közál­lapotok és a biztosítási csalások között egyenes az ösz- szefüggés. A piacról sokan próbálnak jól megélni. A bünte­tőtörvénykönyvben klasszikus biztosítási csalás nem szerepel. A társaságok a felülvizsgálati irodákban működő szakembe­reikkel igyekeznek a jelenséget visszaszorítani, a kárt meg­előzni. Az közismert gyakorlat, ha valaki ellopatja az autóját. Ta­lán az is, amikor valaki hitelből felépített, veszteséges vállalko­zását felgyújtja. Esetleg több társaságnál köt ugyanarra szer­ződést. Marenics János szerint e területen nincs meg a szüksé­ges harmonizáció a biztosítók között, bár - teszi hozzá - élet- biztosítások esetében erre nincs is szükség, mert ezeknél van mód többszöri szerződésre.- Számolnunk kell az egész­ségtelen piaci elvárásokkal is. A társaságok külföldi tulajdo­nosai sokszor irreális igényeket támasztanak a vidéki hálóza­tokkal szemben. Részben ez szüli a tisztességtelen gyakorla­tot, részben az, hogy új „iparág” Magyarországon az életbiztosítás, s a társaságok között éles a harc. Ez azonban már a belső ol­dal, s az indíték a jutalék. Igen magas összeg lehet egy nagy értékű, hosszú távra szóló szer­ződés esetében. Vannak olyan társaságok, ahol ez elérheti az éves díj 90 százalékát! Általá­nos elv a piacon, hogy a két éven belül megszüntetett élet- biztosítás esetében az ügynök­nek vissza kell fizetnie a jutalé­kot. Valójában azonban gond, hogy hol van már az az ügynök, aki a megszűnt szerződést megkötötte? Nem biztos, hogy vissza lehet kérni a jutalékot. Ezzel együtt Marenics János ezt még mindig nem minősíti büntetőügy-kategóriának, csak etikátlan magatartásnak rész­ben az ügyfél, részben az adott társaság felé. Tapasztalható egy újabb „le­hetőség”. Elkezdődött a piacon a jutalékok „zsebbe vándorolta­tása”. A vállalkozásban dol­gozó üzletkötő a jutalékot el tudja számolni költségként. Neki ugyanis kiugró teljesít­mény esetén a jutalék mellett céljutalom is jár. Zsebből fizet az ügyfélnek, ha köt vele egy nagy összegű szerződést. Es persze itt vannak a fiktív szerződések. Halott nevére, vagy a „telefonkönyvére”. A piramisrendszerben felépülő ér­tékesítő cégek ugyan fantaszti­kus eredményeket produkál­hatnak, de a gyakorlat szerint ezeknek a szerződéseknek a fele sem marad meg. Az ügy­nökök kifizetik az első, esetleg a második részletet - még min­dig megéri nekik. Ha „talált névre” köti meg az üzletkötő a szerződést, az ügyfél ugyan nem károsodik, de - mondja Marenics János - átvágják, fut- kározhat „ügyintézni”, ha kide­rül a turpisság. A Nationale Nederlanden ba­ranyai igazgatója, Kovácsáé Tímár Ildikó (második képün­kön) pécsi gyakorlatukból mindössze két olyan esetet tud említeni - az egyik bírósági be­fejezése erre a hónapra vár­ható -, ami­kor üzletkötő­jük tisztesség­telen volt. Hűtlen keze­lésről, sik­kasztásról le­het szó. Ügy­féllel ez miatt nem volt eddig gondjuk. Az NN előre felhívja a figyelmet a téves adatközlés, vagy a fontos körülmény el­hallgatása következményeire. A közlési kötelezettség megsér­tése miatt ilyenkor azonnal eláll a szerződéstől.- Nálunk egyébként a jutalék nem érheti el a 90 százalékot, 55 százalék körül van a legma­gasabb. A díjfizetés elmaradása miatti megszüntetés esetében az NN 25 hónapon belül visz- szakéri a jutalékot, de van olyan szerződésünk is, ahol ez 36 hónap. Ma már a társaságok kezdik értesíteni egymást a megbízha­tatlan üzletkötőkről. A valódi megoldás azonban a korrekt, át­látható érdekeltségi rendszer megvalósítása - az egész bizto­sítási piacon. Mészáros Attila A nyár beköszöntével egyre többet hallani megint egy tör­ténelmi szótárunkba bevonult népről, akiket oly jól vélünk ismerni, az NDK-sokról. A Német Demokratikus Köztársaságban a mai magyar felnőtt lakosság elég szép százaléka járhatott, míg a testvéri ország létezett. Es jó volt odajárni. Külföld volt az is, mégha nem is a mesés, il­letve bűnös Nyugat, lehetett németül tanulni, 500 forintba került a repülőjegy Berlin- Schönefeldre, a miénknél is olcsóbban mérték a sört és a férfi bokafixes zoknit, és a legelőkelőbb berlini hotelek­ben (igaz, lehet, hogy Carlos is ott időzött épp) ehettünk Eisbein névre hallgató csülköt pár márkáért. Emellett még az az elégtételünk is meglehetett, hogy mi nem Honecker rend­szerében nyomorgunk, nincs Fal, és három évenként útle­vélablakot nyitnak számunkra a világra. Aztán a világ gyémántten­gelye körül fordult egyet, és szép lassan, de biztosan el­kezdtük irigyelni, majd utálni az endékásokat. Persze, nekünk nem volt Nyugat-Magyarország, ame­lyik milliárdszámra pumpálta volna belénk az életet jelentő pénzt. Nem lett hirtelen a „mi gyárunk” a Mercedes, a Sie­mens, a BASF, és - nincsen olyan ország, ahová kiérde­mesült bányászok is lecso­roghatnának Wartburgról le­cserélt Opellal ejtőzni egy ki­csit, mutogatva a régi kem­pingre, látjátok, ott áztunk a sátorban és ettük üres kenyér­rel a tubus mustárt! Már pedig ki jöjjön ide, ha ők nem? Egyrészt - mondjuk úgy, fennkölten kicsit: - meg­érdemlik, megszenvedtek érte. Különben meg „ide van­nak szoktatva”, nem csodál­koznak az esetleges hiányos­ságokon. Minket vigasztalni a kutya sem fog, ezért aztán kár is el­keseredni. „Akiket szívesen védtem volna” Alan Dershowitz, az amerikai Harvard Egyetem világhírű jo­gászprofesszora - egyben sztárügyvéd - közreadta azoknak a listáját, akiknek a történelem során szívesen ellátta volna a vé­delmét. 1. Jézus Krisztus: „Szinte elképzelhetetlen, mennyi problé­mának lehetett volna elejét venni, ha annak idején egy zsidó védőügyvéd Jézust föl tudta volna mentetni...” 2. Szókratész: „Biztosan rá tudtam volna venni, hogy felleb­bezzen, ahelyett, hogy kiüríti a neki küldött méregpoharat...” 3. Galileo Galilei: „Ártatlanságát (és a heliocentrikus világ­képet) a katolikus egyház - igaz, 350 év elteltével - maga is el­fogadta .. 4. John Brown: „Az amerikai polgárjogi harcost azért akasz­tották fel, mert föl akarta szabadítani a rabszolgákat...” 5. Oscar Wilde: „Azt tanácsoltam volna neki, hogy ne az ár­tatlanságát hangoztassa, hanem vallja be homoszexualitását...” 6. A szálemi boszorkányok: „Micsoda kihívás is lett volna! Védőügyvédnek lenni olyan bírákkal szemben, akik valóban hisznek a boszorkányokban ...” 7.1. Károly, Anglia királya, akit 1649-ben lefejeztek: „Min­dig is szerettem volna egy király védőügyvédje lenni...” Lottórekord Argentínában Csaknem 30 millió pesót te­het zsebre az a szerencsés Buenos Aires-i lakos, aki megnyerte az argentin lottó legutóbbi sorsolását. A hat nyertes számot va­sárnap kellett volna kihúzni, de a várható több mint 40 mil­lió peso - azaz ugyanannyi dollár - nyereségben remény­kedő lottózók száma megha­ladta a tízmilliót. így csak hétfőn dőlt el, hogy egy sze­rencsés kezű játékosnak jutott a 30 milliós főnyeremény, öt további szelvény pedig egyenként csaknem másfél milliót nyert. A „naplemente” ceremóniái A britek szimbolikus elnevezésű bú­csúünnepségre invitálnak Hong­kongban, „A naplemente ceremóni­ájára”, június 30-a késő délután­jára, miközben már gyülekezni fog­nak a „Kínába készülő madarat” formázó kiállítási központban a meghívottak a szuverenitásváltás ünnepségére. Hongkong több mint másfél évszázad után visszakerül Kínához. A leköszönő gyarmati kormányzat a Tamar brit katonai támaszpontot vá­lasztotta a búcsúünnepség színhelyéül, azt a helyet, ahol 156 évvel ezelőtt az első brit hadihajó, a HMS Tamar kikö­tött. Június 30-án ugyanarról a helyről, éjféltájban, a Britannia jacht fedélze­tén a brit trónörökös, Károly, s az utolsó brit kormányzó, Chris Patten hajózik majd ki a Fülöp-szigetek irá­nyába, jelezve: a brit koronából kihul­lott a legfényesebb gyémánt. A walesi herceg azonban nem udva­riatlan: részt vesz a hivatalos ceremó­nián is, rövid beszédet mond. A négy­ezer meghívottat fejedelmi bankett várja, az összes kínai tartomány speci­alitásait felszolgálják. A négyezer vendég biztonságára háromezer rendőr ügyel. Az átadás-átvétel forgatókönyvének elkészítését a kölcsönös gyanakvás jel­lemezte, mindkét fél tartott - és tart - a tűszúrásoktól. Egy biztos: a brit zász­lót bevonják, a kínait felhúzzák, de a jövőben különleges közigazgatási kör­zetként működő Hongkongnak is lesz zászlaja. Nem sokkal később esküt tesz az új hongkongi kormány, a legfőbb bírák és a parlament tagjai. Számos külföldi meghívott ez utóbbinál nem kíván je­len lenni, mondván, hogy Hongkong­nak van választott parlamentje - igaz, a választásokat a britek rendezték meg az utolsó pillanatban, 1995-ben az új parlament nem rendelkezik demok­ratikus legitimációval, tagjait Peking jóváhagyásával kijelölték. Mindez a legmagasabb rangú pe­kingi vendéget - maga Csiang Cö-min államelnök jelezte érkezését - valószí­nűleg nem zavarja majd. A vendég nem sokat időzik Hongkongban, siet vissza Pekingbe, ahol a Mennyei Béke Kapujának Terén már több mint egy éve elektronikus óra „számol vissza” - a másodperceket is jelezve - Hong­kong régóta várt „hazatérésének” pil­lanatáig. Nem tudni, megvárja-e a legmagasabb rangú pekingi „a világ legnagyobb tűzijátékát”, amely 15 mil­lió dollárba kerül s amelyet a 34 leg­gazdagabb hongkongi szponzorál. A tűzijátékot lézershow, fényjáték követi, a parádé csúcspontján tízeme­letes, léggömbökből álló pagoda buk­kan majd fel, a „Kelet gyöngyszeme”. Természetesen, minden kútba eshet, ha Hongkong felett a nem ritka viha­rok egyike tombol majd. A pénzt imádó városban egyébként fogadást is lehet kötni arra, hogy tájfun söpri-e el a handover (az átadás) szabadba terve­zett ünnepségeit. A szervezők mindenesetre felszólí­tották a hongkongiakat, hogy gyűlje­nek össze a kikötőben, s rendezzék meg a világ legnagyobb karaoke- partyját. A karaoke igen népszerű Ázsiában - főleg Japánban - s lényege az, hogy egyszer mindenki táncdal- énekesnek képzelheti magát. Nos, a szervezők azt ajánlják, hogy a hong­kongi milliók hazafias dalok éneklésé­ben csillogtassák képsségeiket, ajánl­ják az újraegyesülésre komponált himnikus éneket, a „Dal a békéről” címűt, továbbá a „Kelet gyöngysze­mét” és a „Mi vagyunk a sárkány gyermekei”. A ceremónia részeként tízezer pos­tagalamb készül vissza Kínába. Har­minc városba viszik el „Hongkong és az anyaország diadalmas újraegyesü­lésének üzenetét”, köztük Sanghajba, ahol a város vezető lapja, a Venhuj Pao selyemre nyomott különkiadással ünnepel. 5800 példány készül a 500 évig is elálló újságból, darabját 600 amerikai dollárnak megfelelő jüanért árusítják majd. Hongkongból egyébként közel tíz­ezer újságíró tudósít a handovérről, a legnagyobb stábokkal a briteken kívül az amerikaiak és a japánok vonulnak ki. A BBC 200 munkatársának egy egész hotelt foglaltatott le. 36 ezer szállodai szoba áll a kíváncsiak ren­delkezésére, az árakat természetesen alaposan felverték, de a legpatinásabb hongkongi szállodákban, a Peninsulá- ban, a Mandarin Orientalban és a Re­gemben így is már évekkel ezelőtt el­kelt minden szoba. A szobákért az ezer amerikai dollár körüli összeget sem szégyellik elkérni, igaz reggelivel. .. S. Kovács Ferenc t f

Next

/
Thumbnails
Contents