Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-15 / 132. szám
10 Dunántúli Napló Háttér - Riport 1997. május 15., csütörtök A legidősebb anya A legidősebb anya a világon 63 évesen szült, gyermekét decemberben császármetszéssel segítették világra egy Los Angeles-i klinikán. Anya és kislánya egyaránt egészségesek, s a nagymamakorú asszony a hormon- kezelések hatására képes szoptatni is. Richard Paulson profesz- szor a dél-kaliforniai egyetemi klinikán, ahol az asz- szony mesterséges megtermékenyítését végezték, az eset „műhelytitkairól” nyilatkozott a Reuternek. Mint elmondta, az asszony - aki nevének titokban tartását kérte - közel 64 évesen vállalkozott a szülésre. Korát illetően hazudott az orvosoknak, különben be sem vették volna a programba, mert a korhatárt a gyermeket akaró idős asszonyok számára is 55 évben szabták meg. Egy hamis igazolás alapján 50-nek állította magát, amikor valójában már 60 volt. A hölgy 16 éve, házasságkötése óta szeretett volna teherbe esni.- Lehetséges, hogy a nőknek nem egy, hanem két biológiai órájuk van: a petesejtek érése és petefészkek működése korábban abbamarad, mint a méh és a szaporodási rendszer más területeinek működése - nyilatkozott a professzor. A megtermékenyítés során egy fiatalabb asszony petesejtjeit termékenyítették meg a férj spermájával, majd a megtermékenyült petesejtek közül néhányat beültettek a gyermeket óhajtó idős asszony méhébe. Paulson professzor az egész folyamatot ebben a korban a Mount Everest megmászásához hasonlította. Mobil az autóban Horvátországban tavaly 140 közúti baleset történt olyan személykocsikkal, amelyek vezetője éppen mobil telefonon beszélt - közölte a horvát belügyminisztérium közlekedési osztályának vezetője szerdán. Megemlítette, hogy Horvátországban egyelőre nem tiltja jogszabály a mobil telefonok használatát vezetés közben. Azt tanácsolta, hogy ha valakinek sürgős beszélgetnivalója akad, akkor az autójával álljon ki a forgalomból, és menet közben ne használja a mobil telefont. Nagyon sok kérdés vetődött fel az utóbbi időben a reinkarnációval, a kozmikus evolúcióval és az ufók létével kapcsolatban. Elképzelhető, hogy a világvallások gyökeres átalakulás előtt állnak. Lehet, hogy némely „nagyhatalmú” vallás el fogja veszíteni erejét. A hit tábora egyre jobban kételkedni fog abban a dogmarendszerben, amit a vallás eddig nyújtott neki, de ezeken a vallásokon felül lesznek olyan, ma még ismeretlen fejlődési irányvonalak, melyek a hit mélyebb erejére mutatva fejlődnek ki. Ez a folyamat már elindult. A döntő impulzust a reinkarnáció egyre jobban felszínre törő valósága adta. Az ufóeltérítések alkalmával egyre több olyan információ kerül felszínre, ami azt bizonyítja, hogy a halál nem létezik! De van helyette valami más: az átalakulás, vagy más Két jó svájci emberünk: a Csizmás-házaspár Bemből Magyarország számára 173 kamionnyi és 55 vasúti va- gonnyi adomány, három könyvtár megteremtése a semmiből Baranya megyében, pénzadományok. Ezen belül ilyen tételek, mint 73 kórházi ágy, egy komplett műtő, 1896 láda ruha és cipő, 1330 katonai pulóver, 16 mobil-WC, 1474 iskolapad és 2747 szék - és még felsorolni is sok, mi minden érkezett Svájcból hazánkba 1991-1997. között két idős berni magyar segítségével. Dr. Csizmás Mihály és Csizmás Klára életének értelmét szülőhazájuk megsegítése jelenti - új hazájuk támogatásával. Csizmás Mihály sok ezer honfitársával együtt 1956. novemberében hagyta el Magyarországot, és először Ausztriában, majd Svájcban telepedett le. Kint még egyszer el kellett végeznie a jogi egyetemet, majd a berni Rendőrségi és Katonai Igazgatóság jogi osztályának vezetőjeként dolgozott. De mikor és miképp került ő és felesége kapcsolatba Pécs- csel?-Mikor leomlottak a határok, 1990-ben ismerkedtünk meg Murtenben a Janus Pannonius Tudományegyetem jogász-oktatójával, dr. Kiss Lászlóval, majd később dr. Körinek Lászlóval. Az ő közvetítésükkel, hívásukra tartottam előadásokat Pécsett és Budapesten a svájci rendőrség munkájáról, az önkormányzatiságról. Ekkoriban kerültünk kapcsolatba a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, illetve Boeselager Csilla bárónővel, aki kettőnknek adott egy megbízólevelet, hogy Magyarország számára adományokat gyűjtsünk Svájcban. Úgy alakult nagyjából, hogy én végzem az adminisztrációt, a feleségem pedig „kilincsel” és gyűjt mindent, amit adnak! Az első kamion 44 tonna tápszerrel 1991. december 4-én indult el Bemből. A történet véletleneken és a szerencsén is múlott sokszor. Hiszen nem véletlen-e, hogy Csizmásék egy házban laknak a Svájci Könyvtárellátó Szolgálattal, akinek vezetőjét, Jürg Nyffeneggert egy szép napon Csizmás Mihály megkérdezte, nem tudna-e segíteni neki. A válasz igen volt, és a kinti Kultuszminisztérium, illetve a MMSZ segítségével három baranyai település - Nagynyárád, Újpetre, Palotabozsok - jutott 1994-ben vadonatúj, svájci mintára berendezett és felszerelt német nyelvű könyvtárhoz.- Nagy verseny volt a könyvekért - emlékszik vissza Csizmás Klára -, hiszen még az akkori berni magyar követ is nagyon ellene volt a baranyai adománynak, ő azt szerette volna, ha egy Balaton-felvidéki tásából - itt is csak így mennek a dolgok! Legutóbb pedig törvény tette kötelezővé, hogy az iskolákban a négylábú székeket ötlábúakra kell kicserélni, állítólag ezek kevésbé balesetveszélyesek, de lehet, hogy csak a munkásoknak akarnak munkát adni. Mindegy, így tudtunk szerezni több ezer iskolai széket magyar iskoláknak, hiszen én tudom, hogy Répcelakon ma is Indul az NSzSz megrakott kamionja Budapestre település kapná a könyveket. De a svájciak alaposak, utánanéztek egy munkatársuk személyében az ottani helyzetnek, és kiderült, hogy a lakosság 0.01%-a beszélt németül, a tanító, és egyébként is nehezményezték, hogy a helyi községi könyvtár roskadozott Lenin műveitől! Végül is dr. Kurucsai Csaba és a Baranya Megyei Közgyűlés nemzetközi kapcsolatainak szervezésében megnyugtató módon megyénk lett az adományok célpontja - és azóta is az. Pedig adományt gyűjteni még a gazdag Svájcban sem könnyű!-Nincs mese, ha kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon - mondja Csizmás Klára, akinek jól menő hobby-festőiskolája volt, míg egészségügyi okok miatt fel nem kellett adnia.- Voltak sikeres akcióink, mint például a hadsereggel. Megtudtuk, hogy a svájci katonák az eddigi szürke posztómundért levetik és új, terepszínű egyenruhát kapnak. Nosza, fogtuk magunkat és gyorsan begyűjtöttünk 13 ezer kiselejtezett ruhát, pulóvert, bakancsot, sőt még a tetejébe 790 vaságyat is elhoztunk matracostul! Persze, ehhez kellett, hogy Mihályt ismerték a régi beoszugyanabban a padban tanulnak a gyerekek, mint én fél évszázaddal ezelőtt! Persze, a szállítás nem olcsó, akár 250 ezer forint is egy-egy alkalommal, de ezt a máltaiak átvállalják. Arra a kérdésre, hogy milyen magyarnak lenni Svájcban ma, a következő választ kapom: -Sose felejtjük el, hogyan fogadták 56-ban Svájcban a magyarokat. Gyertya égett minden templom előtt a forradalom tiszteletére. És ez a figyelem ma is megvan. Az emberek többsége tudja, milyen szociális gondokkal küzdenek az otthoniak, és a Neue Zürcher Zeitung magyar szerkesztőjének, Oplatka Andrásnak köszönhetően szinte havonta olvashatunk nagyon tárgyilagos, komoly elemzést a magyar belpolitikai és gazdasági helyzetről. Az pedig, hogy mi magyarok maradtunk, ez olyan természetes, hisz akármilyen rég lakunk is távol, az a szülőhazánk. Jaj, mikor áprilisban játszották a Svájc-Magyarország futballmeccset, teljesen felment a vérnyomásom! Húsz perc után ki kellett kapcsoljam a tévét, mert nem tudtam, kinek drukkoljak, akár az egyik, akár a másik kapu felé futottak, rosz- szul lettem! Méhes Károly Hodnik Ildikó jegyzete Sztrájkidők Elkopott a munkásosztály régi nagy fegyvere. A sztrájk már nem az, ami egykor, úgyhogy amikor mondjuk a húsiparban bekeményítenek, egyenesen a fővárosból utazik le sietve az országos szakszervezeti főnökség leszögezni, hogy az esemény példaértékű. Nálunk persze nincsenek Jimmy Hoffák, merthogy nincsenek akkora tétek és ügyek sem, mint voltak az amerikai szakszervezetek hőskorában. Meg munka sincs elég, úgyhogy lehet riogatni a megrémült munkavállalót. Lehet fenyegetni elbocsátással, ha merészkedik az érdekeiről beszélni. Mert ugye, örüljön, hogy nem az utcán szédeleg. Pedig a munka nem erőszak vagy jóindulat kérdése. Az általános társadalmi közöny mellett magányosan sztrájkolgató húsosok vagy újabban a bútoripariak sem a tulajdonosok megbuktatásáért fenekednek, csak egyszerűen tisztességes bért akarnak. Még äz sem lenne olyan nagy gond, hogy a cégvezetők meg nem. Az igazán nagy baj az, hogy egyáltalán nincs megegyezés, mert nincs meg az az alapvető együttműködési készség, ami minden hatékony munka alapja. A mai magyar valóságban gyakori, hogy a dolgozó, aki úgy érzi, nem védi sem jog, sem szak- szervezet, úgy tekint a munkaadóra, mint ősi ellenségére. Az pedig egy kellemetlenkedő, lusta és elégedetlen tömeget lát csupán, és úgy dönt, mint a nagyhatalmak kormányai a terroristákkal: nem enged a követeléseknek. És persze a népet le lehet váltani, akár egy egész szakmai gárdát lecserélve. A munka folytatódik. Csak az elvek kopnak tovább. Mint a régi nagy fegyverek. így vezetnek a nők... Sokakban él előítélet a hölgyvezetőkkel szemben. Ezek tisztázására egy belga tanulmány az autót vezető nők öt típusát különbözteti meg. 1. Az első csoportba az utak királynőjét sorolták, ő rendkívül öntudatosan közlekedik, a bonyolult helyzeteken egyszerűen tovasiklik a tekintete. Az ilyen hölgyek általában modem, sportos, „harapós” kocsikkal járnak, ami megfelel életvidám, spontán viselkedésüknek. 2. A boldog vezető szívesen hajtja az autóját, ezért aztán főként rutinból (magyarán: mások számára gyakorta kiismerhetetlenül) kormányoz. Egész viselkedését egyfajta extravagancia hatja át: szereti a szenvtelen stílusról árulkodó kocsikat, és roppant büszke a sajátjára. 3. A szupemagyi minden egyes közlekedési szabályra akkurátus figyelemmel van, éppen ezért nem szíveli a száguldozást. S bár az önbizalma nem csekély, gyakorlatiassága pedig egy szolid, de erőteljes kocsira ösztönzi, karbantartására jóformán semmi gondot nem fordít. 4. Akkurátus kisasszony velük szemben az autóját kizárólag a célnak megfelelő, praktikus szerkezetként fogja fel. Ezért nála csakis az árnak tökéletesen megfelelő, használt kocsi jöhet szóba, amely lehetőleg legyen igénytelen, mint az öszvér. Számára az autóvezetés nem nyújt semmiféle érzelmi töltetet, ezért aztán a reakciói már az első kanyarvétel után idegesek. 5. A macha (a „macho” női megfelelője) mindegyikükkel ellentétben az önérzetesség netovábbja; ha valaki a köreit zavarja, azonnal fölmutatja kinyújtott középső ujját. Tele van energiával, és nagy, tekintélyt parancsoló kocsival jár, amely a hatalmát és társadalmi helyzetét jelképezi. A vizsgálat azt is kimutatta, hogy a nők szívesebben vezetnek a városi forgalomban, mint az országúton - ellentétben a férfiakkal. A hölgyek leggyakrabban a hivatásukkal összefüggésben ülnek a volán mögé, és csak kényszerből akkor, ha valamilyen családi ok miatt van erre szükség. És végül a végkövetkeztetés: mindentől függetlenül a nők sokkal óvatosabban vezetnek, mint az urak, ezért aztán ritkábban okoznak közlekedési baleseteket. (FEB) UFO-kapcsolat Kozmikus harmónia néven vándorlás a kozmikus tudat harmóniája felé! Az információ, amit erről a folyamatról megtudtam, megdöbbentő. Az első lépés az volt, hogy földönkívüli ismerőseink feltárták a reinkarnáció lényegét, és az általa elért, az ember jelenlegi vagy jövőbeli valós vagy vélt ideasíkjait. Ezekből kiderült, hogy a Föld nevű bolygón a reinkarnációnak kettős evolúciós folyamata létezik. Az első, mikor valahonnét a „mélyűrből” ide inkamálódik egy lélekintelligens energia mint leendő emberi lélek. És tanulva tanít, vagy tanítva tanul, azaz információkat ad át embertársainak. Ez akkor fordul elő, ha egy - a mai harmóniaszintnél magasabb harmóniaszinttel rendelkező - kozmikus bolygóról jött ide tapasztalatot szerezni. A tanítás is egyfajta tapasztalatszerzés, a tanulás is. De ők sem mindig vannak tisztában valós kozmikus lényükkel: ez még abban az esetben fordul elő, ha az inkamálódott lélekintelligens energia eléri ugyan a kozmikus harmóniaszintet, de a benne rejlő információkat nem tudja feldolgozni. Az így „kívülről”, az univerzum mélyéről a földre inkamálódott embereket a bennük rejlő és „égő” erőről lehet felismerni. Ezek az emberek soha nem érzik jól magukat jelenlegi „bőrükben”, mert valahol a DNS- molekulák mélyén tudják, hogy van egy jobb és szebb világ. A másik folyamat a reinkarnáció földi folyamatában, amikor maga a kozmikus tudat hoz létre egy kozmikus intelligenciával megáldott erőt, azaz az ember őserejét! Ez a lélekintelligens erő ide tartozik a Földre! Jelenleg abban a fázisban van, amikor tapasztalatot szerez a látszólagos háromdimenziós élet vágy világából. Sarkos megfogalmazásban azt is lehetne mondani: most szenved, addig, amíg rá nem jön bizonyos kozmikus törvényszerűségekre, az élet kozmikus törvényszerűségekre, az élet kozmikus folyamataival szemben. Itt a folyamatok lényege, hogy a harmónia értelmét ne csak megfogalmazza magában, hanem azt tevékeny életformájává is tudja tenni, és ezáltal eggyé tudjon válni vele. Nem azonosulni vele, mert az csak részleges fejlődést jelent, hanem eggyé válni, mert akkor lép fel a folyamat kozmikus valósága. Abban a pillanatban, hogy megtörtént az eggyéválás, elindul a kozmikus lét irányába. Jelenleg a Földön itt lévő, a mélyűrből ide inkamálódott lé- lek-intelligens erők azt választották földi létük feladatául, hogy sugalmakat adnak át a civilizációnak azért, hogy minél előbb elérje a végtelen univerzumot! A sugalmazóknak egy harmóniaszabálya van: soha nem szabad erővel sugalmazni, mert az már beavatkozás lenne! Azaz irányított akarat, és az már nem az univerzum harmóniája. Ez nem a fejlődés útja, hanem a sugalmazó hibája! Csak ebben a folyamatban fejlődve képes egy adott bolygó elérni az univerzum felé nyíló kaput. A kapu kulcsa maga a harmónia az emberek között, és harmónia a végtelen univerzum iránt. Meg kell tanulni, hogy a teret nem birtokolni kell, hanem eggyé válni annak törvényszerű folyamataival. Meg kell tanulni, hogy ember embert nem birtokolhat, csak együtt élhet vele. Meg kell tanulni, hogy a vágyak vezérelte akarat az ember egyetlen igaz ellensége, ami nem más, mint ő maga, azaz a saját kivetülése. Meg kell tanulni, hogy az ember épp olyan része a térnek, mint a Nap a Holdnak, a Hold a csillagoknak. Meg kell tanulni - szeretni egymást. Ezeknek a folyamatoknak a megtanulása a reinkarnáció, a kozmikus élet iskolája. Czanik Csaba Árpád HUFON Sopron < ♦ * 4