Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-10 / 127. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. május 10., szombat Hírcsatorna Emléktábla-avatás. A pécsi Gyárvárosi Gyermek- és Ifjúsági Fúvószenekar most ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A zenekart a Gyárvárosi Szieberth Róbert Általános Iskolában Rajnai Henrik, az iskola egykori tanára alapította. Az ünnepi alkalomból a zeneteremben fehér márványtáblán elhelyezett domborművét, Fábos György alkotását leplezik le május 16-án 16 óra 15-kor. Új kari könyvtár. Pécsett a Janus Pannonius Tudományegyetem Művészeti Karán május 15-én 12 órakor új kari könyvtárat avatnak. Az eseményen dr. Vi- dovszky László dékán, egyetemi tanár és Sonne- vend Péter könyvtári főigazgató mond ünnepi beszédet, majd Lehőcz Mária művészettörténész könyvhagyatékából nyílik kiállítás, amelyet dr. Pandúr József egyetemi adjunktus mutat be az érdeklődőknek. Beszélő arcok. Pécsett az Ifjúsági Házban május 13- án 17 órakor Romfeld Ákos fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás „Beszélő arcok” címmel. A tárlaton Gárdonyi Tamás újságíró, az Új Dunántúli Napló felelős szerkesztője mond bevezetőt. A Kamara Komlón. A Budapesti Kamaraszínház Pécsi Ildikó és Gyarmati István „Hármasban” című zenés vígjátékát mutatják be a Komlói Színház- és Hangversenyteremben május 14-én. Ä darabot Pécsi Ildikó rendezte. Pécsi Új Hang. A Várko- nyi Nándor Könyvtárban május 11-én 14 órakor a Pécsi Új Hang Irodalmi Társaság tartja soros összejövetelét, amelyen Takács István „Az igazság sugara” címmel megjelent verseskönyvét mutatják be. Hangverseny a Liszt-teremben. Pécsett a Liszt Ferenc Hangversenyteremben május 14-én, szerdán 19 órai kezdettel a Pécsi Ifjúsági Ház vonószenekara ad hangversenyt. Műsorukon Lully, Decsényi, Mortaro, Mozart, Ivasivka és Martin egy-egy műve valamint Bengráf és Kauer „Négy magyar tánc”-a szerepel. Vezényel Árvái Attila és Győri Kornél. Közreműködik Fodor Gabriella zongoraművész. A pécsi írók Könyvesboltjában a szépirodalmi könyvek is keresettek fotó: Müller andrea Könyvek, kiadók, terjesztők 1. Hanyatlás helyett reneszánsz? A szívfacsaró szerelmesregényeknek bealkonyult Akik attól tartottak, hogy a rendszerváltással és a privatizációval befellegzett a könyvpiacnak, tévedtek. A könyvterjesztés új lendületet vett, sőt a kínálat szélesebb, mint valaha. A pécsi, baranyai könyvesboltok legfeljebb a tulajdonosváltás hónapjaiban voltak csendesebbek, mára azonban minden jel arra mutat, hogy az érdeklődés nem lanyhul, a forgalom élénk, a könyvnek van keletje. A megyeszékhelyen elsősorban a belvárosban összpontosul a könyvkereskedelem. Majd húsz bolt van a városban, köztük igazi könyv-üzletházak is. Úgy hírlik, a boltok kulturált konkurenciaharcot vívnak egymással a vevőkért, az üzletek szépek, legtöbbjük munkatársi gárdája magasan képzett, régi könyves. A Gondolat Kiadó boltjának régóta rendszeres vevője Polgár Károlyné.- Az a legvonzóbb a számomra, hogy itt a kiadó könyveit minden szerdán olcsóbban kapom - vallotta be mosolyogva. Polgárék minden hónapban átlagosan másfél ezer forintot hagynak ott a könyvesboltok kasszáiban. Aktív dolgozók, egyikük pedagógusi munkájához, másikuk műszaki jellegű szakmájához vásárol, elsősorban szakkönyveket.- A szépirodalom háttérbe szorult, és a gyenge kisregények, limonádék iránt is csökkent a kereslet. A szakkönyveket viszont veszik az emberek - erősítette meg ezt a Zrínyi Miklós Könyvesbolt igazgatója, Pav- lovics Sándomé. - A közgazda- sági, számítástechnikai, szociológiai, pszichológiai, filozófiai munkákat és a nyelvkönyveket keresik nálunk a legjobban. Kiderült az is, hogy igen nagy az érdeklődés a korábban tiltott s ezért a könyvpiacról teljesen hiányzó ezoterikus témák iránt. A szépirodalmat talán már csak a könyvtárakból szerzik be az emberek, a kisgyermekeknek készült látványos kiadványok azonban mindig biztos sikert aratnak. Ebben a boltban 8 ezer címszót tartanak, s büszkék rá, hogy kis kiadók ritkaságai is megtalálhatók. A pécsi könyvesboltok egy részére jellemző, hogy kiválasztottak maguknak valamilyen területet: specializálódtak. Áz írók Könyvesboltjában például elsősorban szépirodalmi, művészeti és gyermekkönyveket tartanak, a Corvina Kiadó Művészeti Könyvesboltjában az idegen nyelvű kiadványok mellett a klasszikus zenei művek, kották, képzőművészeti albumok jelentik a fő profilt. A Közgazdasági és Jogi Könyvesbolt lektűrt nem tart, de a felsőoktatásban használható munkákból nagy a kínálat. Más üzletpolitika vezérli a Pécsi Direkt Kft. ügyvezetőjét, Matyi Dezsőt, akinek három nagy boltja is van a belvárosban.-A könyvterjesztést én vállalkozásnak tekintem, s arra figyelek, mit akarnak az emberek. Ezért minden rétegnek tartunk könyvet, a legműveltebbeknek éppúgy, mint a kevésbé olvasottaknak. Úgy tapasztalom, az olcsó munkák helyett az embereket egyre inkább a minőség érdekli. A jó kereskedő ugrásra készen figyeli a közönség igényeit. Ez hívta életre az ABCD könyváruház Pécsett legnagyobb CD-kínálatát, illetve azt a videotékát, ahol a tervek szerint hamarosan klasszikus magyar filmek, kötelező olvasmányok is kölcsönözhetők majd. Mára egyértelművé vált, hogy a könyv is éppen olyan áru, mint bármi más. Es ma már attól sem lesz sokkal kapósabb, ha bármilyen színpompás is a külseje. H. I. Gy. Néptánctörténeti sorozat A magyar néptánc történetét mutatja be a „Nézd a tánc szemeit” című sorozat a Magyar Televízió egyes csatornáján. A tízrészes, összesen 150 perces anyag művelődéstörténeti szempontból vizsgálja tánchagyományunkat. A film készítői - Pesovár Ernő néptánckutató, Sebő Ferenc zeneszerző és Kovács László rendező - a magyar néptánc sokrétűségére és kevésbé ismert vonásaira hívják fel a figyelmet. Bemutatják a különböző történeti korszakokban gyökeredző táncváltozatokat, amelyekben felismerhetők a jelentősebb európai táncáramlatok jegyei is. Láthatók - többek között - a középkori fegyvertáncok elemeit idéző pásztortáncok és a reformkorban kialakult nemzeti táncaink, a verbunkos és a csárdás. A táncokat jeles kutatók által készített több évtizedes felvételekből ismerheti meg a néző, ezeket a filmeket a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete őrzi. Program és nívó Egy egyszerű képlet működése Mennyit ér egy közösségnek a maga teremtette kultúra? Az utóbbi fél évtizedben százszor feltett kérdés ez, amelyre országszerte sokféleképpen válaszoltak. Temérdek demagógia, félművelt nagyokosok aranymondásai, a realitásoktól elrugaszkodott fantazmagóriák, lobbyzás és ellenlobbyzás - szóval a politika a maga stílusát kényszeríti most is a tőle oly távol álló területre: a lényeg nem, csupán a divatos kérdések változtak az elmúlt évtizedekben. Pécsett is helyi viharokat kavarnak olykor az országos szelek. A nyolcvanas évek vége felé a rendszer primitívségének megnyilvánulásaként könyveltük el országszerte a pécsi tanácstagok egy csoportjának eredeti ötletét, mely szerint a város égető iskolagondjait a Szimfonikus Zenekar feláldozása árán lehetne megoldani. És lám, úgy másfél éve meg a Művészeti Szakközépiskola volt azzal elfoglalva, hogy bebizonyítsa: nem méltatlan a város finanszírozására, nem puszta pézkidobás az, ami a tantermeiben zajlik. A történelem a jelek szerint igenis ismétli önmagát: mindkét eset csupán arra volt jó, hogy a fenyegetettség - talán alaptalan - érzetét keltve hetekre nyomorúságos lelkiállapotba taszítson több tucat embert, értelmetlen szócsép- lést indukáljon, és - a józan ész felülkerekedtével - disz- kreditálja a felelős döntéshozók egy szűk körét. A zenekar azóta - soha nem remélt karriert befutva - öregbíti Pécs hírnevét, az idén éppen négy évtizedes múltra visszatekintő Művészeti Szakközépiskola meg - alapfeladatainak ellátásán túl - viharos gyorsasággal válik a város zeneéletének egyik meghatározó tényezőjévé. Ősszel teret adott a Pécsi napok programja egy részének, majd az Országos Mély- rézfúvós Verseny példás megrendezésével keltette jó hírünket, legutóbb pedig Jandó Jenő zongorakurzusával vonzotta ide a zeneművészeti szakközépiskolások és főiskolások seregét Nyíregyházától Budapesten át Veszprémig. Ez alkalomból a város polgárai előtt is nyitva állt az iskola kapuja, amikor Jandó az egész koncertévad egyik legnagyobb élményét jelentő Brahms-, Schubert- és Bar- tók-koncertet adott. (Nehéz magyarázatot találni arra, hogy a szakközépiskola koncertterme - amely akusztikája, kényelme és kulturáltsága folytán Pécsett kétségkívül a legjobb a maga kategóriájában - miért válik oly ritkán városi programok befogadójává.) Jandót - szerencsére - viszonylag gyakran láthatjuk pódiumra lépni, ezzel együtt meg merem kockáztatni: ilyen varázslatosan sokszínű, minden pillanatában elmélyült zongorázást még nem hallottam tőle. A dolog természetéből fakad, hogy az iskola diákjainak, a város zenésztársadalmának és kultúrára fogékony polgárainak érdekei egybeesnek: ha gazdagodik a program, emelkedik a képzés nívója - ha emelkedik a képzés nívója, gazdagodik a program. Ezt az egyszerű képletet ebben az intézményben már felismerték, és élnek is vele. Minthogy élni hagyták őket. Gönczy László Sarkady Sándor: Teiresziász szól- Hommage a Devecseri Gábor Meztelen állsz a patak mellett - Eljött, aminek jönni kellett: Az égi-földi kaland-óra - Istennő vár a halandóra. Bagolyszemű bölcs, hideg tűz vagy - Illatos fürtű, szilaj szűz vagy. Fénylő homlokod megcsókoltam, mézízű melled megkóstoltam; Napsugár-öled legyen áldott - meg vakítottál - s látva látok! Futnak a képek filmjegyzet Na tessék, megfáztam A hölgy helyzete reménytelen, de nem komoly A pécsi nagymozik ebben a hónapban is kizárólag amerikai filmeket játszanak. Ezek érdeklik a közönséget, mondják a forgalmazók. Bizonyára igazuk van, hiszen ez világjelenség. Jómagam például ugyanezt tapasztaltam Bécsben, ahol kint tartózkodásom idején nagyjából ugyanazokra a tengerentúli produkciókra lehetett jegyet váltani, mint Pécsett. Nyilván Hollywood rendelkezik azzal a tőkeerővel - hiszen ez ipar is, ugyebár - amely lehetővé teszi ezt a lehengerlő teljesítményt. S az amerikai filmesek tanulták meg azt a nemzetközi mozinyelvet, ha úgy tetszik: azt a mozgóképi eszperantót, amelyet Japántól Portugáliáig mindenhol megértenek az emberek. Más kérdés, hogy a mozik ezzel az egyoldalú műsorpolitikával maguk is tevékenyen részt vesznek a közönségízlés homogeni- zálásában. De mit tehet ebben a helyzetben a filmkritikus? Természetesen figyelembe kell vennie a publikum érdeklődését, az adott realitásokat. Ily módon talán remélheti, hogy akkor is meghallgatják majd a véleményét, ha a szívéhez kétségkívül közelebb álló európai vagy magyar filmekről ír. És megpróbál differenciálni. Itt van például a Hullázó kedélyek című munka, amely egyéni hangjával kiválik az amerikai filmek sokszor bizony egyszó- lamú kórusából. Úgynevezett fekete komédia, abszurd bohózat, ahhoz a műfajhoz tartozik, amit az európai avantgárd filmesek teremtettek meg. Nem véletlen, hogy a rendező, Jim Wilson, Harvey Kelteire bízta a főszerepet, aki nemcsak a legjobb amerikai színészek egyike (Scorsese' felfedezettje), de 1980 óta rendszeresen fellép európai alkotásokban is Ettore Scolától Angelopuloszig, ennek következtében szélesebb skálán tud megszólalni, mint legtöbb honfitársa. Ezúttal is az ő alakítása érdemel leginkább figyelmet: a „film noir”-hoz is jó érzéke van, képes azokra a villanásszerű hangnemváltásokra, amiket a műfaj megkövetel. Sajnos, partnereiről ez csak részben mondható el, mint ahogy a rendezés és a fényképezés sem eléggé merész. (Hej, ha ezt a sztorit Bunuel vagy Clair rendezte volna!) Úgy is mondhatnám, hogy túlságosan realista ez a film. Más szóval hiányzik belőle az a termékeny bolondság, a szabályokra fittyet hányó vagányság, amely e műtípus legkiválóbb alkotásait jellemzi. Olyanra gondolok, mint itt az elszabadult láncfűrész remek poénsorozata vagy a Hitchcock-féle, alulról fényképezett zuhanyrózsa. A történet, ez afféle műfaji követelmény, 'egy holttest eltüntetése körül forog, miközben a szereplők azon vannak, hogy egymással is szaporítsák a tetemek mennyiségét. Egyszóval hullajelölt itt mindenki, kivált Harvey Keitel, aki a cselekmény tetőpontján váratlanul tüsszent egyet, s mintha ez lenne a legfőbb gondja, megjegyzi: Na tessék, megfáztam. Na tessék. íme, egy rendhagyó amerikai film. Nagy Imre t j
