Új Dunántúli napló, 1997. május (8. évfolyam, 119-147. szám)
1997-05-10 / 127. szám
1997. május 10., szombat Kultúra - Művelődés Dünántúli Napló 7 Hírcsatorna A népdal ünnepe.„A magyar népdal ünnepe Pécsett” címmel május 16-án 18 órakor a Pécsi Iljúsági Házban ünnepi kórushangversenyt rendeznek iskolai kórusok, a Berze Nagy János Népdalkor, a Dunaszekcsői és a Hosszúhetényi Népdalkor fellépésével. Az estet dr. Várnai Ferenc népzenekutató nyitja meg. Találkozás Sári Józseffel. Pécsett a Művészetek Háza Fülep Lajos termében május 13-án kedden 19 órakor Sári József zeneszerzővel találkoznak és műveiből részleteket mutatnak be a Pécsi Művészeti Szabadiskola növendékei, Apagyi Mária zomgoraművész tanítványai. Posztumusz kötet. A közelmúltban elhunyt Arató Károly költő a Pannónia Könyvek sorozatban „Hol a dallam?” címmel megjelent posztumusz kötetét mutatják be május 26-án 18 órakor az Origó Kft. pécsi, Komlói út 94-96. szám alatti termében. A költő életművét dr. Szirtes Gábor, a Pannónia Könyvek igazgatója méltatja, emlékbeszédet mond Tüskés Tibor író. Centenárium. Dénes Gizella írónő születésének 100. évfordulója alkalmával koszorúzással egybe kötött emlékünnepséget rendez Komlón a mecsekjánosi részönkormányzat a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesülettel közösen május 11-én. A mecsekjánosi plébánián 10 órakor sorra kerülő ünnepségen egyebek mellett részletek 'hangzanak el az írónő műveiből. (h) Kapoli Ilona kiállítása. Szigetváron, a Vigadó Galériájában szombaton 16.30 órakor Kapoli Ilona népi iparművész akvarell és pasztell képeit bemutató, június 2-ig megtekinthető kiállítást Dr. Csőregh Éva festőművész, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének elnöke nyitja meg. Közreműködnek a helyi zeneiskola növendékei. (gy) Képek Nepálról. „Hat hét a világ felett” címmel Kis- györgy Péter Nepálban készült fotóinak kiállítását nyitja meg május 16-án 19 órakor Pécsett az Ifjúsági Ház kísérleti galériájában Körtvélyesi László pécsi fotóművész. A megnyitót útibeszámoló követi. A sikerdarabot Csiszár Imre rendezésében láthatta a pécsi közönség fotó: Müller a. Két év, tizenkét dühös ember Jövő héten kedden 19 óra 30- kor utoljára gyúlnak ki a reflektorok a fölforrósodott levegőjű tárgyalóterem fölött a Pécsi Nemzeti Színház kamaraszínházában. A két évvel ezelőtti, 1995. április 7-i pécsi premier óta ritka sikersorozatot elért, világhírű darabot, Reginaid Rose Tizenkét dühös ember-ét láthatja a közönség Csiszár Imre érdemes művész rendezésében. Csiszár Imre, akit a kamaraszínházi méretekben ritka, három évadot átívelő közönségsiker okairól kérdeztük, a saját érdemeit zárójelbe téve magának a műnek az erényeiről beszélt.-Feltételezem, hogy nézettségében szerepe lehetett az amerikai film világsikerének is. A darab egy krimibe ágyazott lélektani dráma, amely arról szól, hogy előítéleteinket félre tudjuk-e tenni, változtatni tu- dunk-e önmagunkon. Ez a mű nagyon időszerű alapkonfliktusa. Ebben a formálódásban fölfedezni önmagukat, eljutni a legnehezebbhez: ahhoz, hogy valóban megváltozzunk - ez is a mű vonzásának egyik titka lehet.-Mit jelentett a színpadra állítása?- A mű dramaturgiailag végtelenül egyszerű. Tizenkét ember össze van zárva: zárt tér, ahonnan senki nem megy ki, senki nem jön be. Ebben a zárt felelősséggel, feszültséggel terhes térben formálódnak a jellemek - s ezt megoldani rendkívül nehéz feladat. Ebben a térben a színészek más és más jellemet formálnak, ahol a konfliktusokkal teli folyamat végén mindenkinek változtatni kell: „nemesíteni” kell önmagát. A kamaraszínházi térben a feszültséget növelhette, hogy két oldalon ültek a tárgyalás „nézői”, és középen, a „páston” az esküdtszék tagjai - azaz a színészek „kétfelé” játszottak.- Érezni lehetett-e, hogy kikből verbuválódik a közönség?-Az is a darab sajátossága, hogy szinte mindenkinek, a legszélesebb közönségrétegnek szól. Visszajelzéseket kaptam a diákok köréből, nézőink voltak a színházszerető középrétegek, azt is éreztük, hogy a pécsi közönség érti a humort is. B. R. A Jelenkor májusi számáról A Pécsett szerkesztett Jelenkor májusi száma Darvasi László Cornelia Vlad című „magyar novellájával” kezdődött. Krasznahorkai László meglepő módon egyetlen mondatot közöl metszetként a készülő könyvéből. A prózarovatot gazdagítja továbbá az a két németből fordított szöveg, melynek egyikét - azaz valójában négy rövid történetet - Johann Peter Hebel írta közel kétszáz évvel ezelőtt, a másik - Hét variáció Johann Peter Hebel témájára című - írás szerzője pedig Heimito von Doderer. Az előbbit Halasi Zoltán, az utóbbit Forgách András fordításában olvashatjuk. A versrovatban ezúttal Ba- ránszky László és Erdős Virág versein kívül Örkény István egy kiadatlan, a krasznogorszki hadifogolytáborban írt versével ismerkedhetnek meg az olvasók. Örkény versének hátterét Egy kézirat története című írásában Martos Gábor ismerteti. A folyóirat e száma két elméleti tanulmányt közöl: Bacsó Béla Paul de Man, retorika és dekonstrukció című munkáját, valamint M. H. Abrams Addisontól Kantig: modem esztétika és az irányadó művészet című dolgozatát. A kritikarovatban Darvasi László A Kleofás-képregény című novelláskötetéről három méltatást is olvashatunk, melyeknek szerzői Nagy Gabriella, Wemitzer Júlia és Németh Marcell. Heimito von Doderer A Strudlhof-lépcső című regényének magyar kiadásáról V. Horváth Károly írt bírálatot. A számot Bazsányi Sándor Vajda Mihály Nem az örökkévalóságnak című filozófiai esszékötetéről írott kritikája zárja. Te csak zenélj - Samo sviraj Van egy hazai együttes, mely soha nem foglalkozott a délvidéki háborúval, annál inkább a szerb és a horvát nép zenei hagyományaival, a két nemzet Magyarországon fellelhető folklór értékeinek felkutatásával. A Vujicsics zenekar 1974- ben a Budapest környéki települések (Szentendre, Pomáz, Csobánka, Budakalász) szerb közösségeiben megőrzött népzenei anyagok összegyűjtésére alakult. A társaság azóta is változatlan összetételű (Eredics Gábor - harmonika, furulyák, Eredics Kálmán - bőgő, dobok, Győri Károly - pnmtambura, hegedű), csak időközben újabb tagokkal és hangszerekkel, valamint Duna menti és dél-ma- gyarországi horvát népdalokkal bővült a repertoárjuk. Azóta másfél tucat lemez és háromszor ennyi nemzetközi fesztiválmeghívás jelzi, hogy a Vujicsics együttes jó úton indult el. Az út pedig május 13-án este Pécs felé kanyarodik, a társaság a Harmadik Színházban mutatja be legújabb albumát, melynek jelképértékű a címe: Samo sviraj - Te csak zenélj. A felvétel tulajdonképpen hálaadás a délvidéki békéért. Amit pedig az együttesről még tudni kell: ez a zenekar a bartóki gondolatot továbbvivő Kodály-tanítvány, Vujicsics Tihamér zeneszerző, Martin György néptánckutató valamint önálló gyűjtési anyagokra építi új szerzeményeit. Nem véletlen, hogy 1981-ben az év nagylemeze cím birtokosai lettek hazánkban, s több albumukat kiadták Nyugat-Európában és az USA-ban is. M. B. E. Velence, démonok és Zénó Különös kiállítás nyílik hétfőn a pécsi Helyőrségi Klub kiállítótermében: a 82 éves Fassel- L’Ousa Ferenc (képünkön) festőművész és fia, Cakó Ferenc, szintén festőművész és animá- tor közös tárlatát rendezi meg a Dunántúli Képcsarnok Kft. Az idős művészről egyik mélta- tója, Pogány Ö. Gábor művészettörténész írta: „Bravúros rajztudása magasszintű technikai kifejezésmóddal párosul, mely képein expresszív és szürrealista vonásokkal vegyesen jelenik meg”. Ezúttal portréit, aktjait és történelmi városok környezetébe helyezett álomképeit, démonjait láthatja a közönség. Fia, Cakó Ferenc számára grafikusművészi munkássága mellett az igazi sikert eddig animációsfilm-figurái hozták meg. Olyan közkedvelt hősökről van szó, mint Zénó, Töf-töf Elefánt vagy Sebaj Tóbiás, akik a magyar és a világ számos televízióiban a gyerekeket is szórakoztatják évek óta. Ezek az alkotások Cannes-tól San Fran- ciscóig meghozták alkotójuknak a legrangosabb filmdíjakat, a Hamu című művet 1994-ben Oscar-díjra jelölték. A hétfői megnyitón - melyen Páva Zsolt pécsi polgármester mond köszöntőt - Cakó Ferenc élő animációt mutat be homok- és agyagemberkéivel, így bepillantást nyerhetünk a hagyományos bábfilmkészítés titkaiba is. Utassy Jószef: Szavam Szavam csillagfegyelmű ének. Engem a szabadság igazgat, így vagyok én a legszegényebb, gazdagnak is így vagyok gazdag. Repülőre, hajóra szállnék bejárni birtokom: a Földet. Tudom, hogy zöld a fű, a táj szép, de van vidék, hol a fű zöldebb. Engem a szabadság igazgat. Szavam csillagfegyelmű ének. Gazdagnak is így vagyok gazdag, s így vagyok én a legszegényebb. Tüskés Tibor Luca Luca eltűnt. Reggel még megvolt, délben hiába várták haza, este sem került elő.-Te engedted ki - mondta az öregasszony. - Te vagy a hibás.-Én? Te mondtad, hogy engedjem ki. Ez mégis csak képtelenség - háborgott az öregember. Délben még együtt keresték. Délután külön-külön szó- lítgatták. Este már nem beszéltek egymással. Luca személyiség volt, karcsú, nőies mozgású, ringó járású. Valóban nő volt, tetőtől talpig. Szemét még alig nyitotta ki, amikor magukhoz fogadták. Fiuk megnősült, a városból is elköltözött, unokák még nem születtek, egyszerre üres lett a ház. Akkor gondoltak először arra, hogy valamilyen élőlény kellene a közelükbe. A kutyától féltek, ugat, hangoskodik, sétáltatni kell. Az első macskával nem volt szerencséjük. Falusi macska volt, parasztmacska, nappal is el- kódorgott, a ház előtt egy autó elütötte. Az öregasszony a kertben egy bokor alá temette el. Lucának más volt a természete. December 13-án került hozzájuk, ajándékba kapták, s nevét a naptárból választották. Luca személyiség volt. Az öregasszony kényeztette. Eleinte tejet adott neki, majd konzervben vásárolható eledellel próbálkozott, később a csirkeaprólékot, a májat, a zúzát sem ette meg, végül csak az apróra vagdalt, nyers marhahúst fogadta el. Akitől kapták, perzsakeveréknek mondta: egész testét hosszú fekete szőr bontotta, ebből a feketeségből villantak elő sárga szemei.- Te, te kis boszorkány, ördögfióka, Lucifer visszajáró szelleme - kapta föl a földről, és magához szorította az öregasszony. Az öregember azt olvasta, hogy egy oroszlánt előbb meg lehet szelídíteni, mint egy macskát. Az szuverén lény. Egy macskát lehet becézni, kényeztetni, de az mindig azt teszi, amit akar. Titokzatos hangokat hall, emberi orr számára fölfoghatatlan szagokat érzékel, egy idegen világgal van kapcsolatban. Ennek ellenére Luca a két emberhez szokott. Az öregember megfigyelte, hogy bár szobájában az ajtó befelé nyílt, de ha nem volt kilincsre zárva, Luca ki tudta nyitni. Lefeküdt a földre, mellső lábaival belekapaszkodott az ajtó szélébe, s addig-addig tornázott, amíg akkora rés nyílt, hogy kifért rajta, s el- somfordált a konyhába. Az öregember azt is észrevette, hogy Lucának megérzései vannak. A boltból hazatérő felesége még messze járt, még a kulcsot se vette a kezébe, amikor a macska fölneszeit, a hátát görbítette, lehuppant az ágyról, ahol egy kopott bekecsen aludt, és az ajtót kezdte kaparni. Luca főként két dolgot szeretett. Ha vakargatják a hátát, az orrát, a homlokát. És ha keresik. Ezért elbújt a bevásárlókosár fenekére, az öregember kopott aktatáskájába, a szekrénybe a ruhák közé, a kertben a bokrok alá. De eddig még mindig előkerült. Ezen a reggelen is derekasan belakott, nagyot ásított, de most nem ugrott föl az öregasszony ágyára, nem feküdt a kopott bekecsre, hanem az udvarra nyíló ajtó elé állt.- Ki akar menni - mondta az öregasszony.- Csak el ne kódorogjon - mondta az öregember, és kinyitotta az ajtót. Délben még együtt hívogatták - Luca, hol vagy? Gyere elő! Este már ellenségesen néztek egymásra. Mindegyikük a másikat okolta. - Te engedtek ki! - Én? Te mondtad, hogy engedjem ki. - Luca, aki eddig összekötötte őket, előbb a világ ellen, majd egymás ellen fordította a két embert.-Ha nem autó ütötte el, akkor bizonyára valaki bosz- szúból bezárta - mondta az öregasszony. - A múltkor láttam, hogy fölugrott a szomszéd autójára. Esett az eső, csupa macskanyom volt az autó tetején. Szólt a tulajdonos, hogy elege van a macskanyomok tisztogatásából.- Marhaság - förmedt rá az öregember. - Egyszerűen rájött a mehetnék, és most hentereg, szerelmeskedik valahol. Minden nő ilyen!- Ezt te mondod, vén bakkecske? - csapott a tenyerével a konyhaasztalra az öregasz- szony. Ami soha nem történt meg velük, este köszönés nélkül feküdtek le, és egymás iránti haraggal a szívükben fordultak a fal felé. Reggel az öregasszony kelt föl korábban. Álmosan kibotorkált a konyhába, és kinyitotta a lakásba vezető ajtót. Luca ott állt a küszöbön, hátát dombontotta, ásított, majd hosszú nyelvével szét- álló bajuszát nyalogatta. Az öregasszony bűntudatot látott a macska fényes, sárga szemében. - Ejnye, ejnye - dorgálta. A hangra az öregember is papucsba bújt, és a konyhába sietett.-No csak, no csak. Hát megkerültél? - morogta, és hátulról átkarolta az öregasz- szony derekát. Úgy álltak ott, mint két fiatal szerelmes. Luca körbesétálta a két embert. Oldalával, hosszú, fekete farkával a lábukhoz dörzsölőzködött. Ringatta magát, hízelkedett. Körbejárta őket egyszer, kétszer, háromszor.
