Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)
1997-04-19 / 107. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. április 19., szombat Hírcsatorna Bábszínházi sikerek. Pécsről a Bóbita Bábszínház és a Márkusszínház vett részt a Magyarországi Hivatásos Bábszínházak 4. Találkozóján, melyet idén Kecskeméten rendeztek. A Bóbita Bábszínház Kiss Anna „Hol van a világ vége?” című előadásával aratott sikert. A nem hivatalos szakmai szavazáson - színész, rendező, tervező, zeneszerző, előadás kategóriákban - a legjobbnak bizonyult alkotók: Szabó Zsuzsa bábszínész-tervező. Kovács Márton zeneszerző és Rumi László rendező. (ly) Kiállítások. A Várakozók című sorozatban ezúttal Mátyás Zoltán amatőr festő munkái láthatók a pécsi vasútállomás kultúrváró- termében. A pécsi Gyöngyszem Galériában „Ötven mű az ötszázból” címmel a szegedi „G” Galéria mutatkozik be. A kiállítóhely Szeged egyetlen, kizárólag galériaként működő intézménye. Az alkotások nagy része ismert művészek munkája. (ly) Határkeresők. „Hol a határ ...” címmel szerveztek előadássorozatot Pécsett, a Tudomány és a Technika Házában, ahol április 21-én du. 6 órakor dr. Reisinger János irodalomtörténész tart előadást. Ezúttal a szabadság, a felelősség és az aggodalmaskodás a téma, a Biblia világának tükrében, (ly) A Művészetek Háza ajánlatából. A zene jegyében ' telik a következő hét a pécsi Művészetek Házában, ahol az „Ifjú tehetségek pódiuma” sorozatban április 21- én 19 órakor Tóth Krisztina (zongorá) és Gárdái Viktória (fuvola) ad koncertet, 23-án 19 órakor pedig Szálai Csilla, Réder Katalin és Gecser Gábor dal- és áriaestjére kerül sor. Április 22- én 19 órakor az ausztriai Manfred Tausch zongora- művész hangversenye kezdődik, míg 24-én 18 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei lépnek fel. (ly) Élő népművészet. Az V. Baranyai Gyermek-és Ifjúsági Fesztivál rendezvény- sorozat keretében április 23- án 15 órakor a pécsi Szivárvány Gyermekházban „Magyar népművészet” címmel kiállítás nyílik. Technikai érdeklődésű gyerekeknek 19-én és 20-án a VII. Vasútmodell Parádét ajánlják, járműkiállítással. (ly) Kulturális turizmus pedig létezhet Nincs kulturális turizmus - só- hajtozza évtizedek óta a magyar értelmiség. Pedig van, csak legyen, aki megszervezze, és aki kulturáltan végigcsinálja. Részem lehetett benne azon az úton, amit Koltai Magdolna művésztanár szervezett diákjai, kollégái számára Észak-Olasz- országba. Mindehhez segítséget kapott egy pécsi utazási irodától, amely fantáziát látott abban, hogy a tavaszi szünetben, reklámáron utat szervezzen Velence, Verona, Padova és Vicenza csodáihoz. Kulturális turizmus kultúr- emberekkel lehetséges - fogalmazódott meg többször az úton. A társaság 14 és 64 év közötti tagjait egyesítette, hogy látni akarták mindazt, amit e városok kínálnak. A kulturális turizmus részét alkotta, hogy az iroda által szerződtetett gépkocsivezető, Mangliár Zoltán nem bömböl- tette 24 órán át az autóbuszban a diszkózenét - aki akarta, rutinosan használta ugyanis a walkmant, amin mindenki azt hallgat, amit akar. Az idegenvezető, Garam- szegi Aranka a szervezői hátteret biztosította, húszéves rutinjával remekül eligazodva a múzeumok és templomok sajátos nyitvatartási rendjében. A művészeti értékek bemutatását átengedte Koltai Magdolnának, mondván, hogy tőle a hivatásos idegenvezető is csak tanulhat. A 45 tagú csoport egymásra figyelve, időnként élőláncot alkotva járta be Velence sikátorait, régi magyarok nyomában lépkedtek Padova egyetemén, és tudtommal nem vettek egy deka aranyat sem. Nézni, látni mentek, feltölte- kezni, kilépni a hétköznapokból. Kicsit tudatosítani azt, hogy a kultúra templomai még mindig elérhetők magyar diák és magyar értelmiségi számára, bár az olasz belépők ára tavaly óta vagy 10 százalékkal emelkedett. Mert a magyar értelmiség java része, minden nyomorúsága ellenére vagy éppen azért még nem adta föl kulturális igényeit. Gállos Orsolya A nő - egy hálás nyersanyag A nő a központi témája a Magyar Szobrász Társaság egy újabb kiállításának, amely csütörtökön nyílt meg Budapesten, a Vigadó Galériában. A tárlaton 69 alkotó, köztük 16 nő egy- egy műve látható. Orosz Péter, a kiállítás szervezője az MTI-nek elmondta: a bemutató jó példája annak, hogy különböző gondolkodású művészek is ki tudnak állítani együtt. A művészek egy része hagyományos értelemben dolgozta fel és ábrázolta a nőt, mások tágabb felfogásban foglalkoztak a témával. Vannak művészek, akik ősi kultúrákhoz nyúltak vissza, de több konstruktív, organikus nonfiguratív vagy hiperrealista mű is látható. A kiállítók között van Csík- szentmihályi Róbert, Kő Pál, Ligeti Erika, Nagy Sándor, Pa- uer Gyula, Péter Agnes, Varga Géza Ferenc. Tóth András Ernő (balról), Lipics Zsolt és Horváth Csaba jelenete FOTÓ: SIMARA LÁSZLÓ Az alternatív Janus három arca Kísérleti, ugyanakkor profesz- szionális technikával színpadra állított darabokat hívott meg az előzsűri a tegnap Budapesten kezdődött harmadik alternatív színházi szemlére. A műfaj elmúlt évi negyven legsikeresébb előadása között a pécsi Janus Egyetemi Színház Darvasi László drámájával, a Vizsgálat a rózsák ügyében című bemutatóval szerepel. A különös térszerkezetű és díszletfelépítésű, a színház, képzőművészet és zene egységét megteremtő darabot létrehozói szerint elsősorban színvonala, mintsem kísérletező jellege miatt válogatták be a programba. A tavaly ősszel alakult, inkább három-, mint kétarcú Janus Egyetemi Színháznak csak egyik profdja a kortárs magyar drámaírók alkotásainak színpadra állítása. Legalább ilyen hangsúlyos az alternatív egyetemi színjátszás pécsi továbbvitele is. Ä színház vezetői, Mikuli János és Tóth András Ernő úgy vélik: nem feltétlenül irányítaniuk kell a hallgatókat. Fontosabb, hogy a lehetőséget adják meg nekik, s csak akkor szóljanak bele a fiatalok választotta színpadi mű próbafolyamatába, ha ott szakmai segítségre van szükség. Ha nem így lenne, az egyetemi színpadon az abszurd, groteszk darabok helyett a kortárs esztétikai irányzatokat jobban tükröző, jellemzően önreflexív darabok mennének. De, mint mondják, az egyetemisták ízlése hosszú évek óta változatlan: talán éppen életkorukból fakadóan inkább a furcsa, morális értékek izgatják őket. A színház egyébként az egyetem drámaszakos hallgatóinak gyakorlatát is biztosítja, s drámapedagógiai tanfolyamokat szervez pedagógusoknak. Kőhalmi A. Idén ünnepli 30. születésnapját a Baranya Táncegyüttes. Az évfordulós rendezvények sorát ma Baranya-bál nyitja meg, melyet nyáron kiállítás és jubileumi műsor követ. Képünk az együttes próbáján készült. fotó. laufer l. Az információ csábítása Műhelytitkokról Kismányoky Károllyal Van, aki csak végigéli az életét, de vannak olyanok is, akik teljes intenzitásában és mélységében kíváncsiak rá. Közéjük tartozik Kismányoky Károly is, aki a pécsi városi televízió vezetőjeként nemrégen „A Művelődés Szolgálatáért Díjat” vehette át. Nem televíziósnak indult, bár mindig is foglalkozott a képi kultúrával. Számára kulcsszó az információ, de tágan értelmezve, s nem szűkítve csupán hírekre. Ami legjobban vonzza most is, az az aktív és friss információ, s a megtalálás izgalma. Ezt a nyitottságot és érdeklődést középiskolájából hozta, az akkor induló művészeti gimnáziumból.- Kitűnő tanáraink voltak, akik nyitottá tettek bennünket az értékekre, segítettek szelektálni, és nagyon magas fokú igényeket alakítottak ki bennünk. Hallatlanul fölfokozódott az érdeklődésünk az információ iránt, annál is inkább, mivel beszerzésük nem volt egyszerű. Az akkori iskolatársakkal alapozták meg később azt a Pécsi Műhelyt, mely 1964 és 1980 között, de különösen az első hat-hét évben meghatározó művészeti és gondolkodóközösség lett a városban. Az igényesség, a progresszivitás azt is jelentette, hogy Kismányoky Károly számára még inkább elvvé vált: a középszerűvel, a kommersszel nem lehet megelégedni. Ez akkor sem változott, amikor népművelőként, majd a Pannónia Filmstúdió munkatársaként dolgozott. 'A városi televízió élére 1992-ben került.-A városi televízió kinőtt a cicavíziós korszakból. A helyi televíziózás azonban eléggé nehezen formálódó műfaj - mondta. - A csatornák egyre agresszívebben próbálják megfogni a nézőket. Egy helyi adónak az aktuális problémák nagyon korrekt feldolgozására kell törekednie, a nyitottságát, amennyire csak lehet, meg kell tartania. Számomra rendkívül fontos, hogy begyűjtsek minden értéket. Ha műsort csinálunk, tudnunk kell, hogy itt a közönség minden percben választ, nemcsak négyévenként. A most kapott elismerés a vezető szerint az egész stúdiónak szól. Kell is, mert a városi televíziózás Pécsett is erőpróbák előtt áll. Hodnik I. Gy. Franciska vasárnapjai Futnak a képek Bizonyára többen emlékeznek még Simó Sándor Apám néhány boldog éve című, még 1977-ben készült filmjére, amelyben a személyes látásmód, az emlékezés intim hangulata hiteles korrajzzal társult. Ugyanez a kettős ihletésű nemes, klasszicizáló epikusság jellemzi a rendező új munkáját, a Franciska vasárnapjai-t is, amely az ötvenes évek komor világát idézi fel egy fiatal nő sajátos nézőpontjából. Hőse egy cselédlány, aki 1948 után mint „népi káder” előbb rendőr lesz, majd ávós, vagyis beáll a pribékek közé - anélkül, teszi hozzá Simó, hogy lélekben maga is pribékké válna. Mert Franciska naiv, szinte gyermeki kedéllyel szemléli a világot, hisz a jelszavakban, s összeegyeztethe- tőnek véli kettős szerepét, azt, hogy egyfelől a tárcsái büntetőlágerben teljesít szolgálatot, másfelől viszont hűségesen kitart kedvese, az osztályidegen Groh Lajos mellett. Ösztönösen érzékeli ugyan helyzetének fonákságát, de igazából nem érti, miféle felleg borul a korábban sem mindig derűs vasárnapi égboltra, és miért dermed meg körülötte a levegő, ha régi barátai közt megjelenik - új egyenruhájában. A film, el kell ismerni, túlzásoktól mentes, árnyalt korrajzra törekszik, s általában a részletek is eléggé kidolgozottak, legfeljebb csak néhány jelenet hitelességét, életszerűségét vitathatjuk. így például az egyik felvétel szerint motorkerékpáron utaznak hőseink, miközben mögöttük, velük párhuzamosan, a kor hangulatát idézve, egy gőzmozdony által vont szerelvény halad. Szép felvétel, állapítanánk meg, ha nem vennénk tüstént azt is észre, hogy a szerelvény teljesen üres, egy árva lélek sincs a kocsikban. Ha egyszer nem restellték a fáradságot előkeresni valamelyik közlekedési múzeumból a jó öreg 424-est, néhány statisztát igazán felfogadhattak volna utas gyanánt. Ez azonban apróság, habár a mozgókép ördöge gyakran éppen az ilyen kicsiségekből vigyorog ránk. Komolyabb kifogásunk vagy inkább hiányérzetünk Simó munkájával kapcsolatosan az, hogy az ötvenes évekről szóló filmek korrajzához, jelesül Mészáros Márta Naplói-hoz, a belőlük ismert képhez Franciska története, sajnos, nem ad hozzá lényeges új elemet, információt. Talán ezért sem került be a mű a berlini fesztivál versenyprogramjába. Pedig szépek a tábori élet hangulatát felidéző képek, a rabok szentestéje, a hóborított börtönudvar s a beszélőre felsorakoztatott foglyok arcán végigpásztáz© kamera. És tetszett Kerekes Éva a bűnös-bűntelen Franciska szerepében, Újlaki Dénes is bizonyított Groh Lajosként, habár az ő habitusa mégis inkább epizódszerepekre méretezett, és elismeréssel adóztunk Jiri Menzel korrekt, visszafogottan súlyos játékának az egyik fontos Kerekes Éva és Újlaki Dénes mellékfigura megidézése során. A Franciska vasárnapjai tehát kulturáltan elkészített történetmesélő film. Ezt akkor is hangFILMJEGYZET súlyoznunk kell, ha hozzátesz- szük: a tegnapelőttről szól - a tegnap nyelvén. Nagy Imre t i i
