Új Dunántúli Napló, 1997. április (8. évfolyam, 89-118. szám)

1997-04-19 / 107. szám

1997. április 19., szombat Kultúra - Művelődés Diinántúli Napló 7 Hetvenesztendős a pécsi Éneklő Ifjúság Hírcsatorna Művészeti Napok. 40 éves jubileumát ünnepli a pécsi Művészeti Szakközépis­kola. Csütörtökön 18 órakor koncerttel kezdődik az ese­ménysorozat. Pénteken és a hétvégén Jandó Jenő zongo­raművész tart mesterkur­zust, a nagyközönség 25-én 19 órakor koncerten is talál­kozhat vele az iskola hang­versenytermében. Április 29-én rajzkiállítás, szavaló­verseny, fúvószenekari és táncművészeti bemutató lesz. (ly) Az Ifjúsági Ház kínála­tából. Pécsett, az Ifjúsági Házban hétfőn 20 órakor az IH Tabarin Diákszín­pad bemutatja Ionesco „A kopasz énekesnő” című darabját. Kedden 19 óra­kor Bródy János önálló estje kezdődik. Április 26- án 13 órától országos tánc­verseny lesz. (ly) Orosz ecsettel. A nemrég alakult Pécsi Magyar- Orosz Társaság „Orosz táj orosz ecsettel” címen Vale- rij Beregov képeiből rendez kiállítást a pécsi Nevelők Házában hétfőn 17 órától. 70 éves iskola. Kiállítással kezdődnek szerdán a Szie- berth Róbert Napok. A 70 éves pécsi, gyárvárosi iskola ünnepségsorozatában ver­senyek, vetélkedők lesznek, 25-én 17 órakor pedig a Szivárvány Gyermekházban jubileumi műsoros est. (ly) Vigyázó szemünk. Meg, bizony, megtanultuk annak idején az iskolában, hogy a „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!” intelmet Batsá­nyi János vetette papírra. És mégis, amikor a Bessenyei Györgyről készült cikk - amelyet egyébként más szerkesztőségtől kaptunk - elénk került, benne maradt Bessenyei neve mint szer­zőé. Már nyomtatásban látva is rájöttünk a téve­désre, de meg kell köszön­nünk a helyesbítést kérő ol­vasók figyelmét is. És sze­münket ezután még vigyá- zóbban vetjük a kéziratra. 1927. május 15-én a Pécsi Da­lárda a város elemi és középis­kolai kórusainak közreműködé­sével ifjúsági dalosünnepet rendezett a Nemzeti Színház­ban egykori jeles karnagya, te­nor-szólistája, Hojfer Károly emlékére. Ezzel a hangver­sennyel megalapozott egy ha­marosan országos jelentősé­gűvé gyarapadó énekkari moz­galmat, az Éneklő Ifjúságot. S azóta megszakítás nélkül min­den év áprilisának végén, máju­sának elején pódiumra lépnek az arra érdemes pécsi iskolai kórusok (az utóbbi években a megyei énekkarok is közremű­ködnek), hogy számot adjanak felkészültségükről. A főváros 1934-től kapcso­lódott be a mozgalomba - első­sorban Bárdos Lajos jóvoltá­ból. Az elnevezés is a Bárdos­családtól származik. Budapesti kezdeményezés volt, hogy a hangversenyek végén össz- karba tömörültek a szereplő énekkarok, s egy-egy kánont ill. ünnepi hangvételű kórus­kompozíciót szólaltattak meg. Ez a momentum hihetetlen mértékben fokozza a rendez­vény művészi hatását a közre­működőre, hallgatóra egyaránt. A harmincas évek derekától már szinte valamennyi jó isko­lai kórussal rendelkező magyar város rendez Éneklő Ifjúság­koncertet. Az 1927-es pécsi kezdemé­nyezést a ma már legendásnak tisztelt pécsi „triász”, a ciszterci Nyolczas Ipoly, a Pius Gimná­ziumban tevékenykedő szent­tamási Horváth Mihály vala­mint a Polgári Fiúiskolában in­dult, majd konzervatóriumi, ké­sőbb főiskolai tanárként-kar- nagyként dolgozó nemzetközi hírű zenepedagógus, Agócsy László karolta föl. (Az elsőben áldott emlékű elődömet, a kö­vetkezőkben kiváló mesterei­met, professzoraimat tisztelhe­tem.) Sem a háború időszaka, sem az ötvenes évek - amikor is száműzték a magyar középisko­lákból az ének-zeneoktatást - nem tudták megtörni a pécsi Éneklő Ifjúság lendületét. El­lenkezőleg; főleg az 1956-os forradalom után a korábbiakat is felülmúló lendülettel, nö­vekvő létszámmal (ekkor már külön általános iskolai és kö­zépiskolás, ill. egyetemista-fő­iskolás hangversenyt kellett rendezni), új művekkel színesí­tett bemutatókkal folytatódott a mozgalom. Számos jeles ma­gyar zeneszerző, így Kodály Zoltán és Bárdos Lajos gyakori vendége volt a tavaszi dalosün­nepségnek. Kodály 1962-ben a pécsi Vargha Károly szövegére írta s „Agócsy Lászlónak, a pé­csi Éneklő Ifjúság vezérének” dedikálta Az éneklő ifjúsághoz című karművét, Bárdos Lajos - ugyancsak Vargha professzor versére - 1967-ben, a 40 éves jubileumon Daloló tavasz című kompozíciójával köszöntötte a pécsi dalos fiatalokat. Ugyanő akkor a Széchenyi téren hatal­mas összkart dirigálva nyitotta meg az ünnepi koncertsoroza­tot. De a pécsi Éneklő Ifjúság hangversenyén szólalt meg 1965-ben először Kodály egyik utolsó alkotása, a Kisfaludy Károly-versre írt Mohács a Ja­nus Pannonius és a Nagy Lajos Gimnázium egyesített vegyes­karának tolmácsolásában. Ezekben az években Agócsy László volt a tavaszi kórusren­dezvény spiritus rectora. Jólle­het már nem volt fiatalember, mégis az általa vezetett zene- művészeti szakiskolai leánykar- páratlan igényességű műsor­választásával, tolmácsolásával- adta meg a művészi mércét. Ugyanakkor Agócsy tanár úr készítette elő s irányította a tö­megeket megmozgató, zsúfolt koncertterem előtt zajló jeles eseményt. A nemrég eltávozott zeneíró, dr. Nádor Tamás volt az Éneklő Ifjúság hangverse­nyeinek fáradhatatlan kritikusa, krónikása. E sorok írója korábban kisdi­ákként dalosa, s immár 40 esz­tendeje - több kórus élén - kar­nagya a pécsi Éneklő Ifjúság­nak. A mozgalomnak boldog 70. születésnapot és a követ­kező évtizedekben (évszáza­dokban?) az alapítókhoz, felvi- rágoztatókhoz méltó gyümöl­csöző folytatást kívánok! Ivasivka Mátyás Kodály Zoltán gratulál a Janus Pannonius Gimnázium leánykarának 1963 márciusában az Éneklő Ifjúság hang­versenyén 1 A beküldő neve, címe: Szerencsés beküldőink 2 db ELIN PT78 K/3 N O 1 mai nyereménye: elektromos kenyérpirító 3 CT n Tisztelt Olvasó! Lapunk Szerkesztőségét érdekli az Ön véleménye is a megújuló Új Dunántúli Nap­lóról. Amennyiben beküldi címünkre a kitöltött kérdőívet, mindennap értékes ajándékokat is nyer­het. A kitöltött és kivágott szelvényeket borítékban vagy levelezőlapra felragasztva legkésőbb hét­főn adja postára címünkre: 7623 Pécs, Rákóczi út 34. vagy 7601 Pf.: 134. Nyerjen Ön a Naplóval! 1. Ön a lapot... 5. Általában hol szokta olvasni a lapot? 8. Miért olvassa a kritikákat? a) előfizeti; a) otthon; a) hogy összevesse velük saját véleményét; b) vásárolja; b) közlekedés közben; b) hogy tájékozódjon; c) kapja valakitől. c) munkahelyen; c) mindkét okból; 2. Miért nem fizet elő? d) várakozás közben; d) nem olvassa a kritikákat. a) más lapot járat; e) vendéglátóhelyen. Kérjük, válaszoljon a következő kérdésekre. (Az b) nem olvas rendszeresen újságot; 6. Miről szóljanak a kulturális témájú cikkek? adatokat csupán feldolgozás céljából, nevét, címét c) elégedetlen a kézbesítéssel; a) kikapcsolódási lehetőségekről, esemé­az ajándéksorsolás miatt kérjük). d) elégedetlen az újsággal; nyekről; Ön: e) pénzügyi okokból; b) komolyabb témákról, színházról, kép­□ Férfi □ Nő f) nem tudja; zőművészetröl, komolyzenéről, filmekről; Életkora: g) egyéb: c) fenti kettő vegyesen; □ 15-17 év; '& 3. Milyen gyakran olvassa a lapot? d)egyéb: □ 18-29 év; a) naponta; □ 30-39 év; k -i b) alkalmanként (hetente egyszer-kétszer); 7. Elégedett-e a színházi, zenei és filmkritikák □ 40-49 év; , c) ritkán (havonta néhány alkalommal); i. terjedelmével? □ 50-59 év; jp d) soha. a) megfelelő hosszúságúak; □ 60 év felett. 4. Mi a véleménye a lapban megjelenő b)túl rövidek; Aktív dolgozó? hirdetések mennyiségéről? c) túl hosszúak. □ igen Gnem a) sok; ii. érthetőségükkel? Iskolai végzettsége? b) megfelelő; a) igen; □ 8 általános alatt □ 8 általános □ szakmunkás c) kevés. b)nem. □ középiskolai végzettségű □ felsőfokú végzettségű Jubileumi koncertek Nemzetiszín szalaggal átkötött koszorúk Benedek Elek hajdani dolgozószobájában, Kriza Já­nos, gróf Mikó Imre emléktáb­lája mellett és Gábor Áron sír­ján - annak jeléül, hogy az el­múlt napokban újra Székely­földön koncertezhetett a pécsi Leőwey Klára Gimnázium 50 tagú leánykara. Huszonöt évvel ezelőtt énekeltek először leő- weysek Jandó Jenő tanár úr ve­zetésével Sepsiszentgyörgyön, s Péter Albert táncos-koreográ­fus is ekkor szerepeltette első ízben csoportját Pécsett. Most a három jubileumi hangverse­nyen majd 1500 hallgató tap­solt a pécsi kórusnak. A fellé­pések közötti időben alkalom nyílt arra is, hogy a vendégek megismerkedjenek számos szép, nevezetes műemlékkel. Békaszomorúság N yárszag volt, frissen locsolt utcák, rigó­fütty, kék ég és jég­szállító lovas kocsi, amelyről a hűtőszekrényeket töltötték fel. Nagy kocka jegek voltak, a bőrkötényes jegesember vaskampóval huzigálta, s bőrkesztyűbe bújtatott kézzel cipelte be őket a tejboltba, ahonnan Gé most lépett ki. Kezében az alumínium tejes­kanna a két liter tejjel, amiért Júlia néni elküldte, s neki azt most haza kellett volna vin­nie. Csak nem lehetett. Az utca túloldalán, mint napok óta mindig, most is ott ment a teniszes lány. Minden fehér volt rajta: rövid szok­nyája, blúza, zoknija, tornaci­pője. Ugyanúgy nézett ki, ahogy Gé álmodott róla. A combja formás volt és barna, mézszőke haja a válláig ért. Egyik kezében táskát lóbált, rajta a lakkozott nyelű tenisz­ütő. Ruganyosán lépkedett, mintha láthatatlan zenekar muzsikált volna neki. A járá­sával csak az volt a baj, hogy felfele ment a Jókai utcán, Gének pedig lefelé kellett volna tartania. De nem lehe­tett, mert már álmában meg­fogadta, ha még egyszer tótja, követi a lányt. Azt nem tudta, miért kö­veti, azt sem, hogy hova. Gé nyolcéves volt, a lány pedig tizenhat-tizennyolc lehetett, de a fiút mindez nem zavarta. Először a piacig ment utána. A lány ott megállt, s mert még fiatal volt a nyár, a frissen szedett cseresznyeku­pacokat nézegette, majd a ká­poszta- és salátahalmokra pil­lantást sem vetve továbbin-. dúlt. Az sem érdekelte, hogy a piac felső végén, a lángos- sütő bódé mellől unatkozó buszsofőrök fütyülnek utána. Csak megrántotta a váltót, feje egyetlen mozdulatával el­igazította egyenes szálú haját, és lépkedett muzsikálva to­vább. Gé pedig követte, s miköz­ben ámulva nézte, arra gon­dolt, ha a buszsofőrök vélet­lenül rabló török lovasokká változnának, s el akarnák ra­bolni, ő megmentené. Kanná­jából a támadók szemébe löttyintené a tejet, aztán sorra lerángatná őket a lóról, majd nyeregbe pattanva maga mellé emelné, s elvágtatna vele. D e nem voltak török lo­vasok sehol. Hanem csak autóbuszok és füstölgő teherautók húztak mellettük, miközben átkeltek az úton, s néhány perc múlva már a dohánygyár mögötti ár­nyas gesztenyék alatt vonul­tak. Az utca túloldalán, az ab­lak nélküli falakon hatalmas plakátok szürkültek. Az egyi­ken Rákosi elvtárs zizegő bú­zatáblában állt, a másikon ak­natorony sötétlett mögötte, s a feje fölé azt írták: „Előre az 5 éves terv sikeréért!” Gé még soha nem járt erre. Igazából nem ismerte a vá­rost. Nyaralni jött Júlia néni­hez, s ez abból állt, hogy reg­gel elment tejért, ettek, aztán főztek, aztán megint ettek, délután pedig kiültek a nyitott udvari folyosóra. Futórózsák virágoztak, legyek döngtek, s Júlia néni kicsit süket apja, akit nemrég hoztak be faluról, rosszul szelelő pipája szárát csavargatva arról beszélt, egyáltalán nem tudja meg­szokni a várost, mert zavarja, hogy itt bent a házban vannak a vécék. Beértek a ligetbe. Miközben Gé azon töpren­gett, hogyan is talál majd haza, a lány egy pillanatra visszafordult, és rámosoly- gott. Aztán futni kezdett, egyenest a teniszpályáig, ahol egy fehér sortos, magas, fe­kete férfi várta. A lány lerakta a táskáját, aztán két karjával a nyakába csimpaszkodott. Gé nézte egy darabig, majd leszegett fejjel elindult a fák között tekergő gyalogúton. Egy tó partjára ért, ahonnan, ha visszanézett, látta a pályát. A lány és a férfi - két fehér folt - ott cikáztak a vörös sa­lakon, s ütötték a távolságtól elveszett labdát. Gé úgy tett, mintha nem tö­rődne velük. A tó partján a széttaposott sárban körömnyi békák ugráltak, s azokat nézte.-Éhesek vagytok? - kér­dezte őket, aztán kilépve a szandáljából sarkával kis göd­röt nyomott a sárba, s tejet ön­tött bele. - Egyetek - mondta. De a békák nem ettek. Gé el­fordult, hogy ne zavarja őket, s épp a nád fölött röpködő acélkék szitakötőt kezdte né­zegetni, amikor odajött hozzá a lány.- Mit csinálsz? - kérdezte.- Etetem a békákat - mondta Gé. A lány leguggolt mellé, a combja tövén feszülő fehér kis nadrág szo­rosra gumizott szára mellett szőkésbarna szőrszálak gön­dörödtek. Gé zavartan felállt. Először úgy érezte, könnyek szorultak a torkába, és rögtön sírni kezd. De aztán mégsem.-Ha végeztél, nem szed­néd nekünk a labdát? - kér­dezte a lány.- Ezek nagyon éhes békák.- Megfizetnénk - mondta a r lány. - Két órára öt forintot. Ékkor már ott állt mögötte a fehér sortos férfi is. Izzadt tenyerével a lány tarkóját si­mogatta. Gé elfordult. Úgy érezte, megint a torkában gyülekez­nek a könnyei, de aztán me­gint csak nem kezdett el sírni. Helyette arra gondolt, ha elő­ször békává változna, aztán királyfivá, ezt a lányt akkor sem akarná megmenteni. A szitakötő megint ott ci­kázott a finoman rezgő nád- szálak fölött, s a gyönge szél­ben telefondrót zenélt vala­hol. Halk zümmögéséről Gé azt gondolta, igazából a hal­dokló békák sírnak ilyen szomorúan. Lent fekszenek az iszapban, és mert soha többé nem láthatják a kék szitakö­tőt, nem tudják visszatartani a könnyeiket.- Égyetek - mondta, s mi­közben kannájából a tóba ön­tötte a maradék tejet, azon kezdett gondolkodni, merre járhat vajon a jegesember, aki kocsijával nemrég még ott állt az ismerős bolt előtt. Bencze János A Nyerjen egy Suzuki GLX-et az Uj Dunántúli Naplóval! Minden előfizető eséllyel indul - Próbálja ki újra! Örömmel tájékoztatjuk Tisztelt Olvasóinkat, hogy péntektől újabb akciót indítunk olvasóink részére. Akciónk lényege, hogy azon jelenlegi előfizetőink, akik május és június hónapban is előfizetik az ÚDN-t, részt vesznek sorsolásunkon. A fődíj egy extra felszereltségű Suzuki Swift GLX személygépkocsi, melyet a pécsi Suzuki Szabolcs Kft-nél vásároltunk meg. A sorsolást egy egész napos, szabadtéri szórakoztató műsor keretében rendezzük, június 14-én, Pécsett. Azon olvasóink is bekapcsolódhatnak játékunkba, akik most nem előfizetői az Új Dunántúli Naplónak. Nekik nem kell mást tenniük, mint hogy június 8-áig - bármikor - három hónapra előfizetik a lapunkat. Ne feledje tehát: zsályazöld Suzuki GLX-et nyerhet az Új Dunántúli Naplóval! További információk a 06-80- 200-089-es, ingyenesen hívható (zöld)számon. r t

Next

/
Thumbnails
Contents