Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)
1997-03-05 / 63. szám
1997. március 5., szerda Nyugdíjasok Oldala Dhnántúli Napló 9 Oldalszerkesztő: Percesek Versmondó verseny. Március 25-ig várja mindazok jelentkezését a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége, akik részt kívánnak venni a Petőfi Sándor versmondó versenyen. Az országos vetélkedő regionális versenyeit májusban, a döntőt szeptember 27-én rendezik. Jelentkezni lehet március 25-ig a szövetség címén: Budapest, 1126. Szoboszlai u.2. Köszöntő. A pécsi, Kertvárosi Nyugdíjas Bányász Szakszervezet 8-án délután 4 órakor nőnapot tart a Németh László u. 16. sz. alatti helyiségben. Teadélntán. Március 8-án 16 órától teadélutánra várják mindazokat, akik szívesen töltenék idejüket az is- tenkűti nyugdíjas klub tagjai között. A klub nemrég alakította újjá hímző szakkörét, új tagokat is várnak. A találkozó helyszíne az Istenkúti Művelődési Ház. Tanácsadás. A Mozgás- korlátozottak Baranya Megyei Egyesülete március 19- ig adótanácsadást tart tagjai számára minden szerdán 14 órától a Tüzér utca 1-3. sz. alatt. Eszperantó tanfolyam. Az érdeklődők bármikor bekapcsolódhatnak az eszperantó levelező tanfolyamba. A részletekről a Baranyai Eszperantó Egyesület pécsi, Alkotmány u. 3. sz alatti irodájában -hétköznapokon 15-17 óra között -, vagy a 333-123-as telefonon az esti órákban lehet felvilágosítást kérni. Diabétesz. A pécsi Diabétesz Baráti Társaság pénteken délután 2 órai kezdettel tartja következő összejövetelét az Apáca u. 15. sz. alatt. Reménysugár. Társkereső szolgálatot hozott létre elsősorban mozgáskorlátozottak, fogyatékkal élők részére egy tatabányai alapítvány. Címük: Reménysugár Társkereső Szolgálat. 2800 Tatabánya. Tizenkilenc és fél százalékos illúzió Nagy volt az öröm amikor január derekán becsengetett a postás vastag pénzesbukszával, és kiszámolta az első havi emeltet, figyelmeztetvén egyúttal, olvassam át, nem tévedett-e. A markomba számolt Széchenyik, Petőfik, az Ady és az apró (mármint százasok, meg ötvenes) hirtelenjében kicsit soknak tűntek így első látásra - emlékezik egy régi, ma már nyugdíjas ismerősön. Hagytam magam valameddig az illúzióban ringatni, hogy jaj de sok is lett a nyugdíj, s csak néhány nap után kezdtem gondolkodni azon, mire is futja majd ebből. Amikor már például 900 forintnál kezdődtek a sajtárak, amiről pedig, ugyan, nem is volt szó. Hogy a többiről ne is beszéljünk. Például a kávéról. Tudom, nem létszükséglet, de néhány hétig hagytak örülni, hogy áfa nélkül olcsóbban jutunk hozzá. Aztán jött a hír: bizony emelkedni fog a kávé ára. No jó! Aztán jöttek sorra a számlák. Többek között a telefon; az előfizetési díj és a készülékbérlet 32 százalékkal emelkedett (nem ám 19,5-tel!), aztán a fűtés, a decemberivel szemben a januári számla 29 százalékkal többről szólt (nem ám 19,5-tel!), aztán meg kellett venni a buszbérletet, ez is 30 százalékkal lett több az előzőnél (és nem ám 19,5-tel!). Szívrepesve vártam a villanyszámlát, amit egyébként már jó régen láttam, az összegét mindig az OTP folyószámla kivonatából ismerem meg, de az emelés nem gyűrűzött el hozzám; tavaly június óta egyfolytában 2757-et emelnek le a számlámról, így tettek a február 3-án készült, február 1-jétől március 1- ig szóló számlán is, vagyis az esetleges változás csak az éves elszámolás után várható. De emelkedik a lakás közös költsége is, körülbelül a harmadával. Nos, egy szó, mint száz, a 19,5 százaléknak a háromnegyedét máris visszaszolgáltatom az említett néhány tételnél. A többi felett még rendelkezhe- tem, ami különben könnyű lenne összehordani gyógyszerárból, meg egyebekből. Vagyis oda a reálérték sokat emlegetett szinten tartása. Hát így jár az ember, ha hagyja magát illúzióban ringatózni. Lejegyezte: Hársfai István Színek, minták varázslatában- Ez volt a keresztelő takaróm- mutat a komódot borító csipke térítőre. - Édesanyám keze munkája. --------------A kissé megsárgult terítő közel száz éves, hisz Tabár Bé- láné, aki ilyen féltő gonddal és szeretettel őrizgeti, februárban ünnepelte 86. születésnapját. Virágok, könyvek és szebbnél- szebb kézimunkák környezetében. Minden darabnak külön története van, s ezekből a színes történetekből áll össze egy idős hölgy életútja, aki a férje által készített és összeállított, az egykori paraszti élet pillanatait megörökítő fotókról ugyanolyan - a legapróbb részleteket is pontosan ismerő - alapossággal tud beszélni, mint a kézimunkákról. A ma már vasdiplomás idős tanítónő az édesanyjától tanulta meg a kötés, horgolás és hímzés alapjait, s a polgáriban, majd a tanítóképzőben folytatta az ismeretgyűjtést. Bárhova költöztek vagy utaztak a férjével és négy gyermekükkel az országban, mindenütt azt kutatta, milyen hímzéssel találkozhat, amit még nem ismer. Rendszeresen járta a múzeumokat, kereste a még fellelhető ősi motívumokat. Munkái és ismeretei nyomán Baranyában sok szakkört vezetett, illetve meghívott vendégként tanította az ország számos másutt lévő településén a baranyai, kalocsai, matyó, bu- zsáki, hövelyi, a bihari hímzést. Aztán jöttek a külföldi meghívások is, amelyeknek ma már nem tud eleget tenni, de levélben készségesen küldi a rajzokat, útmutatásokat, amelyekkel segíthet. És közben újabb- és újabb gyönyörű térítők kerülnek ki a kezéből. Mostanában egy kalocsai az egyik unoka születésnapjára, egy úri hímzéses pedig a húgáék közelgő ötvenedik házassági évfordulójára. T. E. Egy a becses darabok közül fotó: papp ZOLTÁN Kellemes és nagyon fontos Minden hónap első szerdáján délután két órakor találkoznak Pécsett, a Laterum Étteremben az uránvárosi diabétesz klub tagjai. Legtöbbjük nyugdíjas, akiknek nagyon fontos, hogy az orvosok, diétetikusok segítségével megismerjék a betegségükkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és azt, hogy miként lehet elkerülni, vagy legalább késleltetni a cukorbetegség szövődményeinek kialakulását. Megtanulhatják, hogy a diéta, a testmozgás, a gyógyszeres kezelés miként segíti a vércukor szinten tartását, az ideális testsúly elérését, megtartását. A tervszerű programokon hallhatnak a legújabb kezelési eljárásokról is. A klub tevékenységének másik célja a szabadidő kellemes eltöltése. Kirándulásokat és más szórakoztató programokat szerveznek. Ilyen volt a farsangi bátyus klubdélután is, amely műsorral egybekötött hangulatos programot jelentett valamennyi résztvevőnek. A klub nyitott minden hasonló egészségi problémával küzdő érdeklődő előtt. Aki csak a szakemberek előadására szeretne elmenni, ugyanúgy nyitott kapukra talál, mint azok, akik szívesen bekapcsolódnának a közösség más jellegű programjaiba is. Jobb híján a kutyasétáltatás is megteszi FOTÓ: TÓTH Testmozgás idősebb korban A XVIII. század neves klinikusa Tisso mondta, hogy a mozgás hatásai a szervezetre önmagukban is bármely gyógyszert helyettesíthetik, de a világ összes gyógyszere sem helyettesítheti a mozgás hatását. Napjainkban e megállapítás ha teljességben nem is fogadható el, annyi feltétlenül igaz, hogy kevesebb gyógyszerre szorulnának az emberek, ha többet mozognának. A mozgáshiány, - amely csaknem mindannyiunkra jellemző -, igen sok káros következménnyel jár. Gyorsítja az öregedési folyamatot, gyakoribbak a megbetegedések, romlik a szervezet alkalmazkodó képessége. A mozgás az ember életrendjének szerves, elválaszthatatlan részévé kell váljon. Természetesen, ha idősebb korban kezdjük el, orvosi segítséggel kell kialakítani az optimális fizikai terhelés mértékét és szigorúan be kell tartani a fokozatosság elvét. A szélsőségeket minden tekintetben kerülni kell, mert veszélyekkel járhat. Közismert ugyanis, hogy fizikai terhelés hatására emelkedik a vérnyomás, fokozódik a szívműködés, szaporább lesz a légzés, nő az oxigénfogyasztás. Tehát a szervezet ezen reakcióit figyelembe véve kell kialakítani az egyénre szabott terhelési optimumot. Ajánlható a kocogás, futás, úszás, természetjárás, torna. Az a tapasztalatom, hogy az időseknél igen kedvelt a torna, amelyet egyéni vagy csoportos formában végzünk. A gyakorlatok lényege, hogy minden izomcsoportot átmozgatunk és emellett megtanítjuk a helyes légzési technikát. Valamennyien arról számolnak be, hogy miután a mozgásprogramot rendszeresen végzik és biológiai szükségletükké válik, ezzel párhuzamosan közérzetük és hangulatuk is lényegesen javul. Borgulya Edit mozgásterapeuta A várva várt megújulás Böjti szelek. Meg-megújuló füttyentgetések. Fodrosodó felhők. Kora hajnali madárdalok. Aranysárga napfelkelte. Fanyar földillat. Első hóvirág. Bágyadt kankalin. Melegedő avar. Kigombolt mellények. Nap felé fordított arcok. Nyugtató séták. Szelídszürke barkacsokrok. Didergő ibolyák. Aztán orgonák és tulipánok. Kinyíló természet. Tettenérhető harmónia. Színorgiák. Miniszoknyák karneválja. Játszótéri gyermekkacajok. Rügyező bokrok. Virágba borult mandulafák. Megelevenedő szőlőskertek. A suhanó első fecskék. A méltóságteljesen köröző gólyák. Kivirágzó erkélyek. Csendes sétatéri szieszták. Napsugár minden mennyiségben. Reményt keltő, hitet adó kék ég. Tavasz! Bokrétás András Menekülés a magányba Nemrég történt: a megye déli csücskében, saját portáján rábukkantak egy három éve halott falulakó férfi földi maradványaira. Ennyi a hír lényege. No meg az, hogy bűncselekményre utaló jelet nem találtak. A falu közepén áll a hajlék, benne lakott, élt valaki egyszer. Mondják: furcsa ember volt. Kitért, elbújt mások elől. Ritkán látták, nem is keresték. Megszokták, hogy nincs. Anya szülte egyszer. Ringatta bölcső, lehetett vidáman futkározó kisfiú, boldog, vagy boldogtalan felnőtt. Lehettek megvalósított tervei, köddé vált álmai. Önnön romjai között létezett. Volt, élt egyszer egy ember, akiről azt hitték , hogy megint csak elment, elbujdokolt, mint máskor. De most örökre elrejtőzött. Nem nádasba, nem fák közé. A házába húzódva úgy távozott, hogy el sem ment. Három év - több, mint ezer nap. Reggelek jöttek, esték búcsúztak újra és újra körülötte, de nem neki. Történet lesz egyszer belőle, ha egyáltalán mesélnek majd róla, ha az emlékét nem mossa el teljesen a közöny áradó, rohanó vize. Az övét meg másokét. Azo- két akik nem a háborúk ismeretlen katonái, hanem a békeidők vesztesei, akiknek sírjára nem jut friss koszorú. Csak találgatás: vajon hányán lehetnek? És hányán vannak, akik a múló napok sodrában, gondolatban, legalább egy szál hóvirágot küldenek utánuk? Dr. Hegedűs Sándor Táncoslábú nyugdíjasok Folyik a tánc vasárnap esténként Pécsett az egyetlen, de a megyében is párját ritkítja a Virágcsokor Nyugdíjas Klub. Ennek a klubnak csak olyan tagja vannak, akik nagyon szeretnek táncolni, s minden vasárnap délután 4-től este 8-ig hódolnak a kedvtelésüknek. Nemrég ünnepelték jelenlegi helyükön az ötéves évfordulójukat. A létrehozók - Papp La- josné, Varga Istvánné és Maros Márton - az indulásnál elhatározták hogy ők egy zenés, táncos klub lesznek. Az ötven személyes csoport önfenntartó. A tagdíjakból állják a kiadásaikat. A klub zömmel a párok klubja, a táncospároké. Fennállásuk óta több szorosabb kapcsolat jött létre, közülük ötből házasság lett. Az egészséges és kulturált testmozgást segítő szórakozás mellett a klubnak már egy másik, szintén rendszeres programja is van. Ulrich József vezetésével megalakult a 24 fős népdalkörük, amelynek tagjai a házi ünnepségeiken túl a városi rendezvényeken is szerepelnek. Szeretnek közösen kirándulni. Különösen a hazai gyógyvizes helyeket kedvelik, de jártak az olaszországi Velencében is. Van egy különleges szokásuk. Minden év május 19 körüli vasárnapon férfinapot tartanak. Ilyenkor minden férfi klubtársuk ajándékot kap. A naptár szerint május 19-én Ivó napja van. Köves L. Imre * * k k t
