Új Dunántúli Napló, 1997. március (8. évfolyam, 59-88. szám)

1997-03-09 / 67. szám

1997. március 9., vasárnap Magyarország - Déi-dunántíh Rémhírt vet, pánikot arat Minden csoda három napig tart. Ha a Postabank ügyfeleinek kö­rében lezajlott tömeghisztériára gondolunk, azt mondhatjuk, ez nagyjából a rémhírekre is igaz. A kedélyek már megnyugod­tak, a pánikhangulat elcsende­sült, a Postabank azonban nem felejt. Vezetősége feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen. Bár nem erősítették meg, de nem is cáfolták: az indok, a vét­ség - rémhírterjesztés, amely bűncselekménynek számít. Ki nevezhető rémhírterjesz­tőnek? A Btk. szerint az, aki nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt - vagy való tényt elferdítve - állít vagy híresztel, amely alkalmas a köznyugalom megzavarására. A rémhír fo­galmát ez alapján sok minden kimentheti. A feltétel csupán annyi, hogy az emberek (20-an, 30-an már nagy nyilvánosság­nak számítanak) elhiggyék. Mai világunkban elképzelhető, hogy nemcsak egy bankcsőd, de például egy ufótámadás be­jelentése is sokakban pánikot kelthet. A bűncselekményt nemcsak az követi el, aki kigondol vagy elferdít egy tényt, és azt „köz­kinccsé” teszi. Mari nénit, aki főtéren hall kinyilatkoztatni egy tömeghisztériára okot adó fals hírt, és hazaérve elújságolja a szomszédasszonyának, épp úgy felelősségre vonhatják. Egy évig terjedő szabadság- vesztéssel, közérdekű munká­val vagy pénzbüntetéssel bün­tethetik. Három évre is emel­kedhet a börtönbüntetés, ha közveszély színhelyén, például árvíz vagy tűzvész sújtotta terü­leten kelt valaki indokolatlanul riadalmat. Eljárás csak ritkán indul ilyen ügyben. A büntetőjogá­szok szerint ugyanis, miután az elkövetőket hihetetlenül nehéz felkutatni, a rémhírteijesztés nehezen bizonyítható. V. G. Megvette a tigrislányt A szerencsésebb látogatók a pécsi állatkertben naponta megfigyelhetnek egy külön­leges gyengéd jelenetet: Zsu, az alig középkorú asszony az egyik tigrisketrec rácsán be­nyúlva a kezéhez dörgölőző és roppant elégedett nagy­macska állát vakargatja, fejét simogatja, a fülét cibálja és beszél hozzá. (Beszélgetnek?) A nem a közönségnek szánt produkció utánzása má­sok számára életveszélyes lenne! Zsu és Sába - a már legalább két mázsás, három éves és kilenc hónapos, majd­nem teljesen kifejlett tigris­lány - kapcsolata azonban egészen kivételes. Sába még söröspalack nagyságú „kis- cica” volt, amikor Zsu a há­zába, a családba fogadta és anyai gondoskodásába vette. Az utóbbit szinte szó szerint lehet venni, s nemcsak a cu­miztatás miatt - amelynek bensőséges szertartását Sába tinédzserként elvárta ha­nem egyéb anyatigrisi köte­lességek teljesítésért: például tanítani és segíteni kellett Sá­bát pisilni, kakilni. Közös történetüknek van két sajátos pillére. Egyrészt Zsu nem ápoló a pécsi állat­kertben - csak családi szálak a fűzik az intézmény egyik dolgozójához -, hanem peda­gógus a szabolcsi iskolában. A másik: Sába Zsu tulajdona. Megvette, hogy nehogy újra másnak adják el, mint ahogy egyszer ez már megtörtént nagy szomorúságukra. Az ál­latkert a bemutatása fejében kosztot és kvártélyt ad Sábá­nak, aki orvosi vélemény sze­rint belebetegedne, ha nem látná naponta a róla most is rendszeresen gondoskodó „embermamáját”. Dunai I. Urbánus baiiangrajzok Kényszerű restaurálás - évi százezerért Van abban valami furcsa, hogy az Internet korában is ragaszkodik az ember leg­ősibb megnyilvánulási formá­jához, a „barlangrajzokhoz”. Igaz, manapság nem lakásá­nak belsejét firkálja össze, sokkal inkább a házak vakola­tát, nem is szólva szobrok „díszítéséről”, pedig ezek eleve arra készültek, hogy dí­szítsenek. A kicsit sznob módon graf- fitinak titulált rajzok-iromá- nyok, úgy vélhetjük, bohó if­júságunk műve, és bizonyára így van, ha különböző együt­tesek nevére, jeleire, és azon angol szavakra gondolunk, melyek a szótárban a szleng kategóriában szerepelnek. Ám Pécs néhány frekven­tált épületén komoly, szöve­ges megfogalmazású, som­más véleményt is tükröző szövegek jelentek meg. Egy visszafogottabb hangú példa: „Negyven év nem volt elég??!!”, „Belőletek négy év is sok volt!”. A Pécsi Közüzemi Rt. ré­széről Nagy János arról tájé­koztatott, hogy akár csak a járda jégtelenítése esetében, ez ügyben is mindig a tulaj­donos felel, mi olvasható a háza falán. Amennyiben ön- kormányzati épületről van szó, az Rt. gondoskodik min­den oda nem illő jel, írás el­tüntetéséről, ideértve a köztéri szobrokat is. Az efféle kény­szerű „restaurálásra” évente több, mint 100 ezer forintot költenek, pedig a pénznek lenne máshol is helye. Némileg gond a vegyes tu­lajdonú panelházak ügye: a panelt amúgy is előszeretettel firkálják össze. Innen első­sorban a közízlést és a köz­szemérmet sértő rajzokat tá- volítják el a szakemberek. M.K. Dr. Szabó Lajos hobbija a modellezés. A lezuhant gép makettjét is elkészítette. fotó: laufer Elvérzett a másik „túlélő” A hajdani mentőorvos emlékei a pécsi légikatasztrófáról A Dél-Dunántúli Természet- és Környezetvédelmi Felügyelő­ség 1986-ban nyugdíjba vonult első igazgatója, dr. Szabó Lajos mentőknél kezdte pályáját még orvostanhallgatóként. Ő volt kivonuló mentőorvos az 1949. novemberi 14-i repülőszeren­csétlenségnél, amelynek azóta rejtélyes híre támadt. Mivel 1946-tól alapító tagja a Pécsi Repülő Klubnak, nem­csak orvosi szempontból látta a szerencsétlenség körülményeit:- A mecsekaljai repülőtér el­helyezkedése miatt a fő leszálló irány Pécsett kelet-nyugati volt. Jobbra közel esett a dombsor, ezért az volt az alapszabály: ha nem sikerül a leszállás, emel­kedni kell és balra, tehát délre fordulva lehet megismételni. A MASZOVLET-gép pilótái ezen a ködös napon mégis jobbra fordultak. Miután a magasság- mérő műszerek az induló repü­lőtér tengerszintjéhez vannak beállítva, malőr volt az egész. A gép nekirepült a hegyoldal fáinak, kiszakadt az alja, a kí­sérő ávós az ágak közt leesett. A nyelvét harapta el, zúzódáso- kat szenvedett, de vérző sebe nem volt. A gépet meghúzták a pilóták, és csak néhány méteren múlott, hogy a kőbánya szikla­falának repült. Onnan vissza­pattant a bányaudvarra és dara­bokra szakadt. A személyzet azonnal meghalt. Az egyetlen utas, egy 24 éves férfi a túlélte a zuhanást, ám egy szilánk be- leállt a combjába, eltalálta az ütőerét, s így szinte pillanatok alatt elvérzett. Dunai I. Szekszárd: jön a kerékbilincs? Nem vicc, április 1-jén - a „bo­londok” napján - lép érvénybe Szekszárd város módosított közterületi parkolók üzemelte­téséről szóló rendelete, mely többek között szabályozza a parkolási díjakat, a szankciókat valamint azt is, hogy egy-egy autó mennyi időre állhat meg a belvárosban. Ez utóbbi maxi­málisan 4 azaz négy órát jelent. Ráadásul a közelmúltban pre­cedens jellegű határozatot ho­zott az Alkotmánybíróság; a kerékbilincs használata nem törvény ütköző. Ezt is beépítet­ték a rendeletbe. A szekszárdiak legnagyobb „örömére” mindez így szól: „a maximális igénybevételi időn túl várakozó járművet a közút kezelőjének megbízottja elindu­lásában meggátolhatja, gép­járműre gátló eszközt szerelhet fel (pl. kerékbilincs, ajtónyitást meggátló zár). Az eszköz fel- és leszereléséért költségtérítést kell fizetni (3000 Ft-ot)." Szeleczky József, a város­üzemeltetési iroda vezetője az Új VDN-nek elmondta, hogy a hivatal már régóta rendelkezik kerékbilinccsel, sőt egy vállal­kozóval szerződése is van a rossz helyen parkoló autók el­szállítására, de ezekkel eszkö­zökkel nem - illetve csak a végső esetben - akarnak élni. Céljuk az, hogy a meglevő par­kolók ésszerű kihasználására ösztönözzék az autósokat. Hazafi Zsolt Leszúrta férjét Tegnap Pécsett, a Deák Ferenc utca 56-ban szó­váltás közben a feleség késsel hasba szúrta fér­jét, akit életveszélyes sé­rüléssel vitt el a mentő. Az asszony rendőrségi kihallgatása megkezdő­dött. (cs) Szépülő kikötők Balatonföldváron műkő- és aszfaltbontást kap a kikötő nyugati része. Badacsonyban a mólót 50 méterrel bővítik, az­után csaknem 150 vitor­lás köthet ki. (cs) Új műtőblokk Pénteken avatták a Dombóvári Kórház 60 millió forintért felújított műtőblokkját. Újdonság, hogy a műtőasztalok tér­ségében szűrt, steril le­vegőt áramoltatnak. (cs) Kiskerti témák Ma ér véget Szekszárdon az agrárkonferencia. 10 órától a Megyei Nö­vényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás szakemberei tartanak előadásokat kiskerti té­mákban. (sz) Erdélyi kagyló A Nagyatádi Művelődési Házban látható Szabó Ilona gobelinművész ki­állítása. A székely nép­balladákat feldolgozó 21 gobelin ihletét a „kicsiny erdélyi kagyló” ballada­költészetéből mentette az alkotó. (sz) A vendégelőadó A Kisgazdák Magyaror­szági Egyesülete tart nagygyűlést ma 11 órá­tól Kaposváron, a So­mogy Megyei Önkor­mányzat nagytermében. Felszólal Végh Antal író is. v (t) Felrobbant autó Tegnap Sükösdön egy induló személyautó fel­robbant feltehetően elektromos szikrától. A két benn tartózkodó személy szerencsére ki­ugrott. A lángok átterjed­tek a közeli postaépü­letre is, de annak csak a bejárata rongálódott meg. Érdekes, hogy a járműben lévő gázpalack nem fogott tüzet. (cs) Lenin Hat-hét évvel ezelőtt lázas ut­canév változtatásba kezdett az ország. Ha más addig nem is, ez biztosan jelezte, hogy a rend­szerváltás megtörtént vagy leg­alább is megkezdődött. A lakók azóta már megtanulták az új neveket, s a régieket lassan kezdik elfelejteni. Az utcatáblák lecserélésében azonban vannak különcök is. A Tolna megyei Bátapátiban pél­dául még mindig létezik Lenin utca, s talán lesz is az idők vé­gezetéig. Az utca lakói ugyanis úgy döntöttek, megtartják. Hozzászoktak, nem irritálja őket a kommunista vezér neve. Különben is ha Párizsban lehet Leninről utcát elnevezni, itt mi­ért ne lehetne? A baranyai drá- vaszabolcsiak Kun Béla mellett utca Párizsban is van! álltak ki ugyanígy. Igaz, prakti­kus okokból: nem kell az ok­mányaikat kicseréltetniük. Rokonszenves a nyílt válla­lása annak, hogy a nevek meg­változtatásával még semmi nem történik, az idő pedig pláne nem áll meg. A lóláb minden esetre nem lóg ki úgy, mint dél-alföldi városunkban, Szegeden, ahol megmosolyog- nivaló utcanév-változtatásokra bukkanhatott még néhány éve az arra vetődő turista. A Marx térből Mars tér lett (igaz, hat­van évvel ezelőtt is így hívták), a Partizán utca mundért váltott, és most Vitéznek nevezik, a Lobogó utca pedig, végképp el­csendesülvén a fényes szelek, Zászló utcává szelídült. V. G. A drávaszabolcsiak kiálltak utcaneveik mellett fotó: Tóth Hölgyek bora ’97 Az országban elsőként szer­vezte meg tavaly a pécsi Aranykacsa Étterem a „Höl­gyek bora” megválasztását. Tette mindezt azért, hogy a feleségek figyelmét is felhívja a kulturált borfogyasztás örömeire, s a magyar borkul­túra legújabb eredményeire. Az Aranykacsa azt sze­retné, hogy klubszerűén is­merkedjenek meg a Borbarát Hölgyek a legjobb magyar borokkal, és segítsenek az ét­terem kínálatának kialakítá­sában. Ezek az összejövetelek alkalmat adnak arra is, hogy a gasztronómia és a bor harmó­niájának megteremtését a há­ziasszonyok is elsajátítsák, hiszen a polgári létforma, a társasági élet újraszervezése a borkultúra elsajátítását is igényli. A nagyfröccs felvál­tása az alacsony alkoholtar­talmú, összetett illatokban és ízekben gazdag borokkal a társasági élet minőségi válto­zását is hozhatja. Az idén is oda ítélték a „Hölgyek bora” címet. A leg­több szavazatot kapott nedű a Borkert Kft. 1996-os évjáratú Siklósi traminije. Háber Ta- másné, a Borbarát Hölgyek Klubjának alapítója és házi­gazdája elmondta, hogy az or­szág összes bortermő vidéké­ről kóstoltak borokat, míg megtalálták azt a tizenhármat, melyet a hat fogásos menüsor mellett bíráltak. A második helyezett az 1995-ös évjáratú Tokaji sárga muskotály, a harmadik a Gyöngyöstarjáni Muskát Ottonel lett.

Next

/
Thumbnails
Contents