Új Dunántúli Napló, 1997. február (8. évfolyam, 31-58. szám)

1997-02-15 / 45. szám

6 Dünántuli Napló Kultúra - Művelődés 1997. február 15., szombat A kamera mellett Janisch Attila a Hosszú alkony forgatásán Hosszú alkony, csinibaba, Witman fiúk ÉS - Antológia ’96. Az Élet és Irodalom című iro­dalmi és politikai hetilap munkatársai, Kovács Zol­tán, Tamói Gizella, Dérczy Péter és Megyesi Gusztáv, valamint a kiadványt bemu­tató válogatás szerzői, Ba­lázs Attila, Bertók László, Csapiár Vilmos és Méhes Károly volt a vendége a Művészetek Házának teg­nap este. Koncert a bölcsődéte­kért. Jótékonysági hang­versenyt rendeznek február 23-án 17 órakor a pécsi Bornemissza utcai bölcső- dések javára a Művészeti Szakközépiskolában. Fellép Herpay Ágnes (fagott), Varga Márta (zongora), Morvái Judit (zongora), Ör- dögné Hajdú,Éva (hegedű), Barth István (fuvola), Hor­váth Judith (zongora), Ger­gely László (hegedű), vala­mint Amóth Zoltán, Aub- recht Dénes, Légrádi István és Török Elek (klarinét). A műsoron többek közt Paga­nini, Poulenc, Strauss, Gershwin és Bemstein-mű- vek szerepelnek. (dz) Ifjú könyvtárosok. A Ba­ranya Megyei Pedagógiai Intézetben a hét második fe­lében hét iskola diákjainak részvételével lezajlott a Bőd Péter Könyvtárhasználati Verseny megyei döntője. A 12 évesek közt Ács Brigitta, „ a szigetvári Tinódi Lantos Általános Iskola tanulója végzett az élen. Felkészítő tanára Barczikay Lászlóné. A 14 évesek korosztályában Reidl Csilla, a 16 évesek közt Szentgáli Judit lett az első, mindketten a komlói Nagy László Gimnázium diákjai, Vass Marianna ta­nítványai. A verseny díjait a Baranya Megyei Kézműves Kamara, Ficzere Mátyás és Szíjjártó Réka keramikusok, valamint Tárnoki Csaba gyertyaöntő ajánlották fel. Áz első három helyezett ve­het részt a márciusban kez­dődő országos döntőn. A Napisten gyermekei. A pécsi Ifjúsági Házban feb­ruár 19-én, szerdán 19 órá­tól kerül sor a „Kalandozá­sok az Inkák Birodalmában” című sorozat új előadására ,,A Napisten gyermekei” címmel. Ezúttal az inka mí­toszokról hallhatnak az ér­deklődők, és kiállítás is nyí­lik, amely az inka emlékeket mutatja be. Az előadás majd étekkóstoló után a perui Pescador de Perlas együttes játszik andoki népzenét. Ez­után a dél-amerikai táncház várja a latin-amerikai tán­cok kedvelőit. Naplójegyzeteimet lapozga­tom, az elmúlt napok filmélmé­nyei között tallózom. A 28. Magyar Filmszemlét - végre ismét méltó körülmények közt, a budapesti Corvin Filmpalotá­ban rendezték meg. Február 7- étől 11-ig újra együtt lehetett a szakma. Hat vetítőteremben pe­regtek a tavaly készült hazai mozgóképek, s a vetítések szü­neteiben valamint párhuzamos programokon, vitákon, kötetlen beszélgetések során találkoz­hattak és cserélhettek eszmét a szakemberek, alkotók és kriti­kusok, producerek és forgalma­zók. ■Hí­A szemle jó hangulata, he­lyenként pezsgő légköre azon­ban leginkább magukból a be­mutatott művekből táplálko­zott. Úgy vélem, hogy a játék­filmek mezőnyében közönség elé került tizenhét versenyfilm­nek mintegy a harmada figye­lemre méltó mű, jóllehet olyan kiugró teljesítmény, mint Tarr Béla, Szász János és Gothár Pé­ter legutóbbi munkái, nem akadt köztük. Vagyis - s ez mindenképpen fontos fejle­mény - a műfaj átlagos színvo­nala jelenleg magasabb az el­múlt két-három évben tapasz­taltnál. Hogy beszélhetünk-e majd egy tartósabb fellendülés kezdetéről, vagy csupán átme­neti jelenségről van szó - ezt csak a jövő mutatja meg. De mintha észlelhető lenne egyfajta stílusváltás: a (hozzám oly közel álló) „poszttarkovsz- kijánus” beszédmód helyett, ami az előző évek legkiemel­kedőbb alkotásait jellemezte a Kárhozat- tói A részleg-ig, most, úgy tűnik, részint egy ironikus látványvilágé filmtí­pus kerül előtérbe (efelől visz- szatekintve még inkább felért­ékelődik Gothár tavalyi VászJcá-ja mint közvetlen előfu­tár), részint pedig egy olyan mozgóképfajta jelentkezésének lehetünk tanúi, amely az avant­gárdon iskolázott epikus tradí­ciót posztmodem látásmóddal társítja. Előbbit Tímár Péter, az utóbbit Janisch Attila új filmje képviseli. Bizonyára ezért is kapták ők ketten, megosztva, a szemle fődíját. Tímár Péter Csinibabáin a hatvanas évek világát idézi meg, ám korántsem tematiku­sán, afféle kisrealista stílusban. Jellemző például, hogy a film­ben egyetlen „elvtárs” szó sem hangzik el. Ehelyett vizuális eszközökkel, különleges képi ritmussal, továbbá a korabeli slágerek ironikus áthangszere- lésével jelenít meg egy olyan világot, amely, az akkori fiata­lok révén naív derűt sugároz, miközben, az életviszonyokat tekintve, légszomj és szűkösség jellemzi. Tímár Péter, kérdé­semre válaszolva, elmondta, a képek-képsorok sajátos stílusá­nak kialakításában nagy sze­repe volt a vágásnak, ezért is ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a munkát ő maga végezhesse. Janisch Attila, aki a legjobb rendezőnek járó díjat is meg­kapta, Hosszú alkony című mű­vében egyesítette a lélektani thriller és a szürreális látomás eszközeit, s olyan látványvilá­got formált, amely egy halállal találkozó személyiség benső küzdelmét ábrázolja, közép­pontjában Törőcsik Mari nagy­szerű alakításával. * Dicsérőleg szólhatok három további alkotásról is. Szász Já­nos Witman fiúk című filmje (Csáth Géza Anyagyilkosság című novellája alapján készült, tehát a Woyzeck rendezője, igen helyesen, hű maradt irodalmi inspirációjához) fojtogató lég­kört árasztva mutatja be hősei­nek tragikus-abszurd történetét, a mű erőteljes hangulatának megteremtésében kulcsszerepe volt Máthé Tibornak, aki a szemle operatőri díját érde­melte ki. A Franciska vasárnapjai szép, bár kissé hagyományos ízlésű epikus film az ötvenes évekről. Rendezőjétől, Simó Sándortól megtudtam, hogy noha ezúttal saját regénye alap­ján forgatott, a szövegkönyv megírásának feladatát azért en­gedte át másnak, mert tárgyila­gos szűrőn keresztül kívánta a vászonra vetíteni élményanya­gát. Ez a kettős nézőpont bizo­nyára segítette játékában Kere­kes Évát, aki méltán vehette át (Lázár Kati mellett) a legjobb női alakítás díját. Palásthy György Retur című munkájának hősei hajléktalan öregek, akik egy éjszakai sze­mélyvonaton húzzák meg ma­gukat, végállomástól végállo­másig. A vetítés után megkér­deztem Illés Györgyöt, a film világhírű operatőijét, milyen speciális feladatot jelentett számára az a körülmény, hogy a történet túlnyomó része egy vasúti fülkében játszódik. Az idős mester elmondta, kamerá­jával a zárt térben együtt játszó kiváló színészek (Sinkovits, Lohinszky, Bárdy, Kibédy, Agárdi, Gera) játékát óhajtotta szolgálni (!), rögzítve arcjáté­kuk minden rezdülését. Az egyes bemutatók alkal­mával majd még alkalmam lesz külön-külön is szólni a szemle filmjeiről. Rövid jegyzetemet most Illés György idézett szavaival zá­rom. Mert miről is szólt valójá­ban? Művészi alázatról, fárad­hatatlan kísérletező kedvről és, persze, szakmai igényességről. Amíg ezek az erények jelen vannak, addig nem kell a ma­gyar mozgóképet félteni. Talán az idei szemle is azokat iga­zolja, s nem tagadom, magam is közéjük tartozom, akik, az ismert nehézségek ellenére, ké­pesek bízni a hazai film jövőjé­ben. Nagy Imre Lélekgyógyász Párizsból Lélekgyógyász Párizsból vagy a Vígszínházzal szembeni házból. Nevezett, bizonyos George Bal - ez a köpcös, alacsony, élénk tekintetű em­ber (fején ma már ritkuló, ősz tonzúra) - ugyanis annak az emeletes háznak mondott bú­csút 1956 őszén, amelynek az ablakából a színház nagyte­kintélyű igazgatóját is lát­hatta. De lehet, hogy az igaz­gató éppen bejáratos is volt hozzájuk. Hiszen édesanyja, Meller Rózsi drámaíróként vált ismertté, édesapja, Ba­lassa László pedig a régi nagy iskolákhoz - Ferenczy- hez, a bécsi iskolához - kö­tődő pszichiáter. A nagyapa pedig nem más, mint Balassa József, a hajdani neves szó­táríró, ki társszerzője a nagy Magyar-Francia Szótárnak is. A „disszidens" fiú a bécsi „elosztóból" Marseilles-be kerül, ahol szerencsésen foly­tatja félbeszakadt tanulmá­nyait - a mikrobioló­gusból a Pasteur Inté­zetben dok­toráló kuta­tóorvos, ge­netikus szak- tekintély, a Francia Nemzeti Ku­tató Köz­pont, a CNRS háló­zatához tar­tozó szakem­ber lesz. Baktérium­genetikus, aki többször meg­fordul az Egyesült Államok­ban, a franciaországi Mont- pellier-ben majd Párizsban tanít. Ez az indíttatás úgy látszik szépséges stigma is: George Bal most itt tapossa a sarat Komlón, a drogßggö fiata­lokkal foglalkozó terápiás in­tézethez, a Leo Amici Alapít­ványhoz vezető domboldalon. Egy olyan sikeres előadás után, amit kedves tanítványa­ival, a Leo Amici fiataljaival mutatott be. Nem szereti a szót, hogy misszió. Egyáltalán: nem sze­reti a nagybetűs szavakat. Mi- chaldinecz Csabával, a Leo Amici vezetőjével véletlenül ismerkedett meg. Mégis; hogy lesz egy baktériumgenetikus­ból drámaterapeuta? Lélek­gyógyász? Azt mondja, a hatvanas évek fertőzték meg. A hippyzmus, az alternatív színház. Brook, Gro- towsky, a Bhuto-tánc. Érde­kelni kezdte az a gyógyító erő, amely a színját­szásban, önma­gunk legben­sőbb erőinek formálásában, felszabadításá­ban rejlik. Ez a hivatása évtize­dek óta. Rendez és tanít. Eddig is hazajárt Buda­pestre, s két éve már járt Kom­lón, ahol ezután gyakoribb ven­dég lesz. B. R. Indul a sztereó tévéadás? Március végén kezdődik a kí­sérleti sztereó adás a Magyar Televízióban!- A sztereó hangzástech­nika révén egyrészt „térben” hallhatjuk például a muzsikát vagy egy film szereplőit, más­részt a két hangszóró segítsé­gével egyszerre akár két nyelven (szinkronizált és ere­deti formában) is élvezhetjük az adást. A tévénéző egy gomb benyomásával eldönt­heti, hogy mely nyelven kí­vánja hallgatni a szöveget - tájékoztat Németh István, az MTV Rt. stúdióvezetője.- Az új hangzástechnika bevezetését az tette lehetővé, hogy a hazai televíziózás - több európai országhoz ha­sonlóan - a régi kelet-európai szabványról fokozatosan a nyugati normákra tér át. A technikai korszerűsítés az MTV háza táján nem igényel markáns változtatásokat. A külföldi filmek és koncertek vásárlásának egyik legfonto­sabb szempontjává vált az új hangzás már korábban is.- A Magyar Televízió mű­sorkészítő egységei egyéb­ként már régóta képesek len­nének arra, hogy sztereó adá­sokat készítsenek és sugároz­zanak. A kísérleti adás már­cius végén kezdődik és három hónapig tart. Naponta körül­belül egy órányi műsor lesz sztereóban hallható. A sztereó hangzást természetesen csak a speciális, kéthangszórós tele­vízió-tulajdonosok élvezhetik majd.- Aki új tévékészüléket vesz, gondoljon erre a lehető­ségre, habár a sztereó hang­zást biztosító, új készülékek „idejétmúlt” monó társaiknál 10-15 ezer forinttal drágáb­ban kaphatók. Énekelt versek negyedik fesztiválja Költészet napi találkozás Pécsett A Pécsi Kulturális Központ 1997. április 11-én, a Költé­szet Napja alkalmából meg­rendezi az Énekelt Versek IV. Fesztiválját. Ebből az alka­lomból versenyt hirdetnek a műfajban tevékenykedő együttesek és szólisták ré­szére. A jelentkezőktől egy 10-15 perces, három-négy dalt tar­talmazó kazettát várnak, ame­lyen legalább egy Pákolitz István versnek is szerepelnie kell. (Ezzel szeretnének adózni a nemrégiben elhunyt költő emlékének). Az előzsűrizés során leg­jobbnak bizonyult együttesek és szólisták meghívást nyer­nek a versenyre, melynek dí­jazottjai részt vesznek az esti gálakoncerten, amelyet a Pé­csi Harmadik Színházban tar­tanak. (A versenyen való részvétel költségei a meghí­vottakat terhelik.) A kazettákat és a hozzájuk mellékelt ismertetőt a zene­karról, szólistáról, valamint a kazettán szereplő verseket le­gépelve a Pécsi Kulturális Központ, 7621 Pécs, Hunyadi u. 2. címre kérik beküldeni! A jelentkezés határideje 1997. március 10. További informá­ciók a 72/336-622-es telefo­non kaphatók. Hazai tájakon, kamerával A múlt hét kedd délutánja kel­lemesen telhetett mindazok számára, akik a televízió előtt feledkezve szívesen tekintettek szét szűkebb pátriánkban. Merthogy ezt kínálta a Pécsi Körzeti Stúdió „Itthon” című blokkja. A dél-dunántúli tája­kon barangoló kamera s a mű­sor tiszte ezúttal az volt, hogy felhívja a figyelmet megmen­tésre váró értékeinkre - tájhá­zakra, emlékházakra, múzeum­ügyünkre. Tiszte a szerkesztést tekintve az is, hogy a múzeumigazgatók kifejthessék véleményüket - a beszélgetés „gazdája” Hárságyi Margit volt - de a műsor ne le­gyen szétbeszélve. Ezért jó, hogy a műsort, túl az élőbe­szélgetésen, meg is szerkesztet­ték. Itt a gondolatokat, mondat­részeket összekapcsoló leg­szebb kötőszavak a tájházak, pajták, szobabelsők voltak. Új- várfalváról a Noszlopy-kúria, Szekszárdról a Babits-ház, Ófa­luról a német nemzetiségi táj­ház - Rippl-Rónai, Csontváry művészetét, a niklai remete Berzsenyi szellemét felidéző verssorokkal. Az MTV Pécsi Körzeti Stú­diója jó lelkiismerettel teheti a dolgát: mint Hárságyi Margittól megtudtuk, a Magyar Televízió átalakulóban van ugyan, de Pécs és Szeged helyzete ha­gyományainál fogva előnyös. Ez egyaránt köszönhető a szel­lemi és a műszaki hátterüknek. Márciusig várhatóan nem változik a műsoruk, és elhatá­rozott törekvésük, hogy a kultu­rális magazin továbbra is meg­maradjon. A heti 45 perces blokkba, amely teijedelmét te­kintve is ritka a televíziós gya­korlatban, sok minden belefér. Jó lenne, ha később sem kellene lemondaniuk erről, a vidék ér­tékeinek közvetítéséről. B. R. ♦ < « r 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents