Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-08 / 7. szám
10 Dhnántúli Napló Társadalom 1997. január 8., szerda Filléreket gyűjtenek. A forgalomból már kivont tíz-húszfil- léreseket gyűjti a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete. Minden kedden és csütörtökön délelőtt, a Rákóczi út 11. sz. alatti épületükben várják azokat, akik a még meglévő filléreikét nekik adnák. Kimért mosogatószer. Az Arany Pajzs Segítő Szolgálat idén is minden hétköznap 8-tól 4 óráig várja a nyugdíjasokat Pécsett, a DÉLHÚS Rt. előtt lévő faházban, ahol kimért mosogatószert, mosószert adnak olcsó áron. Kérik az időseket, hogy üveget, flakont vigyenek magukkal. Változás Szigetváron. Januártól módosultak a házi gondozási és az étkeztetési díjak. A Gondozási Központ vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint az alacsony jövedelemből élő idős embereknél a módosítás nem jelent emelést. Egy ebéd legmagasabb térítési díja 180 Ft lett, az egy órán át tartó házi gondozás - mosás, bevásárlás, takarítás, tüzelő behordás - díját pedig 160 Ft-ra emelték, de a ezt az összeget csak a 26 401 Ft feletti jövedelemből élőknek kell fizetniük. Bolyban elkészüli a lift. Néhány napja lift viszi a Bólyi Gondozási Központ idősek házának lakóit az épület tetőterébe. Az elmúlt évben jelentős németországi támogatással 12 lakást alakítottak ki a klubhelyiség feletti tetőtérben. A lakók közlekedését könnyíti a lift, amely kialakítása szintén német segítséggel történt, s összesen hárommillió forintba került. Ismeretlenek segítettek. Személyesen jött szerkesztőségünkbe K. S. 83 éves kovácstelepi lakos, hogy elmondja: temetésről hazafelé tartva Kétúj- falu közelében árokba csúszott az autójuk, szintén koros feleségével, fiukkal és menyükkel meg sem tudták mozdítani. Ismeretlen autós és egy egy traktoros szabadította ki őket szorult helyzetükből. Januári begyűrűzés A boldogtalan 50-es, 60-as években még nem ismertük azt a fogalmat, hogy begyűrűzés. így aztán akkoriban bármi jó vagy rossz történt e hazában, azokért csak és kizárólag magunkat dicsérhettük vagy kárhoztathattuk. Aztán a nevezetes 70-es évek eleji olajárrobbanás megismertetett vele annak okán, hogy a nemzetközi méretű válság mindenféle hatásai minket sem kerültek el, vagyis begyűrűztek a magyar gazdaságba, hiába volt a masszív vasfüggöny. Azóta folyton-folyvást begyűrűzött valami, s ha nem, akkor is kiváló hivatkozási lehetőség volt baklövéseink magyarázatára, sőt kendőzésére. Mindenesetre jól hihetőnek tűnt akkoriban, hogy a hiba nem „a mi készülékünkben” van, hanem mindenért az a francos begyűrűzés a felelős, anélkül semmi bajunk sem lenne. Valahogy így vagyunk manapság is, 1997 kezdetén. Csakhogy a begyűrűzés - mint már annyiszor az utóbbi évek ben - nem kintről indul, hanem mi magunk dobálunk egyre nagyobb köveket a közgazdaság zavaros vízébe, s e dobálózás hatása gyűrűzik tova mindenfelé. Persze, erről alig esett szó azóta is, hogy megszületett a drasztikus energiaár-emelés gondolata, s kinek-kinek a gazdagabb-szegényebb fantáziájára bízták azt kitalálni, hogy mi minden felé gyűrűzik el eme intézkedés. Azt mindenesetre sejtettük, hogy az élet minden területére, még akkor is, ha megígérték, hogy például a kávé vagy a „komoly közszükségleti” cikknek számító arany ára olcsóbb lesz. Az elektromos áram mindenfelé jelen van, s ha az nem, hát a gáz, ám természetesen az is drágább lett, akár az üzemanyagok. így aztán már nem sejthetjük, de tudjuk: ezen apokaliptikus trió bizony az égvilágon mindent megdrágít, és hiába is biztatnak a kincstári optimizmus avatott hivői, hogy az idei infláció mindössze 18 százalékot fog kitenni, inkább hihető a borúlátók jóslata a 20 százalék feletti inflációról. Apropó 18 százalék. Ha ez igaz lenne, akkor a hazai nyugdíjas társadalom igen elégedett is lehetne, hiszen az 1997-es bolton másfél százalékos nyereségre számíthatnak, bár ilyen „nyereségre” eddi- gelé még nem volt példa. Most se lesz. Csak úgy mellékesen: a január a legkeservesebb a nyugdíjasok számára évek, évtizedek óta, amióta csak kitalálták a decemberi nyugdíj előbbre hozott kifizetését, belezavarva a kispénzű nyugdíjasokat a nagy évvégi bevásárlási-ajándékozási hisztériába, melynek közepette a nyugdíjas nem gondol rá, hogy a következő nyugdíjra 44 napot - más szóval csaknem másfél hónapot! - kell várnia, ez pedig kegyetlenül nehéz várakozás. Hát csakugyan nem lehetne valamelyest előbbre hozni a januári kifizetést? Mivelhogy az áremelések bizony percnyi pontossággal bejönnek január 1-jén, mielőtt az a 19,5 százalék a zsebben lenne. Az első mellbevágás - legalábbis engem - az új esztendő első hétköznapja reggelén ért, amikor 77 forintot kértek a másfél százalékos tejért. A következő pedig nem sokkal később, amikor buszbérletet vásároltam 500-ért - na jó, 493-ért, de hát mit kap az ember azért a hetesért? Aztán jött a többi, mind, mind arra a 19,5 százalékra ácsingózva, hiszen az a néhány forint, amivel többe kerül ezután a tej, a kenyér, a cukor, a hús, a ... az mind bőven belefér a 19,5 százalékba. De kérem, hol van még a hónapok óta fenyegetésként ígért emelt áramszámla meg a fűtésszámla meg a gázszámla, a szertegyűrűzések okozói? Mert mindjárt a „boldog újév” első napján figyelmeztettek: csaknem mindennek az ára emelkedik a „következő héttől”. De hogyan is van ez? Ezeket még mind az „olcsó” árammal és gázzal állították elő, ugyancsak „olcsó” üzemanyaggal szállították nagykereskedőhöz, nagykereskedőtől kiskereskedőhöz. Kié az ebből származó „extraprofit”? Mert az nem kérdés, hogy ki a vesztese ennek. Fölösleges kérdezősködés ez. Megszoktuk ezt, amióta csak van január 1-jei vagy bármikori áremelés, hogy ebben mindig is benne volt az a - bizonyára nem is kicsi - extraprofit, ami a régi és a változott körülmények közt termelt áru értékesítése során jelenik meg. Hársfai István Merre tart az idősgyógyászat? Háttérben a szociális funkciók- A szükségessége indokolt, azonban csak úgy hajtható végre, ha figyelembe veszik a magyar társadalmi valóságot, azaz, ha egyidejűleg elegendő kapacitással rendelkezésre állnak a a szociális ellátórendszer intézményei, szolgáltatásai. JeA Gerontológiai Szakmai Kollégium dr. Hazafi Klárát, a Pécsbányai Kórház főorvosát bízta meg Tolna és Baranya megye idősgyógyászati kérdéseinek képviseletével.. E megbízás kapcsán először arról kérdeztük, hogy milyennek látja az átalakulóban lévő egészségügy helyzetét?- A jelenlegi „átmeneti” korszakban, miközben egy korábbi egészség- ügyi ellátási rendszer jobbítását célzó változások történnek, sajnos ezek negatív hatásai is egyértelműen tapasztalhatók. Az egészségügy alapfeladata, hogy a leghatékonyabban szolgálja valamennyi állampolgár egészsé- Szeretettel, kedvességgel elősegíthető a gyógyulás. Ké- gét. Ehhez képest pünk a Pécsbányai Kórházban készült. egyre nehezebb helyzetbe kerül, amelynek következményeként az állampolgárok egészségi állapota és az ellátással kapcsolatos megelégedettségi foka romlik, az egészségügyben dolgozók közérzete pedig egyre rosszabb.-A változások az egészség- ügyi és a szociális ellátás szétválasztását is célozzák. Milyen következményekkel jár ez a törekvés? lenleg ez nem így van, ugyanis az egészségügyből kiszorulnak a korábban kényszerűségből vállalt szociális funkciók, ugyanakkor a szociális ellátórendszer nem fejlődik olyan ütemben, hogy ezeket a feladatokat átvállalhassa. Különösen nagy gondot okoz ez az időseknél, akik többsége nagyon nehéz körülmények között él és betegség esetén - különösen ha ez együttjár az önellátóképességük csökkenésével, megszűnésével - a gyógykezelés mellett megfelelő szociális támogatásban is kellene részesülniük. A betegségeik egyébként is hosszabb gyógykezelést és rehabilitációt igényelnek ahhoz, hogy ismét otthonukba bocsáthatók legyenek. Erre a jelenlegi szabályozók mellett az egészség- ügyi intézményekben egyre kevesebb a lehetőség.- Milyenek az idősebb korosztályhoz tartozók egészségügyi mutatói?- Nagyon rosszak. Számos vizsgálat igazolta, hogy a biológiai állapotuk az azonos életkorú, fejlett gazdasággal rendelkező országokban élőkével öszfotó: Müller szehasonlítva 10 évvel idősebb. Túl ezen - amennyiben elfogadjuk az egészség-betegség modern koncepcióját -, amely szerint az egészség biológiai-, szociális- és pszichikai jólétet feltételez, akkor a hazai idősek hátránya meg ennél is jelentősebb mértékű. A döntéshelyzetben lévőknek a gazdasági kényszerítő körülmények ellenére szembe kell nézniük ezzel. T. É. Szép környezet, otthonos hangulat, kedves gondozónők fogadják az időseket a gyárvárosi klubban. fotó: laufer Hiányoznak a távolmaradók Rosszul kezdődött ez az év az idősek klubjaiba járók számára. Bár legtöbbjüknek a klub jelenti az egyetlen helyet, ahol társaságban lehetnek, ahol gondoskodnak róluk, nem merik megkockáztatni, hogy a csúszós úton naponta bejárjanak. Ha mennek is, inkább a késő délelőtti órákban, úgymond ebédre, aztán minél előbb, még szürkület előtt haza indulnak. így van ez a pécsi, Csaba utcai idősek klubjában is, amely 26 idős ember napközbeni otthona. A gyárvárosi intézményben tegnap, a kora délelőtti órákban még ketten- hárman varrogatták a már nyárra készülő, a bejárati ajtójukra kerülő függönyt. Várták a többieket, akik közül néhányan előre megmondták, hogy amíg ilyen az idő, addig nem jönnek, de ha valaki szó nélkül távol marad, az nyugtalanítja őket, valamelyik gondozónő, vagy a klubvezető kimegy hozzá. Az egyik megbetegedett klubtársuknak most is naponta viszik az ebédet. Igyekeznek keveset foglalkozni a rossz idővel, kötöget- nek, olvasgatnak, televíziót néznek és arról beszélgetnek, hova mennek, ha beköszönt a jó idő. Tavaly voltak Szigetváron, Harkányban, Mária- gyűdön, Siklóson, Villányban. A szigetvári és a harkányi fürdőbe idén is el akarnak menni, mert ott nagyon jól érezték magukat, de Magyar- hertelend és Püspökszent- lászló is a dédelgetett terveik között szerepel. T. É. Fájdalmas elválás Amikor összefűzték életünket - téged is megálmodtak, kisfiú. Vártak, készültek rád, és te megjöttél. Mindennapi történet ez és mégsem az. A szülőknek ünnep. A gyerek a folytatás, ő jelenti a nyomot két ember messzibe vesző porában. Felnőttél és elmentél. Gyermek-arcod megváltozott, de a szülők csak úgy látnak, ahogy egykoron, nekik mindig gyermek maradsz. Az okosak azt mondják „le kell válni”, ez a természet rendje, a felnőtté válás törvénye. Biztos igazuk van, csak oktalan ember nem érti ezt a rendet. Hiába lett a szülőből nagypapa és nagymama, valami hiányzik, valami örökre elveszett. Hetek múlnak és nem csör- ren a telefon, csak egy szóra: hogy vagytok? A ritka találkozások örömét gyorsan lehűti a felismerés: a gyerek a maga útját járja, jóval a szülei előtt és nincs kedve hátra tekingetni. Már nem kéri, hogy fogják a kezét. Boldogul ő egyedül. Ennek örülni kellene és lehetne, ha legalább simogatni engedné. De nem engedi. Véget ért az álom. Más is ébredt már így. Viselni kell: ez adatott. Este van és csöndesség. Két ember fogja egymás kezét. Már nem várják a csengőszót és a telefont se lesik. Végig lapozzák a fakuló fotóalbumot, aztán aludni térnek. Dr. Hegedűs Sándor A szebényi kántor Szebény község katolikus templomában a szentmise alatt kiül az áhítat a 73 éves orgonista arcára. Az egy manuálos, 12 regiszteres orgonán lágyan siklanak az ujjai. Eszes Gyula kántor 1943-ban műbútorasztalosként kezdte Jászberényben. Nemes fából - mahagóni, dió - készítette a míves bútorokat. Szakmáját hivatásnak tekintette, ezért tartott ki e szép mesterség mellett több mint négy évtizedig. Nagyon szívéhez nőtt az a közel negyedszázad, amit a pécsváradi kisipari szövetkezetnél töltött, ahonnan nyugdíjba ment. Vallásos szülők gyermekeként léphetett be a szebényi katolikus egyház szolgálatába 1944-ben, mivel Varga József harangozó családjába nősült, és átvette a harangozó és sekres- tyési munkát, amibe beletartozott az ostyasütés is. Hat éven keresztül látta el ez a feladatot. Inas éveiben tanult hegedülni, ismerte a kottaolvasást. Önszorgalomból - zenei ismereteit felhasználva - megtanult orgonán játszani és ez időtől már kántorként tevékenykedett. Szívta magába és szűrte át lelkén azt, amit a zene nyújtott neki. Szebényben a temetéseken még napjainkban is szokás, a rigmus, verses búcsúztató, melyhez saját maga írja a verseket, és az egyházilag jóváhagyott dallamra énekli. Hegedűjén ma is szívesen játszik szőkébb környezetének. A pincéjéből felhozott, 100 esztendős szőlőtőkékről szüretelt kadarka mellett szép magyar nótától sír a hegedűje. Legalább 1500 dalt ismer és énekel fejből. Szép tenor hangját nem csak a templomi énekeknél csillogtatja, a szabadban is szépen cseng érces hangja. Az sem véletlen tán, hogy még napjainkban is verseket mond és énekel a községben rendezett közös ünnepeken. Egykor tagja volt a népi együttesnek is. A falusi művelődés hiteles alakítója, formálója. Ma is szívvel, lélekkel folytatja kántori tevékenységét. Két éve, hogy 50 éves egyházi szolgálatát ünnepelhették. Az ünnepi szentmisén a hívekkel, barátokkal, rokonokkal volt tele a templom. Ekkor nyújtották át neki II. János Pál pápa apostoli áldását félévszázados egyházi tevékenységéért díszes diploma formájában. Olyan világban élünk, amelyben egyre inkább lazulnak az emberi kapcsolatok, elszürkül a közösségi élet, halkul a másik emberért hallatott szenvedélyes hang. Pedig ez kell(eue) most. Eszes Gyula ennek érdekében igyekszik cselekedni. Sántha László - Fotó: Laufer
