Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-04 / 3. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1997. január 4., szombat Űj kiadásban Cserkészek daloskönyve Találkozás a delfinnel Hallania Erzsébet könyve elé Favágó, vándorzenész, úszómester - és producer Clint Eastwood A Magyar Televízió 1. programjában annak a Clint Eastwood- nak a sorozata fut, aki Hollywood leggazdagabb színészeként ismert az USA-ban. Az édesapja valaha benzin- kútkezelőként kereste a kenyerét az Egyesült Államokban, Clint viszont favágó, vándorzenész és úszómester volt. Ma színészként, rendezőként és producerként tartják számon. A 70-es évek elején már az egyik legnagyobb amerikai sztárnak számított - elsősorban a westemfilmek, a háborús filmek és a rendőrfilmekben nyújtott remek teljesítményeiért. Piszkos Harry (azaz: Harry Callahan) szerepében keménykötésű nyomozóként lesz híres, aki ott van Az igazság útja (1983) című amerikai krimiben is, ahol Sondra Locke - egykori barátnője - a partnere. A San Franciscóban 1930. május 31-én született Clint Eastwood saját filmgyártó céget alapított, 1971-ben pedig rendezőként is bemutatkozott, és ettől kezdve gyakran maga rendezi a filmjeit. A Dirty Harry II. című akciófilmje már nagyobb kasz- szasikert jelentett, mint az első rész. Az Eastwood család a kaliforniai partvidék egyik településének farmján él, ahol a híres tulajdonos néha már kora reggel gazdálkodással kezdi a napot, de korántsem azért, hogy a mintegy 800 millió dollárnyi vagyonát ezzel növelje. Negyvennégy éves élettársától (Frances Fisher) született kislánya, a hat éves Francesca a 66 éves papa kedvence. A korábbi - Maggie Johnsonnal kötött - házasságából származó fia (Kyle, 27) és lánya (Alison, 24) már rég felnőtteknek számítanak. Eastwoodnak a 65. születésnapján tett vallomása az élettárs iránti egyértelmű elkötelezettségről tanúskodott:-Csak Veled és a kislányunkkal szeretnék lenni. Ez lenne a világ legszebb születés- napi ajándéka - nyilatkozta a sztár az Echo der Frau egyik korábbi számában. Camel város lakói a népszerű színészt már többször polgármesterükké választották. Hajzer L. Hallatna Erzsébet József Attila és Janus Pannonius-díjas pécsi író 1937. január 5-én született Budapesten. Öt éve, 1991. június 1-jén, Pécsett távozott az élők sorából. Az ELTE újságíró szakának hallgatója volt, a Toll című diáklapban jelent meg első írása. Újságíró gyakornokként választotta Pécset - egy életre. 1959-ben elhívták az akkor induló Esti Pécsi Naplóhoz, amelynél 1963-ig, egy szépreményű huszonéves csapat, Bertha Bulcsu, Hallania Erzsébet, Lázár Ervin, Rab Ferenc, Thiery Árpád csinált délutáni lapot. Hallatna Erzsébet 1962- ben lett a Dunántúli Napló munkatársa, kulturális rovatvezetője, főmunkatársa majd 1976-1982 között főszerkesztőhelyettese. Azon dolgozott, hogy a Dunántúli Napló egy rangos város rangos információs, szellemi fóruma legyen. 1982 szeptemberében a napilap egész embert kívánó kötöttségét odahagyva, szabadúszóként nekivágott a nyílt, akkor még járatlan vizeknek. Valóra akarta váltani szépírói terveit: szinte minden év termett egy-egy regényt, gyermekkönyvet, elbeszéléskötetet meg 1986-ban a pécsi tudósportrékat .fele játék - fele gyötrelem” címmel. Szerkesztőként, íróként azt akarta fölmutatni, miként formálódik egy város szellemi arculata. Hogyan alakulnak ki a művészeti és a tudományos műhelyek, és tesznek szert országos súlyra bizonyos korokban. Hogyan élt ez a város együtt Martyn Ferenccel, Csorba Győzővel, a Pécsi Balettel. Milyen volt az egyetem, ahol Szentágothai János és Grastyán Endre tanítottak orvostudományt. Milyen volt itt a művészek, az értelmiség szabad köztársasága. Politikától függve - mégis függetlenül. Milyen volt a Jelenkor, ahol Hallama a szerkesztőség munkatársa 1976-től, a műhely, amelyről Berták László így írt néhány hónapja: „... Ülünk a szerkesztőségben, a nagyszobában (teremben?), a hosszú dohányzóasztal körül. Mindenki a szokott helyén. Órák óta már. Az asztal velem szembeni végénél Szederkényi Ervin, a főszerkesztő, mellette balról Csordás Gábor, a helyettese, aztán Parti Nagy Lajos, Hallatna Erzsébet, Csorba Győző, én, s az asztal ablakkal ellentétes hosszanti oldalánál a kanapén Pákolitz István. Vele zárul a kör. Kedd este van, délután öttől szerkesztőségi ülés. Akkor is, ha szerkeszteni való nincs vagy alig van. Beszélgetni lehet és szükséges. Műhely? Klub? Szekta? Összeesküvés? Ez is, az is. A „pécsi irodalom" sűrűje, ahová mégis a leginkább besüt a nap, ahol a fiatalok az idősebbektől, az idősebbek a fiata- labbaktól tanulják, lesik el, kapják meg a ... mit is?... ... A nyolcvanas évek első fele ez, a Jelenkor elérkezett a csúcsra és néhány évig ott marad. Döntő részben a főszerkesztő, Szederkényi Ervin kitartó, céltudatos, önfeláldozó munkája eredményeként, de a bravúr aligha sikerülhetett volna az elődök és a helyi csapat nélkül, amelyről a számára legfontosabbak már évek óta ott ülnek körülötte...” Az évtized közepén ez az idill megtörik: 1987 februárjában meghal Szederkényi Ervin. Hadarna Erzsébet vállalja el egy évre 1987-ban a Jelenkor főszerkesztői tisztét, pedig 1986-ban őt is megtámadja a halálos kór. Úgy tartotta, eny- nyivel tartozik a folyóiratnak, a legendás pécsi irodalomnak. Pályatársak és olvasók szere- tete övezte élete végéig. Haláláig dolgozott utolsó regényén, amely a Jelenkor Kiadónál vár megjelenésre. A Helyzet című pécsi hetilap 1989-90-ben önálló tárcarovatot indított számára. Az Elet és Irodalomban megjelenő írásai országos vitákat kavartak. Ezeket gyűjtötte össze abban a kötetben, amely „Találkozás a delfinnel” címmel e napokban jelenik meg a pécsi Pannónia Könyvek Kiadónál. A könyvbemutatót január 29-én tartják a Művészetek Házában. Gállos Orsolya „Mindenben rosszabb a mai diák élete, mint a mienk volt, de ezért az egyért érdemes volna cserélni vele.” Ezt írta Kodály 1929-ben a cserkészetről. Ám akkor még a cserkészdalokkal nem volt ennyire elégedett: „ha dalra gyújtottak ... azt hihette az ember, a „bécsi hegyeken” jár, vagy valami német diákcsapat vetődött ide. Kín volt hallgatni, hogyan szenved a magyar nyelv a nem rászabott köntös alatt.” Éppen háromnegyed évszázada jelent meg a Magyar Cserkész Daloskönyve s a háborúig hat egyre bővülő és javuló kiadást ért meg. 1935-től Bárdos Lajos keze nyomán az új kiadások a cserkészeknek „magyarságban, valamint a magyar népi műveltségben való előhaladását és megerősödését” szolgálták. Ugyanígy a félévszázados kényszerszünet utáni (1991) új kötetek is. A napokban a budapesti Márton Áron Kiadó gondozásában már a kilencedik kiadás jelent meg! Az Iva- sivka Mátyás által szerkesztett kötet mintegy kétszáz gondosan válogatott dalt tartalmaz, melyeknek több, .mint egynegyede közös népdalkincset kíA tudományos kutatás, a gyógyítás területén dolgozók és a téma iránt érdeklődők számára egyaránt fontos könyv jelent meg Pécsett A schizofrénia pszichokezeléséről címmel korunk egyik elterjedt betegségéről. A köznapi ember sokszor nem tud mit kezdeni a társadalom által is nehezen elfogadott betegséggel. A pszichoterápiával foglalkozó szakemberek, orvosok arra vállalkoztak, hogy e kérdésben feloldják mindazt, amit tabunak, titkosnak tekintettek: ebben a könyvben a legutóbbi kongresszusuk anyagával együtt az olvasók elé tárják. A POTE Pszichiátriai és Orvosi Pszichológiai Klinika gondozásában megjelent kötetet professzor dr. Trixler Mátyás szerkesztette. A szerzők: dr. Danics Zoltán, dr. Fekete Sándor, dr. Jádi Ferenc, dr. Harangozó Judit, dr. Sülé Ferenc, dr. Tényi Tamás, dr. Trixler Mátyás, dr. Unger Klára és dr. Vas József segíteni szeretnének az orvosnak, pszichiáternek, családtagoknak és a környezetnek, hiszen a skizofréniát a környezeti és családi rendszer betegségénál a cserkészeknek: lírai-, menetelő- és tábortűzi dalok csoportosításban. Áztán jönnek a rokon-, szomszéd- és távolabbi népek dalai. A hagyományos cserkészdalok körét gazdagítják a „katakomba-korszak”-beli (1948-88) és az újjászületett magyar cserkészet énekei. Pécsnek a cserkészmozgalomban is rangja van: 12 itteni szerző vagy szövegíró két tucat műve jelzi ezt a kötetben. Nemzeti- és ökumenikus egyházi énekek (a gregoriántól a taizéi dalokig), valamint „Magyar történelmi énekek” (Géza fejedelemtől az István, a király c. rock-operáig) a kötet nagy értékei. Miként a folklór is meg-megújul, gazdagodik, úgy ez a kiadás és a remélt továbbiak is lépést tartanak a cserkészmozgalommal. Az új kötetet színesítik a dalokhoz fűzött adatok, magyarázatok és kedvcsináló értelmezések, a népművészeti illusztrációk. Szépek, jól olvashatók a kottarajzok. A remek gyűjteményt nemcsak a cserkészek, de kottaolvasó diákok és felnőttek is nagy haszonnal forgathatják. Tillai Aurél nek is nevezik. A megítélésnek és kezelésnek több korszakát éltük át, miközben a hagyományos orvosi terápiát is meghaladó életmódterápia kérdése került előtérbe. Kezelni, gyógyítani, visszavezetni és elfogadtatni az embert az életbe - ez a feladat. Az érzelmi kommunikáció fontosságát jelzi az, hogy azok vannak nehezebb helyzetben, akik abba a környezetbe, családba kerülnek vissza, ahol kifejlődött a skizofrénia. Ezért a legnagyobb feladatot jelenti a család és környezet szerepe, az érzelmi atmoszféra és kommunikáció, a társas helyzet és stresszkezelés megteremtése, a konfliktusok megoldása, az eseményhatások feldolgozása. A kötet szerkesztésénél „az agy évtizedében” a POTÉ-n végzett kutató és gyógyító csoportterápia területén elért és a legújabb nemzetközi eredményeket is felhasználták. A könyv a pszichokezelések helyes társadalmi megítélését is elősegítheti: hogy a közvéleménnyel más gyógyító munkával azonos fontosságúnek ismerje el. R. Gy. Pécsi orvosok könyve a skizofrénia kezeléséről Futnak a képek filmjegyzet Csoportkép hölggyel, kamerával Roxanne: Claire Rushbrook Mike Leigh Titkok és hazugságok (Secrets and Lies) című műve tavaly Cannes-ban Arany Pálmát kapott. Egyszerű dolog, tehetnénk hozzá, hiszen a film, mondjuk ki rögtön mi is, remekmű. De vajon mi a titka? Miért ragadja ennyire magával a nézőt? Talán hozzásegíthet bennünket ezen alkotás megértéséhez, ha tudjuk, hogy Mike Leigh, amellett, hogy jelenünk egyik legmarkánsabb arcú filmrendezője, ismert színpadi szerző is, aki drámáit maga szokta színpadra állítani. Kiválóan ismeri tehát a dramaturgia klasszikus és modem módszereit. Munkájának centrumába az egyik legősibb drámai motívumot állította: a szereplők egymáshoz való viszonyát alapvetően megváltoztatja az egyik hős származásával kapcsolatos titok kiderülése. Az adott szituációban azonban ez a hagyományos elem újszerűén ironikus értelmezést nyer. A film két főhőse: Cynthia, az idősödő, műveletlen munkásasz- szony és Hortense, a diplomás, feketebőrű optikus. Látszólag elképzelni sem lehet két egymástól távolabb álló embert. A lepergő képek az ő egymásra találásuk szívszorító szép történetét mesélik el. Mike Leigh körültekintő alapossággal, bámulatos lélektani érzékkel rajzolja meg a szereplők különálló portréit, majd a hiteles jellemekből árnyalt motivációval fejleszti ki a cselekményt, amelynek kezdetben egymástól függetlenül alakuló szálai egy családi tablóképben fonódnak össze. Ennek során a szereplők minőségi átalakuláson mennek keresztül. Fokozatosan leomlik magányuk megszokásból, önzésből és kisszerűségből emelt fala, s kinyújtják egymás felé a kezüket. Ez a szerkezet John Cassvetes filmjeit idézi, akinek az angol Mike Leigh egyéni hangú, méltó tanítványa. Képformálása is jellegzetesen eredeti. A gyakran mozdulatlanul szemlélődő kamera legszívesebben bensőséges hangulatú kisto- tálokban mutatja a figurákat, amely egyaránt hangsúlyozza az egyes alakokat és a közöttük formálódó viszonyt. A hősök kezdetben, kivált Cynthia, képtelenek a valódi párbeszédre, inkább csak mono- logizálnak, de ahogy mind közelebb kerülnek egymáshoz, magánbeszédükből dialógus formálódik, miáltal feltárulnak titkaik, s korábbi hazugságaikból őszinte vallomás fakad. A kommunikáció képességének visszanyerése - így summázhatnánk e felejthetetlenül szép film lényegét. E folyamat bemutatása során a főszerepeket játszó színészkvintett tagjai egyaránt remekelnek. Mégis kiemelkedik közülük a Cynthiát alakító Brenda Blethyn, aki méltán nyerte el Cannes-ban a legjobb női alakítás díját. A színészek szerepformálása egyszerre tudatos és dokumentumfilmre emlékeztetőén spontán, ami a rendező sajátos munkamódszerének függvénye. Színészeit nem mindig avatja be az egyes figurák titkaiba. így például Cynthia kivételével maguk sem tudták, valójában ki is az a fekete lány, aki megérkezik a születésnapi rendezvényre. Megdöbbenésük ezért olyan hiteles. Ilyent csak egészen nagy filmekben lehet látni. Nagy Imre »
