Új Dunántúli Napló, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-16 / 15. szám
6 Dünántúli Napló Hobbiállatok 1997. január 16., csütörtök A gondoskodás hosszú pórázán Órákig tudnak róluk beszélni. Talán azért, mert szeretik őket, talán, mert törődni kell velük. Lakhatnak lakásban, vagy udvaron, netán csak látogatóba érkeznek - mint például a fecskék sokan figyelnek rájuk. Igen, róluk van szó, azokról az állatokról, amelyeket távolról sem valamiféle haszon céljával, sokkal inkább barátságból, kedvtelésből tartanak, gondoznak, s örülnek nekik. Az utóbbi években egyre többen tartanak ilyen okokból kutyát, macskát, papagájt, hörcsögöt, mi több, még görényt is. Nekik szeretnénk a jövőben ezzel a most induló új oldallal egyrészt fontos, másrészt érdekes információkat adni, illetve egyben lehetőséget arra, hogy megírhassák: milyen állatot, miért tartanak és szívesen közölnénk az állataikról szóló kedves, rövid történeteiket is. Szándékaink szerint ezzel az oldallal azokat szeretnénk támogatni, akik az állatokban az embert segítő, a magányt megosztó, az örömet szerző társakat látják, s akik azzal is tisztában vannak, hogy az állatok tartása távolról sem csak kedvtelést, hanem felelősséget is jelent. A lakókörnyezettel szemben is. Ilyen szellemben szeretnénk ezt az oldalt szerkeszteni, s várjuk az önök javaslatait. Macska AIDS A harcias kandúrok baja Jó az elején tisztázni: ez nem az a fertőzés, amely az embert veszélyezteti, ráadásul fajspecifikus, vagyis csak macskáról, macskára terjed. Mindezzel együtt a hír igaz: sajnos egy új macska betegséggel szembesültek a közelmúltban a szakemberek. Ez a betegség immunhiányos állapotot jelent, amit egy vírus okoz. Az emberi megbetegedést keltő HÍV vírussal szemben - a lényeges különbség miatt és az egyértelmű elhatárolás érdekében - FIV- nek rövidítik. A jelenlegi ismeretek szerint harapással teljed és ebből következően elsősorban az idősebb, harcias kandúrok között fordul elő. A tünetei rendkívül összetettek pont abból eredően, hogy ez a vírus az állat ellenállóképességét csökkenti. Az biztos, hogy bizonyos fertőzések, betegségek - toxoplasmosis, szájgyulladás, bőrgombásodás - lényegesen gyakrabban fordulnak elő a fertőzött macskáknál, mint a FIV-vel nem fertőzöttek körében. A FIV fertőzöttség kimutatására többféle módszer létezik. Vannak eljárások, amelyek a vírust, és vannak olyanok, amelyek az ellen termelt ellenanyagot mutatják ki. A fertőzött állaton nem feltétlenül látszik a betegség, tünetmentesen is hordozhatja. A szakemberek véleménye szerint akkor lehet gyanakodni a macska fertőzöttsé- gére, ha az egyéb betegségek a megszokottnál súlyosabban, gyakrabban zajlanak. Gyógyszer és védőoltás egyelőre még nincs a betegség ellen. Purt Béla a MEOE elnöke Két baranyai tagja is van a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete vezetőségének. A küldött- közgyűlés nemrég tartott ülésén Purt Bélát, a komlói szervezet elnökét az országos egyesület elnökének, Nyúl Bélát, a pécsi szervezet vezetőjét, az elnökség tagjának Az új elnök, egyik kedvenc tacskójával a választották. sikondai tenyészetből fotó: laufer László A hatvanöt éves Purt Béla 1960 óta él Komlón, évtizedek óta foglalkozik tacskókkal és terrierekkel. Huszonöt évvel ezelőtt alapította a komlói szervezetet, amelynek saját klubháza, kotorékpályája, vaddisznó-kertje van. A mesterkiképző cím tulajdonosa, a nemzetközi szervezet (FCI) III-as és IV-es fajta- csoportjának küllembírója. Macskaszem - a természet csodája A macska óriási szeme nem csak formáján és különleges színén keresztül fejti ki hatását, hanem úgy működik, mint egy világító, nagy látószögű lencse: amikor egy macska egyenesen előre néz, képes egyúttal a fülei mögé is látni. A macskaszem pontosan úgy működik, mint egy fényképezőgép fényérzékeny optikája, amelyet redőnyzárral láttak el. Fény hatására pupillája a másodperc töredéke alatt vékony csíkká keskenyedik, a fény gyengülésekor viszont hatalmas koronggá tágul. A világosban kitágult pupilla lehet az izgalom, de annak a jele is, hogy az állat dühös vagy éppenséggel fél. A pislogó, vagy szemét csukva tartó macska azt mutatja, hogy biztonságban érzi magát és elégedett. A közhiedelemmel ellentétben teljes sötétségben a macska sem lát, de félhomályban annál jobban, ezért zsákmányát bármilyen gyenge fényben is könnyűszerrel el tudja ejteni. Tükör-reflexek A macska különleges látó képessége nemcsak szemének nagyságából és szaruhártyájából adódik, hanem a szemfenék különleges felépítéséből. Itt a szaruhártya mögött van egy látószövet, mely a fényre tükörként reagál. Amikor a macskaszem a sötétben világít, akkor tulajdonképpen ez a „tükörlap” látszik, ezt a fényvisszaverődést tudja a macska a csekélyebb fényben hasznosítani. Összehasonlításul: a.í embernek hatszor eny- nyi fényre van szüksége a tárgyak felismeréséhez. Teljes sötétségben a macskaszem egy másik csodája érvényesül: a szemben lévő idegvégződések, amelyek „hallanak”. Az állat 20 000-50 000 Hertzig teijedő akusztikus ingereket, melyek az emberi fül számára már érzékelhetetlen tartományban vannak, képes a pupillán keresztül felfogni és ezáltal, valamint a bajusz segítségével tájékozódik a sötétben. Kedvenc szín a vörös Korábban azt hitték, hogy a macskák színvakok, a világ számukra csak szürke színekből áll. Az utóbbi években folytatott kísérletek azonban bebizonyították ennek az ellenkezőjét. A cicák is látják a színeket, csak valamivel tompábban. A vadon élő macskák táplálék- szerzéséhez nincs szükség a színek kavalkádjára, mivel a zsákmányállatok többsége sem színes, ezért vadászatkor az áldozat inkább a mozgásával, csapkodásával hívja fel a cica figyelmét, mint színeivel, így a cicák színérzékelése sem alakult tökéletesen. Azt még nem tudjuk pontosan, hogy a macskaszem színskálája meddig terjed. Az eddigi kísérletek eredményei azt mutatják, hogy főképp a piros színt kedveli, ezért érdemes a játékszerek kiválasztásánál tekintetbe venni. A macska szeme az emberi szemhez hasonlóan előre tekint, egyúttal azonban a vadász szeme is, amely a mozgás észlelésére specializálódott. A mozdulatlanság érdektelen, figyelmen kívül marad. Három dimenzióban A macskaszem lencséjének közepén van egy látópont a háromdimenziós látáshoz, ennek látószöge körülbelül 100 fok. A legjobb mélységélesség kettő és hat méter között van. Ilyen távolságból nem lehet észrevenni egy hangyát - kivéve, ha megmozdul! Emellett rendelkezik a macskaszem még egy 44 fokos kétdimenziós látószöggel is, így amikor egyenesen előre néz, jobb- és baloldalt egyaránt egészen a fülei mögé is „hátralát”. Fentiekből érthetővé válik, hogy a macskaszem eme csodálatos konstrukciója hajdanán a táplálékszerzés megkönnyítését szolgálta. Manapság azonban a háziasított „ragadozó” az etetőtáljában találja meg „zsákmányát”. Különféle fehérjekeverékekre, zsírokra, szénhidrátra, vitaminokra és ásványi anyagokra van szüksége. Állati hírek! Milliós méhek. Európában legalább ötvenmillió éve élnek méhek. A megkövesedett ősméh leletek alapján a szakemberek szerint a mai méhecskék felmenői is rendkívül szorgalmasak lehettek, ugyanis számos borostyánkőbe zártan megtalált méh lábain jól látható a lerakodott virágpor. Disznó szerencse. Hirtelen ötlettől vezérelve megpróbált változtatni a sorsán egy vietnami csüngőhasú disznó. Pont a vágóhídra vitték, amikor kereket oldott. Bár bolyongott egy ideig az utcákon, sikerült visszatalálnia az óljába, ahol a gazdái kegyelmet gyakoroltak felette: a többiekkel együtt megtartották. Fogatlan harapok. A világ számos nagy állatkertjében gondoznak tengeri teknősöket. A megfelelő méretű medencében nem jelent különösebb gondot a tartásuk, de az etetésükkel vigyázni kell. Bár a teknősöknek nincsen foguk, ám ha az óvatlan gondozó az eleséggel együtt az ujját is ottfelejti, könnyen • pórul járhat: éles és erős szájszélükkel lecsíphetnek belőle egy darabot. A gólyák hűtik magnkat. Miközben mi alig várjuk őket, gólyáink valahol a Dél-Afrikában tikkadoznak a hőségtől. Csakhogy ott nem mindig piros lábbal mutatkoznak, mint idehaza. Amikor nagyon melegük van sajátos módon hűtik magukat: a csűdjükre eresztik a béltartalmukat, ami fehérré változtatja a lábukat. Az oldalt összeállította: Török Éva A veszettség valós veszélyei Az Új Dunántúli Napló január 2-i számában egy a veszettség és védőoltására vonatkozó cikk jelent meg, dr. Lontai Imrére hivatkozva, Cs. Benkő Judit aláírásával. Ismerem annyira Lontai dr.-t, hogy a cikk nem tükrözhette mondanivalóját. Az írás több félrevezető információt tartalmaz - akár a közegészséget is veszélyeztetve - ez indított arra, hogy „tollat ragadjak”. Az alábbiakban foglalom össze észrevételeimet: 1. Nem kifogásolható, sőt támogatandó, hogy a legkisebb fertőzési esélynél is sokan „ragaszkodnak” a védőoltáshoz. Nyilvánvaló, hogy a védőoltásban részesülők jelentős része feleslegesen védőoltott, miután azonban a veszettség gyakorlatilag 100 %-ban halálos, ez a gyakorlat csak támogatandó. 2. Súlyos tévedés, hogy az állat viselkedéséből a veszettség megállapítható - különösen kutya esetében erősen kétséges annak eldöntése, hogy a harapó állat veszett, vagy csak dühös volt (a régi magyar orvosi nyelvben a veszettséget nevezték „düh”-nek is) - joggal, vagy oktalanul. 3. Ugyancsak tévedés, hogy a vakcina komoly allergiás reakciókat okozhat. Ez igaz volt sok évvel ezelőtt, mikor úgynevezett „agyvakcinát” alkalmaztak, ma azonban humán diploid sejtkultúrán szaporítják el a vírust - allergiás veszély tehát nem áll fenn és az oltási mellékhatások is jelentéktelenek. 4. Ugyanilyen félrevezető azt állítani, hogy kizárólag a végóráit élő, vagy már kimúlt állattól kapható el a kór. A még lappangási időben lévő állat is potenciálisan veszélyt jelent. Azt hiszem, józan ésszel is belátható, - tudván, hogy döntő mértékben harapással terjed a fertőzés -, hogy éppen az elsőizgalmi „rabid” stádiumban lévő állat haraphat gyakrabban, mint a „végóráit élő” apatikus, félig bénult. 5. Megtévesztő az a kifejezés, hogy róka vírushordozó lenne, ugyanis ez alatt a kifejezés alatt tünetmentes fertőzőképesség értendő. A róka beteg és el is pusztul, s az a jellemző rá, hogy igen rövid az izgalmi szakasz, ezért a gyanúsan „szelíd”, fényes nappal lakott területre betévedő rókától kell igazán tartani. 6. Végezetül beismerem, bosszant a cikkben található torz financiális szemlélet. Az írás elején szerepel, hogy a védőoltások - mint szolgáltatás - évente mintegy 200-250 millió forintot visznek el az államkasszából. Takarítsuk meg ezt az összeget? Azután a cikk utolsó előtti bekezdésében kiderül, hogy csak 1996-ban került először sor a csak Dunántúlra kiterjesztett róka vakciná- lásra, és ez 200 millió forintba került. Nem juthatna arra a következtetésre ebből akár egy csak financiálisán érzékeny szakember, hogy érdemesebb lenne ezt az egész ország területére kiterjeszteni? Pár év múlva ez lenne a megtakarítás, mint ahogy egész Szlovénia, Szlovákia, Horvátország jelentős részén ez történik. Dr. Kétyi Iván emeritus professzor Legalább mutatóba - Sokan nem tehetik meg, hogy otthonukban állatot tartsanak. Talán nekik a legnagyobb élmény egy-egy kisállat-kiállítás, ahol a galambtól a nyűiig rengeteg bájos élőlénnyel megismerkedhetnek. fotó: tóth \ ♦ \
