Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-31 / 356. szám
6 DUnántúli Napló Szilveszter 1996. december 31., kedd Esztendőt váltó történelem Az egyik legérdekesebb naptárreform-tervezet szerint a naptári év szimmetrikussá tétele érdekében többek között két világnapot, két világünnepet kellene beiktatni, amelyek egyik hónaphoz sem tartoznának. Ilyen napnak jelölte a tervezet december 31-ét is. Persze nem azért, mert ilyenkor a vigadozáson kívül úgysem történik semmi fontos: számos óév végi, újévi történelmi esemény cáfolja ezt a feltételezést. Kossuth Lajos portréja festményen Nem is kezdhetnénk nagyobbal, mint Szent István királyunk megkoronázásával. Igazából ez a dátum eldöntetlen: a magyar történelmi kronológia a nagy eseményt vagylagosan 1000 karácsonyára, illetve 1001 január 1-re teszi. A két változat a lényeget tekintve ugyanarról szól: az esztendő első napján történt az esemény. A Gergely- naptár bevezetéséig ugyanis eléggé váltakozóan használták évkezdetnek karácsony első napját és január 1-jét. Sőt, a 16. századig az előbbi volt a gyakoribb, s erre tekintettel újabban a karácsonyi koronázás felé billent a történettudomány álláspontja. A későbbi trónviszályok idején viszont I. Géza király 1076- 1077. fordulójának karácsonyiújévi ünnepét Szekszárdon ülte meg és a főpapok biztatására békét kezdeményezett riválisával, Salamon királlyal. Nagy Lajos királyunk 1361. szilveszterét békeközvetítéssel töltötte: IV. Rudolf osztrák herceg és Lajos, aquileiai pátriárka megegyezését noszogatta. Halála után súlyos események kapcsolódtak az év végéhez, év kezdethez. Leánya, Mária, a lemondatott királynő és Erzsébet anyakirályné jelenlétében 1385. szilveszterén Székesfehérváron magyar királlyá koronázták (Kis) Károly nápolyi királyt. Erzsébet anyakirályné felbujtására az új uralkodó ellen február 24-én merényletet követtek el, amelybe néhány hét múlva belehalt. Hívei viszont nem sokkal később fogságba ejtették a két királyi hölgyet és Erzsébet anyakirálynét 1387. január elején a dalmáciai Novigrád várában megfojtat- ták. 1438-ban V. Albert osztrák herceget, Zsigmond királyunk vejét koronázták királlyá január 1-én Székesfehérvárott. Szent István király (XV. századi ábrázoláson) 1453-ban Bécsben január elején mondott le a kormányzóságról Hunyadi János. A magyar középkor hosszú alkonyán a 15., 16. és a 17. században a magyar királyok és különösen az erdélyi fejedelmek előszeretettel hirdettek országgyűlést december 31-re, vagy még inkább január 1-re. E sorban a pontos dátummal ismert első az 1458. évi pesti országgyűlés volt. A két ellenkirály között ingadozó magyar főnemesség 1532-ben újévkor tartott ugyan nem országgyűlést, de azért országos gyűlést a Veszprém megyei Kenésén, ahova V. Károly német-római császár és spanyol király is elküldte megbízottait. Az igazi országgyűlések között talán a legnevezetesebb újév napi az 1621-es nagyszombati volt, amelyen a magyar rendek békekötésre és a magyar királyi címről való lemondásra sarkallták Bethlen Gábort. Az erdélyi fejedelem ugyanez év december 31-én teljesítette ezt a kívánságot a Habsburg udvarral Nikolsburgban megkötött béke szerint. Ám akadtak más nevezetesek is, sőt szilveszteri ország- gyűlés is: 1551. december 31- én a Székelyudvarhelyen tartott erdélyi országgyűlés kérészéletű hűségnyilatkozatot tett I. Ferdinánd királynak, s egyben kimondta a vallási villongások rendezésére: „Mindenki maradjon meg Istentől kapott hitében.” Az 1570. január 1-i med- gyesi országgyűlésen viszont törvényt hoztak az unitáriusok ellen. 1601-ben Báthori Zsigmond január 1-én biztosította a közszékelyek szabadságát és állította vissza a széki önkormányzatokat. 1660. december 31-én szászrégeni országgyűlés tudomásul vette Barcsay Ákos fejedelem lemondását és másnap fejedelemmé választotta Kemény Jánost. Kossuth Lajos 1849. első perceiben a pesti indóházban koccintott az újévre képviselő- társaival: az osztrák sereg elől menekülve ekkor kezdte meg az átköltözést a magyar ország- gyűlés Debrecenbe. (Az újév napján pedig a főváros kiürítéséről határozott a honvédség főparancsnoksága.) Századunk elejéről is találunk arra példát, hogy egykori honatyáink még szilveszterkor sem henyéltek: 1912. december 31-én az új választójogi törtvény került „terítékre” a képviselőházban. (Csak 1913. márciusában fogadták el.) Az évzáró-évnyitó katonai jellegű események közt tallózva említést érdemel, hogy Hunyadi János két győztes csatát is vívott január legelején: 1440-ben Bátaszéknél egy bel- háborús ütközetben diadalmaskodott, 1444. elején Szerbiában a Kinovica-hágónál Turahán bég hadát verte. Báthori Gábor fejedelem hadaival 1611. január 1-jén lépett át Havasalföld területére, de a dátum nem hozott számára különösebb hadiszerencsét. A híres, de árulóvá vált kuruc brigadérosnak, Ocskay Lászlónak igencsak rosszul kezdődött az esztendő 1710ben: elsején elfogta egy kuruc portyázó csapat és harmadikén már végre is hajtották rajta a halálos ítéletet. Á labanc generális, gróf Pálffy János tábornagy 1711. január 1-jén indította a Rákóczi-szabadságharcnak a kegyelemdöfést megadó hadjáratát Pestről Debrecenbe. Az 1784-es év szilveszterén verték le Erdélyben a Horea és Closca vezette román parasztfelkelést. Az első világháború harmadik évének végén 1916. december 31-én utasították el az antant hatalmak a központi hatalmak békekezdeményezését: így a következő esztendő nem volt igazán új Európa számára. A másik nevezetes évkezdet szintén gyász volt a magyaroknak: 1919. első napján vonult be a csehszlovák hadsereg Pozsonyba. Gömbös Gyula miniszterelnök pedig azzal búcsúztatta az esztendőt 1934-ben, hogy az együttműködés fontosságát hangsúlyozó levelet írt W. Blomberg német hadügyminiszternek. Az érdekes kultúrtörténeti tény, hogy 1493. január 1-én keltezték az első magyar nyelvű nyugtát: Vér András nevezetű úr adta adósának. A budai Helytartótanács pedig 1789. szilveszterén azzal múlatta magát, hogy elrendelte a kuruzsló gyógyszerészek és szerzetesek megbüntetését. Pest megye 1806. január 1-jén tért át a magyar közigazgatási és törvénykezési nyelv használatára, ami igencsak úttörő kezdeményezés volt. A Habsburg birodalomban viszont 1816. január 1. sokaknak lett gyásznap: akkor értékelték le 40%-kal az 1811-ben kibocsátott papírpénzt. Újévkor, 1841-ben lett nemzeti intézmény a Pesti Magyar Színház. 1849. szilveszterén Pest Város Tanácsa díszpolgárokat választott: Haynau táborszernagyot, Jellasics altábornagyot és Paszkievics orosz tábornagyot. Szerencsére ez a nap arról is nevezetes, hogy ekkor mutatta be a pesti Nemzeti Színház Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékát. I. Ferenc József két szilvesztert tett nevezetessé: 1851-ben ezen a napon hirdette meg a császári egyeduralmat, 1860- ban pedig taktikai szándékkal szabadon engedte gróf Teleki Lászlót. Jóval terjedelmesebb lenne a visszatekintés, ha felsorolnánk, hogy hány sajtótermék választotta születésnapjául január 1- jét. Legalább a legelsőt érdemesítsük megemlékezésre: 1780-ban az esztendő első napján jelent meg a pozsonyi Magyar Hírmondó, az első magyar nyelvű hetilap Ráth Mátyás szerkesztésében. A költő születésnapjából következően pedig szinte természetes, hogy a Petőfi Társaság január 1-jén alakult meg 1876-ban. Végezetül az előbbinél is jóval kevésbé teljes felsorolás a világtörténelem nevezetes eseményeiről. A spanyolok 1492. január 1-én hódoltatták s egy napra rá bevonultak Granadába, az ibériai mór uralom utolsó fellegvárába. Ugyancsak ők 1820-ban forradalommal tették emlékezetessé az évkezdetet. Az olasz Giuseppe Piazzi csillagász 1801. január 1-jén fedezte fel az első kisbolygót, a Ceres-t, a Mars és a Jupiter pályája között. Görögországban 1822. január 1-jén tartották a függetlenségi kongresszust. Az USA-ban 1863. január 1-jén hoztak törvényt a szakadár déli államok rabszolgáinak felszabadításáról. A II. világháború idején 1942. január 1-én nyilatkozta ki 26 állam, hogy a fasizmus elleni harcot kompromisszum nélkül a végsőkig folytatni fogja. Pakisztán és India 1949 január 1-jén kötött fegyverszünetet a Kasmir hovatartozásáért vívott háborúban. Kubában 1959. január 1-én döntötték meg a Fidel Castro vezette forradalmárok Batista USA-barát diktatúráját, hogy ezt később a sajátjukkal váltsák fel. Dunai Imre Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pecsétje Anno 1946 Hadsereggel a Duna jegén Rég meg nem élt kemény télben múlnak a napjaink az év fordulóján. Riasztó hírek jönnek az északi félgömb minden részéből, nálunk a Balatonon hízik már a jég, az első korcsolyázók is próbálgatják, akár a mi baranyai tavainkat. A Dunán is úszkálnak már a jégtáblák. De van történelmi emlékünk a befagyott Dunáról is: az összegyűlt nemesek annak a jegén választották a magyarok királyává Mátyást, a majdani igazságost. Bizonyára voltak még szép számmal telek befagyott Dunával. Jómagam is emlékszem egy ilyen nevezetes télre, az 1944-ről 1945-re forduló évben, Budapestünk nagy, 50 napig tartó ostromidején, amely éppen hogy végétért, amikor szembekerültem - többezred magammal! - a befagyott Dunával. A Budai Önkéntes Ezred sebesült katonájaként Alsó- némediből, egy pestközeli faluban volt szovjet tábori kórházból február 10-e után indítottak ismeretlen úticél felé, miközben a kísérő vöröskatonák egyre ismételgették az akkortájt jól ismert szöveget: kicsit megyünk, aztán lesz dokument, és pasli damoj. így is verbuválódó, jobbára orosz sereggel, ami itt elvégezvén a dolgát - akkor még sejtésünk sem volt róla -a budai oldalra igyekezett, tovább a németek után. Szép idő volt, a Váci úton már villamossal találkoztunk, a túloldalon, a budai már csendes volt, s akkor ott, a Váci úton újságolta nekünk egy járókelő, hogy Németországban már harcolnak egymással az oroszok, meg az amerikaiak. Ránk borult a kora este, amikor a felrobbantott északi összekötő vasúti hídtól valamivel följebb a Dunához értünk. Akkor már javában vonultak a befagyott folyón a katonák a túlsó part felé, s jöttek mások onnan is. így utólag visszagondolva félelmetesnek látszik a vállalkozás, ám akkor nem lehetett ezen töprengeni, hiszen menni kellett a végeláthatatlan sereg egy tagjaként. És mentem is. Nagyon biztonságos volt ajég - ki tudja, milyen is lehetett? -, és vonult a sereg gyalog, szekereken. A hajógyári ágon simán átértünk, de aztán jött a nagy Duna, és az ugyanolyan biztonságosnak bizonyult. Hány ezren is lehettünk abban az időpontban a Duna jegén? Ki tudhatná! S hány ezren lehettek előttünk, amikor a várban még az ostrom végső csatái folytak, talán napok óta, és hányán jöhettek még napokig, hiszen a szükséghidaknak akkor még hírük- hamvuk sem volt. A Duna meg bírta ezt az óriási sereget. Nagy megkönnyebbülést jelentett mégis a budai partra lépni, ahol egy Pest felé igyekvő magyar katonacsoport ment el mellettünk. Az egyik velemkorú sráctól kérdeztem: „77 milyen katonák vagytok?" A válasz akár kacagtató is lehetett volna (azóta is megmosolyogtat, ha eszembe jut), de akkor inkább meghökkentő volt: „Mi a Szá- lasi... izé ... a Vörös János katonái vagyunk...” Valahol Óbudán éjszakáztunk, reggel be Budára a Széli Kálmán térig, onnan a hamarosan Vörös Hadsereg útjává lett úton irány Pesthidegkút. Az úton mindenfelé csonttá fagyott német katonatetemek, a pár nappal korábbi kitörési kísérlet áldozatai. Akkor már múló emlék volt a Duna jegén történt átkelés, ismét az ígért dokument és pasli damoj hajtott egyre távolabb az otthontól az akkor még mindig ismeretlen cél felé. Ami csak egy hónap múlva vált ismertté. Debrecen, az új hadsereg 6. hadosztálya. Hársfai István Megduplázott szilveszter Európa-centrikus felfogás szerint több mint két évezredes hagyománynak is állíthatjuk, hogy az új esztendő kezdete január 1. Bár ez nem alaptalan, de térben és időben egyaránt pontosításra szorul. A miénknél 11- 12 nappal rövidebb, tisztán holdéveket számoló mohamedán náptár alapján például egészen más az évkezdet, de a Távol-Keleten használatos, a hold- és napévet egyeztető időszámítás szerint is az újév vagy január utolsó dekádja, vagy február újholdja idejére esik. Legközelebb 1997. február 7- én lesz ilyen évkezdő újhold. (A kínai ,jcalendárium” szerint akkor kezdődik a Bivaly éve.) Az ókori Egyiptomban a Szí- rius csillag felkelésének idejétől, július 19-től kezdődött az új esztendő. A babilóniaiak, s nyomukban sok ókori nép - a görögök, zsidók - márciusra tették az évkezdetet. Az ókori Rómában évszázadokig szintén március 1-jével kezdődött a naptár. Julius Ceasar i. e. 46- ban bevezetett naptárreformja aztán „végképp” január 1-re tette az év kezdetét. Talán azért, mert a hónapnak nevet adó Janus előre és hátra tekintő két arcával a kapuk istene volt Rómában. Persze egy római isten éppenséggel nem lehetett mindenható a keresztény középkorban. Annak ellenére, hogy a kereszténység átvette a Julián- naptárt, XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelt, ma is élő naptárreformjáig mégis sokféle évkezdetet használtak: március 25. (Róma legendás alapításának, illetve Jézus fogantatásának évfordulója), december 25. (karácsony napja), január 6. (vízkereszt napja). Magyarországon egészen a 16. század elejéig inkább december 25-ét használták évkezdetnek, mint január 1-et, viszont az utóbbihoz kötődött akkoriban a római eredetű ajándékozási szokás. Ahol protestáns vallási felekezetek bírtak döntő befolyással Európában, azokban az államokban a Ger- gely-naptár 150-200 évvel később nyert elfogadtatást. (Az orosz ortodox egyház működési területén pedig - ahol a bizánci időszámítást sutba vetve a Ju- lián-naptárt csak 1700. január 1-jén vezették be 1746. évnyi késéssel - csak 1923-ban, ahogy a görögök, szerbek, románok is.) így egy-két évszázadig olyan helyzet volt Európában, hogy bár általános volt évkezdetnek január L, a különböző felfogású kalendáriumok és országok szerint 13 napos eltérés mutatkozott abban, hogy mikor ünnepelték. Országhatárokon át utazókkal elő-előfordult - az akkori lassú közlekedés ellenére -, hogy kétszer is belecsöppentek az óév-búcsúztó-újévkezdő mulatságokba. De csak akkor, ha katolikus országból mentek át egy protestáns, vagy görög-keleti vallású állam területére, mert ellenkező viszonylatban teljesen kimaradtak az ilyesfajta ünnepségekből. Dunai I. .4 i A
