Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-28 / 353. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. december 28., szombat Kalandozások a zenében Tizennégy évig volt a Szélkiáltó tagja, majd tavaly kivált az együttesből T. Horváth József, hogy megvalósítsa saját zenei elképzeléseit. Ennek most megszületett eredménye az a kazetta, melynek a szerző a „Kaland” címet adta.-A kazettán a XX. századi magyar költők megzenésített versei alapján egy képzeletbeli utazás zajlik, melynek során bejárva a földet, elérünk Magyarországra. A kazetta bemutatja a várost, a vidéket, az itt élő emberek mesés humorát, a cigány gyerekek zenélő jókedvét, a vásározókat, a magyar vidék házi és vadon élő állatait, mindezeket a dalokat a vendégvárás és a mese szálaival átszőve - mondta el. A zenei hangzás eltér a megszokottól, az akusztikus hangszereken túl szerepet kapnak a valóság hangjai: a vonatzakatolás, a helikopter berregése, a madárhang, a tengerzúgás. A zene populá- risabb, néha rockzenei elemeket ötvöz, de mégis gyermekzene. Csak az utolsó dal más. Itt a felnőtt már kívülről szemléli mindazt, ami a gyermekkorból ottmaradt, s ez a lírai dal egyben felvezetése is a következő készülő anyagnak. T. Horváth Józseftől soha nem álltak távol a gyermekek. A kozármislenyi általános iskolában tanít irodalmat és nyelvtant, de magának is négy gyermeke van. Aladár zongorázik és dobol, Míra zongorán és hegedűn tanul, Luca zeneoviba jár, a 8 hónapos Ábel még csak élvezi a zenét. A Kaland című kazettával a szerzője lemezbemutató koncerteket is ad óvodákban, iskolákban, hivatalosan azonban 1997 februáijában tart bemutatót Pécsett, a Művészetek Házában. A kazetta, melynek felvételei a budapesti Etnofon Stúdióban folytak, már kapható. H. I. Gy. Heltai Jenő: A néma levente „Hátborzongató” előadás a Pécsi Nemzeti Színházban Gellért Éva és Rázga Miklós jelenete fotó: kálmándy ferenc Heltai Jenő A néma levente című darabja alapvetően naiv és szentimentális mű. Jó alkalmat adhat fiatal lánykáknak arra, hogy a beleszeressenek a hősies férfi főszereplőbe. A Pécsi Nemzeti Színház előadása azonban egyáltalában nem nevezhető szentimentálisnak vagy érzelgősnek. Márton András rendező ugyanis ironikusan kezeli a történetet. Ez elsősorban az alakok megformálásában érhető tetten. A férfi főszerepet alakító Rázga Miklós megítélése emiatt nehéz. Az első felvonásban úgy éreztem, ennél több finomságot is ki lehetne hozni szerepéből. Szögletes, nehézkes mozgását nehezen tudtam összeegyeztetni a szívében lángoló szerelemmel. A második felvonásban viszont nagyszerűen játszotta szörnyűségessé váló szerepét. Az ironikus felfogás leginkább a Mátyás királyt alakító Németh János alakításán látszott. Igazi kuriózum az élveteg, pimasz de igazságos Mátyás király látványa. A második felvonás hátborzongató kivégzési jelenete igen hangsúlyos, szinte túlfeszített, ebben is az ironikus kettősséget éreztem. A lefejezés a végletekig kijátszott és rendkívül hatásos, hanghatásokkal aláfestett. A női főszereplő, Gellért Éva hitelesen játssza a kemény szívű asszonyt, mimikáját remekül használja fel erre a célra. Az udvarhölgyeket alakító Unger Pálma, Nagy Adrienne és Fábián Anita egyáltalán nem játszanak alárendelt szerepet. A rendező pontosan alakította ki a közöttük fennálló és úrnőjükhöz kapcsolódó viszonyokat. Koszta Gabriella nagyon jól játssza a kissé korlátolt királynőt lekezelő férje mellett. Stenczer Béla láthatóan jól érzi magát az alakoskodó szolga szerepében, Kovács Dénes pedig igazi pap! Menczel Róbert díszlettervező és Márton András remek teret találtak ki az előadásnak. A tér és a személyek közötti távolság meghatározásával rendkívül tisztán él a rendező, és minden mozgásnak megvan a maga jelentése. Mégis: lehetséges, hogy a hagyományoktól eltérő előadás nem nyeri el minden néző osztatlan tetszését. Lehet, csalódni fog az, akitől idegenek az irónia, a több rétegű előadásmód vagy a hát- borzongató, morbid jelenetek. Az előadás emellett tiszta és átlátható, meséje könnyen érthető. Ezért bátran ajánlom a színházzal most ismerkedő fiatalok figyelmébe. U. G. Kastélymentők Szilveszteri kabaré a rádióban A Magyar Rádió szilveszteri rádiókabaréja a kisemmizettekről, az esendő figurákról szól, és nem a politikusokkal foglalkozik. A legyek ura című 177 perces műsorban 27 közreműködő 17 száma hallható - mondta Farkasházy Tivadar szerkesztő, a december 31 -én, a Kossuth adón 21 órakor kezdődő programot beharangozó pénteki sajtótájékoztatón. A műsor utolsó harmadában Hofi Géza szórakoztatja a közönséget. Elhangzik többek között Fábry Sándor, Nádas György, Boncz Géza, Megyesi Gusztáv, Nagy Bandó András és Galla Miklós írása. Fellép Koltai Róbert és Kern András is. Farkasházy szerint 31-én csak a legádázabb határőrök és az éjszakás nővérek hallgatják a műsort, ezért január 2-án a Petőfi adón 14 órától, illetve 4- én a Kossuth adón 9 órától megismétlik. Farkasházy Tivadar említést tett arról, hogy egyre nehezebbé válik a műsorkészítés: alkalmazkodniuk kell a média- törvény kívánalmaihoz, továbbá az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) elvárásaihoz, a szűkülő anyagi feltételekhez. Amennyiben a körülmények lehetetlenné teszik, hogy jó kabaré készüljön, és ha még a különböző vetélkedőket, talkshow-kat néző közönségnek sem tetszik majd a műsor, le kell vonni a konzekvenciát - tette hozzá. Farkasházy tájékoztatott az ORTT Panaszbizottságának a rádiókabarét érintő döntéséről is. Murányi László, a Magyar Rádió kuratóriumának tagja és hat társa tett panaszt. Eszerint a Hofi Géza születésnapját ismétlésekkel ünneplő műsorban elhangzott egy három évvel ezelőtti jelenet Horthy Miklós újratemetésével kapcsolatban, amely szerintük megsértette a kegyeleti jogot. Az ORTT Panaszbizottsága ennek helyt adott. A Magyar Rádió elnöke jogorvoslati kérelemmel fordult az ORTT-hez. A „Világ Magyarságáért” elnevezéssel egyesületet alapított a fehérvárcsurgói egykori Károlyi kastély megmentéséért, helyreállításáért és hasznosításáért több környékbeli, valamint a Fejér megyei és a székesfehérvári önkormányzat, a Magyarok Világszövetsége, a Fejér Megyei Tourinform Iroda és a Kodolányi János Főiskola Turisztikai Tanszéke. A Károlyiak egykori rezidenciáját szeretnék újra régi pompájában látni, s értékének megfelelően hasznosítani. A világ magyarságának találkozó- helyét, az úgynevezett honvágy turizmus egyik bázisát alakítanák ki falai között. A Heinrich Kohl tervei alapján , 1844-ben emelt klasszicista stílusú épület 17 éve lakatlan. A becslések szerint a helyreállítás, felújítás mai áron számolva egymilliárd forintba kerülne. Az egyesület elsősorban a kastély és a hozzátartozó arborétumszerű park helyreállításához szükséges pénz egy részét szeretné mielőbb megszerezni. Csernák Árpád Az utolsó szerep Tévéfilmet néz az öreg clown családja. Nem is film, csupán egy régi karneváli felvonulás közvetítésének ismétlése. Tarka-barka forgatag. Dobok szólnak, különböző korok látványos jelmezeiben táncosok táncolnak, a tűzevők tüzet esznek, a kardnyelők kardokat nyelnek, a kígyóbűvölök kígyókat bűvölnek, a hasfelmetszők felmetszik a hasukat, és belsőségeiket két tenyerükbe fogva, nagy taps kíséretében, röhögve kitáncolnak a képből. .. Izgatottan megszólal az öreg clown fia: Figyeljetek! Most jön a nagypapa! Széles márványlapokkal kirakott lapos lépcsőkön, két oszlopsor között, az elvonuló zajos tömeg mögött egy tetőtől talpig fehérbe öltözött, nyurga, gázálarcos angyal totyog pingvinmódra, a lépcsőfokoknál mulatságosan szökken, tipeg, szárnyaival renyhén csapkod ... Mindig ilyennek képzeltem a nagypapát, mondja az unoka. Fuchs Richard A messzi istenek leányának ledobtam köpenyem és a hűvös vizekbe merültem, miközben előttem álltái tisztán és meztelen, szemtelen pillantásom felölelte tested és átszínezte lelked, s mikor rám borultál megszűnt az ég és a föld, eltűnt a lét és a léttelen, kedvesem, ha most itt lennél, tétova kezemmel a felhők közé küldenélek, hogy majd rám zuhanj mint édes eső, és átmosd bőrömet lágyan és hirtelen, mint mikor először merültem a hűvös vizekbe teljesen Oláh János: Életkép Csak mosogassak egyedül, nem bánja, és kimondja, hogy hülyeség itt minden, az iskola is, ahol egyest adnak, bár nem is adtak, vált könnyedén hangot. Mikor játsszak, ha neked most segítek, veti ellenem tíz éve hevével az igazát leplezetlen gorombán És én talán ... Hát elfutott a méreg, és megpofoztam, ugyan mibe bízva. Rátámadtál, hiába, hogy nem angyal, de mégiscsk egy védtelen gyerekre. Legalább itthon, gondoltam magamban, ha már ott kívül mindent durva érdek emészt föl, kéne megértenünk egymást. De ő nem és nem, csak fújta a magáét. Hányszor lehet így megfordítva minden, önzőén, mikor én futok előle? Egy nagy pofonnal de szívesen ő is elébem állna akkor, ha tehetné. A szerep, amit játszunk, nem kegyelmez: erő koholta ostoba fölénnyel vonom fölötte ráncokba arcom, legszívesebben aki vele sírnék. Futnak a képek Megnyugtató katasztrófa Jelenet a filmből A Daylight című új Stallone- produkció végleg meggyőzött arról, hogy a katasztrófafilmek, minden látszat ellenére, valójában nagyon is optimista művek. Két szempontból is. Egyrészt a hatásuk kifejezetten pozitív. Az ember a vásznon látott szörnyűségek után kijön a moziból, s rövid mérlegelés után megállapítja, ahogy úgy egészében összevetve a dolgokat igazán nem panaszkodhat, sőt a film szereplőihez képest még talán szerencsésnek is mondhatja magát. , Másrészt pedig e történetek végkifejlete is igen biztató. Mert, hogy néhány ismert mozibeli esetre hivatkozzam, kigyullad s lángoszloppá válik egy felhőkarcoló, elsüllyed egy utasokkal zsúfolt hajó, vagy gonosz űrlények támadják meg Földünket, de mégis van menekülés, valahogy egérutat lehet nyerni, s le lehet győzni még a leghajmeresztőbb veszedelmet is. Igaz, sokezren elégnek, megfulladnak stb., ám egy maroknyi elszánt csoport megmenekül, s a film őket mutatja, szinte kizárólag velük foglalkozik, míg a szerencsétlenül járt többiekről csak mintegy mellékesen tudósít. A túlélésért küzdő csapatból is meghalnak ugyan néhányan, de társaik szabadulását annál hitelesebbnek és lelkesítőbbnek látjuk. Jól tudja mindezt Rob Cohen, akinek most egyszerre két filmje is fut a mozikban. A Sárkányszív című középkori lovagmese és a Daylight. Mindkét alkotás jó színvonalú profi munka. A Daylight egy New York-i alagútrobbanás elevenen eltemetett túlélőinek históriáját meséli el, akiket a Sylvester Stallone által alakított főhős kiment a föld alól. A produkció Sly jutalomjátéka, aki legismertebb figurájának, Rockynak huszadik születésnapját ünnepli ezzel a munkával, amelyben fia is szerepet kapott. Sly alakítása - a nehéz tornamutatványokat leszámítva - roppant egyszerű. Mögötte tűz, előtte jeges ár, felette éppen beomlik a boltozat, alatta reng a föld, miközben még három percre elegendő az oxigén, ő azonban higgadtan védenceire tekint s imigyen szól: „A tervem a következő ...” És a néző nagyon szereti az efféle beszédet hallani. És persze, látnivaló is akad számára. Sőt, a film legjobb teljesítményét szerintem David Eggby, az operatőr nyújtja. A katasztrófával kapcsolatos felvételek kötelező penzumait is színvonalasan oldja meg, szinte elfeledteti velünk, hogy a szellőzőberendezésen való átkeléstől a víz alatti úszásig már mindent láttunk korábban, ám a bevezető szakasz fényképezése, amikor a kamera a nagyvárosi forgatagban szemügyre veszi a hősöket, kifejezetten bravúros. És ez így van rendjén. Mert ez a katasztrófafilmek pozitív hatásának harmadik tényezője. A lenyűgöző látvány. Mintha mi is az események részesei lennénk! De azért tudjuk, hogy egy aránylag kényelmes széken ülünk az Uránia moziban. Ami kifejezetten megnyugtató. Nagy Imre > A l
