Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-14 / 341. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. december 14., szombat Nemzetiségi est a Televízióban A Magyarországon élő kisebbségek hagyományait, kultúráját, mindennapi életét mutatja be Nemzetiségi estjén a Magyar Televízió, december 18- án, szerdán, a kisebbségek napján a TV2 műsorában. Az estén a nézők megismerkedhetnek többek között hét hazai kisebbség karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó szokásaival, a szlovák szénégetők sorsával, egy román származású gyertyaöntőmesterrel, de betekintést nyerhetnek egy német nemzetiségű művészcsalád életébe is. A szerkesztők mindemellett bemutatnak egy ruszin és egy szlovén falut, továbbá műsort készítettek a magyarországi ortodox templomokról, a pécsi Horvát Színház köré szerveződött dalmát-horvát- magyar-német baráti társaság egyik összejöveteléről, továbbá a cigány kultúráról is. A Nemzetiségi est Zorán Masirevic újvidéki rendező Határ című filmjével zárul, amely egy határvidéken élő magyar család második világháborút követő viszontagságairól szól. A nemzetiségi adás helyszíne a budapesti Néprajzi Múzeum, ahol Kisebbségek karácsonya címmel a magyarországi nemzetiségek élőben is bemutatják szokásaikat, jellemző mesterségeiket, illetve táncos-zenés hagyományaikat. A Berzsenyi Társaság rendezvényei A Berzsenyi Dániel Irodalmi Társaság a Berzsenyi-díj átadását december 19-én tartja Budapesten, a Rátkai Klubban. Irodalmi munkásságuk elismeréseként Duray Miklós író, politikus, Gencso Hrisztozov műfordító és Muzsnay Árpád tanár, újságíró részesülnek a díjban. Ujkéri Csaba: A világ pörölye című könyvének bemutatója december 16-án lesz Kaposvárott a Megyei és Városi Könyvtár előadótermében. Dómmúzeum 1974-ben szétbontották a Románkori Kőtárat Pécsett. Azóta a kőtár faragványait restaurálták, és a székesegyház domborműves altemplomi lejáróját újra összeállították. A munkát Osgyáni Vilmos restaurátor csoportja, dr. Tóth Melinda művészettörténész és Héjjas Pál belsőépítész végezte. A Pécsi Dómmúzeum Alapítvány december 20-án ünnepélyesen bemutatja a nyilvánosságnak a nevezetes emléket. Az üvegcipő Molnár Ferenc vígjátéka a Nemzeti Színházban Nemcsak a népszerű színműírónak, Molnár Ferencnek köszönhető, hogy Az üvegcipő című darab estéről estére nagy sikert arat a Pécsi Nemzeti Színházban, hanem az elegáns, mértéktartó rendezésnek és a színészi játéknak is. A főszerepeket alakító Gráf Csilla és Újlaki Dénes nagyszerűen játszottak a bemutató előadáson. Gráf Csilla igazán a nézők szívébe tudta lopni Irmát, ezt az együgyű, de melegszívű és szép szolgálólányt. Szájából néha még gyönyörűnek is tűntek azok a szinte triviális szövegek, amelyeket valószínűleg eredetileg stílusparódiának szánt a szerző. Az ifjú színésznő hihetővé tudta tenni azt a nehezen érthető szerelmet is, amit egy fiatal lány érezhet a nála majdnem harminc évvel idősebb férfi iránt. Sípost, „a mérgest” alakító Újlaki Dénes jól ráérzett arra, hogy ebben a szerelmi felállásban katonás, de érző lelkű apafigurát kell játszania. A háromfelvonásos vígjáték első két felvonása a vidámság mellett igazi drámai feszültséget teremtett. A második felvonás vége az előadás katartikus csúcspontja volt! Sajnos, a harmadik felvonás csalódást keltett. Ennek jórészt a darab az oka. Molnár Ferenc ugyanis banálisán fejezi be a történetet. Az egész felvonás olyan, mint egy kabaré-jelenet, ahol a szereplők szájából elhangzik a tanulság is: „milyen szörnyű világ ez, ahol nem az erkölcsöt, hanem az érző szív irányítását kell elfogadni!” A rendező, Balikó Tamás az első két felvonást invenciózu- san, pontosan rendezte meg. Jól érvényesítette a darab nyelvi humorát, és bemutatta, miként lehet drámaivá festeni egy hétköznapi történetet. Talán az utolsó felvonásban nem nyúlt elég merészen az eredeti darabhoz. A kabarétréfák itt néha erőltetetten sültek el vagy el sem sültek. Például a bordély- ház-tulajdonos Roticsnét alakító Sólyom Kati fejét nem torGráf Csilla és Újlaki Dénes zították annyira el, hogy a kalap leemelésre kihegyezett vicc hatásos legyen. A harmadik felvonás tempóját vontatottnak és akadozónak találtam. A darab azonban itt nagy teret adott az epizód szereplőknek. A prostituált Keczeli Ilonát alakító Bagossy Laura, az őrmester Barkó György néhány határozott színnel megrajzolt,jellegzetes figurát teremtett. Nem volt szerencsés szerintem a másik két főszereplőnek a kiválasztása. Az Adélt játszó Füsti Molnár Éva és a Császár Pált alakító Moravetz Levente nem tudta hitelesen eljátszani, hogy szerelmesek egymásba. Ez pedig nagyon fontos lett volna ahhoz, hogy igazán megértsük Adél konfliktusát. Füsti Molnár Éva remekelt, amikor az irányító, basáskodó nőt kellett megelevenítenie, de nem FOTÓ: MÜLLER ANDREA volt ilyen jó akkor, amikor az érzéki asszony szerepe következett szíve párjával. A szöveghibák is zavaróak voltak. Moravetz Levente vértelennek tűnt ebben a szerepben. Vajon Császár Pálnak csak a pénzéért kell ez az asszony? Szegő György díszlettervező izgalmas megoldást választott a második felvonásban, ahol a háttérben meghúzódó kerthelyiséget nagy üvegfallal választotta el az előtértől, a fő események színhelyétől. Látványnak gyönyörű volt, hogy amikor kitört a vihar, vízcseppek csorogtak le ezen a falon. Otthon érezhettük magunkat, amíg az elemek tomboltak odakint. A fal azonban túl jó hangszigetelőnek bizonyult, így hiába emelték meg hangjukat a színészek mögötte, nem lehetett mindig érteni, mit is akarnak egymásnak mondani. U. G. A Magyar Cenzúra Napja A folyóiratok támogatásában ma is a kiszorító politika érvényesül. Azok az újságok, amelyek mögött nagy cégek állnak, jelentős támogatást kapnak a Nemzeti Kulturális Alaptól és a Soros Alapítványtól is. Más lapok, mint például a Magyar Szemle, a Kortárs, a Magyar Napló és a Hitel alig vagy egyáltalán nem számíthat pénzre - mondta Kodolányi Gyula, a Magyar Szemle főszerkesztője a Magyar Cenzúra Napját szervező bizottság pénteki sajtótájékoztatóján. Itt hirdették ki az „Én cenzorom” pályázat eredményét. A különdíjat - egy Lenin mellszobrot - Meruk József újságíró kapta Arcképes felelősség című írásáért. Az írásbeli kategória díját megosztva Buda Géza Eligazítás és Sneé Péter Szellemidézés című írásának ítélték. Egyéb kategóriában Zádor Ferenc tanár kétperces filmje nyert. Az alkotás - amely az 1996. november 11-i ország- gyűlési közvetítés részlete - a Liberális oktatás- és kulturcen- zorok etológiája, avagy miért terjed a sötétség a fény sebességével címet kapta. Ä pályázatra összesen 26 jelölés érkezett. Marafkó László: Szerelmes játékok Marafkó László Szerelmes játékok című ifjúsági regénye - a központi alakok harmadikos középiskolások - a nyolcvanas évek tájékán Budapesten játszódik. Ekkor még sikk volt a nyugati gépkocsi, és oroszul tanult a magyar ifjúság „színe-vi- rága”, ám ez sem gátolhatta meg a nemzedéket abban, hogy rajongjon a rockzenéért és az ellenkező nemért. A kisregény szerzője tipikus élethelyzeteket kívánt megjeleníteni: tehát olyanokat, amelyek megtörténtek vagy megtörténhettek volna. A bonyodalmak gyújtópontjában Kere- peczky Balázs, a lányok kedvence áll. Az ifjú csonka családban nevelkedett, s az ebből fakadó hátrányait (valamint szerelmi téren vallott váratlan kudarcát) próbálja meg kompenzálni: csövező barátaival autókat tör föl. A régi - és hozzá képest primitív - osztálytársak persze, bajba sodorják, gimnáziumi tanulmányait másutt kell folytatnia. A ül. B. közben az iskola egyik legnehezebben kezelhető osztályának bizonyul. Az erélytelen (legalábbis liberális) osztályfőnök hiába áll ki tanítványai mellett, csupán az egyetlen intelligensnek tűnő, idős kolléga támogatja: az összes pedagógiai kövület összefog ellene. Míg Irénke, a pozitív pedagógus lelkesen, de reménytelenül küzd tanítványaiért, addig a „valóságos” szülők is feltünedeznek a regény lapjain. Problémáik nekik is vannak, s bizonytalankodó gyermekeikre (ahogy ezt a tv didaktikus műsoraiból már megtudhattuk) bizony, mindig kevés idő marad. S mire odafigyelnének, addigra már késő. A mű végére bekövetkező tragédiát csupán az olvasó sejti-tudja előre. Kétségtelen, hogy Marafkó László írása valóságos problémákat feszeget, ám az egyedi és az általános vonások kellő elegyítésével gyakran adós marad. A fiatal hősök szaladgálnak, botladoznak ugyan a számukra egyszerre idegen és vonzó világban, de inkább csak stilizált- ságukban képesek jelen lenni. Természetesen sok minden megtörténhetett és történhet úgy, ahogy az író kitervelte. Hihető, hogy egy pedagógus akár dezodorral is korrumpálható volt (ma már azzal sem próbálják meg), s az is igen valószínű, hogy igen sok gyanútlan „kiscsaj” esett áldozatul kiéhezett szólógitárosoknak. Az ifjúsági nyelv rekonstruált sémái általában hitelesek - mondta egy III. B-s gimnazista (Ági), aki elolvasta a regényt. Véleményét azzal is kiegészítette, hogy szerinte a cselekmény nehézkesen indul, ám később „fölpörög”. Pszichológiai szempontból azonban hiteltelennek tartotta azt, hogy egy tizenéves lány olyan kérdést tegyen föl az apjának, amilyent Marafkó gondolt ki: „Mit csinálnak a lányok, hogy a fiúkat megtartsák?” Bár a regény olykor fésületlennek és elnagyoltnak tűnik: témája révén felkeltheti mind a tévelygő kamaszok, mind a komolykodva őszülő beatnikek figyelmét. (Móra Könyvkiadó) Mihaíik Zsolt A mondókától a drámáig A magyar irodalomtanítás lényeges változásokon ment át az utóbbi években. A Nemzeti Alaptanterv által előírt követelményrendszerben előtérbe került a drámatanítás. A pedagógusoknak mindehhez nincs elegendő segédanyaguk, gyakorlatuk, az utóbbi időkig pedig még képzőintézményben szerzett ismeretük sem volt. Ezért is hézagpótló az a nagy gyakorlati tapasztalat alapján kimunkált mű, melyet pécsi szerzők tollából jelentetett meg a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet. Dr. Sallai Éva pedagógus és két színművész, N. Szabó Sándor és Unger Pálma „A mondókától a drámáig” című könyvében rövid, lényegre törő bevezetőben foglalkozik a játék, a drámajáték szerepével a személyiségfejlesztésben, a gyermek ön -és emberismeretét gyarapító lehetőségeivel. Mindemellett a drámapedagógiai kitérő mellett a könyv elsősorban az irodalmi drámáról és annak színpadi megjelenítéséről szól. A kötet gyakorlati útmutatója tanácsközpontú, a színművész szerzők több évtized során összegyűjtött előadói, rendezői tapasztalatainak summázata. A munka nagy értéke a több, mint 100 oldalnyi szöveggyűjtemény, mely az általános iskola 1-3 osztályának mondókákat, kiszámolókat, karácsonyi műsort, dramatikus feldolgozást kínál, a 4. és 5. osztályok tanárainak a dramatizálásban segít, a 6-10. osztályok számára pedig klasszikusok gyermekszínpadi átdolgozásához ad nagyon részletes, módszertani segédkönyvhöz méltó leírást. H. I. Gy. Futnak a képek FILMJEGYZET A magyarok cselekedetei Árpád (Franco Nero) és Álmos (Sinkovits Imre) „A múltat nem lehet tőlünk elvenni. De az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” E gondolat volt Nemeskürty István Mi magyarok című történelmi összefoglalásának egyik mottója. Egyszerre jelöli a szerző történészi ars poeticáját és írói hitvallását. Ez vezérelte, midőn a Mohács utáni évtizedekkel foglalkozott új szempontok alapján, vagy amikor a Donnál elpusztult magyar hadseregnek állított emléket. S ugyanez vezette tollát most, a Honfoglalás című film forgatókönyvének elkészítésekor. Mert a múlt ismerete egy nemzet létezésének elengedhetetlen feltétele. Ha egy közösség nem ismeri őseinek életét és tetteit, olyan, mint az az ember, akinek nincs emlékezete, aminek következtében öntudata, személyisége sincs. Ezért csak dicséret illeti az írót s Kol- tay Gábort, a rendezőt, hogy vállalkoztak ennek a becsületes, tiszta szándékú mozgóképnek az elkészítésére. Az idézett eszme azonban rejt egy másik igazságot is: azt, hogy a múlt megismerése egyben a történelem sajátos értelmezése is. Már Anonymus jól tudta ezt, akinek Gesta Hungarotonná az alkotók legfőbb forrása volt (az 1-től a 40. fejezetig). Béla király tudós Névtelenje ugyanis a rendelkezésére álló forrásokat saját kora igényeinek megfelelően használta fel. Nemeskürty s Koltay is így járt el. Hűségesen sáfárkodtak az átvett tényanyaggal, a látásmód, a nézőpont ellenben vállaltan s megvallottan az övék. Bizonyára ezzel függ össze a képsorok emelkedett retorikája s néhány jelenet, például a vérszerződés vagy a pusztaszeri gyűlés helyenként színpadiasnak ható pátosza. A film, miként Anonymus is, egybeötvözi a historikumot és a mítoszt, ami általában a tényéknél is mélyebb igazságot hordoz. Amarra a kettős honfoglalás tanának felhasználása, a dél-dunai ütközet bemutatása vagy a vereckei átkelés felvétele utal, az utóbbira pedig Emese álmának látomása s a képeken végigvonuló turul-motívum. Ez a rendkívül izgalmas vegyület széles horizontú, vérbő epikus ábrázolásra nyújtott volna lehetőséget, amire azonban, sajnos, a film alkotói, bizonyára anyagi okok miatt, nem vállalkoztak. Hiányoznak a vállalt stílusban nélkülözhetetlen mozgalmas totálképek és nagyjelenetek (a hét vezér mögött alig látunk csapatokat, a besenyők támadását öt-hat lovas képviseli, stb.). Bizonyára ez a körülmény magyarázza, hogy a kamera is merevebb a kelleténél, és többnyire éles vágásokkal építik föl a jeleneteket az ilyenkor sokkal hatásosabb belső montázs helyett, ami néha korlátozza a helyzetek életszerűségét. Ezzel együtt az Árpádot alakító Franco Nerónak és társainak, jelesül Sinkovits Imrének (Álmos), Sinkó Lászlónak (Metód), Dömer Györgynek (Tas), Bitskey Tibornak (Előd) és He- lyey Lászlónak (Oleg) igazán hálásak lehetünk, hogy megjelenítették számunkra „régi dicsőségünk” hőseit, szereplőit. Nagy Imre
