Új Dunántúli Napló, 1996. december (7. évfolyam, 328-356. szám)
1996-12-14 / 341. szám
1996. december 14., szombat Kultúra - Művelődés Dhnántúli Napló 7 Nagy István Attila: Daphnisz éneke Olyan az arcod, a szemed is, ugyanúgy simogat a kezed is, úgy lobban fel benned is a vágy, mint a nyári kazalban a láng, formás két melled is úgy ragyog, mint szerelmes szájban fogsorok, kulcsoló lábad is úgy szőrit, hogy boldogan vállalom a kínt. A gyötrődés, a fájdalom, a harag elsimul jó tenyered alatt, messze fut az esti félelem, ha öledbe hajthatom fejem, és olyan a hangod neked is, nem tudom, az álom neszez itt, vagy a sípok szólnak messze lent a völgybe nyúló réteken. Fűszálak harmatcseppjeiben rég kihunyt csillagok remegnek. Magyar mesék a határon túlról A bűvös cimbalom Csallóközből A hazai gyermekkönyv-kíná- latot böngészve többnyire külföldi szerzők nevével találkozhat a vásárló. A hazaiakat általában régi „klasszikusok” sokadik újrakiadásai jelentik. Szinte kuriózumszámba megy egy-egy László Endre új mesegyűjteménye is. A komáromi születésű, Szlovákiában néprajzi és népköltészeti gyűjtőmunkát folytató és egy évtizede Magyarországon élő szerző ritka kincs birtokosa. A Csallóközben és Mátyus- földön végzett gyűjtés jelentős folklór-anyag birtokosává tette őt: olyan mondákkal, regékkel, mesékkel, falucsúfo- lókkal, találósokkal, tündértörténetekkel, ördögmesékkel, legendákkal és más alkotásokkal rendelkezik, melyek még az elmúlt évtizedekben is éltek az ottani magyarság körében. Kiadónak öröm, ha válogathat, gyermekeknek, ha megismerkedhetnek egy érzelmekben és gondolatokban ilyen gazdag anyaggal. A bűvös cimbalom (amely egyben a könyv címadó meséje is) Tündér Ilona hajából, a szivárványból, a bujdosó legények panaszából, a szolgalányok sírásából, a gonosz óriás szakállából készült húrjai tíz történetet szólaltatnak meg ebben a hat-tizenkét évesekhez szóló mesekönyvben, melyet a szerző korábbi könyvéhez (Mátyás király kútja 1992) hasonlóan, ismét Somorjai Éva csodálatos illusztrációi gazdagítanak, színesítenek. A karácsonyi újdonság „hősei” egyrészt reális alakok, földi halandók, emberek és állatok, másrészt kitalált személyek, tündérek, táltosok, boszorkányok. A talált anyagot megigazító, stilizáló szerző többnyire mértéktartással kezelte a szövegeket, érdekes, olvasmányos, gördülékeny anyagot alkotott, nem egyszer költőivé emelve a prózát, ritmikus prózára váltva át a köznapi beszédet. A népi humor, a fordulatos, kalandos cselekmény, a gazdagokkal szemben a szegények, az urakkal szemben a szolgák, a nagyokkal szemben a kicsik, az erősekkel szemben a gyengék iránt megnyilvánuló rokonszenv és szimpátia szokásos népmeséi elemeivel oktat, nevel, szolgálja igazságérzetünknek - legalább a mesében történő - kielégítését. Ha nagyon didaktikusak akarunk lenni, még azt is hozzátehetjük, hogy ismeretanyagával, értékrendjével segítve a gyermek-korosztályok ugyancsak meggyengült szülőföld ismeretének és -szeretetének erősödését, történelmi ismereteinek gazdagodását: annak felfedezését, hogy milyen gazdag hagyományt világú magyar kisebbség él a mai Szlovákiában lévő Csallóközben és Mátyusföldön. Ez a kisebbség küldi most karácsonyi üzenetét a hazai gyermekolvasóknak. (Pannónia Könyvek Kiadó, 1996). Szirtes Gábor Tornai Endre „Az én kápolnám”, és Colin Foster a „XIII. angyal” című alkotása fotó: laufer Szobrok a tölgyesben A sellyei öreg arborétumban, az évszázados tölgy-, hárs- és platánfák árnyékában, a természetbe szinte beleolvadva itt-ott faszobrok nőttek ki a földből.- A szoborpark ötlete a nagyatádi faszobrászati szim- pozionokon született. Arra gondoltam, hogy szülőföldemen, a tölgyesek hazájában miért ne lehetne egy kis szoborparkot létesíteni - emlékezik vissza a kezdetekre az ötletgazda, Szatyor Győző pécsi szobrászművész. A gondolatot tett követte, és 1994-ben Tarján Gábor néprajzkutatóval együtt létrehozták az Ormánsági Művészeti Központ Alapítványt. Azóta két év telt el, és az Ormánság lakói már kezdik megszokni a minden év júliusában újra megjelenő művészeket, szobrászokat, akik itt dolgoznak.- A meghívott művészek többsége ismeretségi körömből származik, de előfordul, hogy a visszatérők magukkal hozzák barátaikat is. Az itt alkotott kéA pécsi bordalfesztiválok nagy sikere után most rögzített formában, kazettán is hozzáférhető néhány a széles közönségízlést is kielégítő dalokból. A „Borivóknak való ...” című összeállítást Lakner Tamás, a Bartók Béla Férfikar karnagya, a bordalfesztivál művészeti vezetője szerkesztette. A válogatás nemcsak a borivóknak szól - bár köztudott, ők sem szűk réteg -, hanem minden derűt szomjazó vagy nemes szórakozást kereső érdeklődőnek is. A kazetta A oldala Schóber Tamás In vino veritas című négyszólamú férfikari beköszöntőjével indul. A továbbiakban a sok nemzetközi díjjal is kitüntetett Bartók Béla Férfikar bor- dalcsokrai, zeneszerzők feldolgozásai következnek. A dalokszült szobrokat a művész elképzelése szerint ott, azon a helyen állítják fel, ahova tervezte. A képek, festmények pedig a Sellyei Galériában lesznek kiállítva, és egy leendő képtár anyagát képezik. A vendégek névsorában a hazaiakon kívül több külföldi - német, osztrák, ukrán, skót, finn - képző- és szobrászművész is megtalálható. Az épp tatarozás alatt álló Draskovics- kastély mögött, a szánkópálya mellett egy guggoló, hátát egy támlának támasztó, kezét imára kulcsoló szobor-alak tűnik föl. ő a „XIII. angyal”, Cohn Foster palkonyai faszobrász alkotása. A beton és faposztamensre helyezett, egy tömbből faragott alkotás darabos, durva megmunkálása ellenére az imádkozás szimbóluma. Kissé alább, egy kis sétány rejtett zúgában Tornai Endre András kőszegi szobrász „Az én kápolnám” című alkotása áll. Az oszlopra felhelyezett stilizált kápolna-alakban felfeban közreműködőként fontos szerepet vállalt a régió-szerte ismert Zengő együttes is, amely többek között a kiváló népművész, Berecz András néhány dalát is színesíti játékával. Nagyszerű a muzsikálásuk önálló szerepben is, kísérőként is igazi népi örömzenélés. Freppán Csilla autentikus népdaléneklése kiemelést érdemel. Berecz András népdalénekes korábban az Európai, majd a Bordal Világfesztiváloknak is óriási sikert aratdtt előadója. Ritkán hallott népi szövegei, dallamváltozatai, másokkal össze nem téveszthető sajátos népdalelőadói stílusa most is bámulatba ejti a hallgatót. A tréfás, pikáns rigmusok ízléses mértéktartásukban is váratlanok, góbésan szellemesek. Bedezni vélem a kereszt pozitív és negatív lenyomatát is. Egy kis tisztáson pedig Szatyor Győző „Életfa III.” című alkotása áll.- Az Életfa egy sorozat egyik darabja. A negyvenkét darabból összeillesztett faszobor a többivel együtt a szépséget, a harmóniát próbálják ábrázolni, a mai eldurvult, erőszakkal telített világunkban. A sellyei lakosság már befogadta a művészeket, sokszor munka közben is megcsodálják őket, de az igazi élményre minden év augusztus 20-án kerül sor, amikor a műveket egy népünnepély keretében leleplezik.- Ilyenkor összegyűlik a falu apraja-nagyja. Amikor a Korongi-téri játszótermet felavattuk, 1994-ben itt járt a Szélkiáltó együttes is. Mondhatom, nagy élmény volt látni a kicsinyek örömét, amikor birtokukba vehették a hintákat - emlékezik vissza mosolyogva Szatyor Győző. Bandi András recz András szorgos gyűjtője, megbízhatóan eredeti közvetítője jó érzékkel válogatott dalainak. Szerkesztői ötletet dicsér a Kocsmárosné, gyöngyviolám kezdetű szólója után a Karádi nótákból való, Kodály által felöltöztetett részlet. A válogatás elkerüli a pálinkás bütykösök oldalára írt, többnyire igénytelen butella- verseket, megtaláljuk viszont a Kodály Háryjából ismert Marci bácsi bordalának szövegi-me- lódiai variánsát, mely különösen a dallami változat okán még a szakembereknek is újdonság lehet. Az 50 perces műsoros kazetta a pécsi dol-la stúdióban készült, megjelenését a Pécsi Férfikar Alapítvány támogatta. Tihanyi József A Művészetek Háza ajánlataiból Érdekes kiállítás várja a látogatókat ma 17 órakor a pécsi Művészetek Házában. A tetőtéri galériában a Gabriela von Habsburg szobrászművész és Nikolaus Hipp festőművész munkáiból készült válogatást mutatják be, a tárlat elé Wenck- heim István, a Pécsi Sör- ml főzde Rt. ügyvezető igazgatója mond bevezetőt. Karácsonyi koncert A Pécsi Spirituálé Együttes ad karácsonyi koncertet december 16-án, hétfőn 18.30 órától a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma dísztermében. Magyar Kórusok Napja A Magyar Kórusok Napja alkalmából tartanak zenés adventi áhítatot a kertvárosi református templomban. A vasárnap 16 órakor kezdődő koncerten a templom gyüle- ■ -w kezeiének Psalmus Kórusa, a komlói Kodály Zoltán ál- w talános iskola kórusa, a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium vegyeskara, a Ciszterci Diákszövetség Janus Pannonius Női Kórusa és a Pécsi Egyetemi Kórus lép fel. Az eseményt a Pécs-Ba- ranyai Kórus- és Zenekari Szövetség, a Pécs-Baranyai Kodály Társaság és a Kertvárosi Református Egyház rendezi. .......<i A O lvasótábori ^ találkozó Olvasni szerető gyerekek lesznek a vendégek azon az olvasótábori találkozón, me-”' (' lyet ma délelőtt 10 órakor tartanak a Baranya Megyei Könyvtár régi olvasótermében. Az összejövetelt a megyei könyvtár által alapított „Idővonat” Olvasótábor Alapítvány szervezi. Zsolnay Pécs Hárs Éva „Zsolnay Pécs” című, gazdagon illusztrált könyvét mutatják be a nagyközönségnek december 18-án szerdán a pécsi Művészetek Házában, délután 4 órakor. A könyvet Kovács ! Orsolya művészettörténész ismerteti, a vendégeket Szilágyi János, a Helikon Kiadó igazgatója, és dr. Csikós Anikó a Zsolnay Porcelán- gyár Rt. vezérigazgatója köszönti. Borivóknak való A pápa karácsonyi programja A Vatikánban közzétett program szerint II. János Pál ponti- fikálja december 24-én az éjféli misét, majd másnap délben elmondja a hagyományos Urbi et orbi áldást és a világnak szóló üzenetét. A karácsonyi hagyományos szertartás rendkívül nagy megterhelést ró a katolikus egyházfőre: a december 24-i éjféli mise után mindössze néhány órányi ideje jut alvásra a másnap délelőtti mise és a déli Urbi et orbi áldás előtt. Megkezdődött a Vatikán ünnepi feldíszítése. A Szent Péter téren felállították azt a 30 méter magas fenyőfát, melyet az idén Szlovénia küldött ajándékba. A fa tövében elkezdték a vatikáni betlehemi jászol építését. Játszogatni szeretnék gyszer, amikor volt egy kis szabad időm, hogy játszogassak egy kicsit, dekázgassak, szaladgáljak, aztán majd csak jön valaki, de ha nem, az sem tragédia, szóval mikor végre volt egy kis szabad időm, fogtam a labdát, és lementem a futballpályára. A zöld gyep barátságosan hívogatott, melegen sütött a nap. Alighogy elkezdtem terelgetni a labdát, arra lettem figyelmes,hogy az irodák felöl egy ember közeledik. Lassan jött, egyenesen felém. Három kutya kísérte, egészséges példányok, remek, erős nyakkal, fénylő szőrrel, különben figyelmes, szelíd szemmel, jól megtermett gazdájuk derekáig értek. Amikor odaért hozzám az ember, tőlem három lépésre megállt, és azt mondta, hogy a pályán csak futballisták játszhatnak.- Maga futballista? - kérdezte.- Nem — válaszoltam -, jelenleg nem, de régebben én is játszottam, és most egy kicsit játszogatni szeretnék csak úgy a magam szórakoztatására. Végre van egy kis időm, mióta tervezgetem, hogy lejövök, nem igaz. És hátha jön valaki, vagy valakik, passzolgatunk egy kicsit, vagy vészkapuzunk.- Sajnos, ez nem megy - mondta az ember, és közelebb mozdult, a kutyák követték. - Itt csak futballisták játszhatnak.- Tudja, én is futballista voltam, és 16 évig játszottam ugyanabban a csapatban - mondtam. Nem egészen értettem, hogy nekem, a régi futballistának miért nem lehet játszogatni egy kicsit ezen az üres pályán. Meg egyáltalán. Ezért éppen bele akartam kezdeni abba, hogy elmeséljem, milyen volt, amikor én még futballista voltam, de az ember közbevágott.- Nézze, értem én, mit akar mondani, de aki nem futballista, az legföljebb a lelátóról nézhet ide. Játszani nem játszhat. Itt csak az játszhat, aki futballista. Játszani azt nem szabad. A játék meg van tiltva magának. A pályán csak futballisták játszhatnak. Azért van. - Majd lehajolt, és megveregette a lábához dörgölőző kutyák nyakát.- Sajnálom -, tárta szét a karját. Láttam, nincs mit tenni, de ha nem, hát nem, minek bosszankodjam. Az ember valószínűleg látta rajtam a bosszúságot, mert egy lépéssel közelebb jött és figyelmeztetőleg fölemelte a kezét:- Nézze - mondta -, maga egy néző. És nem játékos, nem futballista. De ha nagyon akar, akkor mint néző, tőlem most is felmehet a tribünre. - Ezzel sar- konfordult, és elindult az oldalvonal felé. A kutyák odajöttek hozzám, nyalogatták a kezemet, és barátságosan csóválták a farkukat. Egy kicsit még köröztek körülem, aztán elindultak a gazdájuk után. Ott maradtam egyedül, hónom alatt a labda. Most mit tegyek? Menjek haza? Szép az idő. Valamikor azt tanultam, hogy a játék maga a szabadság. A szabad választás. És örömteli. És hogy ezt akarni kell. Na, jó, mormogtam magam elé. Felmentem a tribünre, kiválasztottam magamnak a legjobb helyet. Igazán nem panaszkodhattam a választékra. Láttam, ahogy az ember és a három kutya a tizenegyes pont magasságában ballag az irodák felé. Cirógatóan sütött a nap, és lent a pályán az üde tavaszi szél játékosan suhant a borzongó füvek fölött. Behunytam a szemem. Felkeltem, jártam. Valahogy nem szerettem néző lenni. Pár percig még maradtam, aztán elmentem, nem is tudom már, hogy hova. Azóta többször is jártam a pályánál, láttam a zöld füvet. A nézőtérre is beültem, a szokott helyemre, és megnéztem néhány meccset. Egyszer aztán elmaradtam. Nem tudom miért, ott lenn, a zöld gyepen valahogy érdektelenné vált számomra az a játék, amelyet valaha annyira szerettem. G. Tóth Károly } í
