Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)
1996-10-26 / 292. szám
6 Dünántúli Napló Kultúra - Művelődés 1996. október 26., szombat Szobádban lapulni semmit sem ér... ... vár rád a kabaré Musical-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban John Kander-Fred Ebb-Ibe Masteroff: Kábáié című musicalje világsiker, s harminc évvel a Broadway-n tartott bemutató után nagy siker lett a Pécsi Nemzeti Színházban is. Ezért kritikát írni, s pláne olvasni róla, teljesen fölösleges. Ahogy Pósalaki űr mondhatná: ugorjunk. Hegyi Barbara Úgy gondolom, a pécsi produkcióra elsősorban a dramaturg, Vörös Róbert munkája hatott. Bár annak nem örültem, hogy a második részből sok zenét és főként táncot kiirtott, de el kell ismemi, feszessé, poéngazdaggá, szituációcentrikussá tette a darabot, jó ütemben váltogatta az ellentétes hangulatokat. A siker másik kovácsa Papp Zoltán karmester, aki három szám áthangszerelésével, szellemes megoldásaival, feszes tempójával lenyűgöző atmoszférák teremtésére adott lehetőséget a színpadon játszóknak, és egyben eltüntette a zenéből mindazt, amit az amerikai musicalekben néha hosszadalmasnak, érzelgősnek érzünk. A pécsi előadásban a meghitt jeleneteket is humor itatja át. Ez részben Papp érdeme. Az, hogy a néző számára az előadás során egyre inkább Schneider vénkisasszony és a méla zsidó, Schultz úr - Füsti Molnár Éva és Stenczer Béla - szerelmi története válik a legérdekesebbé, következik abból is, hogy e nagylemezek dramaturgiáját követő történetben mindig egy nagyon teátrális, külsőségekkel feldobott jelenet után jön a két idős szerelmes megrendítően emberi kapcsolata. Ezt tetézi, hogy Füsti Molnár és Stenczer tüneményesen alakítja a két gátlásos, jól nevelt, konzervatív, de boldogságra vágyó, egy otromba ideológia áradásában vergődő embert. Szinte minden pillanatuk emlékezetes. Lubickol a Konferanszié sokarcú, sok- jelmezű szerepében N. Szabó Sándor. Mindezt nem merném állítani Rázga Miklósról, aki dekadensebb Clif- ford-ot alakít a kelleténél, s kicsit mindig egyedül van a színpadon. Igaz, legjobb alakításait prózai művekben láttuk. Most jelmeze sem segítette, hogy hangsúlyosabb legyen. Egyik legjelesebb jelmez- tervezőnk Torday Hajnal. Most nem minden öltöztetését éreztem szerencsésnek. A Sallyt játszó Hegyi Barbara három ruhája volt előnytelen. Az ugyancsak Sallyt játszó Kádek Heni utolsó előtti jelmezében a hatalmas váll- tömések miatt púposnak látszik. Egyébként Kádek a szerencsésebb, ő kapott néhány rafinált, szexis jelmezt is. Két ennyire eltérő karakterű színésznőre ritkán osztanak azonos szerepet. Hegyi Barbara jelenleg az egyik legnagyobb fiatal hazai sztár. A neve közönségvonzó. Színészi erejét főként az első felvonás fináléjában mutatta meg, amelyet katartiku- san adott elő. Kádek Heni nagy felfedezés. A jazz konzervatórium hallgatója, a Danubius Rádió műsorvezetője, s mint a darabbéli Sally régóta vágyik arra, hogy színésznő legyen. A zenés számokban, énekben, táncban máris ígéretes. Szívesen elhisszük, hogy ő a butácska, de vonzó kis lotyó, aki azt hiszi, „kifeküdheti” karrierjét. Hegyi Barbara Sally-je céltudatosabb, Hádeké revüszerűbb. Németh János Ernst Max szerepében nem volt rossz, de az utóbbi időben annyi nagyszerű alakítással lepett meg bennünket, hogy remélem, ez a figurája is érik még. Sokadszor hoz hiteles karaktert Fábián Anita (Kost kisasszony). A régi színházlátogatóknak mindig öröm újra látni Takács Margitkát (Schneider mama), s nagy poén, ha a színházat a háttérben szolgálók színre lépnek. Monori Ica Schultz nénije, Simon István báró figurája telitalálat volt. Szívesen láttam volna többször a tánckart, hisz a koreográfus Tóth Sándor ért hozzá, hogy a cselekmény szerves részévé tegye a táncot. S újra jó táncosokat láttunk a karban. Jól használható, variábilis, többfunkciójú színpadi tereket tervezett Csík György. A forgószínpad praktikus kihasználása is az előadás pergését segítette. így a zeneszerzőből avanzsált rendező, Márta István filmszerű, gyors váltásokkal, változásokkal teli előadást hozhatott létre, amely híven szolgálta a dramaturgiai ötleteket. Bükkösdi László Füsti Molnár Éva és Stenczer Béla fotó: müller andrea Selényi Géza tanár űr az elmúlt héten ünnepélyes keretek között adott át a pécsi Egyetemi Könyvtárnak mintegy ötszáz, főleg matematikával foglalkozó könyvet, melyet Sonnevend Péter igazgató köszönt meg, s viszonzásul átnyújtotta az Egyetemi Könyvtár Barátja címet, amely feljogosítja viselőjét arra, hogy a könyvtárat ingyen használhatja a jövőben. A gesztus a mai világban, melyben az emberek ingyen semmit sem adnak és kapnak, ritka és figyelemre méltó.- Mióta gyűjti ezeket a szakkönyveket?- Az ötvenes évek elején kezdtem el, amikor munkába álltam az akkori Pedagógiai Főiskola matematika tanszékén mint tanár. Később aztán az intézmény Tanárképző Főiskolaként, majd a JPTE intézeteként működött. Innen mentem nyugdíjba, s voltaképpen nagyjából annak az intézménynek adományoztam a könyveket, ahonnan nyugdíjba vonultam.- Valamennyi könyv?- Vannak köztük jegyzetek, oktató anyagok is, magyar, német és orosz nyelvűek. Witkiewicz Az őrült és az apáca című darabját mutatja be október 30-án szerdán és 31-én csütörtökön a Pécsi Harmadik Színház közös produkcióként a Kecskeméti Katona József Színházzal Árkosi Árpád rendezésében. Witkiewicz a két háború közötti avantgarde „klasszikusa”. Saját műveit „irodalmon kívüli daraboknak” nevezte, melyeket „soha senki nem fog játszani”. Szerencsére nem lett igaza, a 60-as-70-es évektől a világ színházainak gyakran játszott szerzője. Az író nem csupán az abszurd színház előfutára volt, hanem egyik fő ihletője a megújuló lengyel drámairodalomnak is. Az őrült és az apáca szórakoztató darab, amely sajátos humorral érinti az élet legmélyebb kérdéseit. A mű cselekménye egy elmegyógyintézet- Az oktatásban használt könyvek ezek?-Nem, csak egy része, a többi tartalék volt abban a reményben, hogy egyszer hasznos lehet.- A matematika szerencsés területnek mondható, hiszen politikától mentes.- Igen, s ennek köszönhetően a régi ugyanolyan időszerű lehet, mint az új. Még Eukli- dészt is kiadták magyar nyelven, a matematika lényegében egyetemesnek tekinthető.- Nem hiányoznak a könyvek az otthonából?-Maradt néhány otthon is, amelyeket használni tudok, ha meg úgy érzem, valamelyikre szükségem van, kikölcsönzöm. Mert ma vásárolni nem könnyű, nagyon megdrágultak a könyvek. Ráadásul, ennek a fajta könyvnek nehezebb a mozgása, nincs nagy vevőköre, így aztán többnyire nem is érdemes kiadni. Úgy gondolom tehát, hogy az általam adományozott könyvek olyan helyre kerültek, ahol a leginkább hasznosulhatnak. cs. l; ben játszódik, ahol elmosódnak a határok élet és halál, az őrült és a normális ember, a bűn és az ártatlanság között. A szereplők egyike sem bűn nélküli - de ki az? Cselekedeteiket megszólaló lelkiismeretük mozgatja. Tudat alatti és valóságos történések keverednek, átjárhatóvá válnak a költészet és az elmezavar, a zsenialitás és az őrület, a gyógyító és a gyógyítandó fogalmai. Mondhatnánk, hogy az egész világ a „dementia praecox”, a serdülé- ses elmezavar állapotában van, hiszen ki tud eligazodni a sokszor logikátlanul működő világ jelenségein? Reménykedünk, hogy majd egyszer felnő. Addig mondogathatjuk a darab egyik szereplőjével: „Talán mindennek van valami magasabb értelme, amit mi, lelki szegények nem érthé- tünk.” Z. M. Evita-előzetes A Még javában zajlanak Alan Parker Evita c. filmmusicaljének utómunkálatai, de a pepremier közeledtével ismét feléledt a sztárokat és a produkciót kísérő érdeklődés. A decemberi bemutató ugyan messze van, de a musical kedvelői és Madonna rajongói addig sem maradnak slágerek nélkül. Október l-jétől sugározza a Music Television a film „You Must Love Me” című videoklip- jét Madonna előadásában. A dal igazi csemege, hiszen Andrew Lloyd Webber kifejezetten a film számára írta. A „You Must Lovti Me” CD október 11-én , a filnv zene-válogatás október 25-én ke-i riilt a boltokba. A film magyar- országi bemutatójára a tervek szerint nem sokkal a decemberi világ- és a londoni európai premier után kerül sor. Futnak a képek FILMJEGYZET Itt vannak a sáskák! Hát kérem, tévedtem. Egy hete azt írtam e hasábokon, hogy már mindenféle katasztrófát feldolgoztak filmen, csupán sáskajárás nem volt eddig. Akkor még nem láttam a Függetlenség napjá-l (Independence Day). De most megnéztem, s önkritikusan jelentem: a sáskákat, igenis, ki lehet pipálni. Roland Emmerich, a Hollywoodba áttelepült német rendező apokaliptikus sci-fi- jében ugyanis olyan földönkívüliek támadják meg bolygónkat, akik nemcsak külsejükben emlékeztetnek a falánk rovarokra, hanem életmódjukban is. Égitestről égitestre járnak, afféle nyolcadik utasként, s ha felélték környezetüket, odébbállnak. Pusztító vándorlásukban most éppen a Föld került sorra. Vagyis ez a film az E.T. negatív párja. A jóságos kis gnóm helyett itt vannak nekünk ezek az undorító sáskák. Ezen a ponton meg kell jegyeznem, hogy ufó-ügyben egy kicsit szkeptikus vagyok. Mint az a pilóta, akitől megkérdezték, látott-e már ufót, mire vállat vont és azt válaszolta: egyszer láttam, de az se az volt. Én is így állok valahogy ezzel a témával, de azért a jó sci-fit nem vetem meg. Az említett E.T. például tetszett. A Függetlenség napja ellenben számomra kevésbé volt meggyőző. És ha a számítógépeket leszámítjuk, akkor nem is nagyon találtak ki új elemet. Persze, izgulni azért lehet. Sőt, úgy tűnik, itt a világ vége, ami azért nem semmi. Szerencsére azonban (vagyis a sáskák pech- jére) a végveszélyben összefognak a nemzetek, s ennek következtében diadalmasan visszavágunk. Mi, mindannyian. Senki sem marad ki. Van itt keresztény elnök, zsidó komputerszakértő és néger pilóta, First Lady és sztriptíztáncosnő, iljak és öregek, józanok és részegek, normálisak és bolondok (ez utóbbiak népes táborát egyébként egy ha- bókos tudós képviseli). Az egyik képen meg iraki katonák is feltűnnek, természetesen az amerikaiak szövetségeseként. Immár mindenki az. Mese? Igen. De a jól ismert profizmussal előadva. Pazar látvány, elsőrangú komputertechnikával odabűvölve, egyszerű, ám hatásos dramaturgia, vázlatosan felskicceit, de azért átélhető figurák. És humor, jópofa beszólások, mert világvége ide vagy oda, jól érezzük magunkat. Keményen odavágunk a sáskáknak. A film, mint olvasom, hetven millió dollárba került, és három hét alatt kétszáz milliót hozott a konyhára. Üzleti értelemben ez páratlan sikernek számít. De azért mégsem kell irigyelni Roland Emmerichet. Mert a siker gyakran a kudarc előszobája. A bevált módszerek ugyanis köny- nyen rabul ejtik az embert, ami ismétlődésekhez s végül unalomhoz vezet. Most meg érdekes ez a „csillagok háborúja”-sztori, és a számítógépek valóban nagyon tudnak. De a nyolcadik utast már unjuk kicsit. És mi lesz holnap? Visszajönnek a sáskák? Nagy Imre Jelenet a filmből i i Kádek Heni fotó. simara l. Ötszáz könyv ajándékba Az örült és az apáca Pécsett
