Új Dunántúli Napló, 1996. október (7. évfolyam, 268-297. szám)

1996-10-13 / 280. szám

6 BÜiántúli Napló Magazin 1996. október 13., vasárnap Fogyókúra ragtapasszal Karcsúnak maradni, vagy azzá lenni mindenféle diéta vagy torna nélkül - sokak álma. Ezt látszik valóra vál­tani egy japán csontspecia­lista módszere, aki a kéz kü­lönböző ujjaira tekert ragta­paszok segítségével ért el meglepően jó eredménye­ket. A „trükköt” véletlenül fedezte fel betegei kezelése során: azt tapasztalta, hogy az ujjtörésekkel, húzódá­sokkal érkező páciensek bi­zonyos ujjaik szoros körbe- pólyálására, vagy ragasztá­sára egyes testrészeik súly­vesztésével reagálnak. A specialista, bár módszerére eddig tudományos magya­rázatot nem talált, úgy véli: az igen hatásosan működik. Biztos abban, hogy akár két ruhaméretnyit is le lehet adni a megfelelő ujj egy hó­napig tartó körbepólyálásá- val. A cseppet sem irigy ja­pán orvos a megfelelő zó­nákat is elárulta: a hüvelyk­ujj az arc, a mutatóujj a ka­rok és a mell, a középsó'ujj a felső hasi rész, a gyűrűsujj az alsó hastájék, míg a kisujj a lábakért „felelős”. A szex, mint öngyilkosság Biológusok érdeklődéssel vegyes borzongással figye­lik azt a jelenséget, hogy néhány rovarfajta nőstényei párzás után - vagy éppen közben - egyszerűen elfo­gyasztják az őket megter­mékenyítő hímet. A vörös­hátú pók hímje szinte ki­hívja végzetét: maga végez akrobatikus gyakorlatokat, hogy aztán a nőstény csápjai között pusztulhasson el. Párzás közben a nála jóval hatalmasabb nőstényen úgy helyezkedik, hogy éppen annak rágószerve elé kerül­jön. Hogyan lehetne ekkora csábításnak ellenállni? A nősténypók ösztönei szerint sehogy. Az emberi elme szerint értelmetlen, öngyil­kos akció magyarázatát ku­tatva a torontói egyetem egyik hallgatója arra a fel­ismerésre jutott, hogy a do­log egyáltalán nem értelmet­len. Sőt, fejlődéstörténetileg számos előnye van. A hí­men rágódó nőstény elfog­lalt, vagyis hosszabb ideig „hagyja”, hogy a hímpók teljesítse kötelességét. Ez neki is jó, hiszen így a ma­ximális mennyiségű sper­miumot juttathatja a nős­ténybe, s nagyobb eséllyel jön létre a megtermékenyü- lés. Ugyanakkor a spermi­umokkal „telített” nőstény már nem fogadja több hím­pók közeledését, vagyis biz­tosított, hogy az öngyilkos pók lesz az utódok atyja. Trabant a falban - Mérföldköves darab a berlini falból: ez a szabadtéri East Side galé­ria. A műveket 118 alkotó hozta létre, közülük tizenöten restaurálták alkotásaikat, mivel a rajzok már kezdtek lekopni. Mell-lény - Bármilyen hihetetlen, ez lesz a jövő év nyári divatja. Legalábbis a lonfdoni bemutatón Chairman Phak- deesuk divatház bízik benne, hogy legújabb kreációját jö­vőre egyre többen fogják viselni. A modell láttán erről ter­mészetesen semmi kétségünk nincs, ám a fehérneműkészí­tők a fedetlen keblek hatására támadásba lendültek, ajánla­tuk az átlátszó melltartó. Az apák jobb magányos szülök A szűzi csók fokozza a lobogó szenvedélyt Egy kis terjedelmű könyvet, amelytől dühbe gurulnak a fe­ministák, de el vannak ragada- tatva nagymamáik, cukorként kapkodnak el mostanság az amerikaiak. Washingtonban gyakorlatilag eltűnt már a könyvesboltokból és az eladók a raktárak kiürülésére hivat­koznak. Ez azonban nem akadá­lyozza meg, hogy egymás ha­jába ne kapjanak a könyv tar­talma miatt, amelynek sikerét egyesek borzalmasnak, mások viszont feltétlenül megérde­meltnek mondanak. A könyv 174 oldalán keresztül a szerzők- két házasságban élő New York-i asszony (egyikük 37, a másik 38 éves) könyörtelenül letaglózzák a feminizmus évti­zedeit, mégpedig azon egyszerű oknál fogva, hogy - mint írják- a férfiak olyan vadászok, akik szeretik, ha ellenállnak nekik, a nők pedig túlságosan könnyűvé tették a játékot és újra meg kel­lene tanulniuk, hogy megkíván- tassák magukat. A „szabályok” innentől kezdve már egysze­rűek: a nő ne szólítsa meg a fér­fiakat; ne hívja őket táncolni; ne telefonáljon nekik és ne vá­laszoljon az általuk üzenetrög­zítőn hagyott hívásra. A nő a férfi előtt fejezze be a telefonbeszélgetést, hagyja őt fizetni a vendéglőben és dísz­vacsorát szervezni. Maradjon titokzatos, legyen mindig gon­dosan kozmetikázva és öltöz­ködjék úgy, ahogy az előnyös a számára. De vannak szigorúbb „szabályok” is: ne fogadjon el a nő minden napra meghívást - a szerelmes férfi várni fog. Az első randevún egy szűzi csók csak fokozza a szenvedélyt. A szexuális kapcsolatra minél ké­sőbb kerüljön sor és közös la­kásba csak akkor költözzenek, ha már kitűzték az esküvő idő­pontját. A könyv szerzői, Ellen Fein és Sherrie Schneider eszményi házasságot ígérnek álmaik fér­fiújával azoknak, akik betartják ezeket a „szabályokat”. Sőt, a férfiú „bolondulni fog” értük, következésképpen feltétlenül hűséges lesz és úgy bánik majd velük, mint egy királynővel. Az először 1995-ben megje­lent és hat dollárért árusított könyvet a Los Angeles Times a paperback kiadások élére he­lyezte, az USA Today pedig bestsellernek minősítette. Hollywoodban a rangos ren­dező, Wendy Finerman (Forrest Gump) 250 000 dollárt fizetett a megfilmesítés jogáért. Ami pedig az írónőket illeti: Ellen Fein egyetemi diplomával ren­delkezik, két gyermek anyja; Sherrie Schneider szintén férje­zett, egy magazin szerkesztője. Negyven évig jogsi nélkül Egy düsseldorfi férfi 40 éven át vezetett autót és motorkerékpárt a városi forgalomban, soha nem volt balesete, de jogosítványa sem. Mindezt a düsseldorfi rendőrség közölte, a ma már nyugdíjas tettes nevét azonban elhallgatta. Az illetőt egy közúti ellenőrzés során „szűrték ki”. A jogosítványt egyáltalán nem hiányoló férfi el­mondta, hogy autót vezetni a nagypapája tanította meg, de nem au­tón, hanem traktoron. Noha ez a sajátos autóvezetői tanfolyam az első negyven év tanúsága szerint egészen jól sikerült, most vélhe­tően pénzbüntetést kell majd fizetnie, nyilván az engedély nélküli vezetés miatt. Macska a pilótakabinban A kazanyi repülőtéren hét órán át hiába várták egy JAK-42 tí­pusú gép megérkezését. Am mint utóbb kiderült, a gépet nem térítették el, csak egy fe­kete macska akadályozta meg a moszkvai felszállását. A Sárik névre (néha) hallgató cica á beszállásnál kiugrott a kosará­ból, s a gép személyzetével együtt beslisszolt a pilótafül­kébe. Amikor meg akarták fogni, a bizonyára halálra ré­mült állat a pilótakabin padlója alatti műszaki kamrába mene­kült egy szűk résen keresztül. Itt viszont nem maradhatott, hi­szen repülés közben rövidzárla­tot és súlyos balesetet is okoz­hatott volna. Az egyik repülő­téri technikusnak támadt egy okos ötlete: hoztak egy sűrített levegővel feltöltött palackot, és a szó szoros értelmében kifújták a szófogadatlan állatot a kis kamrából. maradnak, és ha van munkájuk, akkor is általában kevesebbet keresnek, mint férfi kollégáik. A felmérésben résztvevő nők úgy érezték, hogy a társadalom nagyob figyelmet fordít a gye­reküket egyedül nevelő férfi­akra, és kedvezőbben viszonyul hozzájuk, mint a hasonló hely­zetben lévő nőkhöz. Végül a nyilatkozó kutató elmondta: Dániában az összes, egyik szülőjénél élő 3-5 éves gyerek közül 6 százalék van a papával, ezért annak a kevés férfinak, akinek a bíróság odaí­télte, vagy akikre az anya rá­hagyta gyerekét, nagyon erős az indíttatása, hogy megfeleljen minden gyerekneveléssel kap­csolatos követelménynek. A gyermekü­ket egyedül nevelő apák kevésbé haj­lamosak a ki­csik megbün­tetésére, ne­tán megüté- sére, mint az egyedülálló anyák - derült ki a dán Szociá­lis Kutatások Intézetének vizs­gálataiból, amelyeket a Ber- lingske Tidende című dán napi­lap idézett. A felmérést 1200, három és öt év közötti gyerek bevonásával végezték: a gyere­kek 50 százalékát az anya, má­sik felét az apa nevelte egyedül. A végkövetkeztetés: az egyedülálló anyák sokkal fárad­tabbak és depressziósabbak, mint az egyedülálló apák. „Az egyedülálló anyák több pszichiátriai problémával küszködnek, önbizalmuk jóval kisebb, rémálmoktól, álmatlanságtól és pánikro­hamoktól szenvednek... Több konfliktusuk van gyermekeikkel, mint az apáknak és gyakrabban hajla­mosak büntetni, gyorsabban el­jár a kezük” - írták a kutatók je­lentésükben. Az egyik tudós a lapnak nyilatkozva hozzátette: nem arról van szó, hogy a nők eleve idegesebbek lennének, mint a férfiak, hanem arról, hogy nagyobb gazdasági nyo­más nehezedik rájuk, nagyobb a veszélye, hogy munka nélkül Submarin kávéház Egy cseh vállalkozó megvá­sárolt egy orosz tengeralatt­járót. Elképzelése szerint le fogja horgonyozni a Moldva folyóban, és vízi kávéházzá akarja átalakítani. Mint a Vecemik Praha című lap je­lentette, a vállalkozó eddig még nem kapta meg az eh­hez szükséges hatósági en­gedélyeket. Ez persze nem tántorította el a derék vál­lalkozót terve megvalósítá­sától, mert meggyőződése, hogy minden akadályt le tud gyűrni. Ha mégsem kapja meg a hatósági engedélye­ket, darabokra vagdaltatja a tengeralattjárót, és eladja. Ezáltal még mindig haszon­hoz jut, minthogy a fémhul­ladék Csehországban drá­gább, mint Oroszországban. Garaffitiért öt év börtön Eddig példátlanul szigorú bí­rói ítélet született Nagy-Bri- tanniában. Öt évre rács mögé küldték a 23 éves Simon Sunderland munkanélkülit, mert - így az indoklás - „épü­leteket, tárgyakat szándéko­san festékszóróval össze­piszkított”. A fiatalember kiskamasz kora óta megszállottja a graf- fitinak. Házak százait, autó­pálya-felüljárókat, vasúti hi­dakat, emeletes buszt, amit csak elért, mindent összefir­kált. Műveit alá is írta: ,-,Fisto”, és még egy öklöt is alápingált. Amikor házkuta­tást tartottak a „művész” ott­honában, mintegy négyszáz doboz, mindenféle színű, va­donatúj festékszórót, rostiró- nok tömkelegét, védőkesz­tyűket és -maszkokat, mes­terműveinek fényképeit, váz­latokat és térképeket találtak a szobájában. Olyannyira szenvedélyévé vált a falfirkálás, hogy a tár­gyaláson kijelentette: „Csak akkor hagyom abba, ha le­vágják a két kezemet.” Vé­dője azzal próbálta enyhíteni a bíróság szigorú ítéletét, hogy kilátásba helyezte: mi­helyt képzőművészeti tanul­mányokat folytathat a fiú, fölhagy a firkálással. Szomorú, kialvatlan, rosszkedvű? Vegyen meleg fürdőt! Deprimált? Stressz kínozza? Elalvási problémákkal küzd? Panaszaira a legjobb orvosság egy kiadós esti meleg fürdő. Ezt derítette ki dr. Dale D’Mello pszichiáter (Mi­chigan Állami Egyetem). Az orvos depressziós bete­geket figyelt meg a pszichi­átriai klinikán, s hangula­tukról minden esetben ér­deklődött a forró fürdő előtt és után. Mind a nők, mind a fér­fiak egyhangúlag kijelentet­ték, hogy a fürdő jelentős változást idézett elő a köz­érzetükben. A kísérleti sze­mélyek kevésbé érezték magukat feszültnek, depri­máltnak, nyugtalannak vagy agresszívnek. Ezenkívül a meleg fürdő után gyorsab­ban aludtak el, jobb és mé­lyebb alvásba merültek, s kevésbé kínozták őket rém­álmok. „A fürdés praktikus, biz­tos és olcsó terápia. Nem kétséges, hogy hatékony fegyver a szomorúság ellen. Magam is gyakorlom” - ál­lapította meg dr. D’Mello. f A

Next

/
Thumbnails
Contents