Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)

1996-09-22 / 259. szám

1996. szeptember 22., vasárnap Magazin ÍÜfüántúli Napló 7 Boris Becker egykori szerelme újra a TV 1 képernyőjén Désirée Nosbusch-Becker Ká-— ■gicjató Fájó könnyek jeligére várja a választ az a kedves olvasónk, aki válófélben van férjétől. Különös, de bizonyos érte­lemben én is csak megerősí­teni tudom azt, amit önnek a jósnője elmondott. A válással kapcsolatban valóban vannak itt szinte megmagyarázhatat­lan dolgok. Úgy tűnik, ha el is válnak, ez nem lesz igazi sza­kítás. Mintha inkább arról volna szó, hogy a férje egy­szerűen csak rendezni akarja jogilag a dolgokat, mert alap­jában véve becsületes férfi, akit zavarnak a hazugságok. Ezért lehet, hogy anyagilag is kedvezően zajlik a válás, bár a legjobb, ha ketten meg­egyeznek együtt, mert ha a bí­róság dönt az igazság nevé­ben, akkor kedvezőtlenebb helyzetre számíthat. Önök között megmaradhat egy ba­rátság, de ezért tenniük is kell: férje ne sértődjön meg egy-egy elkeseredett meg­jegyzésért, ön viszont ne szomorkodjon a házassága fe­lett. Sajnos az egész dolgot úgyis veszteségként éli meg, és most boldogtalanul látja, hogy még a jog is a „férjrabló másikat” támogatja. Szeren­csére a férje szereti a gyere­keit, még ha azok néha úgy is érezték, ennek nem adta elég jelét. Majd fogja. Arra viszont, hogy ön öz­veggyé válna, nem látok egy­értelmű jeleket. Van ugyan egy nehéz és veszélyes hely­zet a férje jövendő életében, ami elsősorban a feszültsége­ivel, a stresszel, a terhekkel áll összefüggésben. Ez azon­ban csak figyelmeztetés, és nem tény. Érdekesség, hogy önök kö­zött alapjában véve megma­radhat a régi, meglehetősen komoly, stabil, és tulajdon­képpen idáig jól működő kap­csolat. Hodnik Ildikó Gy. (Továbbra is várjuk kedves olvasóink leveleit. A kérdé­sekre a beérkezés sorrendjé­ben válaszolunk. Kérjük, leve­leiket szerkesztőségünk cí­mére küldjék.) Főzzünk változatosan! Mecseki gombás tekercs A Délhús gyártotta Mecseki gombás szelet FOTÓ: LÄUFER L. 50 éves a Vespa Pénteken betölti 50. szüle­tésnapját a legendás olasz robogó, a Vespa. A közked­velt jármű fél évszázados jubileuma alkalmából a gyártó cég két új modellt mutat be. Az első Vespa 1946-ban gördült le a futó­szalagról, miután Enrico Pi- aggio fegyvergyáros a há­ború után úgy döntött: fo­gyasztási javak termelésére állítja át hadiüzemét. A Vespát így - stílusosan - egy helikopter-specialista, Cor- radino D,Ascanio konstru­álta. A kis mozgékony mo- * tor gyors ütemben sláger lett Európában, főleg a fiatalok körében - írja az AFP. Ami­kor a Piaggio-cég 1987-ben le akarta állítani a gyártást, - hogy egy modernebb jár­művel helyettesítse a Ves- pákat - olyan erős volt a ti- latkozás, hogy kénytelenek voltak lemondani tervükről. Sőt, az immár öregfiúnak számító Vespa "tiszteletére" Toscana tartományban mú­zeumot létesítenek. Egy új vakcina Igen hatásosnak bizonyul egy új oltóanyag a gyer­mekkori súlyos, kiszáradás­sal járó hasmenés kezelésé­ben. Az oltóanyag kifejlesz­tésén - amely a rotavirus el­len hatásos - immájr 15 éve dolgoznak, de mostanra va­lóban közel kerültek a tény­leges alkalmazáshoz. A kiszáradással járó has­menés évente mintegy egy­millió gyermekáldozatot követel - főként a fejlődő országokból. Az oltóanyag legutóbbi tesztelése - Finn­országban - azt mutatta, hogy bár a kicsik az oltás el­lenére megfertőződnek a ro- tavírussal, a betegség lefo­lyása igen enyhe. A vakcinát a bethesdai nemzeti allergológiai és fer­tőző betegségekkel foglal- •kozó kpzpont egyik kuta­tója, Albert Kapikian fej­lesztette ki és a tesztkészít­ményeket Wyeth-Ayerst la­boratórium már gyártja. Az amerikai élelmiszer- és gyógyszerengedélyezési ha­tóság jóváhagyása után az oltóanyagof 1998-tól akar­ják árusítani. Amennyiben az oltóanyagot megfelelően olcsón sikerül tömegmére­tekben gyártani, komoly előrelépést jelenthet a fej­lődő országokban a kiszára- dásos hasmenés okozta cse­csemő- és gyermekhalandó­ság visszaszorításában. Nem véletlenül ismétli meg a TV 1 a Komisz vér („Böses Blut”, 1993) című 4 részes né­met tévéfilmsorozatot (ZDF), hiszen több világsztár (Nadja Tiller, 65; Mathieu Carriére, 46) mellett az utóbbi években híres sorozatsztárrá lett Désirée Nosbusch-Becker (31) exkluzív alakítása nyújt felejthetetlen élményt a magyar nézőknek Barbara szerepében. 1985-ben, az USA-ban, a show-műsorok csodagyereke Désirée Nosbusch volt (a Bec­ker nevet művésznévként vette fel Amerikában), míg Boris Becken abban az évben már a teniszsport csodagyerekeként emlegették. Ekkor találkoztak először, Cincinnatiban (USA, Ohio állam), hogy interjú és rö­vidfilm készüljön a német teniszcsillag közreműködésé­vel. Az akkor már Amerika- szerte ismert, igen fiatal tévész­tár - Désirée Nosbusch - iránti rajongását Boris először akkor árulta el, amikor bevallotta, hogy háromszori!) nézte végig Désirée A rajongó (Fan) című filmjét... És mindössze né­hány órát tölthettek kettesben a Cincinnati mellett fekvő Kings Island vidámparkjában, jóllehet erről is hosszú riportot közölt abban az időben a Münchenben megjelenő Bunte. Désirée Nosbusch-Becker filmkarrierje történetében jelen­tős állomás lehetett a Komisz vér Barbarájának a szerepe, ami extrém szituációt mutat be: el­játszani a nővére (Verena - Marion Kracht) férjének (Wer­ner Westfal - Mathieu Carri­ére) szeretője szerepét... Désirée Nosbusch filmkarri­erjét a barátja és menedzsere - a nála 30 évvel idősebb - Geo­rge Bossert segítette, akivel 1989-ben össze akartak háza­sodni. A tévésztár két fiút és két lányt szeretett volna szülni, ám - más művésznőkhöz hason­Elmarasztaló ítélet és újabb vádemelés nélkül pont került a brit igazságszolgáltatás eddigi legnagyobb sikkasztási pere, a Maxwell-ügy végére. A történ­tek után nagyon nehéz lesz a jövendő nagy csalások tetteseit törvény elé idézni - fájlalta e fejleményt a nagy csalárdságok kivizsgálására szakosodott brit kormányszerv, az SFO nyomo­zóhivatal vezetője. Á londoni felsőbíróság vég­zése gyakorlatilag lezárta az öt éve húzódó ügyet azzal, hogy a néhai sajtómágnás idősebbik lóan - tisztában volt vele, hogy ez a pályáját és a további karri­erjét is jelentős mértékben mó­dosíthatta volna. Az európai események iránt is komoly érdeklődést mutató művésznő filmszerepet vállalt 1994-ben abban a német-olasz háborús drámában, mely a Se­gélykiáltás („Schrei nach Hilfe”) címet viselte, és a SAT 1 műsorán 1994 július 27-én szerepelt. Franco Rossi olasz rendező 125 perces művében Désirée Nosbusch ifjúságvé­delmi bírónő (Nini) szerepében olasz gyermekeket ment ki egy blokád alá vett boszniai város­kából. És most újra megcsodálhat­juk a filmszínésznő Désirée Nosbusch elragadó játékát a fiának, Kevinnek nem kell újabb jogi eljárással szembe­néznie. A két Maxwell-fiút, lant és Kevint januárban mentették fel első fokon azon vád alól, hogy bűnrészesként működtek volna közre máig tisztázatlan körül­mények közt elhunyt apjuk ba­lul elsült pénzügyi zsonglőrkö- désében. A januári felmentés nagy meglepetés volt. A felmentés után az ügyészség azonnal beje­lentette, hogy a fiatalabb Max- well-fiú mentesülésébe bele­Komisz vér hátralévő epizód­jaiban, amelyekben arról győ­ződhetünk meg, hogy egy-két villanása a képernyőn olyan hatást válthat ki a nézőben, mint Pelé vagy Maradona egy­kor a zöld gyepen - a futballra­jongók körében a stadionok­ban, avagy a képernyők előtt. .. Nem véletlen, hogy Désirée a Wimbledon-győztes szívét is képes volt megdobogtatni több, mint 10 évvel ezelőtt az amerikai Cincinnatiban, jólle­het a német teniszcsillagot ak­kor olyan cerberusok vigyáz­ták, mint Günther Bosch edző és Ion Tiriac menedzser. Né­metországban pedig Steffi Gráfot szánták neki a hazafias­ságtól telített rajongói. Hajzer Lajos nyugszik, Kevint azonban, akit a vád mindig is a sikkasztásnak tartott ügy egyik fő részesének tartott, újból törvény elé akarja idézni. A felsőbírósági határo­zat szerint viszont az újabb vádemelés „olyan mértékű mél­tánytalanság lenne” az egyszer már felmentett Kevin Maxwel- lel szemben, hogy az „kimerí­tené a hatalmi visszaélés fo­galmát”. Az elmarasztalás nél­kül végződött vizsgálat nyomán máris sokan az SFO fennmara­dásának értelmét kérdőjelezik meg. Különlegesen finom ízesítésű a Délhús gyártotta Mecseki gombás szelet, amit az ételek gazdagítására szoktam felhasz­nálni. A gombás tekercshez kell 2 nagy kicsontozott csirkemell, amiből kettévágva 8 szeletet kapunk. A húst sózzuk, borsoz- zuk, megkenjük vajjal, amit zú­zott fokhagymával, delikáttal, borssal fűszereztünk. A húsra fektetünk egy vékony szelet sajtot, rá a gombás szeletet. A szalámit a hús méretéhez szab­juk, a kiálló részeket levágjuk és félretesszük. A sajtos-szalá- mis húst föltekerjük, hústűvel vagy fogpiszkálóval megtűz­zük. Sós-borsos lisztbe forgat­juk és kevés olajon minden ol­dalról hirtelen átsütjük. A föl­aprított vöröshagymát olajon megpároljuk, teszünk hozzá 2 gerezd zúzott fokhagymát, pet­rezselyemzöldet, valamint egy leveskockát. A gombás szelet levágott részeit, valamint még 3-4 szeletet laskára vágva a hagymához keverjük. Belehe­lyezzük az elősütött hústeker­cseket, és fél deci fehérbort aláöntve megpároljuk. Ha a te­kercs megpuhult, kiszedjük a léből, a visszamarad hagymás szaftot behabarjuk két deci tej­föllel, amiben egy púpozott ká­véskanál lisztet is elkevertünk. A tekercseket visszatesszük a mártásba és jól összeforraljuk. Rizibizivel körítjük. W. M. Megmenekültek a Maxwell testvérek RÁDIÓ MELLETT Jegyzet Taknyosok! - kiáltott fel az öregúr, majd nyomdafesté­ket nem szívlelő ordenáré szö­veggel folytatta, a néhány ifjú diáknak - fiúknak, lányoknak címezve - akik a buszra föl- szállva elfoglaltak két-három ülőhelyet s nem vették észre, hogy egy idős asszony mögöt­tük fellépve nézett körül, hova is tudna leülni. A gyerekek azonnal átadtak két helyet is, de nem a szitkozódó „felhívására”, hanem ösztönösen illemtudóan, ahogy ez elvárható tőlük. A gyerekek elszomorodva néztek egymásra, valószínűleg azért, mert otthoni, vagy iskolai neveltetésük eleve kizárta az otromba hangot. Nem szoktak Menthetetlen ifjak és öregek... hozzá. Egy éjszakai, telefonos rádióműsorban is hallottam eléggé ingerült véleményt a „mai fiatalokról”, így, merően általánosítva, akik „nem ismer­nek sem embert, sem Istent”, csak üvöltöznek, ,je-je-jéz- nek”, diszkónak vélik az egész világot... És ismét elhangza­nak a közhelyek, amelyek olyan régiek és ósdiak, mint maga az emberi történelem. Egy felnőttekből - sőt, kizá­rólag idősekből álló - társaság­ban tárgyalják a rock-király Michael Jackson budapesti be­vonulását (sok-sokezres ifjú és tomboló tömeg), amikoris az if­jak a tévé tanúsága szerint is - benyomtak egy kirakatüveget. „Micsoda népség!” - jegyezte meg valaki. „Csak úgy, mint pesten egy ... ista tömeg, ami­kor akár nyer a csapat, akár ve­szít, mindig betörnek néhány kirakatot.” - mondja a másik és hozzáteszi: „Pedig ezek az őrül­tek egyáltalán nem tinédzse­rek!” Régen - évekkel ezelőtt - barátaimnak sikerült elcsalniuk engem egy-két Pécsi Dózsa mérkőzésre. Ott szorongtam a sajtópáholyban, a jobbpénzűek „páholy”-sora fölött. Az előke­lőség - közöttük ismerős orvo­sok, igazgatók, hatósági főnö­kök ültek - úgy ordított, mint a szemközti oldalon álló B-közép népes gárdája. A bekiabált szö­veg tárgya többnyire igazodott civil foglalkozásuk gyakorlatá­hoz: „Törd el a lábát, ha be­tart!” - üvöltötte a városszerte neves csont-sebész. „Hónaljig verd bele a földbe, hogy tiszte­legni tudjon a disznó...” - üvöltötte a középkorú tiszthe­lyettes. - „Vágd fejbe, ha kell kétszer, majd tanul illeme ne félj!” - harsogott a rendőrtiszt. Megfigyelésem alapján úgy döntöttem, hogy egyszer meg­írom a futballszurkolók termé­szetrajzát. Ez a gondolat fog­lalkoztatott ott a vasútpályán, amikor felzúdult a tömeg - egy szerintük elfogult bírói ítélet nyomán - és az előttem ülő zömök sportszakértő - hivatal­ból volt jelen - hátrafordulva úgy mellbe suhintott ököllel, hogy kishijja az eszméletemet veszítettem. Jókedélyű, vidám fickónak ismertem akkor már vagy tizenöt esztendeje, s ha máshol nem is, de a Nádor ká­véházban hetente többször is összefutottunk. Mint a meccs után, aznap este is. Amikor be­lépett az ajtón, hozzánk csatla­kozott. Kezét nyújtja, „Hogy vagy öreg cimbora, ezeréve nem láttalak!” - mondja, majd kért négy fröccsöt kettőnknek. „Kár, hogy Te nem jársz meccsre, ma délután idegbajt kaptál volna. Micsoda csőcselék kísérte a pes­tieket!” - méltatlankodott. Ő is már rég kinőtte a tiné­dzserkort, meg még sokan-so- kan mások is. De más a futball - szerintük - és megint más a taknyosok diszkója. Szintén szerintük. Az ember megszüle­tik, felnő, megöregszik, meg­hal, de a generációs ellentét örökéletű. a « Hóbortos álmerénylő Egy hóbortos ottawai tele­fonáló azt állította, hogy pokolgépet rejtett el Jean Chrétien kanadai miniszter- elnök rezidenciáján, ám a szövetségi rendőrség hang­súlyozta, hogy a kormányfő biztonságát valójában semmi sem fenyegette. A te­lefonhívás után nem találtak pokolgépet a minszterelnöki rezidencián - tudatta a rend­őrség, jelezve, hogy a tele­fonáló kiléte „ismert szá­mára”. A telefonáló nem azonos a québeci André Dallaire-ral, aki tavaly egy késsel behatolt a kormány­fői rezidenciára, miután a québeci szeparatisták el­vesztették a tartományuk függetlenségéről rendezett népszavazást. Dallaire-t az­óta szabadon engedték.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents