Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-21 / 258. szám
1996. szeptember 21., szombat Honismeret Diinántúli Napló 13 A Völgység ezeregyszáz éve Búcsú a cikó-máriaszéplaki templomromnál A Tolna megyei Völgységről - Vörösmarty Tündérvölgyéről - pár évvel ezelőtt már megjelent egy tanulmánykötet, amelyben kutatók, hivatásos és amatőr történészek, néprajzosok több éves kutatómunkájuk eredményét összegezték. Most ezt a munkát folytatja szervesen az a szépkiállításu kötet, amelyben a Bonyhádon megtartott Völgység II. konferencia előadásait teszi közzé a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Bizottsága, a Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja és a Völgységi Múzeum közös kiadásban. A kötet szerkesztői előszóban leszögezik, hogy a szerzőket semmiféle szerkesztői vagy lektori hatás nem befolyásolta sem ideológiai, sem politikai aspektusból. Ez a tanulmányok olvasása közben érezhető is, hisz azokban különböző nézetek és álláspontok szabad áramlása érvényesül. Bonyhád különösen nagy figyelmet érdemel a magyar történelem tanulmányozásánál, hisz benne - pars pro toto - vagy mint cseppben a tenger hazánk majdnem minden problémája tükröződik. A kötet negyvenegy előadó előadását tartalmazza szerkesztett formában. Természetesen ilyen terjedelemben lehetetlenség egy újság keretei között azokat ismertetni - pedig erre ugyancsak nagy a kísértésem -, és így csak témakörönként érintem azokat inkább csak az érdeklődés felkeltése céljából. Az 1. rész Várak, templomok, jeles házak - régészeti és műemlékek a Völgységben címen foglalja egybe a tanulmányokat. Rosner Gyula a Magyarok a Kárpát medencében címen az etnikai problémákat tárgyalja a „mi Attilánk” kérdésével együtt. Solymár Imre a helynevek alapján is hatalmas anyagot tár fel ezeréves történelmünk emlékeiből. Ide tartozik Miklós Imre és Sümegi József tanulmánya is Váralja, Várfő, Szék (Bá- taszék), Cikádor elnevezés körüli problémákról, illetve emlékeiről. Szekér József a koron- szói apátság történetéhez ad újabb adatokat, Turányi Erzsébet és Sebestyén Lajos pedig épületrekonstrukciókat tárgyal. A II. részben a völgységi németek XVIII-XX. századi történetében olvashatunk fejezeteket. Itt valóban csak utalni tudok _ egyes dolgozatokra. A Tolna megyei telepítések, a lutheránus németség mellett a református németség kevésbé ismert történetét, azok gazdálkodását, térbeli fejlődését ismerhetjük meg. Külön érdeklődéssel olvastam a Mercy-család emlékezetét a Hőgyész és a környező falvak-ban. Most értettem meg a Tolna megyei levéltárban elfekvő jegyzőkönyvben olvasottakat, amely szerint egyik ősöm a kölesdi kocsmában Mercy egyik gazdatisztjének vita hevében ezt mondta: „Épp olyan gazember vagy, mint a gazdád!” Úgy látszik, valóban volt kifogásolni való a csicsói kápolna alapítójának a magatartásában. A legújabbkori történelemre forrásértékű anyagot tartalmaz Lenner Jenőnek Ahogy a Völgység papjai látták - 1938- 1948 című dolgozata, amely a história domusok alapján mutatja be a kor történetét. Egyben azt is mutatja ez a munka, hogy mennyi feltáratlan értékes ismeretanyag van még a falusi plébániák, parochiák irattárában. Gazdaságtörténetileg - de politikatörténetileg is érdekes Bai Józsefnek a lengyel-teréz- majori földművesszövetkezet ismertető munkája, amely 1945-ös földbirtokreforma után az első földművesszövetkezet volt az országban. ' Gazdaság, társadalom, kultúra címen nagyon széleskörű anyagot tartalmaz a III. rész. Olvashatunk benne az ú.n. bonyhádi tájfajta magyar tarka marha problémájáról valószínűleg kemény vitát kiváltó tanulmányt Éppel Jánostól, illetve ennek a tájfajtának a legújabbkori rekonstrukciójáról Ettig László és Fábián Ferenc dolgozatában. De a barokk orgonaépítőműhely bonyhádi működése, a zenei és a szellemi kultúrának egyik megnyilvánulása is érdekes adatokkal ismerteti meg az olvasót. A legolvasmányosabb dolgozatok azok, amelyek a Völgység társadalmában igen jelentős szerepet játszó zsidóság életét, történetét mutatja be különböző előadásokban. Ugyancsak érdekes, és a magyar történetnek szinte mintaképe a politikus Perczel család XIX. századi története, amelyben a kor minden ellentmondása figyelemmel kísérhető. De megjelennek a Völgységben a bukovinai székelyek is egy jellegzetes életút bemutatása mellett. (Simon Károly. Székelyföld Párizsától a Völgységig - Földi István életútja.) A kiadvány IV. része Népi kultúra a völgységi etnikumok köréből címen foglalja össze a témakör dolgozatait. Ebben jelentős ismeretanyag a népi vallásosság emlékei egyrészt a németek körében, másrészt a székelyek életében. Völgység és benne Bonyhád kultúrájának talán a legjellemzőbb Vadas Ferenc tanulmányának az a része, amelyben Illyés Gyula bonyhádi iskolaéletére emlékezik. Eszerint „Illyés Gyula osztályának ötvenegy rendes és egy magántanulója öt felekeze- tet és ennyi nemzetiséget képviselt ... A másodikos-harmadikos gimnazista különböző vallások és etnikumok tanulóiból álló közösségekben együtt tanulhatta a másság tiszteletét és a saját értékek becsülését: padszomszédja a majdani görögkeleti püspök, előtte sváb és zsidógyerekek ültek.” A Völgységnek ez a különböző kultúrájú és etnikumi népekből álló tarka képe egységben jelenik meg a szép Pannóniában. De mi szükség van arra, hogy ezt a képet tudományos előadásokban, az előadásokat tartalmazó kötetben ki is adják? Napjainkban pénzügyi helyzetünket illetően másról sem hallunk, mint nadrágszíj meghúzásról és adóztatásról, ősi közhely: a bárányt, hogy nyírható legyen, először táplálni kell. De ezt nálamnál komolyabb közgazdászok, pénzügyi szakemberek is már megmondták. Az anyagi javakat elsődlegesnek tekintő finánciális szemlélethez most csak az egyébként nemzeti liberalizmus lelkes híveként politizáló Eötvös Lorándot idézném, aki 1891-ben a budapesti egyetem rektoraként mondta: „A tudománynak és művészetnek életfeltétele a fényűzés. Szükségletét nem lehet és nem szabad a takarékos államháztartás mértéke szerint kiszabni.” És amikor vállvere- getően megjelennek és megnyilatkoznak nálunk olyan nyugati pénzügyi tisztviselők, akiknek a magyarságról fogalmuk sincs, alázatos hódolással fogadjuk őket, és vesszük át titkos parancsaikat, amelyek a milliárdosok gőgjével kényszerítenek minket kultúránkat is veszélyeztető „takarékosságra”. És ez az elrendelt takarékosság nem a fináncoligarchia számláján, hanem gyakran kis vidéki múzeumok, kulturházak megszüntetésében nyilvánul meg. És a kis Völgységi Múzeum kiadványát olvasva félve gondolok arra: lesz-e még lehetőségem ilyen munkák kézbevételére. Dr. Rajczi Péter Feldíszített úrnapi kápolna Diósberényben Egészségügyünk gondjai egykor és ma Gondolatok a milleniumi orvoskongresszus centenáriumán A magyar orvostársadalom úgy kívánta méltóképpen megünnepelni hazája ezeréves fennállását, hogy összehívta 1896 szeptemberében a „Milleniumi közegészségi és orvosügyi kongresszus”-!. Az elnöki tisztségre az akkor már európai hírű higiénikus professzort, Fodor Józsefet kérték fel, aki középiskolai tanulmányait Pécsett folytatta a Ciszterci Rend gimnáziumában. A kongresszus a magyar nép egészségének, a magyar közegészség- ügynek a gondjaival és a közállapotok visszásságaival foglalkozott. Azokkal a súlyos problémákkal, melyeknek megoldására - sajnos úgy tűnik - egy évszázad sem volt elegendő! Szerencsére a tanácskozás teljes anyaga - könyv alakjában - az utókorra maradt, így okulásul konkrét példákat említhetünk. Már a meghívó szövege is szolgál ilyennel: „Nagy ünnepre készül hazánk. Ezeréves fennállását fogja megünnepelni. S midőn az ünnep lélekemelő mozzanatai elvonulnak szemünk előtt, az emlékezet nemzetünk ezeréves életének dicsőségeit s viszontagságait varázsolja elénk . .. Egészségügyi intézményeink azonban még hiányosak: nem érték el a fejlődésnek azt a fokát, amelyre nemzetünknek szüksége van.” De idézzük fel az elhangzott előadások néhány tanulságos gondolatát is. Mindjárt az első értekezésből: Angliát a higiéné fejlettsége tette mintaországgá, ahol a halálozás csupán 18 ezrelék, míg Magyarországon éppen a duplája. Az angliai kívánatos állapotok alapját a racionális brit törvények és a magas iskolázottság képezik. Nálunk 20 éve - 1876 óta - van ugyan egészségügyi törvény, de a legfőbb gond, hogy az állam a finanszírozást a helyi hatóságokra bízta, így a felhasználható anyagiak összege mindig bizonytalan. Az orvos gyengén fizetett! - mondotta Breuer Ármin Temes vármegye főorvosa, aki szerint az orvos „lehet a humanizmus szolgája, de nem a rabszolgája!” A következő előadó Molnár Antal úgy véli, hogy drágák az orvosságok, a nép egészségtelenül él és táplálkozik, ezért alacsony az átlagéletkor és magas a megbetegedési arány. Gondot jelent az élelmiszerek hamisítása, pl. a fűszerpaprika pirosítása mérgező ólomfestékkel! Vagy Thu- róczy Károly Nyitra megyei főorvos néhány megállapítása: kevesebb a házasságkötés, csökken a népszaporulat. Sorozásnál női az alkalmatlanok száma. A kivándorlás egy százalékkal apasztotta a népességet, a legtehetségesebbekkel! Loewy Lipót pécsi orvos a sarlatán természetgyógyászok működésének betiltását indítványozta! Csatáry Lajos miniszteri tanácsos szerint a fő baj a „fiskális érdek előbbre helyezése a közjólétnél”. Végezetül egy idézet Fodor Józseftől, egy olyan tömör igazság, amely ma is aktuális: „Nyilvánvaló, hogy vezéreink nem tanultak az ezredéves történetből. Versengenek, egymás ellen törnek a hatalomért! Oh! Bár annyi buzgalmat, észt és munkát áldoznának a nép kulturális érdekeiért, a jó közigazgatásért, a jó egészségügyért, a tudományokért, a művészetekért amennyit a versengésre, a hatalomért való küzdelemre fordítanak.” A fenti megállapítások kivétel nélkül száz éve a millenium évében hangzottak el, de kivétel nélkül a millecentenárium évében is elmondhatnánk őket, mert sajnos azóta is időszerűek! És ez szomorú. Dr. Sülé Tamás Fodor József a magyar közegészségügy európai hírű megteremtője. (Csúcs Ferenc érme.) fellapozza. Ugye milyen egyszerű? Döntés, kockázat nélkül. Hitte volna, hogy egy hasonlóan egyszerű, egyértelmű és jó döntés a jövőjét is képes biztossá tenni? Pedig ez így van. A nyugdíjbiztosítás egy tapasztalt, nagy tőkeerejű, megbízható, többmilliós ügyfélkörrel rendelkező biztosítónál legalább olyan nyilvánvaló, mint az, hogy ha nem tud valamit, akkor fellapozza a lexikont. Ha nyugdíjbiztosítás, akkor © » ) t
