Új Dunántúli Napló, 1996. szeptember (7. évfolyam, 238-267. szám)
1996-09-21 / 258. szám
10 Dhnántuli Napló Riport 1996. szeptember 21., szombat I. János Károly, a király Egy nap a spanyol uralkodópárral Budapesten A régi szép mesék többsége királyokról, grófokról és hercegkisasszonyokról szól. Világunk meg arról, milyen allűrjeik vannak újgazdagjainknak. Nem csoda, ha inkább a régi mesék mai főszereplőit szeretném megismerni. Azokat, akik a sors kiszámíthatatlan akaratából bíborban, bársonyban születtek. Ennek reménye csillan meg, amikor lehetőséget kapok arra, hogy végig kísérjem I. János Károly spanyol királyt és Zsófia királynét magyarországi programjuk egy napján. Jókora izgalom ég bennem, amikor a Magyar Köztársaság elnökének sajtóirodájában átveszem az akkreditáláshoz szükséges iratokat. Várom a kioktatást: hogyan öltözzem, mit kérdezzek, vagy éppen mit ne kérdezzek a királyi pár jelenlétében. Ehhez képest semmiféle tanácsot nem kapok. A legfontosabbat is csak az iratokból tudom meg: a királyi párt nem szabad megszólítani. Pedig lennének kérdéseim. Igaz, nem gazdasági és nem politikai jellegűek. De hagyjuk. Vannak itt fontosabb dolgok. Például az, hogy mibe is öltözzem. Bár gyűlölök kosztümbe bújni, most mégiscsak egy dohányzöld kiskosztümöt kapok magamra, fehér selyemblúzzal. Ennyivel tartozom az alkalomnak. Egyébként pedig úgysem engem néznek. * Előző nap szakad az eső. Azon imádkozom, csak reggelre elálljon. Mégiscsak snassz lenne, ha esemyőerdő kísérné a spanyol királyi párt. Hajnalban ébredek, az első, hogy az eget kémlelem. Talán jó idő lesz. Van Isten! A program negyed tizenkettőkor kezdődik a Kossuth téren ünnepélyes fogadtatással. Már tíz után pár perccel ott vagyunk. Fotós kollégám is az alkalomhoz öltözött. Kinyúlt pulóver helyett farmeringet vett magára, sőt a kocsiban még egy zakót is tartalékol. A Kossuth téren piros szőnyeget terítenek le. Ahogy lépdelünk a számunkra kijelölt terület felé, egy biztonsági őr diszkréten elkapja fotósunk karját, s félrevonja. El kell kattintania gépét, villantani vaku- ját, megmutatni fotóstáskáját. A katonazenekar teljes hangerővel próbál. A díszszázad a lépteit igazgatja. Gyakorolnak, hiszen köztudott: aki nem lép egyszerre - az bizony kilóg a sorból. Két köztisztasági alkalmazott teljes intenzitással a vörös szőnyeget sepri. Oda- vissza. A Nap ragyog, áldásos sugaraival meg-megsimogatja a Kossuth teret. De a pajkos szél is teszi a dolgát, faleveleket sodor a szőnyegre. A fiúk újra jönnek, újra sepernek. Közben megérkeznek a spanyol újságírók. Lehetnek vagy harmincán. Sietnek, hogy jó helyet kapjanak. A sajtó munkatársainak egy dobogót emeltek a díszszázad előtt leterített szőnyeg végében. Ott dolgozhatunk, a kordont nem léphetjük át. A civilek a Kossuth téren zajló eseményeket csak messziről követhetik figyelemmel. Kevesen kíváncsiak a magas rangú vendégre. Talán, ha harmincán. Tizenegy óra huszonöt perc. A ceremóniának már meg kellett volna kezdődnie. Izgatottan vátjuk a királyi párt és az őket kísérő köztársasági elnököt. Késnek. Nem tudom, illik-e késnie egy királynak. Negyedóra csúszással gördülnek be a térre. Elsőként I. János Károly száll ki a fekete Mercedesből. Fáradtnak látszik. Kétsoros, sötétszürke öltönyt visel. A jobbján lépdelő Göncz Árpád is szürke öltönyt hord, csak három árnyalattal sötétebbet. A királyné - akinek a fenséges megszólítás dukál -, két lépéssel követi felséges urát: türkizkék blézerben, fekete selyemszoknyában. Vállán fekete táska, lábán fekete lakkcipő. Amikor kilép a kocsiból, megigazítja a haját. Zsófia királynét Göncz Arpádné kíséri, Zsuzsanna asszony ezüstszürke kiskosztümöt vett fel erre az alkalomra. Mindketten mosolyogva üdvözlik a körülöttük állókat, aztán egymással váltanak pár szót. A vendégek és kísérőik „vigyázzban” hallgatják meg először a spanyol, majd a magyar himnuszt. Amikor I. szeti Múzeum lépcsőjén spanyol turisták.A téren a már ismerős biztonságiak és újságírók. A kiskatonák ismét rendezik soraikat, hófehér kesztyűben vállhoz emelik fegyverüket. A teret teljesen meg kell kerülnünk, hogy az emlékkő közelébe jussunk. Nem lehet akárhol átgyalogolni. Aztán szirénázó rendőrkocsik vezetik fel a gépkocsikonvojt. Ahogy a király kilép az autóból, a spanyolok a múzeum lépcsőjén ovációban törnek ki: vivát, vi- vát! A spanyol uralkodó hatalmas koszorút helyez az emlékműre, sajátkezűleg megigazítja a rajta lévő szalagot, aprót biccent a fejével, s máris a dísz- zászlóalj felé fordul. Ő a délelőtti öltönyben jött el, Zsófia János Károly megfordul, hogy tovább lépjen, egy pillanatra megbotlik, lenéz a lába elé, de egyenes testtartással tovább megy - mintha semmi nem történt volna. Gyerekpár lép a király elé, a kislány virágcsokrot nyújt át Zsófiának, a kisfiú pedig - a nagyokhoz illően -, kezet fog 1. János Károllyal. Talán véletlen, a kisfiú pont olyan színű zakót visel, mint a királyné. A program a parlamenti ülésteremben folytatódik. Annak bejáratánál Gál Zoltán, a Parlament elnöke üdvözli a vendégeket. A nagy eseményt, I. János Károly parlamenti felszólalását „félház” várja. Ki tudja, hol a képviselők másik fele? A házelnök öt perc szünetet rendel el. Mire leperegnek a percek, csaknem valamennyi szék megtelik. Amikor I. János Károly a terembe lép, a honatyák állva megtapsolják. A király kedvesen jobbra-balra biccent és felsiet az emelvényre. Gál Zoltán a háta mögött ülve mondja el az üdvözlő beszédet. I. János Károly hátra-hátra fordul, figyeli, mikor következik. Amikor a házelnök befejezi, a király minden protokollt megszegve kezet fog vele, majd fülére helyezi a kis fülhallgatót és elkezdi beszédét, nem tudom, mi érdekeset mondhat, de Orbán Viktor elmosolyogja magát, Torgyán József viszont egykedvűen hallgatja a fordítást. A képviselők némelyike most is újságot olvas. Hiába, jómodort a Parlamentben nem tanítanak. Végül minden jóra fordul: a daliás királytól vastapssal köszön el a T. Ház. A királyi pár és kísérőik elvonulnak ebédelni. Legközelebb 16 óra 20 perckor találkozunk, a Hősök terén. Az idő gyorsan elrepül. Négykor már a téren vagyunk, várjuk I. János Károlyt, aki megkoszorúzza a Magyar Hősök Emlékművét. A Szépművések sietve felállítják a kamerákat; csak annyi idejük van, amíg elhangzanak a pohárköszöntők. Először Göncz Árpád mondja el üdvözlő beszédét, amit a spanyol vendégek a tányéruk mellé tett fordításban olvashatnak. Zsófia szorgalmasan lapozza a papírokat, I. János Károly inkább nézelődik. Miután szemben állunk vele, minket szemlék meg tüzetesen. Elmondhatom az unokáimnak, hogy „szemeztem” a spanyol királlyal. Aztán a daliás király emelkedik szólásra. Most a mieink olvasnak, már aki olvassa a beszéd fordítását. Néhányan inkább azt figyelik, vajon ki mindenki kapott meghívót az eseményre. Amíg a spanyol király beszél, addig a menükártyát tanulmányozom: a már említett hideg libamájat erőleves követi fogasból, azután pirított őzérméket szolgálnak fel erdei gyümölcsökkel, végül somlói galuska és kávé következik. Az italok felszolgálását vegyes magyar aperitiffel kezdik, majd 1995-ös évjáratú köveskáli juhfark jön, végül hajósi Cabemet Sauvignont és ötputtonyos tokaji aszút szolgálnak fel. Mire végigolvasom a menükártyát, a sajtó képviselőinek lejár az ideje. El kell hagynunk a vadásztermet. Még egy pillanatás a királyi párra. Gondolatban elköszönök tőlük. Hiszem, hogy jó emlékként marad meg bennük a mágyarországi látogatás. Béla Vali Magyarul magyarán Hiány és fölösleg A szavak szám szerinti használatában két végletet figyelhetünk meg: a szóhiányt és a szófölösleget. Az első az érthetőséget veszélyezteti, a második ellenkezik a nyelvhasználat egyik fontos elvével, a gazdaságossággal. Félreérthető a lapunkban megjelent következő hír: „A szabolcsfalui művelődési házban ismét megalakult Berze Nagy János helytörténeti kutató köre” -Aki vélét- lenül nem tudja, ki volt Berze Nagy János, az bizonyos benne a hír szövege alapján, hogy ő alakította meg a helytörténeti kutatók körét. Áz igazság viszont az, hogy a kör tagjai csak névadójuknak választották az egykori hírneves néprajztudóst. Helyesebben és egyértelműen így kellett volna fogalmazni: . . . megalakult a Berze Nagy Jánosról elnevezett helytörténeti kutató kör. Egy másik újság a Horvátországi Magyarok Szövetségének a közgyűléséről számolt be, és többek között ezt írta: „ ... azt hiszem ez a kérdés fogadtatásra talált. ” - A kérdésre választ szoktunk várni, hacsak nem költői vagy szónoki. Egyébként javaslatról, indítványról volt szó, amely a jobbik esetben kedvező' fogadtatásra talál. Ez estben a szövegösszefüggés alapján így kell érteni a mondatot. A kárpótlás, kártérítés korunk kulcsszava. Ezért érthető félre a következő szöveg, amely a rádióban hangzott el. „Néhány esztendő után hozzá lehet jutni ehhez a kárhoz. ” - A kárt elszenvedjük, és a megtérítésében reménykedünk. Ehhez hasonló a következő kérdés: „Mikor állították helyre véglegesen a kárt?” Itt is inkább az elhárításáról, az eredeti állapot visszaállításáról van szó. Egy szépirodalmi kiadvány ismertetésében olvastam: „Persze ezek a novellák még pályakezdők." - Egyfajta felmentő vélekedés ez a novellákról, amelyeknek a szerzője most bontogatja írói szárnyait, s nem minden tekintetben érik el a műfajjal szemben támasztott kritikusi igényeket. A következő hírben a szófölösleg okoz kétértelműséget. „A JPTE Földrajz Tanszéke ezen a nyáron már a negyedik alkalommal rendezi meg a határon túli magyar földiajztanárok továbbképzését ...” - Ezzel a fogalmazással a szöveg első olvasásra - főként mert címszerűen szerepel - úgy értendő, hogy ezen a nyáron vagyis idén már a negyedik továbbképzés folyik. A terjedelmes beszámolóból válik egyértelművé, ami a rendezvény jellegéből logikusan következik, hogy az első három 1993, 94 és 95 nyarán zajlott le. Kerüljük hát a szűkszavúság és a bőbeszédűség szélsőséges eseteit! Rónai Béla Keresztrejtvény viszont átöltözött. Most is sötét selyemszoknyát visel, de már barackvirág színű kiskabátot vett fel mellé. A program a Városházán folytatódik, majd a spanyol nagykövetségen, ahol a királyi pár a Magyarországon élő spanyol kolónia tagjaival találkozik. A nap a Parlamentben fejeződik be. Este nyolc óra. Az égen csillagok ragyognak. A budai vár és a Duna felett átívelő hidak fényárban úsznak. Szép a város, csak magamnak mondom: szebb, mint Madrid. Az Országház kupolája fényárban úszik, ide várják I. János Károlyt és feleségét. Göncz Árpád és felesége ad vacsorát a tiszteletükre. A házigazdák jóval a vacsora megkezdése előtt elfoglalják helyüket a kupola alatt, hogy illő módon köszöntsék a királyi párt. A vendégek pontosak: pontban fél kilenckor érkeznek. Zsófián halványzöld alapon aranysárga levelekkel díszített koktélruha. Ékszere egyetlen nyakék, hozzá illő fülbevalóval, karján aranykarkötő. I. János Károly sötét öltönyt visel, ujjain egyetlen pecsétgyűrű. Göncz Árpádnén fekete ruha, fehér gyöngysor és ezüsttel átszőtt kiskabát. A vadászteremben nyolcvankét főre terítettek. A meghívottak között miniszterek, államtitkárok, pártelnökök. Természetesen meghívást kaptak a spanyol nagykövetség képviselői is. Benn, a vadászteremben az első fogást már a vendégek megérkezése előtt kiporcióz- zák. A kertész módra készített hideg libamáj ott árválkodik a tányérokon. Ezüsttel terítettek, s természetesen kristály poharak sorakoznak az asztalon, sorban, ahogy az italok következnek egymás után. Mindenki elfoglalja a helyét. I. János Károly mellett Göncz Árpád, szemben a királlyal Göncz Ár- pádné. Zsófiával szemben a köztársasági elnökünk. A tévéBeküldendő a helyes megfejtés szeptember 27- én (péntek) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134. Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A szeptember 14-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Persze, hogy zajokat hallottál lentről, amikor elfelejtetted kikapcsolni a tévét.” Utalványt nyertek: Balatinez Józsefné, 7624 Pécs, Budai Nagy A. u. 8., Fazekas Károly, 7800 Siklós, Széchenyi u. 1., Geresdy Lászlóné, 7625 Pécs, Cserző köz L, Pacz Marcell, 7900 Szigetvár, Batthyány u. 2/1., Pásztor Adámné, 7633 Pécs, Építők útja 8/B. Az utalványokat postán küldjük el. i t 1 V
